Tisztújítás a Mazsihiszben: Bástya, nem rés

szerző
Bugyinszki György
publikálva
2003/18. (05. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Magyarországi Zsidó Hitközségek (Mazsihisz) és a Budapesti Zsidó Hitközség (Bzsh) a közelmúltban választotta meg új vezetőit és elöljáróit. A személycserék közül a legfontosabb, hogy Tordai Pétert Heisler András váltotta a Mazsihisz elnöki székében. Ha lehet, még nagyobb izgalom és várakozás előzte meg az ügyvezető igazgató megválasztását: itt maradt a folytonosság, Zoltai Gusztáv immáron a negyedik ciklusát kezdi a hitközségi gazdálkodás irányítójaként.

Indulatos viták előzték meg a Mazsihisz nemrégiben tartott tisztújító közgyűlését. Olti Ferenc alelnök távozásra szólította fel Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatót, aki 12 éve van posztján. Zoltai első felindulásában le is mondott, nem sokkal ezután azonban viszszaszavazták, mire bejelentette: indul az elnöki tisztségért is. Miután a gazdálkodás átláthatatlanságát, az egyszemélyes vezetési gyakorlatot és a jövőkép teljes hiányát hangsúlyozó kritikák Olti szerint következmények nélkül maradtak - mint korábban már annyiszor -, az alelnök úgy döntött, kivonul a zsidó közéletből.

Az április 6-i Mazsihisz-választáson Tordai Péter korábbi elnököt egyetlen szavazattal legyőzte Heisler András, míg Zoltai Gusztávot ismét megerősítették tisztségében.

Felül maradni

Zoltai Gusztáv 1935-ben született Újpesten, nevét Zuckerből magyarosította. Pályáját pasaréti zöldségesként kezdte, 1959-ben azonban már a Magyar Hirdető osztályvezetőjeként dolgozott. 1968-tól Komlós Jánosnak, Kádár János kedvenc humoristájának és állítólagos beszédírójának volt a jobbkeze. A rendszert balról bíráló művész oldalán az akkoriban fontos politikai szerepet betöltő Mikroszkóp Színpadon dolgoztak együtt. Zoltainak művészeti titkárként komoly befolyása volt, hiszen hozzá futottak be a telefonok, és ő döntötte el, hogy melyik elvtárs ül elöl, melyik hátul - a hajdani bizalmi pozíció ténye ma is gyakori találgatások alapja. 1976-tól - ugyancsak Komlós mellett - a Játékszín ügyvezető igazgatója, de dolgozott akkoriban a Várszínház és a Pesti Vigadó művészeti felelőseként.

A zsidó közéletben 1987-ben tűnt fel, amikor a Budapesti Zsidó Hitközség kulturális központjának lett az igazgatója; innen már egyenes út vezetett a Mazsihisz ügyvezető igazgatói posztjáig. Tagja a Zsidó Világkongresszusnak, életútjának elismeréseként a közelmúltban - a Mazsihisz-tisztújítás előtt másfél nappal - magas állami kitüntetésben részesült. Zoltai a Narancsnak elmondta: nem lát összefüggést a két esemény között. Mindenesetre közismerten jó kapcsolatokat ápol a baloldal egyes prominenseivel, Horn Gyula és Suchman Tamás közeli jóbarátja (utóbbi neve még a Mazsihisz elnökjelöltjeként is felmerült egykoron).

A Mazsihisz gazdálkodásának felelőseként Zoltai évek óta a kritikák kereszttüzében áll. Olti Ferenc, a Mazsihisz volt alelnöke lapunknak így fogalmazott: "Meggyőződésem, hogy az a szisztéma, aminek én is részese voltam, rossz irányba ment. Ezért az első számú felelősnek az ügyvezető igazgatót tartom. Soha nem állítottam, hogy gazdasági visszaélésekről lenne tudomásom, de azt igen, hogy a gazdasági ellenőrző struktúra hiánya ezekre akár lehetőséget is adhatna." A Mazsihisz gazdálkodásának beszámolási rendszere Olti szerint csak a pénzforgalmat, vagyis a bevételeket és a kiadásokat tartalmazza, de nem szól a hitközség vagyonáról, a tartalékokról, illetve ezek értékgyarapodásáról és -csökkenéséről. A pénzügyek demokratikus kontrollja sem működik, mert az alapszabály értelmében az érdemi vizsgálódás a számvizsgáló bizottság kizárólagos jogosítványa, ám ennek tagjai közül sokan anyagilag függnek attól az ügyvezetőtől, akit vizsgálniuk kell - állítja Olti Ferenc. A költségvetésben az intézmények elengedhetetlen működési kiadásain túl minden más "egyetlen nagy kalapban van"; olyan tételek, mint például az igazgatási költségek, a tandíjak, a más zsidó szervezetek támogatása, az utazások vagy az imakönyvvásárlások nincsenek részletezve. Bár a költségvetést a közgyűlés fogadja el, a kiadások jelentős hányadáról az ügyvezető igazgató egy személyben dönt.

A hitközség működését az elmúlt években már jó néhányan bírálták. Tordai Péter, a Mazsihisz elnöke 1999-es hivatalba lépésekor szintén kiemelte a vagyonkezelés felülvizsgálatának és a döntési mechanizmusokat meghatározó alapszabály módosításának a szükségességét. (Az elnöki poszt társadalmi pozíció, szemben az ügyvezető igazgató operatív hatáskörével.) Elnöksége idején azonban Tordai egyetlen alkalommal sem mulasztotta el hangsúlyozni a költségvetési számok elfogadása után, hogy a tervezetet rugalmasan kezelik, azaz szükség esetén fenntartják a jogot a változtatásokra. Négy évvel korábban Ledniczky András, a Szegedi Hitközség elnöke is szorgalmazta a Mazsihisz gazdálkodó intézményeinek átvilágítását, és Feldmájer Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke is (a Mazsihisz exelnöke) néhány éve túlhaladottnak nevezte a hitközség gazdálkodásának a struktúráját, és az intézmények pénzügyi függetlenségét is firtatta. (Más kérdés, hogy nemrégiben ő is egyértelműen Zoltai Gusztáv mellett tette le a voksát.) A zárszámadás szakmaiságát Fehérvári András közgyűlési delegált is - amúgy közgazdász - megkérdőjelezte arra hivatkozva, hogy abban több tízmilliós tételek szerepelnek az "egyéb kiadások" között. A Mazsihisz legutóbbi közgyűlésén a szervezet számvizsgáló bizottságának az elnöke, Sessler György is elismerte az elszámolás hiányosságait, és felvetette egy külső számvizsgálat szükségességét.

A visszatérő kritikák dacára mindeddig csak egyetlen komolyabb kísérlet történt Zoltai leváltására: 1996-ban Raj Tamás (Nagyfuvaros utcai rabbi) és templomkörzete ellenjelöltet állított Zoltaival szemben - sikertelenül.

Szervi bajok

A budapesti és az országos közgyűlést az anyagi függőségből eredő elkötelezettségek hálózata szövi át. A Budapesti Zsidó Hitközség közgyűlésének 50 résztvevőjéből több mint 40 a hitközség alkalmazottja (a Bzsh-ban dől el a pénzek 70 százalékának a sorsa). "Legyenek bármilyen tisztességesek is ezek az emberek, elemi, személyes egzisztenciális érdekük, hogy szó nélkül elfogadják a beterjesztett költségvetést. Ezek után hogyan várhatnánk el a magyarországi zsidóság 95 százalékát kitevő nem hitközségi tagoktól, hogy belépjenek vagy anyagilag támogassanak minket! Pedig ők képesek lennének eltartani, sőt fejleszteni szellemi és fizikai infrastruktúránkat" - véli Olti Ferenc. Egy másik magyarázat szerint a demokratikus kontroll hiányának okai másutt is keresendők. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület Szombat című folyóirata 1999 márciusában azt írta, hogy - szemben a magasan képzett asszimilálódott zsidósággal - a hitközség tagjait a szellemi leépülés és a többszörös kontraszelektáltság jellemzi. Politikailag szinte teljesen passzívak (a zsidók körében a politizálás jellemzően világi tevékenység), intellektuális tőkéjük is csekély; ráadásul a zsidóság intézményrendszere és vagyona a múlt század derekán odalett, állami támogatásokból tartják fenn a szisztémát, és mivel ez nem a saját pénzük, az elköltése feletti ellenőrzés igénye is elenyésző. (E gondolatmenetet Schweitzer József országos főrabbi felháborodottan citálta akkoriban.)

Zoltairól kritikusai rendre a víziók nélküli pragmatista portréját rajzolják, noha igazgatása alatt a Mazsihisz kétségtelenül karakteres lett, amennyiben működése középpontjában a vallásukat gyakorló zsidók képviselete áll. (A keresztény egyházak stratégiája ennek éppen az ellenkezője.) Olti Ferenc ezzel sem ért egyet. "A 100 ezres hazai zsidóságból körülbelül 2000, a neológ zsinagógák falain belül lévő fő érdekeit tartja csak szem előtt a hitközség, hiszen ők küldenek delegáltakat a testületekbe. Más, élő vallási irányzatoknak, mint például az iskolát is fenntartó és jelentős számú magyar rabbit adó lubavicsi mozgalomnak nincsen helye a reprezentánsok között, következésképp ők nem is tudnak beleszólni a mintegy 3 milliárdos költségvetési pénz felhasználásába." Olti szerint a gazdálkodás kérdése ezzel együtt is csak másodlagos a magyar zsidóság jövőjével kapcsolatos koncepció teljes hiányához képest. Ennek az áldozata lett például az összmagyar zsidóság oktatási minimumprogramját tartalmazó stratégia is. Bár a közgyűlés elfogadta, mégsem lett belőle semmi - pedig széles társadalmi kontextusban értelmezett cselekvési tervek voltak ezek, melyek érintették a felnőttoktatást, a holokausztoktatást, a zsidó iskolák közötti módszertani, szakmai együttműködést vagy azt, hogy miként kellene a zsidó iskolák végzőseinek zsidósághoz való kötődését fenntartani, és milyen ösztöndíjakkal lehetne segíteni azon zsidó származású gyerekeket, akik nem hitközségi iskolába járnak.

A pénz útja

A Mazsihisz jogi státusát tekintve egyház, működését tehát az egyházi gazdálkodásra vonatkozó törvények szabályozzák. Ezek azonban laza előírások, például az ellenőrzést belső kézbe adják. Ez egyrészt jó, mert jelentős autonómiát biztosít, másrészt viszont az állami támogatások így egyetlen csatornába folynak. Olti szerint az állam és a társadalom a katolikus egyház hierarchikus szerveződését vetíti rá a zsidóságra, indokolatlanul. "Pedig az üldözöttek csak kisebb részben voltak vallási alapon üldözve, és a közösséget újjászervezni akarók is csak kisebb részben akarják ezt vallási alapokon megtenni. Az államnak tehát a zsidóság azon részét is támogatnia kell, amely nincsen belül a Mazsihiszen, hiszen ők alkotják a magyar zsidóság 98 százalékát. A Mazsihisznek az volna a feladata, hogy ezért lobbizzon."

Zoltai Gusztáv nem érti a hitközség gazdálkodásának átláthatóságát firtató kritikákat, mert például Olti Ferencnek mint volt alelnöknek és mint egykori elöljárónak bármikor joga volt betekinteni a papírokba - hasonlóan mindenkihez, aki hitközségi adót fizet. A felekezet a törvény szerint nem mérlegre, hanem zárszámadásra kötelezett; ezt a számvizsgáló bizottság írja alá, még mielőtt az a közgyűlés elé kerülne. A kifizetések esetében komoly, hatlépcsős kontroll működik - tette hozzá az ügyvezető. Minden egyes bizonylaton - az ötvenforintostól a milliósig - a kifizetés kezdeményezőjének aláírása mellett szerepel az ellenőrök, a pénzügyi osztály, a főkönyvelő, a gazdasági igazgató és végül az ügyvezető igazgató szignója. Vannak olyan tételek is, amelyeknek az útját valóban nehezebb követni, de ezek olyan céltámogatások, amelyek közvetlenül az államkincstárból érkeznek; ilyenkor a pénz a hitközséghez nem jut el. A Mazsihisz taghitközségei önállóan gazdálkodnak, ezekbe a papírokba ezért nem lehet betekinteni a központban. "A szóbeszédek elkerülése érdekében Heisler András elnök úrral megállapodtunk arról, hogy külső, független számszaki ellenőröket fogunk megbízni a bizonylatok ellenőrzésére" - mondta lapunknak Zoltai. Az ötszázezer forint feletti - de a közbeszerzési törvény hatálya alá még nem kerülő - kivitelezéseknél minden egyes megrendelés előtt legalább három árajánlatnak kell lennie, amiket a hitközség szakrészlegei véleményeznek. "A harmincmilliósnál nagyobb tételeknél (például iskola- és kórházépítésnél) természetesen közbeszerzési pályázatot hirdetünk." Az elidegenítés és a szerzés minden esetben közgyűlési jóváhagyást igényel. A hitközség vagyonáról 1993-ban, 1997-ben és 2001-ben úgynevezett hagyatéki leltár készült: az erre vonatkozó naprakész adatok egy számítógépes rendszerből bármikor lehívhatók. Az ingatlanokkal ugyanez a helyzet. Heisler András ennek kapcsán elmondta: a gazdálkodás ellenőrzési mechanizmusa olyannyira nem formális, hogy fél évvel ezelőtt a számvizsgáló bizottság nem javasolta a közgyűlésnek a költségvetés elfogadását. A hitközségi vagyonok érték szerinti könyvelése pedig már csak azért sem tartozhat bele az éves mérlegbe, mert képtelenség meghatározni például a Dohány utcai zsinagóga "napi értékét" és értékmozgását - tette hozzá.

Mindenkiért

Arra a kritikára, hogy a Mazsihisz és a Bzsh a vallását gyakorló zsidóságot képviseli, holott a magyarországi zsidóság döntő többsége nem ebbe a körbe tartozik, Zoltai Gusztáv azt válaszolta: mindkét szervezet elsősorban vallási testület, ám ha valaki igénybe kívánja venni a hitközség által fenntartott szociális otthon, kórház, óvoda, iskola vagy egyetem szolgáltatásait, "sosem vizsgáljuk az illető vallási szokásait vagy a hitközségi tagságát: elegendő, ha csak azt igazolja, hogy zsidó". Az, hogy a holokauszt-túlélők megkapják a hazai és külföldi kárpótlásokat, ugyancsak a szervezet érdeme, "nem kérdéses tehát, hogy kiket képvisel a Mazsihisz" - mondta Zoltai. Heisler András elnök szerint sem arról van szó, hogy "a forrásokat bekebeleznénk", hiszen komoly pénzösszegek jutnak a többi zsidó szervezetekkel való együttműködésre, a közös projektek, támogatások, infrastruktúra biztosítására.

Heisler többek megítélése szerint kompromisszumképesebb elődjénél, ami különösen a hitközségen kívüli zsidók megszólításában kamatozhat. Zoltai Gusztáv a jövőről szólva így fogalmazott: "Az intézményrendszer működtetéséből adódó természetes folyamatosság mellett a változásokra garancia, hogy az elnök személye mellett az elöljáróság is szinte teljesen kicserélődött. A változást a környezet érdeklődése is kikényszeríti, hiszen soha annyian nem voltak még kíváncsiak a Mazsihisz-tisztújításra, mint most. Éppen ezért kiemelten fontosnak tartom, hogy javuljon a szervezet imázsa, amit az eredményeket bemutató, a mostaninál sokkal hatékonyabb píárral lehet elérni."

Bugyinszki György

A számlaügy

A hitközség gazdálkodásának áttekinthetetlensége miatt számos korrupciós mendemonda forog közszájon, de eddig csupán egyetlen ügyletről igazolódott be a gyanú. A hitközség a kilencvenes évek közepén 12 millió forintot fizetett ki egy pécsi vállalkozónak egy, a Kozma utcai zsidó temetőben elvégzett munkáért. Nem sokkal később kiszivárgott, hogy az a bankszámlaszám, amire a pénzt átutalták, nem létezik, ahogy a megbízási szerződés sem. A nyomozás megállapította: a szóban forgó iparos létező személy, de visszaéltek a nevével. A vád csalás, okirat-hamisítás és adócsalás volt; a tettesek viszont máig nem kerültek elő, így nem lehet tudni, kihez került végül a 12 millió forint.

szerző
Bugyinszki György
publikálva
2003/18. (05. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra