Hétfőn az Országgyűlés kétharmados kormánypárti többsége újabb kilenc évre legfőbb ügyésznek választotta Polt Pétert. Polt harmadik ciklusának időtartama ugyanakkor nincs kőbe vésve. Már 64 éves, a törvény értelmében 70. életévének betöltésekor, azaz 2025 szeptemberében megszűnik a megbízatása. Csakhogy a 2010 utáni ügyészségi törvénnyel a Fidesz behozott egy újítást: ha a parlament a legfőbb ügyész mandátumának lejárta után nem tud kétharmados többséggel új legfőbb ügyészt választani, akkor a lejáró mandátumú ügyészségi vezető egészen addig hivatalban marad, amíg össze nem jön a minősített többség egy másik jelölt mögött. Ha tehát 2025-ben a most ellenzékben lévő pártok lennének kormányon, de nem lenne kétharmaduk, a Fidesz közreműködése nélkül nem tudnák elmozdítani Poltot, aki Hack Péternek, az ELTE egyetemi tanárának a megfogalmazása szerint „elvben akár életfogytig legfőbb ügyész maradhat”.
Utasíthat
Polt Péter bebetonozása mellett a 2011-es szabályozás egy másik lényeges ponton is változást hozott: megszüntette az ügyészség számonkérhetőségét. Míg korábban az ügyészség az Országgyűlésnek volt felelős, a legfőbb ügyész pedig interpellálható volt a törvényhozásban, az új szabályozás mindössze évenkénti beszámoló tartására kötelezi Poltot. A legfőbb ügyésznek továbbá a képviselők kérdéseire is válaszolnia kell, de a válaszok tartalmáról – nem úgy, mint az interpellációnál – nem szavazhat a parlament. „A legfőbb ügyész az új jogi környezetben kizárólag a törvénynek köteles engedelmeskedni, de hogy valóban betartja-e a törvényeket, azt az ügyészi szervezeten kívülről senki nem vizsgálhatja” – mondja Hack Péter. Külső ellenőrzés hiányában pedig aligha meglepő a nyomozás elmaradása vagy vádemelés nélküli lezárása olyan ügyekben, mint a miniszterelnök vejéhez köthető cég, az Elios közvilágítási projektjei, a trafikmutyi vagy éppen a gyanús belvárosi ingatlaneladások.
Mivel az ügyészség a mindenkori kormány büntetőpolitikáját érvényesíti, a világ számos országában a kormánynak alárendelten működik, amibe az is belefér, hogy az igazságügyi miniszter bizonyos garanciák mellett utasíthatja az ügyészeket. Érvelni persze lehet a kormánytól független modell mellett is, ám éppen a számonkérhetőség hiányával párosulva mutatkoznak meg ennek a negatívumai. Ha valaki Magyarországon a Fideszhez köthető figurák elleni vádemelések elmaradása miatt kritizálja a kormányt, a Fideszből rögtön a „független” ügyészségre mutogatnak, míg Polt Péter rendre azzal nyugtatgatja a kétkedőket az Országgyűlésben, hogy az ügyészség mindig a törvények szerint jár el. Így az ügyészség hibáiért vagy szándékos mulasztásaiért senki nem visel politikai felelősséget.
Polt és a Fidesz kapcsolata közismert. A jogász 1993 és 1995 között a Fidesz tagja volt, az 1994-es országgyűlési választáson a párt listáján is szerepelt, bár mandátumot nem szerzett. „Büszke vagyok rá, hogy egy ideig tagja lehettem egy rendszerváltó pártnak, és nem gondolom, korábban sem gondoltam, hogy emiatt ne lennék alkalmas legfőbb ügyésznek” – mondta erről egy 2010-es interjúban. Polt ’95-ben azután lépett ki a Fideszből, hogy az ombudsman helyettesének választották; majd 2000-ben, az első Orbán-kormány idején, Györgyi Kálmán váratlan lemondása után lett első alkalommal legfőbb ügyész.
Már a 2000 és 2006 közötti első ciklusában számos kritikát kapott. 2001-ben vádemelési javaslat nélkül zárult a nyomozás a Kaya Ibrahim és Josip Tot nevéről elhíresült, a Fidesz holdudvarához köthető cégfantomizálási ügyben; a kormányváltás után pedig sorra pattantak le az ügyészségről a Keller László közpénzügyi államtitkár által feltárt, az első Orbán-kormány alatti feltételezett visszaélések, egyebek mellett a Happy End Kft. és az Ezüsthajó Kft. erősen túlárazottnak tűnő állami megbízásai. Polt Péter ekkor még sokak szerint a szocialistákkal is elnéző volt. Nem vezetett sehová az Informatikai és Hírközlési Minisztérium „kakaóbiztos” számítógép beszerzési akciója miatt indult nyomozás (pedig itt Keller László a saját kormányát is bírálta), és például a Hagyó- vagy a Hunvald-ügyben is csak akkor pörgött fel a nyomozás, amikor már biztosra lehetett venni a Fidesz 2010-es választási győzelmét. 2006 és 2010 között persze nem Polt Péternek, hanem Kovács Tamásnak hívták a legfőbb ügyészt, de Poltnak büntetőbírósági főosztályvezetőként továbbra is nagy befolyása volt a szervezetben.
De pontosan mekkora is a legfőbb ügyész hatalma? A magyar jogi környezetben szinte kizárólagos. Bár a hírekben gyakran azt olvassuk, hogy egy-egy nyomozást a rendőrség vagy a NAV szüntet meg, az ügyészség valójában ilyenkor is irányítja és felügyeli a nyomozást, a feljelentés elutasításával, a nyomozás megszüntetésével szemben pedig az ügyészségnél lehet fellebbezni. A bonyolultabb korrupciós ügyekben gyakran eleve az ügyészség nyomoz, a vádemelésről pedig minden alkalommal az eljáró ügyész dönt. Ha valakit igaztalanul vádolnak, akkor a bíróságok még ki tudják javítani a hibát és az illető kártérítésért is perelhet; ha viszont az ügyészségi mulasztás tétlenségben, azaz a vádemelés elmaradásában nyilvánul meg, akkor csak a pótmagánvád intézménye áll nyitva. És ez sem működik olyan esetekben, amikor a bűncselekménynek nincs konkrét sértettje – jellemzően idetartoznak a korrupciós vagy például a választási csalás miatt induló (illetve nem induló) ügyek.
A legfőbb ügyésznek az ügyészség hierarchikus szervezetén belül lényegében korlátlan utasítási joga van, és ügyeket is áthelyezhet egyik eljáró ügyésztől egy másikhoz. „Ez akár indokolt is lehet, az ügyészségen nagy a fluktuáció, és van egy olyan törekvés is, hogy a fogalmazók, még mielőtt elnyerik az ügyészi kinevezést, minél többfajta üggyel, az eljárás minél több szakaszában találkozzanak” – mondja Ligeti Miklós, a Transparency International (TI) Magyarország jogi igazgatója, aki a 2000-es évek közepén maga is az ügyészségen dolgozott. Kívülről azonban lehetetlen megmondani, mely ügyekbe nyúltak bele felülről, mivel a felettes ügyész – és végső soron a legfőbb ügyész – az utasításokat főszabály szerint szóban adja, és Ligeti szerint az igazodási kényszer is elég nagy lehet. Úgy véli, az ügyészségi dolgozók túlnyomó többsége tisztességes, az ügyek legalább 90 százaléka is szakmai szempontok alapján dől el, a legfontosabb kivételek a politikailag érzékeny, illetve a magas szintű korrupciót érintő ügyek. Jellemzően ezek feltárásában mutatott feltűnő visszafogottságot Polt Péter a 2010-es visszatérése után.
Szocik és kopaszok
Talán a bonyolult korrupciós cselekményeknél is jobban érzékeltetik a magyarországi bűnüldözés magatartását azok a politikai ügyek, amelyeknél kézzelfogható erőszak is történt. 2013-ban a Fidesz Lendvay utcai székházának udvarán tüntető aktivistákra küldték rá „valakik” a Kubatov Gábor elnökölte Fradihoz szorosan kötődő kopaszokat, az egyik aktivistát jól dokumentáltan arrébb pakoló Sz. Ferenc és társa elleni nyomozást azonban arra hivatkozva szüntette meg a rendőrség, hogy cselekedetük „segítségnyújtás” volt, a tüntető lányt „testi épsége érdekében, a székház életveszélyes területéről biztonságos helyre vitték”. A 11 tüntető ellen indult szabálysértési eljárás ellenben bíróság elé került, a rendőrségi bírságokat a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak kellett eltörölnie.
2016-ban szintén jól megtermett férfiak próbálták biztosítani a Nemzeti Választási Irodánál, hogy a vasárnapi boltzár ügyében bizonyos Erdősi Lászlóné adhasson be elsőként népszavazási kezdeményezést, ne pedig Nyakó István szocialista politikus. Az időbélyegzőnél kialakult lökdösődés ellenére a Budapesti Rendőr-főkapitányság elutasította Nyakó feljelentését, mondván, a Kúria közben a kopaszok akciója ellenére a szocialista politikus kérdését hitelesítette. Nyakó pótmagánváddal is próbálkozott, de ezt meg a bíróság nem fogadta be. Tavaly decemberben az MTVA épületében tiltakozó ellenzéki képviselők közül hármat erőszakkal dobtak ki a biztonsági őrök. Varju László, Szél Bernadett és Hadházy Ákos feljelentést tett, amit az ügyészség két körben is elutasított, és elsőre a pótmagánvád-indítvány is sikertelen lett a bíróságon. Közben Polt Péter októberben a biztonságiaknak ellenálló Varju mentelmi jogának kiadását kérte a parlamenttől, mert cselekedete a legfőbb ügyész szerint „garázdaság vétségének, valamint súlyos testi sértés bűntettének megállapítására lehet alkalmas” (lásd: Vadászidény, Magyar Narancs, 2019. október 31.).
Polt 2010-es másodszori hivatalba lépésekor a korrupció elleni küzdelem erősítését ígérte – például a szervezetbe teljeskörűen ekkor integrált katonai ügyészeket erre a területre állította rá –, idén áprilisban azonban már azt válaszolta az Európai Bizottság kritikájára, hogy a magas szintű korrupció fogalma számára értelmezhetetlen, mivel nincs ilyen egzakt büntetőjogi kategória. A fülkeforradalom utáni „elszámoltatástól” a legfőbb ügyész a nyilatkozataiban próbált távolságot tartani, de ezzel együtt aligha lehet elégedett az MSZP erős emberei ellen indított büntetőügyek kimenetelével. Szilvásy Györgyöt a kémperben felmentették, a Hagyó- és Hunvald-ügyekben a vádiratban foglaltakhoz képest jóval kisebb súlyú visszaéléseket látott csak bizonyítottnak a bíróság, és ennek megfelelően relatíve enyhe büntetéseket szabott ki. Talán még Sukoró-ügyben érte el a legtöbbet az ügyészség, itt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő két egykori felső vezetőjét letöltendő börtönbüntetésre ítélték; Gyurcsány Ferenc mentelmi jogát viszont hiába kérte ki az Országgyűléstől Polt, a volt miniszterelnök ellen végül nem emeltek vádat.
A Fideszhez köthető korrupciógyanús ügyek közül érdemes előre venni a trafikmutyit, mivel ez volt a korrupciótémában később is aktív Hadházy Ákos első akciója. Hadházy 2013-ban még fideszes önkormányzati képviselőként vette fel, hogyan beszélik meg Szekszárdon fideszes politikusok, hogy ki kapjon és ki ne kapjon trafikkoncessziót. Három év után a Központi Nyomozó Főügyészség bűncselekmény hiányában zárta le az ügyet, mondván, a koncessziókról döntő állami cég hivatalosan nem kérte fel véleményezésre az önkormányzatot, így nem számít, mit beszéltek egymás közt a képviselők. Hasonló sorsra jutott 2013 másik nagy korrupciós botránya, a NAV-ügy is. Hiába állította Horváth András egykori NAV-dolgozó, hogy az adóhatóságnál szisztematikusan szemet hunynak a nagy multicégek adócsalásai felett, a Nemzeti Nyomozó Iroda csupán egyetlen cég, a Delta Feed Kft. ügyében javasolt vádemelést, egyebekben megszüntette a nyomozásokat. A rendőrségi dokumentumokat ismertető 444 cikke szerint a nyomozók főleg a NAV-vizsgálatokat belülről leállító vezetőket hallgatták ki, akik szakmai nézetkülönbségekre hivatkoztak, és a dolog lényegében ennyiben maradt. (Horváth András ellen egy kicsivel tovább nyomoztak személyes adattal visszaélés miatt, de az ügyészség végül ellene sem emelt vádat.)
Juhász Péter volt Együtt-politikus és mások feljelentései alapján a belvárosi ingatlaneladások miatt indult nyomozást a rendőrség először arra hivatkozva szüntette meg, hogy az ingatlanokat az önkormányzat pályázaton értékesítette a legkedvezőbb ajánlatot tevő vevőnek. Ez a dokumentumokkal igazolható kapitális tévedés – vagy hazugság – még az ügyészségnek is sok volt, a rendőrséget felülbírálva újraindították a nyomozást, hogy a vádemelés aztán más indokkal maradjon el, jelesül: igaz, hogy a vevők pályázat nélkül és kedvezményes áron jutottak ingatlanokhoz, amelyeket később nagy haszonnal továbbadtak, de mivel az önkormányzat hozott egy ezt lehetővé tevő rendeletet, minden szabályosan történt. Az ügyészség a Rogán Antal jelenlegi propagandaminiszter, volt V. kerületi polgármester elleni feljelentést is visszadobta, miután Portik Tamás egy bírósági tárgyaláson azt vallotta, hogy az ingatlanügyletek megolajozására 10 millió forintnyi kenőpénzt fizetett az akkor még polgármester Rogánnak. Az ügyészség szerint a pénz átadását Portik nem írta le a nyomozás elrendeléséhez szükséges részletességgel, így inkább ellene indított eljárást hamis vád gyanújával.
Nemzetközi fordulatok
A 2014-es amerikai kitiltási botrány mögött meghúzódó Bunge-ügyben beindult a magyar igazságszolgáltatás, de csak kis halat fogott. Az ügy lényege az volt, hogy egy Tábor Viktor nevű vállalkozó azt ígérte az amerikai étolajgyártó cég lobbistájának, hogy 2 milliárd forintért elintézi a magyar kormánynál az étolaj áfájának csökkentését, illetve az adóhatóságnál azt, hogy egy konkurens vállalkozás ne kapjon áfa-visszatérítést. A 2 milliárd forintot a kormánypárthoz közeli Századvég-csoporthoz tartozó cégeken keresztül kellett volna kifizetni. Tábor Viktort az ügyészség vádirata nyomán elítélték befolyással üzérkedésért, arra viszont a nyomozás során nem derült fény, hogy Tábor valóban kapcsolatban állt-e a Századvéggel vagy az adóhatósággal, így a századvéges Heim Péter és az USA-ból egykor kitiltott NAV-elnök, Vida Ildikó érintettségét sem tudta megállapítani a bíróság.
Különösen pikánsak azok az ügyek, amelyekben Polt Péter rokonainak érintettsége vetődött fel. Polt felesége, Polt-Palásthy Marianna idén júliusig a Magyar Nemzeti Bank személyügyekért felelős igazgatója és az egyik MNB-alapítvány felügyelőbizottsági tagja volt, így nem volt túl jó optikája annak, hogy az ügyészség nem indított nyomozást az alapítványokhoz kapcsolódó közpénzköltés miatt, csupán törvényességi ellenőrzést látott szükségesnek. A TI feljelentését ráadásul jogszerűtlen módon el sem bírálták; arra hivatkozva tagadták meg a nyomozást, hogy korábban hasonló tartalmú feljelentéseket már elutasítottak (lásd: Elveszíti ügyészségjellegét, Magyar Narancs, 2016. július 28.).
Bár a Quaestor-ügy kisebb huzavona után a bíróság elé került, az ügyészséget itt is kritizálták, méghozzá azért, mert Tarsoly Csabát csak két héttel a nyomozás elrendelése után vették őrizetbe, illetve mert nem hallgatták ki az ügyben Tarsoly személyi titkárát, aki Polt lányának az élettársa. A Quaestor-ügy miatt Szigetvári Viktor volt Együtt-elnök bűnsegédnek nevezte Poltot, az ügyészséget pedig fideszesnek. Polt perelt, a bíróságok viszont arra jutottak, hogy Szigetvári kijelentései olyan vélemények, amelyek megfogalmazására tények adnak alapot.
A Microsoft vesztegetési ügyében érkezett feljelentést az ügyészség 2018 novemberében bűncselekmény hiányában elutasította; a közelmúltban azután kezdtek el ismét nyomozni, hogy nyilvánosságra került a Microsoft és az amerikai igazságügyi minisztérium egyezsége. Vagy: jóllehet a sajtó már évekkel korábban feltárta, hogy a Borkai-videókon szereplő ügyvéd, Rákosfalvy Zoltán miként tett szert jelentős nyereségre az úgynevezett Audi-földek felvásárlásával és továbbadásával, az ügyészséget a közvéleményhez hasonlóan csak a szexbotrány kirobbanása után kezdte el érdekelni az ügy, és Kontrát Károly belügyi államtitkár tájékoztatása szerint „minden körülményre kiterjedő” nyomozást rendeltek el.
Elios-ügyben viszont kevés volt az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) részletes jelentése és az Európai Parlament költségvetési ellenőrzési bizottságát elnöklő néppárti Ingeborg Gräßle sürgetése: a Nemzeti Nyomozó Iroda tavaly novemberben bűncselekmény hiányában lezárta a nyomozást a közvilágítási tenderek idején a miniszterelnök veje, Tiborcz István résztulajdonában álló cégnél. Gyanút kelthettek volna a feltűnően személyre szabott pályázati kiírások, a túlárazottnak tűnő projektek, a pályázó és a kiírásban közreműködők közötti személyi összefonódások vagy éppen az a hangfelvétel, amely bizonyítja, hogy Szekszárd polgármestere már jóval a közvilágítási tender kiírása előtt az Elios egyik munkatársával egyeztetett a pályázatról. Mindennek összesen annyi következménye lett, hogy a közvilágítási projektek számláit a kormány végül nem küldi ki Brüsszelbe, a projekteket teljes egészében magyar költségvetési forrásokból fedezik.
A nyomozások elszabotálása alól kivétel Mengyi Roland volt fideszes képviselő ügye, akit szeptemberben jogerősen négy év letöltendő szabadságvesztésre ítéltek, illetve Simonka Györgyé, akire nyolc és fél év börtönbüntetést kér az ügyészség vádirata. Ligeti Miklós szerint elképzelhető, hogy a cselekmények jellegével is magyarázható, miért került Polt második ciklusa alatt egy-két fideszes politikus is a vádlottak padjára. „Az Elios-ügyet jól dokumentálta a sajtó és az OLAF jelentése, de kétségkívül aktivista ügyészi hozzáállás és némi fantázia kellett volna ahhoz, hogy ebben meglássák a költségvetési csalás mögött felsejlő bűnszervezetet. Simonka György ezzel szemben nettó bűnözőkre hajazó módon fizettetett le NAV-alkalmazottakat. A Simonka-ügy megfelelője inkább a Farkas Flóriánhoz kötődő Híd a munka világába program lehetne; érthetetlen, hogy ott miért húzódik évek óta a nyomozás úgy, hogy a pénz eltűnését lényegében a minisztérium is elismerte” – mondja a TI munkatársa.
Szuverenitás
Az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményeknél a magyar ügyészség felett kontrollt gyakorolhatna a várhatóan jövőre felálló Európai Ügyészség. Polt 2010 után eleinte lelkesen nyilatkozott a projektről – egy 2014-es akadémiai beszélgetésen úgy fogalmazott, hogy elkötelezett az intézmény létrehozásában, és személyesen is részt vesz benne –, de a végül megvalósuló szabályozást már a kormánnyal szinkronban bírálta: egyrészt nem látja biztosítottnak az Európai Ügyészség szakmai színvonalát, másrészt a nemzeti szuverenitást félti tőle. Magyarország egyelőre ki is marad az úgynevezett megerősített együttműködéssel létrehozott uniós szervezetből.
Ligeti Miklós szerint megoldást hozhatna az ügyészség tétlenkedése ellen, ha külföldi példák alapján Magyarországon is meghonosítanák a „vádemelés kikényszerítésére irányuló eljárást”, amelyben a bíróság kötelezheti az ügyészséget, hogy emeljen vádat. Erre annál is inkább szükség lenne, mert egy korábbi AB-döntés rendelkezései nyomán a mai magyar szabályozás az állami szerveknek – például minisztériumoknak, önkormányzatoknak – még akkor is megtiltja, hogy pótmagánvádlóként lépjenek fel, amikor a saját költségvetésüket károsította meg egy feltételezett bűncselekmény. Ez persze a jelenlegi kormány-ügyészség felállás mellett nem oszt, nem szoroz, de például az októberben ellenzékivé vált önkormányzatoktól várhatók korrupciós feljelentések – amelyekkel azonban sehogyan sem tudják majd megkerülni az újraválasztott legfőbb ügyészt, Polt Pétert.
