az egymilliárd forintos állami beruházásból
valósul meg. A tervezés lényegében már befejeződött, már csak néhány, természetvédelmet érintő kérdés van hátra, a pálya a jövő szezonra készülhet el" - tájékoztatott a település első embere.
A magyar állam az utóbbi harminc évben ennek az összegnek a töredékét költötte a honi síelés mint sport vagy mint turisztikai ágazat fejlesztésére. Az Ifjúsági és Sportminisztérium (ISM), illetve a GM illetékesei még az idén is olyan értelemben foglaltak állást, hogy - az ország adottságainak ismeretében - a síelés állami fejlesztését nem látják célravezetőnek. A tervezett Szalajka-völgyi sípálya megépítése lehetne kedvező fordulat is, ám ezzel együtt is nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy a már húsz-harminc éve működő, telente zsúfolt, több tízezer embert vonzó hazai sípályák az elégtelen (vagy éppen semmilyen) állami támogatás következtében a fennmaradásért küzdenek. A Szalajka-völgynek szánt egymilliárd forintból például modernizálni lehetne a legmagasabban fekvő hazai sípályákat (Galyatető, Kékes, Bánkút), és akkor az ország legnépszerűbb síterepén, Bánkúton biztosan nem találnánk olyan felvonót, amely induláskor a kedves vendég tökét majdnem leszakítja. Bánkút egyébként - szezontól függően - évente körülbelül 15-25 millió forinttal gazdálkodik.
A szakmai szervezetek úgy vélik: ha már végre kinyílik az állami buksza, a Szalajka-völgynél alkalmasabb helyre is hullhatna belőle. Pignitzky Péter, a Magyar Sí Szövetség főtitkára elmondta: korábban bizonyos fejlesztések érdekében (például Galyatető ügyében) ők is rendre kopogtattak az illetékes helyeken, teljesen sikertelenül. Pignitzky szerint bár minden fejlesztésnek örülni kell, azt azért furcsállja: ha ekkora összeget készül az állam egyetlen sípályába fektetni, miért nem kéri ki ezzel kapcsolatban a szakszövetség véleményét. Ez esetben ugyanis készséggel elmondták volna: sokkal
racionálisabb
lenne támogatni
a már említett, kedvezőbb adottságokkal rendelkező (magasabban fekvő), bejáratott és kedvelt helyeket. Hasonlóan gondolkodik Kovács Tamás Attila, a Nemzeti Szabadidősport Szövetség elnökségének tagja, a Magyar Természetbarát Szövetség síbizottságának vezetője is: "Lenne mire költeni a területen, mivel sok pálya a döglődés határán van." Úgy látja, hogy ha már ezen a környéken akarnak fejleszteni, akkor a sokkal könnyebben megközelíthető, több pályával rendelkező Bánkútot kellene istápolni. "Éppen elég nagy múltú, már berendezkedett pálya található hazánkban, amelyek megérdemelnék a fejlesztést. Határozott véleményem, hogy felesleges és káros egy új pálya kedvéért a Szalajka-völgyet megbolygatni" - véli Cziráki Péter, a Zöldpont felelős szerkesztője.
A beruházás teljes egészében központi finanszírozásának hallatán egyébként Hansági Péter, a GM turisztikai szakfőtanácsosa is némileg meglepődött. Szakmai véleménye szerint a sípályáknál is elsősorban olyan helyet érdemes támogatni, ahova már invesztált a magántőke, és ami már működik. Bozay Andrásné, a GM turisztikai helyettes államtitkárságának vezetője a leendő sípálya kérdésében ugyancsak nem tudott felvilágosítást adni, s így lapunkat a Magyar Turizmus (MT) Rt.-hez utalta. Árva László vezérigazgató az rt. szerepét firtató kérdésünkre arról tájékoztatott, hogy az Észak-magyarországi RIB felkérésére valóban készítettek a sípályával kapcsolatos megvalósíthatósági tanulmányt, és úgy találták, érdemes ott fejleszteni. Az MT Rt. három változatot is készített: ezekből a legdrágább kivitelű egymilliárd forintba kerülne. Azt azonban, hogy milyen forrásból és kinek a beruházásában épülhet majd a pálya, Árva László nem tudta megmondani. Szerinte azonban arra sem érdemes egyelőre mérget venni, hogy egyáltalán megépül a komplexum.
Az Észak-magyarországi RIB elnökét,
Horváth László
fideszes országgyűlési képviselőt előbb telefonon, majd írásban többek között arról szerettük volna megkérdezni, hogy - ismerve a hazai sípályák sokszor filléres gondjait - miképp sikerült meggyőznie a kormányzatot arról, hogy egymilliárd forintot mozgósítson egy vadonatúj pálya felépítésére. Horváth László viszont jelezte, hogy nem kíván válaszolni. A GM sajtóosztályának útmutatása alapján a RIB egri irodájánál is érdeklődtünk, ahol azzal utasítottak el minket, hogy amíg a sajtóanyag nem készül el, a fejlesztésről nem adnak felvilágosítást. Annyit később azért megtudtunk, hogy a beruházó valószínűleg maga a terület kezelője, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. lesz; a fejlesztésre elkülönített összeg is náluk található, de az erre vonatkozó kérdésünkre az ÁPV Rt. lapzártánkig nem reagált.
A szilvásváradi sípálya felépülése természetvédelmi szempontból is aggályos. A leendő pálya területének közel fele a Bükki Nemzeti Parkban (BNP) fekszik - így a park (csakúgy, mint a helyi erdészet) szakhatóságként elméletileg meg is vétózhatja a beruházást. A BNP igazgatója, Duska József a Narancsnak kifejtette: elvileg létesülhet a területen sípálya, de érdemben csak a konkrét tervek és a környezetvédelmi hatástanulmány kézhezvétele után foglalhatnak állást. Meglátása szerint természetvédelmi szempontból a beruházás két sarkalatos kérdése az, hogy minden kiegészítő infrastruktúrának (büfé, WC, parkoló) a pálya alján kell lennie, aminek a fejlesztés meg is tudna felelni. A másik kérdés az, hogy a gyakori hószegény időszakok áthidalására a hóágyúzáshoz
honnan vennék a vizet,
mivel a vidék érzékeny karsztterület. A Szalajka-völgyre tudniillik nem hullik annyi hó és nincs olyan magasságban, hogy az állandó hóágyúzást mellőzni lehetne. A tervek szerint a szükséges vizet nem az amúgy is drága és szennyező klórozott csapvízből, hanem a Szalajka-patak túlfolyásából biztosítanák, és víztározókban tartalékolnák.
"A természetkárosítás elkerülése érdekében hiába akarnak csapvíz helyett karsztvizet használni a hóágyúkhoz, mert az a víz olyan meszes, hogy a reggel belehelyezett bot estére elfehéredik. A hóágyú eldugulásának elkerülésére mindenképpen kénytelenek lesznek adalékanyagot keverni a vízhez" - állítja a harminc éve a régióban tevékenykedő Dala László erdőmérnök, a gyöngyösi Tourinform idegenforgalmi szakembere, több mátrai sípálya (köztük a kékesi pályák) hajdani terveztetője. Kalkulációi szerint egyébként az 580 méterről 360 méterre ereszkedő pálya tervezése, kivitelezése, a hóágyúzáshoz szükséges víztározók megépítésével egyetemben tokkal-(fel)vonóval sem haladhatja meg a 350 millió forintot. Észrevételeit eljuttatta a Magyar Turizmus Rt. illetékeseihez. Így tudtuk meg mellesleg, hogy ez a cég a terv koordinátora.
Linder Bálint
