A Pénzügyminisztériumban augusztus közepére dolgozták ki a még a választási kampányban megígért egyszerűsített vállalkozási adóról (eva) szóló törvény első olyan tervezetét, amelyet a szélesebb közvélemény is megismerhet. Az alapvető kérdések a következők: 1. Kik (mely vállalkozások) választhatják? 2. Miben és mennyiben más, jobb ez számukra, mint a jelenlegi adózási rendszer? 3. Mikortól és milyen feltételekkel lép(het) hatályba a törvény?Atörvényjavaslatban konkrétan megnevezik azokat a gazdálkodási formákat, amelyeknél egyáltalán szóba jöhet az eva: azok az egyéni vállalkozók, közkereseti társaságok (kkt.), betéti társaságok (bt.) és kft.-k térhetnek át az egyszerűsített adóra, amelyek az utóbbi két évben (2001-ben és 2002-ben) változatlan társasági formában működtek, nincsenek felszámolás vagy végelszámolás alatt. (A minimum kétéves működés kikötése kizárja, hogy direkt az eva kedvéért alakuljanak cégek.) Szükséges feltétel továbbá, hogy a szóba jöhető vállalkozások 2001. évi - valamint a 2002-re és 2003-ra várható - bevétele ne haladja meg a 10 millió forintot.
Az egyik legszigorúbb kitétel
egyelőre alternatívaként szerepel a törvénytervezetben: e szerint az evával csak olyan személyek (bt. beltagja vagy kft. [rész]tulajdonosa) élhetnek, akik más gazdasági társaságban nem rendelkeznek részesedéssel. Vagyis a hétmilliós forgalmú családi kft. tízszázalékos tulajdonosa, aki egyúttal egy hatmilliós bevételt produkáló bt. beltagja, egyik cége jogán sem választhatja az evát. A szigorúbb változat kiterjeszti e feltételrendszert az érintett magánszemélyek közeli hozzátartozóira is - anélkül azonban, hogy definiálná a közeli hozzátartozó fogalmát.
Ha valamely vállalkozás valamennyi feltételnek megfelel és az egyszerűsített vállalkozási adót választja, akkor cakk-pakk 15 százalék adót (ez maga az eva) fizet, méghozzá (szaknyelven) a pozitív adóalap után. (Az evás cég egyébként pontosan ugyanúgy és pontosan ugyanannyi közterhet [szja, tb stb.] fizet a jövőben is alkalmazottja - vagy, ha egyéni vállalkozó: saját maga - után, mint eddig.) Paragrafusok tömkelege szól arról, hogy a pozitív adóalap milyen tényezők függvénye, itt és most csak annyit: az áfás (bruttó) árbevételt értjük ezalatt. (A jogszabályolvasó persze e ponton elmereng, hogyan lehetséges ilyen definíciók mellett negatív adóalapot produkálni; a törvény mindenesetre nem zárja ki ezt a lehetőséget.)
A törvényjavaslat szerint az evát negyedévente (utólag) kell megfizetni az adott időszak bruttó árbevétele után. Bevallani évente egyszer kell (ezért egyszerűsített). A jelenleg érvényes - első - verzió szerint az egyéni vállalkozó, a kkt. és a bt. február 15-ig, a kft. május 31-ig nyújtja be az evabevallását.
A sajtóban már eddig is sokféle vélemény látott napvilágot a készülő törvénytervezetről, és mindenki a saját politikai alapállásából értékelte, "alulnézetből", a gyakorlat oldaláról senki sem vizsgálta.
Mert mi is érdekli a kisvállalkozókat evailag? Egy: nekik lehet-e? Kettő: ha lehet, vajon érdemes-e?
Képzeljünk magunk elé (nem túl nehéz) egy "kényszervállalkozót", aki évek óta kizárólag azért kénytelen "számlaképes" lenni, mert egyébként nem foglalkoztatná a munkahelye. (A honi vállalkozók legtöbbje hasonló cipőben jár.) E "cégtulajdonosok" muszájból fogtak olyan dologba, amihez se kedvük, se szakértelmük, és esztendők óta a változó, roppant nehezen érthető (mert bikkfanyelven fogalmazott) adójogszabályok, továbbá a rájuk épülő könyvelőhadsereg és persze az APEH hálójában vergődnek. Rajtuk
segít-e majd az új törvény?
Nézzük sorjában: ha az arra jogosult vállalkozó áttér az evára, el kell számolnia a korábbi években termelt és fel nem vett nyereséggel. (Ez az egyéni vállalkozókra nem vonatkozik, ők mindezt minden évben az szja-bevallással egyidejűleg eddig is megtették, és ezután is megteszik.) Abban az esetben, ha nem áll át az evára, a nyereséget ezentúl sem kell szükségszerűen leadózni és kiosztani a cégtulajdonosok között.
Az evásoknak a korábbi évek nyeresége után - a törvényjavaslatot idézve: a saját tőke és jegyzett tőke közti különbséget - 20 százalékos adót kell fizetniük. A "maradékot" a tulajdonosok - tulajdoni hányaduk arányában - felvehetik. (A törvénytervezet szerzői is vacilláltak: erre utal, hogy az egyik változat szerint egészségügyi hozzájárulás [eho] is fizetendő a 20 százalékon felül, a másik szerint azonban ez csak az egyéni vállalkozókat terheli.) A köztudatba ez a követelmény a "házipénztár lenullázása" címen került be, mivel az adó befizetésével a fennmaradó 80 (vagy ki tudja, mennyi) százalék a házipénztárból felvehető.
Épp ez a lépés tűnik - mármint a tipikus kényszervállalkozók tipikus helyzetét ismerve - kivihetetlennek. Tudni kell ugyanis, hogy a házipénztárakban lévő pénz csak a pénztárkönyv szerint van meg, a valóságban azonban ezt a pénzt (de legalábbis ennek nagy részét) a családi bt.-k már ezer éve elköltötték, hiszen a valóságban ez a pénz a kényszervállalkozó munkahelyi fizetése volt. A legtöbb helyen alighanem már az a 20 százalék sincs meg, amivel legalizálhatnák a tovatűnt suskát. Elvétve van - ha egyáltalán - olyan kényszervállalkozó, aki egy esetleges APEH-rovancs esetén képes lenne a maga fizikai valóságában bemutatni, hogy a könyvek tanúsága szerint a házipénztárában lévő sok százezer forint milyen címletű bankjegyekből is jön össze. Ez az összeg valamikor megvolt, és az is kétségtelen, hogy egy csomó olyan kiadásra - élelemre, ruházkodásra, más családi szükséglet kielégítésére - ment el, amely a törvények értelmében nem a bevételszerzés érdekében felmerült, törvényesen elszámolható költség, vagy ha mégis, akkor egy csomó járulék fizetendő utána. A vállalkozások fantom pénzkészleteket mutatnak ki (elképesztő összegeket: több tíz-, sőt százmilliárdokat emlegetnek szakértők).
Jelenleg azok a társaságok, amelyek házipénztárkészletüket törvényes úton, azaz nem "számlavásárlással" kívánják csökkenteni, 47 százalék körüli adót fizetnek. Ehhez képest a 20 (vagy az ehóval súlyosbított, 31 százalékos alternatív változat) meglehetősen baráti ár, bár tegyük hozzá, hogy a 47 százalékból 18-at (a társasági adót) mindenképpen ki kell fizetni; és ekkor csak a cégnek van adózott nyeresége, tulajdonosa még nem juthat a pénzéhez, csak akkor, ha további adókat és járulékokat fizet ki.
Az evára áttérő vállalkozónak
egyszerűbb lesz
a dolga: nem kell könyvelést vezetnie, a számlák gyűjtögetésével bajlódnia, könyvelőt folyamatosan foglalkoztatnia. Könyvelőre azért továbbra is szükség lesz: az eddigi adóbevallások egy része ugyanis megmarad, és azok kitöltéséhez nem árt némi szakértelem. Áfabevallás viszont nem lesz: az evát választók úgy esnek ki az áfatörvény hatálya alól, hogy közben kibocsátott számláik áfásak maradhatnak, igaz, nem kötelező jelleggel.
Nem marad el azonban az egyéb adónemekről szóló bevallás, amit a könyvelőnyelv egyszerűen "nullahármasnak" hív, tekintettel arra, hogy hivatalos megnevezése a parlamenti vizsgálóbizottságok elnevezéseivel vetekszik. A társasági adó- és osztalékadó-bevallást az evabevallás váltja fel, amiről látatlanban meg lehet mondani, hogy 4-5 oldalnál nem lesz több. (Eddig egy szaftosabb társasági adóbevallás 21 oldalt kóstált.)
A törvény (mindössze) néhány sikkes félmondattal utal egy igen lényeges momentumra: az eva nem váltja ki sem a személyi jövedelemadót, sem a tb-járulékokat, sem az egyéb munkaviszonyhoz és egyéb megbízási jogviszonyhoz tartozó adókat. Aki eddig is a saját munkáltatója volt, ezután is az lesz, annak minden adminisztrációs és anyagi nyűgével egyetemben - nem beszélve arról, hogy a bérszámfejtést sem szabad elfelejteni.
De hát az evát nem azért választjuk, hogy kevesebb legyen az adminisztráció, hanem hogy az ugyanannyi bevételből több maradjon. A Narancs kalkulációi szerint, ha a vállalkozás költségei meghaladják a bevételek 68 százalékát, nem érdemes evázni.
Vannak azonban a törvénynek - hogy úgy mondjuk - más aspektusai is. A gyakorlat azt mutatta: pontosan a kényszervállalkozók azok, akik bevételeiket vásárolt számlákkal igyekeznek "költségelni". Az eva-törvény egyik célja éppen az, hogy a krónikus számlavásárlási lázban égő cégeket olyan helyzetbe hozza, hogy ez örökre feleslegessé váljon.
De!
Eszébe jutott vajon a törvényalkotónak, hogy az eva hatálya alá tartozó cégek tüstént számlamanufaktúrákká válhatnak? Az ok egyszerű: a világ a jövőben két részre oszlik, evásokra és nem evásokra. A nem evásoknak továbbra is körülményes lesz kiszedni cégükből a bevételt, s ehhez jól jöhet egy evás cég helyre kis áfás számlája.
Az árfolyam várhatóan a számla végösszegének 15 + 10 = 25 százaléka lesz. Az evás a 15 százalékot (ennyi az eva) befizeti az államkasszába, a másik 10 százalék marad ténylegesen készpénzben, a többivel meg nem kell bajlódnia. A számlavásárló a kifizetett 25 százalékból 20 százalékot áfa-visszaigénylés címén visszakap az államtól. Az az 5 százalék igazán megéri az árát, hiszen annak a többszöröse vehető ki a cégből - adómentesen. És mindenki jól jár, akárcsak a mesében.
Asszonyi Krisztina
Mikor éri meg?
Jelenleg a vállalkozásokban dolgozó személyek a következő feltételekkel juthatnak a megtermelt pénzükhöz.
1. Tényleges költségeik elszámolásával (bér-, gépkocsi-, telefon- és egyéb költségek, vásárolt számlák).
2. Év végén a nyereség leadózásával. A profitot két adó terheli. Először a társasági adót kell megfizetni (18 százalék); ez mindenki számára kötelező. A fennmaradó rész után - magánszemélyek esetén - osztalékadó fizetendő. Ez 20 vagy 35 százalék, attól függően, hogy a vállalkozás saját és jegyzett tőkéje milyen viszonyban van egymással. Az esetek túlnyomó részében 35 százalékkal kell adózni, így számításunk is ezt veszi alapul.
Előzőek alapján az év végi adófizetési kötelezettség a következő (Z: a megtermelt árbevétel, K: az éves elszámolt költség)
Adó1 = (Z-K) x 0,18 + (Z-K) x 0,82 x 0,35
Adó1 = (Z-K) x 0,18 + (Z-K) x 0,287
Adó1 = (Z-K) x 0,467
Az eva választása esetén ugyanez az év végi adó:
Adó2 = Z x 0,15
Akkor érdemes az evát választani, ha a fizetendő adó ily módon kevesebb jelenlegi kötelezettségeinknél.
Evaságok
Madár úr szobafestő Mányon. A festéshez az anyagot 60 Ft + áfa = 75 forintért veszi. Ezt 80 + áfa = 100 forintért adja Julcsa néninek, aki hoz még néhány tojást is megszokásból. Madár úr áfaalany, így a 20 forint (bejövő) áfát befizeti, miután levonja belőle a 15 forint visszaigényelhető áfát. Nyeresége (munkadíja) összesen 20 forint. Madár úr gondol egyet, és anyósa tanácsára bejelentkezik az eva alá. Nem kell többé áfázni, számlát gyűjtögetni, elég, ha a bevételeket veszi számba. Madár úr az anyagot továbbra is 75 forintért veszi, és Julcsa nénitől a jövőben is 100 forintot kér. Mivel nem kell az áfával bajlódnia, nyeresége 25 forint, pedig még árat sem emelt.
Kató néni tisztes könyvelő a megyeszékhelyen: egyéni vállalkozók, betéti társaságok kérik meg, hogy intézze ügyes-bajos dolgaikat. Havonta 100 ezer forint + áfát, azaz 125 ezer forintot is megkeres számlásan a nyugdíja mellé. Ebből persze 25 ezret befizet áfa címén az adóhatóságnak. Költsége nincs, így bejelentkezik az eva alá. Ügyfeleinek továbbra is 125 ezret számláz áfásan, amiből ügyfelei az áfát ugyan visszaigénylik, de neki a teljes összeg bevétel. Bevétele 25 százalékkal nőtt, anélkül, hogy árat emelt volna.
