A szeptember óta működő szekszárdi Cinka Panna tanoda hátrányos helyzetű, főképp roma származású gyerekek iskolarendszeren kívüli felzárkóztatását és fejlesztését végzi uniós pályázati forrásból. A kórház épületében bérlőként berendezkedett tanoda úgy fest, mint egy
igényes napközi
Délután háromkor húsz kis- és fiatalkorú sertepertél a világos termekben. Krisztofer a számítógépre várva a tanodát próbálja megörökíteni, a fehér lapon egy palota rajzolódik ki. Otthon négy testvérével és szüleivel két szobában élnek, ebből az egyik a konyha, fürdőszobájuk nincs. Barátja az odaköltözött rokonokkal együtt sokáig tizenhatodmagával szorongott két helyiségben. Csaba magától jött ide, mert bukásra állt matematikából - itt mindennap külön tanár foglalkozik vele, fél év alatt sikerült kimozdulnia a holtpontról. A délutánok, mint mondja, unalmasak Szekszárdon, így néha az utcáról feljött haverjai is itt ragadnak.
A mentorokkal végzett tanulás, korrepetálás után mindenki azt csinál, amit szeretne. A gitárszobában ketten pengetnek, a tizenhárom éves Robi a pécsi zenetudományira szeretne bekerülni. Mások táncolnak, rajzolnak, a számítógépen lógnak, de a kívánságlista nyomán ma már egy aikidóedző és a bambuszbotokkal felszerelkezett kendómester is visszatérő vendég. Krisztinát a többiek szerint este hétkor úgy kell lerobbantani a könyvekről; a kamaszlány fodrászati felvételire készül, de titkon rendőrnyomozó szeretne lenni.
A hazai oktatási rendszer önmagában aligha képes kezelni az eltérő szociális háttér miatti esélyegyenlőtlenséget, egy roma szülő pedig ritkán engedheti meg magának, hogy magánúton szerezze be, amire gyerekének szüksége van. Az ezredfordulón indult józsefvárosi tanoda koncepcióját ezért az oktatási minisztérium is felkarolta, az ilyen típusú tanintézmények támogatása bekerült az első (és úgy tűnik, a soron következő) nemzeti fejlesztési tervbe. A 2004-ben indult Humán-erőforrás Fejlesztési Operatív Programban (HeFOP) ma negyvenöt hasonló kezdeményezés fut, jellemzően helyi roma szervezetek jóvoltából. Bár nem egyformák, a tanodák lényegében mindenhol ösztönző közegek, ahol jó képességű gyerekeket karolnak fel. Szekszárdon azt szeretnék, ha minden jelentkezőjük érettségizne. "Van is rá esély. Maguktól jönnek, örülnek, el akarnak érni valamit" - magyarázza egy fiatal tanárember, aki szerint itt pedagógusként is több sikerélményt lehet szerezni.
"Jól mutat, csak ne kérdezd, miből van. Négy és fél millió forint támogatás kifizetése hónapok óta csúszik. A kórháznak tartozunk a bérleti díjjal, a következő hónapban nem lesz fizetése a hat itt dolgozónak. A számlánkat az APEH zárolta, nemsokára jönnek végrehajtani. Tébéjárulékot, adót kellett volna fizetni a hat főállású alkalmazott után, akiknek eddig minden hónapban odaadtam a fizetését - ránt vissza a földre Dömötörné Solymár Orsika, a tanoda vezetője, aki saját zsebből több százezer forintot tesz a programba. - A két másik helyen megkeresett fizetésemet itt költöm el,
hitelt vettem föl,
kölcsönkértem a nagyszülőktől, testvéremtől, jelzálog van a házamon, eladtam az apai örökségemet. Ennyi erővel megcsinálhattam volna az egészet egyedül is."
A Cinka Panna kálváriája Dömötörné szerint akkor kezdődött, amikor a két éve augusztusban beadott pályázatukról tavaly tavasszal kiderült, hogy 18 millió forintot nyertek a 24 hónapos program megvalósítására. Az irányító hatóságként működő Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium ekkor jelezte, hogy az idő rövidsége miatt (a HeFOP-ot 2008. január 31-ig le kell zárni) négy hónappal rövidebbre kell szabni a programot. A kedvezményezettnek öt napon belül kellett válaszolnia - vagy elveszíti a támogatást. A hivatal kérésére ezután a támogatási szerződés megkötése nélkül, már júniusban elindult a program. A HeFOP-pályázatokhoz önrész nem szükséges, de akinél nincs meg készpénzben legalább a támogatás húsz százaléka, az akkor is megborulhat, ha egyébként a hivatalok pontosan végzik a dolgukat. A kedvezményezettnek az előlegen kívül az utolsó húsz százalékot is előfinanszíroznia kell, mert az jó esetben is csak hónapokkal a projekt lezárása után érkezik. "Tudtuk, hogy kell indulótőke, hárommillió az öcsém révén meg is lett. De arról volt szó, hogy augusztusra az előleg a zsebünkben lesz, ebből akartunk felújítani, berendezkedni, eszközöket beszerezni. Nem lett. Szeptemberben megrohantak a gyerekek, és nem volt hova leültetni őket. Szerencsére hosszú, meleg ősz volt, kint ültünk a kertben." Az augusztus végén aláírt támogatási szerződés nyomán október végére megjött a várva várt négy és fél milliós összeg. November elején már az első, úgynevezett pályázati előrehaladási jelentést postázták, számlákkal alátámasztva kérték az előlegen felül elköltött pénzek ellentételezését. A szakmai (és azóta már a pénzügyi) monitoringot végző közreműködő intézménynek, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Támogatáskezelőnek (OKMT) hatvan napon belül jóvá kellett volna hagynia a kifizetést, vagy hiánypótlást kérhetett. Négy és fél hónapig azonban semmi sem történt. "A minisztériumban nem nagyon vették fel a telefont, ha mégis, nem értek rá, vagy lepasszoltak valakinek, aki nem volt kompetens." Március végén aztán megérkezett a boríték, benne egy hiánypótlási felszólítással. "Most válaszolunk, de ha erre is megint két hónapjuk van, akkor nekünk annyi. Már a november óta elköltött pénzekről szóló jelentést körmölöm. A kollégák közül valaki egyedül neveli a gyerekét, más nagycsaládos. Melyiknek mondjam, hogy fél évig nem kap fizetést? Ott tartunk, hogy lassan valamit kiviszünk eladni a piacra." A Cinka Panna tanárai és diákjai két hete kétségbeesésükben a városközpontban pokrócokon ülve demonstráltak.
Néhány kilométerkővel arrébb, Bonyhádon sem jobb a helyzet, a pénzek késése itt is égető probléma - állítja Babai László, a helyi tanodaprojekt vezetője. A roma egyesület épületében harminc, tíz-tizennyolc éves diák tanul iskola után, egyéni fejlesztési terv alapján. A nap végén az egyik mentor épp az üzenőfüzetbe jegyzi fel, hogy diákja mikor jött, mikor távozott, mit tanultak. Az elnyert 19 millió forintról szóló szerződést az egyesület vezetője tavaly júliusban szignálta, az OKMT-ben viszont csak októberben került rá ellenjegyzés, a 3,8 milliós előleg így csak év végén érkezhetett meg. Az egyesület így viszont az előírt ütemezéstől eltérően csak 3,1 millió forintot tudott elkölteni. A legfrissebb hírek szerint néhány héten belül végre hozzájuthatnak a következő négymillióhoz, amely a szekszárdihoz hasonlóan akár már hónapokkal korábban is beérkezhetett volna. "A beszámlázó vállalkozók szerencsére türelmesen várnak, de így is programokat kellett elhagyni. Nem volt kirándulás, táborozás, és nincs fénymásolópapír. Én a házamra vettem fel hitelt, nem kaptam semmit projektvezetőként, de fizetem a járulékokat."
Balogh Imre, a pályázati pénzek lehívását segítő Roma Program Támogatási Hálózat (RPTH) régiós tanácsadója két hasonló helyzetű pécsi és egy komlói tanodáról tud. Barcson állítása szerint a kedvezményezett a hírek hallatán végül elállt a szerződéskötéstől. A kaposfői plébános lapzártánkig négymillió forintot és jó hírnevét bukta a Collegium Martineummal és a Szent Márton Karitasz Alapítvánnyal konzorciumban megvalósított tanodán. "2006. januárban leadtuk az utolsó számlákat, akkor indult elvileg a záró pénzügyi monitor. Ez úgy két hónap lenne, ehhez képest azóta sem láttuk az utolsó négymilliós kifizetést. Szeptemberig nem is jelentkeztek a monitorozók, aztán új APEH-igazolás kellett, mert az közben lejárt, persze hiánypótlásra is szükség volt. A plébános úr jó hírnevére alapozva környékbeli vállalkozóktól kért kölcsön. Most állítólag tíz napon belül utalnak, mert sokat hangoskodtunk. Már rengeteg uniós pályázatban vettem részt, de ilyen hozzáállással, dilettantizmussal még nem találkoztam" - mondta lapunknak Békesi Andrea, a program vezetője. Lakatos Tibor, az RPTH igazgatója ugyan nem ismeri a konkrét esetek körülményeit, de szerinte ha a tanodák bizonyítani tudják, hogy a kifizetések nem az ő hibájukból késtek, akkor érdekeiket akár polgári peres úton is megpróbálhatják érvényesíteni.
Szira Judit, a Világbank és a Nyílt Társadalom Alapítvány által fenntartott Roma Oktatási Alap (ROA) munkatársa szerint kifizetési csúszások miatt dülöngélő projekteket országszerte találni. "Aligha nevezhető partnerségnek, amikor csak az egyik félnek kell tartania a határidőket. A későn érkező pénzekkel nemcsak az adott feladat kerül veszélybe, de ez kedvét szegheti a többi, esélyegyenlőségi program iránt érdeklődő szervezetnek is. Aki mégis újra pályázna, lehet, hogy a közszféra ügyetlensége folytán begyűjtött köztartozás miatt nem indulhat majd egy jó ötlettel. A támogatások megítélése, folyósítása nem mindenhol ilyen bonyolult, Nagy-Britanniában, Írországban az egész sokkal olajozottabban megy." A helyzet orvoslására előbb a BB alapítvány jelentkezett egy áthidaló kölcsön ötletével, újabban a ROA kamatmentes hitelt kínál az önhibájukon kívül megszorult tanodáknak. Heten már igénybe is vették a szolgáltatást.
Egyes vélemények szerint az állami szervek voltaképp a költségvetési hiány miatt kotlanak a tűréshatárig az uniós pénzek felett. Egy megengedőbb olvasat a bonyolult pályázati rendszert további adminisztratív buktatókkal, csigalassú ellenőrzéssel megfejelő hazai szisztémáról, létszámhiányos és tapasztalatlan bürokráciáról, valamint egy magyaros közigazgatási abszurdról szól. Az uniós pénzek felhasználására kitalált hazai ügymenet eleve elég ijesztőre sikerült. Ha például egy tanoda tavaly szerződést kötött, onnantól legalább három közreműködő szervezet foglalkozott vele. A megyei foglalkoztatási hivatalok formailag ellenőrizték a leadott beszámolót. Ezt továbbküldték az államkincstárnak, ahol a számlákat bogarászták át, a szakmai zsűrizést a támogatáskezelő igazgatóság végezte. Ha az mindent rendben talált, jelzett az irányító hatóságnak, hogy nyithatja a bukszát. Minden szerv kérhetett hiánypótlást, tarthatott vissza pénzt - mindezt egy uniós viszonylatban is bürokratikusnak számító pályázati rendszerben, ahol valóban minden buszjegyről két bizonylatot kellett felmutatni. A már ekkor tapasztalható csúszások miatt tavaly végül napirendre került, hogy a projekteket egy helyen is lehetne vizsgálni.
Az átszervezés során azonban az egyik fél úgy engedte el a stafétabotot, hogy a másik még a cipőjét kötötte. 'sszel tizenkilenc megyéből hozták kamionnal a támogatáskezelő igazgatóságra azt az irattengert, amelyen az eddigi száz államkincstári és munkaügyi dolgozó helyett onnantól harmadannyi embernek kellett volna dolgoznia. A pénzügyi és elszámoltatási feladatokkal megbízott iroda felállítása a kelleténél lassabban haladt, mert a támogatáskezelőnek 2006-ban már másodszor változott a felügyelő minisztériuma. Mindez év vége felé, a költségvetési tervezés hajrájában, amikor
egyik tárcának sem volt kedve
a hányódó támogatáskezelő megnövekedett feladataival foglalkozni. Az egyik minisztérium még nem, a másik már nem tudott a háttérintézmény számára büdzsét igényelni, egy darabig úgy festett, nemhogy létszámbővítés, fizetés sem lesz. November és február között mindenesetre az esélyegyenlőségi pályázatok pénzügyi ellenőrzései elmaradtak. Wiedermann János, az OKMT területért felelős igazgatója elismeri: voltak késedelmek, de szerinte hivataluk sok projektet már eleve csúszással kapott kézhez. "Azok jártak a legrosszabbul, akik tavaly október-november táján adták be az első pályázati előrehaladási jelentést, mert mi csak február elsejétől tudtunk teljes kapacitással dolgozni. Ráadásul az egész nekünk is, a pályázóknak is tanulási folyamat. Legtöbbször át kell dolgozni a megnyert pályázat költségvetését is, mert nem minden számolható el, amit a pályázók szeretnének. Ha pedig valakinek köztartozása volt, nem utalhattuk az előleget. A nálunk kezelt negyvenötmilliárd forint értékű támogatást a szükséges hetven helyett ötven ember intézi. Valóban nem vettünk fel mindig minden telefont, inkább csoportos konzultációkon próbáljuk megteremteni a lehetőséget a párbeszédre. Létszámhiány volt, és le akartuk dolgozni a hátrányt" - reagált a panaszokra az igazgató, aki szerint a szerződéskötések a tavaszi- nyári dömping miatt csúsztak. A hasonló esetek elkerülése, feladataik hatékonyabb ellátása érdekében Wiedermann szerint érdemes volna a jelenleg minisztériumi háttérintézményként működő közigazgatási egységet esetleg önálló, a terheléshez rugalmasan alkalmazkodni tudó nonprofit kft.-vé alakítani.
