Sportmánia és közpénzmilliárdok a pesti agglomerációban

Eközben egy kisvárosban

  • Gonda Bettina
  • 2018.11.18 12:10

Belpol

A gyáli városvezetés egy 2,5 milliárd forintos sportcsarnok felépítésébe vágott bele nemrég. Szerzőnk helyi lakosként mondja el, hogy a kisváros miképp éli meg a már-már abszurdba hajló fejlesztést.

„A kisváros, ahol milliárdokból épül kézilabdacsarnok, pedig még felnőtt kézilabdacsapata sincs.” Tavaly ezzel a hírrel hívta fel magára a figyelmet a főváros agglomerációjában fekvő, 23 ezer lakosú Gyál. Korábban, 2015-ben az Eliosra költött közpénzszázmilliók dacára sötétben maradt utcák szolgáltattak errefelé beszédtémát (lásd Sötétség című keretes anyagunkat), de csak az után, hogy a fideszes testület 2013-ban közel 9 millió forintnyi közpénzből egy szép Toyotát ajándékozott alpolgármesterének; a sokmilliós prémiumokat és a 15 millió forintos Lexust már nem is említve.

Gyáli lakosként gyerekkorom óta testközelből élem meg ezeket a történeteket. Látom és tapasztalom az itteni mindennapok problémáit, például azt, hogy abban a kereszteződésben, amely híres az ott történt balesetekről, még mindig nem sikerült jelzőlámpát felszerelni. Vagy azt, hogy Gyálon a járdák sokszor borzalmas állapotúak, és mindez párosul azzal, hogy a településen sok utcában nem látni éjszaka, dacára a frissen felújított közvilágításnak. Ha meg például rendes egészségügyi szolgáltatást szeretnénk kapni, Vecsésre kell átmenni, de tudom azt is, milyen sokaknak hiányzik egy gyáli mentőállomás. Ezzel szemben milliárdokért építenek egy kézilabdacsarnokot, noha nemcsak hogy nincs felnőttcsapatunk, de a szomszédos XVIII. kerületben, Gyáltól pár percre van egy rendes kézilabdacsarnok, rendes csapattal együtt. Településünk építési vállalkozóból lett polgármesterét hetek óta keresem a hivatalán keresztül, hogy adjon pontos tájékoztatást a nálunk épülő sportcsarnokról, amelyhez egyébként „csak” 800 millió forint az állami támogatás, a többit, a jelen becslések szerinti 1,5 milliárd forintot Gyálnak kell előteremtenie. Ez pedig itt rengeteg pénz. Hogyan fogja ez a nem különösebben prosperáló kisváros éves költségvetésének csaknem harmadát kitevő összeget kiizzadni ahhoz, hogy befejezze a kézilabdacsarnokot? Kinek építjük a csarnokot?

Amikor interjút kértünk, az önkormányzat kabinetvezetője csak annyit üzent, hogy a „polgármester úr egyelőre nem kíván nyilatkozni a témában”. Ám a polgármester havonta tart on­line fogadóórát, amikor bárki felteheti a kérdéseit – még én is. Ám legutóbb alig tettem fel néhányat, máris falakba ütköztem, mert Pápai Mihály rövidre zárta a próbálkozást: „Én nem akarok Önnek interjút adni. Nem is fogok. Nincs is szándékomban. Fel kell menni az önkormányzat honlapjára, onnan mindenről tud tájékozódni. Nem arra való ez a fórum, hogy én interjúkat adjak.” Nem volt azonban teljesen meddő az igyekezetem: a polgármester pár perccel az elutasító nyilatkozat előtt elismerte, nem készült felmérés arról, hogy a közel 2,5 milliárdos sportcsarnok fenntartása mennyibe fog kerülni a városnak, és továbbra se látszik biztosnak, hogy a 700 fős csarnokot Gyál rentábilisan tudja-e majd működtetni.

 

A csodacsarnok

Napsütötte őszi délután van, gyerekek futnak ki a gyáli Ady Endre Általános Iskola kapuján. Pár méterre tőlük munkagépek és daruk építik a kisváros új ékkövét, a sportcsarnokot. A gyerekzsivaj és építkezés zaja különös egyveleget alkot, de október elején az igazi meglepetés a munkálatokról kirakott tábla, amelyik azt hirdeti, hogy jövő februárban itt átadás lesz. Elnézve az egyelőre masszív betontömbnek látszó monstrumot, ez aligha vehető komolyan, a belső kialakítás ugyanis még teljesen hátravan. De a finanszírozás sokkal érdekesebb kérdéseket vet fel.

A polgármester nem akart a részletekbe belemenni, de a város sportfejlesztési koncepciója on­line elérhető, ebből pedig kiolvasható, hogy 2015-ben egymilliárdos csarnokkal számolt az önkormányzat. Ez 2017 tavaszán egy helyi hír alapján már 1,6 milliárd volt, ami tavaly őszre aztán 2,43 milliárdra ment fel, amikor is kiírták a közbeszerzést (és ki tudja, hol lesz a vége). Ebből végül 800 millió az állami támogatás, és közel 1,44 milliárdot saját forrásból kell előteremteni. (Nem elírás, mi sem találjuk a kiírt és a betervezett összeg között hiányzó 200 milliót, de erre sem tudtunk a polgármesternél rákérdezni.) A gyáli önkormányzatnak csaknem másfél milliárdot kell kicsengetni – szerettük volna megkérdezni a polgármestert, hogy ezt a pénzt milyen szolgáltatások rovására biztosítják, de választ nem kaphattunk rá. Kering a városban egy olyan változat, miszerint ezt a pénzt Gyál a tao-pénzből fogja előteremteni, de ennek módjáról és realitásáról sincs kézzelfogható információnk. Megkérdeztünk két ellenzéki képviselőt, hogy ők mit tudnak erről. Nem tudják – válaszolták kórusban –, ugyanis hiába kérdezték meg korábban, választ nem kaptak rá. „Eleinte minimális önerőről volt szó. Az, hogy ekkora összegre ment ez fel, az eléggé meglepett” – mondta Hegymegi István, az MSZP–DK listájáról bekerült képviselő.

Egy 2015-ös dokumentumban még ez szerepelt: „[A] Sportcsarnok kivitelezési műszaki terve már elkészült és előzetes becslések szerint várhatóan egymilliárd forint feletti lenne a beruházás bekerülési költsége, mely főleg európai uniós projektből lenne finanszírozva minimális önerővel.” Eléggé egyértelmű, hogy nem így történt.

De az igazi csavar még csak most jön! „Ebben az összköltségben a 22 szobás szálloda is szerepel, amely az üzemeltetéshez fog hozzájárulni” – közölte online fogadóóráján Pápai Mihály, ami több kérdést is felvet. Szállodáról ugyanis nincs szó az eredeti közbeszerzésben, amellyel a nyertes konzorcium (tagjai a Hidi-Top Kft. és a Kinamé Kft.) pálya, nézőtér, öltöző, porta, raktár, szertár, büfé, ruhatár stb. kialakítására kapott megbízást, de szállodára nem. Kerestük a kivitelezőt, tudja-e, hogy szállodát is épít majd – lapzártánkig nem kaptunk választ. Az is érdekes, hogy a kiírásban 500 fős csarnok szerepelt, de a polgármester nemrég már 750-esről beszélt; ezt a gyarapodást sem tudjuk megmagyarázni. 
A két ellenzéki képviselő felvetette: ha tényleg eljön ide ennyi ember, az akár 200 kocsit is jelenthet, „de ők hol fognak megállni?” Ekkora parkolót ugyanis már nem építenek a csarnokhoz.

A kivitelezők amúgy a helyi fideszes önkormányzat kedvencei. 
A Kinamé és a Hidi-Top a teljesség igénye nélkül több iskolát, óvodát újított már fel Gyálon, továbbá épített utat, járdát parkolót, játszóteret, védőnői épületet, a Narancs összesítése szerint egymilliárdos nagyságrendben, ami egy kisváros lehetőségeit tekintve jelentősebb összeg, mint azt elsőre gondolnánk. Az említett 2015-ös tervben az is szerepel, hogy a csarnok éves fenntartása 40-50 millió forint.

Kihasználják?

Szükség van-e egy ilyen sportcsarnokra – amikor Gyálnak felnőtt kézilabdacsapata sincs? Néhány perc autózással érhető el a várossal egybeérő XVIII. kerület jó tíz éve átadott Sportkastélya, amely a Gyálra tervezettnél nagyobb és komplexebb létesítmény, és ahol a kézilabda a meghatározó. A PLER a felnőtt NBI/B-ben játszik (többször jártak már a legfelső osztályban is), de van ott mindenféle rendezvény, a többnapos szalagavatók sem ritkák, pályához jutni sem igen lehet – tudtuk meg az intézménytől. Azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy a szomszédos Vecsésen szintén építenek kézilabdacsarnokot, a nem sokkal arrébb fekvő Monoron az év elején egy Irie Maffia-koncerttel adták át az új sportcsarnokot (azt 1,4 milliárd forintból építették, az állam közel 90 százalékát állta). Bugyi szintén nincs messze Gyáltól: ott félmilliárdból (önkormányzati és tao-s forrásból) építettek fel egy 2100 négyzetméteres sportcsarnokot, amelyet 2017-ben avattak.

Fedett sportcsarnokból tehát akad kínálat a környéken, ezért is kérdeztük meg a polgármestertől, hogy készült-e előzetes felmérés arról, hogy kiknek lehet kiadni a pályát sport- vagy más célra, 
van-e olyan igény Gyálon és a környéken, amely rentábilissá teheti az intézményt. „Nem” – hangzott a polgármester tömör válasza.

Gyálon tavasszal 90 gyerek kézilabdázott. Kerestük Tomori Győzőt, az edzéseket tartó korábbi sportolót, hogy ez a szám nőtt-e az elmúlt fél évben – de nem sikerült elérnünk.

A Dél-Pest környéki agglomerációban vajon miért nyílt ennyi sportlétesítmény? Aligha független ez a körzet fideszes parlamenti képviselőjének, Szűcs Lajosnak a személyétől, aki a Magyar Tenisz Szövetség elnökeként szintén ott van a tao-csapnál.

És az ellenzék?!

Az ellenzéki képviselők között akad, aki jó ideje nem látogatja az üléseket. Fél évvel ezelőtti az az utolsó testületi ülés, amelyen mindhárom – két MSZP–DK-s, valamint egy jobbikos – ellenzéki képviselő megjelent. Azóta hét testületi ülés volt a városban, a jegyzőkönyvek tanúsága szerint ezeken a jobbikos Lakos Péter egyáltalán nem vett részt, míg Hegymegi István és Végh Tibor felváltva hiányzott. A jobbikos politikust telefonon értük el; azt mondta, elfáradt és kiégett, ma már nem látja értelmét az önkormányzati politizálásnak Gyálon. Hegymegi és Végh közös tapasztalatként arról számolt be, hogy arrogáns a városvezetés, csípőből elutasítják az ő javaslataikat, meddő igyekezet közös munkát végezni velük. Azt is hallottuk ellenzéki panaszként, hogy „nehéz a helyi médiába bekerülni”. Ennek remek példája lehet az áprilisi választás előtt megjelent városi lap, a Gyáli mi újság márciusi száma. Ebben csak a kormánypárti jelölt, a későbbi győztes Szűcs Lajos kapott megszólalási lehetőséget. (Ezt utóbb a helyi választási bizottság is aggályosnak tartotta, amikor határozatban mondta ki, hogy a „márciusi lapszám megsértette a jelöltek és a jelölő szervezetek közötti esélyegyenlőség elvét”.) Amikor ezt egy gyáli lakos levélben felvetette az önkormányzatnak, a következő választ kapta: „A többi képviselőjelöltről pedig amiatt nem tudhatott meg információt az újságból, mert nem jelezték a szerkesztőségnek, hogy szerepelni szeretnének a lapban.”

*

A várost 1990-től 2010-ig Gyimesi István vezette, 1994 óta fideszes politikusként. Őt váltotta 2010-ben Pápai Mihály, aki szintén a Fidesz politikusa. Tavasszal az Elios-botrány ellenére is simán győzött a körzetben a kormánypárti jelölt, és annak ellenére is, hogy az önkormányzat tavaly jól megjutalmazta saját teljesítményét. „Bőkezűek voltak a gyáli képviselők csütörtökön, amikor döntést hoztak az év végi jutalmakról. A kormánypárti többségű testület összesen 145 millió forint jutalom kifizetését szavazta meg – adta hírül a körzeti SignalTV. – Természetesen a polgármestert sem kerülhette el az év végi jutalmazás. Az (…) előterjesztés szerint Pápai Mihály »folytatta lendületes város- és közösségépítő munkáját«, ezért hathavi illetményét kapja jutalomként. Ez (…) járulékokkal együtt 5 152 000 forint.” A honlap emellett felidézte, hogy „néhány éve nagy port kavart Gyálon, hogy (…) polgármesternek a kormánypárti többség megszavazott egy szolgálati autót. A városvezető akkor egy közel 15 millió forintos, vadonatúj Lexus gépjárművet kapott”. A város korábbi alpolgármestere, a már „csak” országgyűlési képviselő Pánczél Károly 2013-ban közel 9 millió forintért kapott egy új Toyotát Gyáltól. Helyi forrásaink azt mondták, könnyen lehet, hogy a kézilabdacsarnok éppen Pánczél találmánya. A kormánypárti képviselő régebben kézilabdázott, hosszú éveken át az országgyűlési válogatottba is befért.

(Közreműködött: Nagy Gergely Miklós)

A szerző az Eleven Gyál civil szervezet tagja. A cikk a Transparency International Magyarország Alapítvány oknyomozó új­ság­írói mentorprogramjának keretében készült.

Sötétség

Az Elios Zrt. 2015-ben – még a kormányfő vejével, Tiborcz Istvánnal a fedélzeten – az ország más településeihez hasonlóan Gyálon is kicserélte a lámpákat. Ez 260 millió forintnyi uniós támogatásból valósult meg, ám az csak utóbb derült ki, hogy már a pályázásnál kezdődtek a mutyigyanús mozzanatok. Tiborczék mellett egyedüliként ugyanis egy bizonyos Mezei-Vill Kft. indult a tenderen, és olcsóbb ajánlatot is tett, csak aztán formai okok miatt kizárták. Ebben természetesen még semmi gyanús nincs. Csakhogy az atlatszo.hu átnézte az Elios tendereit, és azt találta, hogy a Mezei-Vill az Elios mellett összesen hétszer pályázott mindig vesztesen, ami felveti annak a gyanúját, hogy afféle előre felkért lúzerszerepet játszott el a fideszes önkormányzatok más közbeszerzésein amúgy sikeresen vitézkedő cég az Elios mellett. Gyál szempontjából azonban van ennél súlyosabb következménye is Tiborczék munkájának: nincs elég fény a városban. Hadd hozzak erre egy személyes példát. Rendszeresen futok a házunk melletti környező, kisebb utcákban. Világító telefonnal kell futnom olyan részeken, ahol elvileg kellene látni – és régebben, az Elios előtti időkben lehetett is. Szó, mi szó: Tiborczék lámpacseréje előtt jobb volt a helyzet Gyálon, pedig több mint negyedmilliárd forintot adtunk a kormányfő vejének, illetve cégének.

„A LED-lámpák hátulütője, hogy korlátozott területen világít. Amihez az jön, hogy Gyálon csak minden második lámpába szereltek be égőt. Ezért is van itt olyan helyzet, amilyen” – mondja Hegymegi István önkormányzati képviselő. Végh Tibor, a másik baloldali képviselő felidéz egy emléket: „Egy közmeghallgatáson előjött ez a téma, hogy a lámpák nem világítanak jól, az ezt felemlegető civilnek azt kiabálták be a fideszes képviselők, hogy Soros-ügynök, Soros-ügynök!” Márciusban Végh kikérte az OLAF-jelentés Gyált érintő részét, ám Pápai Mihálytól ugyanazt a választ kapta, mint mi: menjen fel a honlapra, nézzen körbe. A fideszes többség el is vetette a dokumentum kikérését.

Pedig szakértők is állást foglaltak arról, hogy nem jó a százmilliókból kicserélt világítás. „Gyálon vannak olyan járdaszakaszok, ahol este szinte semmit nem látni, ezt állapította meg az a fénymérés, amit helyi civilek rendeltek meg” – tudósított tavaly ősszel az RTL Klub riportja. A felmérést megrendelő Eleven Gyál csoport szerint további közel 600 oszlopra kellene lámpát helyezni, hogy jól lehessen látni a kisvárosban. Mulatságos eleme volt a tévés riportnak, amikor szembesítették Pápai polgármestert a sötét utcákkal. „Szerintem a kamera jól mutatja, hogy az utca ki van világítva” – mondta, majd a következő képen már nem tudta a papíron lévő szöveget elolvasni, mert, mint mondta, „sötét van”; történt ez épp azon a részen, ahol szerinte a közvilágítás jól működött. Az Elios munkáját végül így értékelte a fideszes városvezető: „Amennyi idő alatt, és ahogy megcsinálták, az nekünk rendben volt.” (Az Eleven Gyál akciói és a lakossági bejelentések hatására a polgármester ígéretet tett, hogy a legrosszabb kereszteződésekben 12 darab lámpát felszerelnek. A szeptemberben tartott online fogadóóráján rákérdeztem a polgármesternél a beígért lámpatestekre. Ekkor mondta: munkaerőhiány miatt nincs, aki megcsinálja a szerelést, de ígéri, a jövőben sor kerül erre.)

Gyálon a járdák is rossz minőségűek, sok helyen lyukacsosak, hiányosak, több buszmegállóban nehéz emiatt a le- és felszállás. Az Eleven Gyál figyelemfelhívó akciókat rendezett; ezek egyikébe, 2017 májusában a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is beszállt, matricázással. A matricán ez volt olvasható: „Sötétben jól csak a szívével lát az ember.” Az önkormányzat vélhetően ennek hatására az idén foglalkozik a járdák állapotával, az őszi időszakra egy lakossági fórumot is beígértek.

 

Sportnagyhatalom

Gyálon közel 350 millió forintból épült uszoda a Nemzeti Köznevelési Infrastruktúra Fejlesztési Program keretében, ezt tavaly adták át. A város a telket biztosította a projekthez, az építkezés költségeit az állam állta. A most épülő sportcsarnok körül már vannak sportpályák, a többi közt egy füves focipálya, egy műfüves focipálya, egy kisebb műfüves focipálya, egy kosárlabda- és egy strandröplabdapálya. Tao-pénzből 78 millió forint érkezett egy élőfüves focipálya kiépítésére, az egész projekt 99 millió forintba kerül. Gyálon természetesen a sportberuházások az iskolákat sem kerülhetik el, a Bartók Béla Általános Iskola egy 19 millió forintos sportpályát kapott.

Neked ajánljuk