Szegregátum Egerben

Életünk a Szalában

  • Molnár Richárd
  • 2021. április 14.

Belpol

Bő félórányi sétára az idegenforgalmilag kiemelt egri vártól, borzasztó körülmények között élnek emberek. A város azonban nem agyonhallgatni akarja ezt, és az érintettek egy része is hajlandó tenni azért, hogy kitörjön a mélyszegénységből. De ennyi elég lesz-e vajon a sikerhez?

Házra alig emlékeztető, hulladékból összeeszkábált bódé áll egy üres telken, amelyben hétköznap délután egy meglett férfi fekszik betakarózva, a nyitott ajtón kíváncsian kilesve. Egyik szomszédja csak pár szót árul el róla, szűkszavúan: válás után jutott ebbe a helyzetbe, de nem akart hajléktalanként élni. Inkább maradt a Szalában, és összerakott magának egy „házat”. Büszke emberek élnek Eger elfeledett, rossz hírű városrészében; nem szívesen mutogatják idegeneknek különböző romlottsági fokon álló házukat, nem hívnak be minket sehová. Amikor a Szala-patak teleszemetelt medrét vizslatjuk, egy fiatal srác szól oda: miért nem fotózzuk a kátyús utcákat is, amelyeket a város nem javíttat ki?

Bezárva

Az 1990-es években ugyanolyan jellegzetes, többségében romák lakta szegregátum alakult ki Eger északnyugati részén, mint például Miskolcon, Szolnokon, Gyöngyösön, illetve az ország majd’ összes nagyobb településének szélein. A Verőszala, Árnyékszala és Rudivár utcák által határolt körzet a koronavírus-mentes időkben turistáktól nyüzsgő belvárostól 30–40 perces gyalogútra fekszik, de egyes részei a harmadik világ nyomortelepeit idézik. Alig két kilométerre onnan, ahol kürtőskalácsot falva, forralt bort kortyolgatva andaloghatunk az egri vár falai alatt, vagy felülhetünk az óriáskerékre, nagy családok élnek víz, fűtés, áram nélküli, sok esetben omladozó falú és tetejű házakban. Az áramot sokan kampós drótokkal lopják a légvezetékekről, ami ugyanolyan hétköznapi életveszély a gyerekek számára, mint a düledező épületek és a romok közötti rohangálás, játék. Az áramlopás miatt több épület is részben vagy egészben leégett már. A vizet a közkutakról szerzik be az itteniek – néhány más településsel ellentétben az egri önkormányzat nem gördít akadályokat az ingyenes vízvétel elé.

 
Sok ház egyszerűen összeomlott az árvíz vagy az állagmegóvás hiánya miatt
Fotó: Grósz Attila

Hadnagy József, az egri Eszterházy Károly Egyetem szociálpedagógiai tanszékének vezetője jól ismeri a Szalát, ugyanis a tanszéknek, illetve az egyetemen működő Roma Szakkollégiumnak aktív kapcsolata van az ott élőkkel. A nagyjából 100–120 nagycsaládos, roma lakosság létszáma telente jelentősen nő, mivel a rokonság összeköltözik a falvakból, hogy spóroljanak a fűtéssel. A romák aránya a szakember szerint 70–80 százalékos a körzetben. Bár a munkanélküliség több mint 80 százalékos, többeknek, nagyjából a felnőttek 10 százalékának van állandó munkahelye Egerben. Az aluliskolázottság miatt a többség nem tud elhelyezkedni a település által kínált, kvalifikáltabb munkahelyeken, ideértve Eger néhány ipari üzemét és a szolgáltató szektort is. A nagy többségnek marad az idénymunka a város környéki borászatokban, illetve Heves megye más mezőgazdasági területein. Sok iskolai végzettség nélküli ember dolgozik az egri önkormányzati cégeknél is, például a Városgondozás Eger Kft.-nél. Az „ingyenélő cigány” sztereotípiája a szakember szerint könnyen cáfolható: az elérhető állami és önkormányzati támogatásokból, juttatásokból, továbbá az Egerben sem túl bőséges közmunka-lehetőségekből egyetlen család sem tud megélni a Szalában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.