Magyar Narancs: A tanszéki folyosón látni a fényképeket, melyeket néhány éve Csernobilban készített. Mostanában sokakat érdekel, milyenek a viszonyok egy ilyen sugárszennyezett vidéken - éppen amiatt, hogy mi fog történni Fukusimában a kiürített zónában.
Aszódi Attila: Egészen különleges dolgokat lehet tapasztalni Csernobilban: például olyan állatok tértek vissza a környékre, mondjuk nagy ragadozó madarak, amelyek egyszer már eltűntek innen, ám mostanában háborítatlanul élhetnek itt. A környezet rehabilitálódott, s ezek a fényképek, melyek zöldellő természetet mutatnak be, egyfajta fricskák is a szokásos sajtófotóknak. A fényképészek többnyire késő ősszel, télen mennek oda, amikor tényleg nincs lomb a fákon, ami az olvasóban azt a képzetet is keltheti, hogy a sugárzástól hullottak le. Mi májusban mentünk, mert kíváncsiak voltunk, hogy amikor itthon zöldell a fű, akkor mi történik ott - hát ugyanúgy virul a természet.
MN: Ezt én is így hallottam, sőt azt is, hogy nagy számban települtek be vadak, hiszen számukra veszélyesebb az ember, mint a sugárzás lassú és statisztikus, genetikai hatása.
AA: Csernobilban rengeteg genetikai vizsgálat készült, és eddig egyetlen elváltozást tudtak kimutatni: egy fenyőnél, amely az úgynevezett "vörös erdő" területén él. Erről a zónáról azt kell tudni, hogy nagyon erős dózist kapott - itt 1986-ban 10 sievert/óra volt a sugárzás intenzitása, ami annyit jelent, hogy ott egy embert egy óra alatt halálos dózis érhetett volna.
MN: Miközben mostanában milli- és mikrosievertekről beszélünk - még Fukusima kapcsán is.
AA: Az a fenyőerdő Csernobil mellett egy hét alatt kipusztult az elszenvedett óriási dózistól. Ezen a területen a később újra kihajtott fenyőknél lehet tapasztalni genetikai módosulást. Emlősöknél viszont semmiféle genetikai elváltozást sem tudtak kimutatni, ami érthető: az emlősöknek annyira bonyolult a szaporodási rendszere, hogy kiszűri ezeket a defektusokat. Nyilván történt a felnőtt egyedek génállományában elváltozás, csak ez nem tudott továbböröklődni.
MN: Ezek érvényes tapasztalatok lehetnek az emberre nézve is - elvégre mi is emlősök vagyunk?
AA: Persze! A születési rendellenességek számában nem tapasztaltak változást Csernobilt követően. Ez nem azt jelenti, hogy a Csernobil körüli zónában nem jött világra senki születési rendellenességgel, hiszen a rendellenességek többletsugárzás nélkül is kialakulnak. A sugárzás hatását akkor lehet értékelni, ha statisztikai összehasonlítást teszünk, és összevetjük a szennyezett és nem szennyezett területen élők adatait. Márpedig ezek az összehasonlítások nem mutatnak az embereknél statisztikailag releváns genetikai elváltozásokat a csernobili katasztrófa kapcsán. Csernobil esetében volt a lakosságnak egy szűkebb és a munkavégzőknek egy tágabb köre, akik nagy dózist kaptak. A populáció többsége viszont csak kis dózist kapott - annak ellenére, hogy rengeteget beszéltünk róla és tényleg nagy volt a baj az erőmű környékén. De a lakosság nagy része viszonylag kis sugárdózissal "megúszta". Fukusima kapcsán most mindenki azt kérdezi: lehet-e ebből is Csernobil. Sőt, egyes szélsőséges vélemények szerint már most akkora a baj, ha nem nagyobb, mint Csernobilban. Pedig erről szó sincs. A fukusimai kibocsátások ezredrészét teszik ki a csernobilinak - annak ellenére, hogy összesen hét helyen sérült az üzemanyag, azaz a fukusimai baleset tulajdonképpen hét különálló baleset, csak ezek egyetlen közös okra vezethetőek vissza: a szökőár által kiváltott, több héten át fennálló teljes áramkimaradásra és ezáltal a vészhűtés elvesztésére.
MN: Hány reaktort és pihentetőmedencét érintett a fukusimai atombaleset?
AA: Három reaktort és négy pihentetőmedencét, amelyekben a kiégett üzemanyagot tárolják. Az egyes, kettes, hármas reaktort és azok pihentetőmedencéjét, illetve a négyesnél csak a pihentetőmedencét, mivel ennél a reaktornál az egyik belső komponens cseréje zajlott, így az összes üzemanyag a medencében pihent. Ennek tükrében értékelendő, hogy a kibocsátás csak a csernobili ezredrésze.
MN: Folyamatosan azt hallani, hogy nem tudnak közel kerülni a reaktorokhoz, másrészt utólag is nehéz lesz rekonstruálni, mi is történt, hiszen a műszerek is "megsültek" a baleset során.
AA: Én úgy fogalmaznék, hogy a műszerek többsége, néhány kivétellel, nem is működhetett, hiszen nem volt áram sem, azt csak mostanában kapcsolták vissza. A történtek utólagos rekonstrukciója is nehéz ügy. Én azt remélem, hogy a japánok többet tudnak valójában, szakembereik kezében több adat van, mint amennyit eddig közöltek. Valószínűleg az eseményeket is jobban értik, mint mi, innen a távolból, s egyszer talán majd elmondják nekünk.
MN: Vigyáznak rá, mint üzemi vagy üzleti titokra?
AA: Nem tudom, hogy ez üzemi titok kérdése-e. Ilyenkor az üzemeltető fő feladata, hogy a balesetet elhárítsa - arra kellett koncentrálniuk, hogy a következményeket minimalizálják, s látható volt, az első napokban egyértelműen, hogy a kommunikációra sokkal kevesebb figyelmet fordítottak. A bajt próbálták csökkenteni, nem nagyon izgatta őket, hogy a külvilág megérti-e a technikai részleteket vagy sem.
MN: A japán tulajdonos TEPCO-val kapcsolatban felmerült, hogy inkább meg akarták menteni a reaktorokat, s ezért későn kezdtek hozzá olyan mentési műveletekhez, mint a tengervíz-beszivattyúzás, amely - korrozív lévén - súlyosan károsítja a berendezéseket.
AA: Ezt én pont fordítva látom: szerintem ők éppen a lakosságot védték. Nekem is az a véleményem, hogy hamarabb kellett volna lefúvatni a gőzt az egyes, kettes, hármas reaktor védőépületéből. De - amint ezt közölték is - késlekedtek a lefúvatással, mert nem akarták a lakosságot veszélybe sodorni, meg akarták várni, amíg mindenkit kitelepítenek a húsz kilométer sugarú körből. Ha belegondolunk, a lefúvatás a reaktorok hosszú távú működését nem befolyásolja: sőt, amennyiben hamarabb el tudták volna végezni, akkor, véleményem szerint, kisebb lehetett volna a baj, és a reaktorok stabilitása is jobban biztosított lenne. Tetteik mérlegelésénél figyelembe kell vennünk, hogy ők mindenképpen látták, mit okozott a szökőár - mi még mindig nem tudjuk. Ismerünk műholdas és légi felvételeket - de ezek nem egyenértékűek a szakemberek helyszíni adataival. Simán elképzelhetőnek tartom, hogy a menedzsment már a cunami levonulása után tisztában volt azzal, hogy heteket fognak küzdeni, mire a dízelgenerátorokat el tudják indítani - s nagyon hamar jöttek azok a hírek is, hogy mobil dízelgenerátorokat szeretnének. Mindez azt valószínűsíti, hogy a lakosság védelmében késlekedtek a lefúvatással. Több reaktornál a nyomás a tervezési érték duplája volt a hermetikus védőépületben, mire a lefúvatást elkezdték, és akkor nyilvánvalóan már nagyon sok hidrogén is jelen volt. Én, és velem együtt nagyon sok szakember a világon akkor értettem meg, hogy nagyon nagy baj van, mikor az első hírek érkeztek a tengervíz-betáplálásról - aki sós tengervízzel kezd el hűteni egy reaktort, az már lemondott a további üzemeltetés lehetőségéről, csak a baj mértékét csökkenti. Azt is hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy a tengervíz betáplálása nem rögtönzés volt: japán szakemberektől tudjuk, hogy a 90-es években előkészített súlyosbaleset-kezelési eljárásrendekben szerepel, hogy ha minden más hőelvezetési mód meghiúsult, közvetlen tengervíz-betáplálással kell a reaktorokat hűteni. Erre a szükséges útvonalak, szerelvények rendelkezésre álltak.
MN: Az események nyomán a japán szakemberek rendre azzal kezdték a magyarázkodást, hogy ők minden eshetőségre felkészültek - az erőmű úgy épült fel, hogy bírja az erős rengéseket, ha nem is egészen ekkorát. Mellesleg azt sem tudjuk, hogy milyen károkat okozott ténylegesen a kilences erejű rengés. Az viszont, akárhogy is nézzük, naivitásnak tűnik, hogy az adott geológiai viszonyok mellett nem készültek fel arra, hogy a földrengések szökőárakkal is járnak.
AA: Szerintem a földrengéssel és a cunamival kapcsolatban is máshogy áll a helyzet. 2007-ben például a nyugati partvidéken volt egy, a mostaninál jóval kisebb magnitúdójú rengés, viszonylag közel a Kasivazaki-Kariva atomerőműhöz, ahol hét erőművi blokk működött - ez a telephely 0,28 g-nyi vízszintes gyorsulásra (g a földi gravitációs gyorsulás - a szerk.) volt méretezve. A földrengés miatt e telephelyen 0,7 g jelentkezett - a tervezési érték 2,5-szerese. Valójában ugyanis nem az a kérdés, milyen energiájú egy földrengés, hiszen az erőműre gyakorolt hatása azon is múlik, hogy a telephelytől milyen távolságban pattan ki az adott magnitúdójú rengés, és milyen a közvetítő kőzet, amin keresztül a rengés eljut az erőműig. Mérnöki szempontból a fő kérdés az, hogy a rengés által keltett vízszintes mozgások mennyire rángatják meg az erőművet - az erőműre ható erőket ugyanis a mozgó tömegek és a földrengés által kiváltott vízszintes gyorsulás szorzata adja meg. A Kasivazaki-Kariva erőmű ezt a terhelést komolyabb károsodások nélkül túlélte.
MN: Ez egy nagyon közeli, 6,6 magnitúdós rengés volt.
AA: Éppen ez bizonyítja, hogy ilyen esetben nem a rengés ereje, hanem a gyorsulás nagysága a döntő. Nem mondható, hogy mindebben a vak szerencse játszott volna szerepet: a földrengésre való méretezésnél hármas biztonsági tényezővel számolnak. Kiszámolják a várható erőhatást, a nyíró, hajlító feszültségeket, és úgy erősítik meg a szerkezetet, hogy az az erő háromszorosát is kibírja. Fukusimánál a rengés során más volt a helyzet, ott ugyanis az egyes blokkoknál csupán 10-20 százalékkal haladta meg a gyorsulás a tervezési szintet. Ebből gondolom, hogy az erőmű jól viselhette a földrengést, és csak apróbb károkat szenvedett. Az igazi problémát a szökőár okozta - de nem igaz, hogy nem méreteztek volna cunamira is. A japánoknak évezredes tapasztalatuk van szökőár elleni védekezésben, igen fejlett riasztórendszerrel, előre megadott menekülési útvonalakkal rendelkeznek. Az, hogy a halottak száma már 27 ezer körül van, leginkább annak köszönhető, hogy nem mindenki vette komolyan a riasztást, illetve a szökőár nagyon rövid idő alatt és nem várt nagyságú árhullámmal érte el a partvidéket. Egyes helyeken 36-38 méteres szintnövekedés is fellépett a jelentések szerint.
MN: Könnyen lehet, hogy felmentek olyan védettnek vélt magasságokra, melyek nem bizonyultak biztonságosnak.
AA: Előfordult, hogy egy gimnázium második emelete volt kijelölve menedéknek, s az itt összezsúfolódott diákok, tanárok megfulladtak - ez rettenetes. Ez a földrengés akkora szökőárat indított el, amekkorára még a japánok sem voltak felkészülve. Az atomerőművet úgy építették meg, hogy megnézték a történelmi rengéseket s az általuk a környéken kiváltott szökőárakat. Ez alapján úgy számoltak, hogy ezen a partszakaszon 4,4 méteres cunami várható - az erőmű vízkivételi műve 5,7 méter magasban helyezkedett el a tenger szintje fölött, a reaktor- és a turbinacsarnok a talajszinttől tíz méter magasságban van. Ehhez képest 15 méter magas szökőár érkezett, ami mindenhová befolyt, a legújabb jelentések szerint a turbinacsarnokokban 5 méteres víz állt. Mindezt az okozta, legalábbis egy geofizikus számításai szerint, hogy egy 180 kilométer hosszú, hatvan kilométer széles tenger alatti kőzetlemez 5-8 méterrel megemelkedett a főrengésben, ami egy különleges alakú, viselkedésű árhullámsorozatot indukált. Sokáig vitatkozunk majd arról, mennyire készültek fel egy ekkora cunamira - de a halálos áldozatok nagy száma is mutatja, hogy nem lehet a szigetország összes lakóépületét olyan magasságra tenni, hogy semmiképpen se érhesse el őket egy szökőár. Ezt a kockázatot vállalja, aki ott él - s lehet, hogy cinikusan hangzik, de viszonylag olcsón megúszták: a világ más tájain - Indonézia, Haiti, Törökország - ennél jóval kisebb rengések követeltek sokkal több áldozatot.
MN: Fukusimában mire lehet még számítani? Valóban túl vagyunk a nehezén most, hogy már az áramot is sikerült visszahozni? Érhetnek-e még kellemetlen meglepetések?
AA: Nem tudom. Egyértelműen az elővigyázatosságukat mutatja, hogy csak fokozatosan kapcsolják vissza az áramot - előtte ugyanis gondosan végig kell nézni, hogy mennyire sérültek, zárlatosak a kábelek, s hogy nem okoz-e nagyobb kárt, mint hasznot, ha áram alá helyezik őket. Reméljük, hogy túl vagyunk a nehezén, de nem lehetünk biztosak ebben. Hogy lehet-e még hidrogénrobbanás? Igen. Előfordulhat még nagy kibocsátás? Igen. El tudok képzelni nagyon kedvezőtlen szcenáriókat - de nagyon nem szeretném, ha ezek bekövetkeznének. Egy erős utórengés is igen veszélyes lehet - tekintve, hogy az erőmű több elemében igen rossz állapotú a szökőár és a hidrogénrobbanások következtében. Ugyanakkor nem tudok elképzelni olyan forgatókönyvet, amelyből akkora kibocsátás következne, ami már itt, Európában vagy Észak-Amerikában is éreztetné a hatását.
MN: Két dolgot emlegettek félve az események kapcsán: az egyik a reaktormag-leolvadás, a másik a lokális kritikusság, azaz valamiféle ellenőrizetlen láncreakció beindulása.
AA: Az előzőt helyesen reaktorzóna-olvadásként szoktuk fordítani, s ez egészen biztosan bekövetkezett. A három reaktornál, amelyek működtek a földrengés idején, egészen biztosan volt zónaolvadás, ennek mértékéről eltérő becslések vannak, de maga a TEPCO szerint az üzemanyag 30-70 százaléka megolvadt. Az üzemanyag megolvadása akkor lehetséges, ha a fűtőelempálcák hőmérséklete 2600 Celsius-fok fölé emelkedik. Nemcsak az első három reaktorban, hanem a négyes reaktor pihentetőmedencéjében is valószínű, hogy bekövetkezett üzemanyag-olvadás.
Az újra kritikussá válás, azaz a szándékainktól eltérően fellépő kritikussá válás nehéz ügy. Ha volnának erre utaló jelek, akkor azt már látnánk, detektálnánk a neutronfluxust és a hasadásra jellemző rövid felezési idejű izotópokat is. Mivel ez a mérési eredményekben nem látható, ezért én arra következtetek, hogy nem volt a földrengés után újra kritikussá válás - túl sok bórt juttattak be ahhoz (a bór ti. elnyeli a láncreakcióhoz szükséges neutronokat - a szerk.), hogy ez előfordulhasson.
MN: Miből következik mégis a cellák intenzív hőtermelése?
AA: A reaktornak van egy úgynevezett remanens hőteljesítménye, mely időben exponenciális függvény szerint csökken. Ökölszabály szerint egy besugárzott üzemanyag az első öt évben víz alatt tartandó. Ha egy reaktorban használt, kiégett üzemanyagot kiteszek a levegőre, az rövidesen megolvad. Víz alatt kell tartani ahhoz, hogy le tudjuk hűteni. A hő forrása nem a láncreakció, hanem a hasadási termékek radioaktív bomlása.
MN: Nem tart attól, hogy a mostani események nyomán ismét erősödhet a nukleáris energia felhasználásával szembeni ellenérzés? Pedig az utóbbi években a legtöbb (fejlett és fejlődő) országban már megengedőbb volt a közvélemény az atomenergiával szemben - szembesülve a fosszilis tartalékok végességével...
AA: Németország - mivel nyilván mindenki az ottani mozgalmakra asszociál - sosem volt átlagos e tekintetben. Itt a nukleáris energiáról szóló vita fontos belpolitikai téma tudott lenni, s a zöldek ebben találták meg a maguk identitását. Belpolitikai, választási indíttatásból született a mostani három hónapos németországi atommoratórium is. Az utóbbi tíz évben azért értékelődött fel az atomenergia, mert megfelel a kiotói céloknak, a klímavédelmi elképzeléseknek, hiszen felhasználása nem jár szén-dioxid-kibocsátással. Ehhez még hozzájött az is, hogy Csernobil emléke lassan elhalványult. Nehéz megítélni a mostani eset következményeit - pontosan azért, mert az okokkal sem vagyunk még tisztában. Nem világos az sem, hogy ha Japánban elvisz egy erőművet a cunami...
MN: ...mi következik abból egy közép-európai atomerőmű jövőjét illetően. De hát nálunk is erősödtek a földrengésekkel kapcsolatos félelmek, meg abban sem teljes a bizalom, amit oroszok építettek.
AA: Vegyük figyelembe, hogy a fukusimai atomerőműben eddig három munkás vesztette életét (valamilyen sérülés következtében), ezzel szemben a földrengés, de leginkább a szökőár során 27 ezer ember veszett oda. Emellett egy húsz-harminc kilométeres körben kitelepítették a lakosokat, ahová több évig nem térhetnek vissza. Ezeknek a hatását és költségét kell figyelembe venni és társadalmi szinten megnézni: vajon tolerálható kockázatot jelentenek-e? Itt most nem egy durva tervezési hiba és súlyos emberi mulasztások kombinációját látjuk, mint Csernobilban, hanem egy évszázadok óta nem látott természeti csapás hatását - ennek dacára Fukusima miatt csak elhanyagolható számban haltak meg emberek. Értem, hogy miért kap nagyobb szinten hangsúlyt a híradásokban ez a nukleáris baleset, mint a katasztrófa okozta tömeghalál - mert az emberek azt gondolják, hogy ennek következményei esetleg itt is közvetlenül érzékelhetőek volnának. Szakemberként mégis az a véleményem, hogy az emberi élet védelme szempontjából ez az erőmű jól vizsgázott - hiszen bent tartotta a nukleáris üzemanyag s általában a radioaktív anyag zömét. Más kérdés, hogy mit gondolnak erről a politikusok vagy a társadalom laikus tagjai. Gondoljuk meg: a földrengés- és cunamikárok teljes összege immáron 200 milliárd dollár fölött tart - az erőműé ezen belül "csak" kb. tíz-húsz milliárd, és a földrengés és szökőár 27 ezer halottja között egyetlen civil sincs, aki az atomerőmű miatt vesztette volna életét.
MN: Nem kétséges, hogy ilyen esetben a potenciális károkat, társadalmi költségeket és a várható hasznokat kell összevetni, s megfontolni: megéri-e. Vajon lesz-e egy ilyen diskurzus - mondjuk Paks kapcsán?
AA: Én pontosan ezért mondom a legelejétől kezdve, hogy jó dolog a stresszteszt (ennek fogják alávetni Paksot is - a szerk.) - bárki is találta ki. Mindig is azt mondtam: ha valahol baj történik egy atomerőműben, végig kell nézni mind a 440-nél: vajon ott nem fordulhat-e elő ugyanilyen probléma. És most is nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy ne kelljen Fukusimáról beszélni: pusztán blokkonként egy működő dízelgenerátor megmenthette volna a japán reaktorokat. Az erőmű akkor is több évig üzemképtelen lett volna, és persze így is jócskán esett volna kár. S bár senki sem kalkulált ekkora szökőárral, az már nem igaz, hogy senki nem számolt volna ekkora katasztrófával - Csernobilból pontosan ezt tanultuk meg. Most például négy óra leforgása alatt mindenkit kitelepítettek a veszélyeztetett térségből - ez csak azért volt lehetséges, mert volt hozzá eszköz és terv, működött az értesítési rendszer. Volt mérőrendszer, ami azóta is monitorozza a környezetet, és voltak vészforgatókönyvek a hűtésre, mint a hermetikus védőépület szűrt lefúvatása és a tengervíz közvetlen betáplálása. Hiába a szalagcímek az újságokban - a lakosság az atomerőmű balesetét túlélte. És bent maradt az erőműben az izotópkészlet 99 százaléka. Csernobilnál viszont az illékony és gáznemű izotópokon túl az üzemanyag 4 százaléka is kijutott a környezetbe, ötven-száz kilométeren belül hullottak le pici, de nagyon radioaktív üzemanyagszemcsék - most ilyen Japánban nincs. Olyan ez, mint egy biztonsági cellával ellátott versenyautó, amely nekimehet teljes erővel a falnak, összetörhet ripityára, de a pilóta épségben száll ki belőle. Fukusima, az erőmű tönkrement, de a környékbeliek életét nem oltotta ki. A tervezési alapon túli, ún. súlyos balesetek korábbi elemzése, az ilyen esetekre készített vészforgatókönyvek alkalmazása segített a következményeket csökkenteni. A tervezési alapon túli súlyos balesetek vészforgatókönyvei minden, fejlett világban működő atomerőműnél megvannak. És az új építésű atomerőműveknél még a zónaolvadás lekezelésére is beépítenek további biztonsági rendszereket, hogy a számottevő környezeti kibocsátást teljesen el lehessen kerülni.
