Elég volt! – Setét Jenő Orbán beszédéről

  • Roma Sajtóközpont
  • 2015. szeptember 8.

Belpol

Visszautasítjuk, hogy a magyar kormányfő szembeállítsa egymással a hazai romák és a menekültek ügyét. Visszautasítjuk nyilatkozatát, amely elvitatja állampolgárságunkat, hazafiságunkat, méltóságunkat, magyarságunkat – az Ide tartozunk! Roma Közösségi Hálózat közleménye.

Állásfoglalás
Elég volt!

Az Ide tartozunk! Roma Közösségi Hálózat az elmúlt 25 év legszörnyűbb, legkirekesztőbb nyilatkozatának tartja Orbán Viktor kormányfő azon beszédét, amely szerint:

„Nekünk is az az adottságunk, függetlenül, hogy ki mit gondol róla, hogy szereti-e a túrós csuszát, vagy nem, Magyarországnak az a történelmi adottsága, hogy együtt él néhány százezer romával. Ezt valakik, valahol, valamikor eldöntötték. Ezt mi megörököltük, ez a mi helyzetünk. Ez egy adottság. Ezt senki nem kifogásolhatja, se így, se úgy. Nekünk kell ezzel együtt élnünk. De mi nem támasztjuk senki felé azt az igényt, nyugati irányba különösen nem, hogy ők is éljenek együtt egy nagyszámú roma kisebbséggel. Sőt, amikor az a roma kisebbség egy része Kanada felé megy, akkor inkább azt akarjuk világossá tenni, hogy szeretnénk, ha maradnának, és rendeznénk a velük való együttélés nagy kérdéseit, hogy maradhassanak.”

A leghatározottabban visszautasítjuk, hogy a magyar kormányfő szembeállítsa egymással a hazai romák és a menekültek ügyét. Visszautasítjuk nyilatkozatát, amely elvitatja állampolgárságunkat, hazafiságunkat, méltóságunkat, magyarságunkat, az egész életünket évszázadokra visszamenőleg is!

A romák nem most érkeztek, nem átutazók, Magyarország a mi hazánk is, amelyért és amelyben őseink éltek és haltak.

Van azonban, ami összeköt minket és a menekülteket, mégpedig az alapvető emberi jogok, az emberi élethez és méltósághoz, az emberi és egyenlő bánásmódhoz fűződő jogok, amelyek tekintetében mindkét csoport súlyos sérelmeket szenvedett és szenved el.

Tűrhetetlennek tartjuk, hogy a politika, és jelen esetben a kormány, annak vezetője és az elmúlt hetekben különböző tagjai is kijátsszák a „cigány kártyát”, hogy a ránk való alibi hivatkozással tagadják meg a menekült emberektől a legelemibb segítségnyújtást, tegyék ki őket megalázó és szégyenletes bánásmódnak.

A menekült emberek nem vettek el és nem vesznek el semmit a roma és nem roma emberek elől sem.

A romák integrációjának ügye és a menekült emberek ügye két különálló, egymással nem versenyeztethető és nem szembefordítható ügy.

Elég volt a roma emberek és közösségek politikai haszonlesésből való felhasználásából, nem tűrhetjük tovább, hogy uszító kampányok és beszédek céltáblái vagy eszközei legyünk!

Setét Jenő,
az Ide tartozunk! Roma Közösségi Hálózat szervezője

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.