Életünk a Szalában

Bő félórányi sétára az idegenforgalmilag kiemelt egri vártól, borzasztó körülmények között élnek emberek. A város azonban nem agyonhallgatni akarja ezt, és az érintettek egy része is hajlandó tenni azért, hogy kitörjön a mélyszegénységből. De ennyi elég lesz-e vajon a sikerhez?

Házra alig emlékeztető, hulladékból összeeszkábált bódé áll egy üres telken, amelyben hétköznap délután egy meglett férfi fekszik betakarózva, a nyitott ajtón kíváncsian kilesve. Egyik szomszédja csak pár szót árul el róla, szűkszavúan: válás után jutott ebbe a helyzetbe, de nem akart hajléktalanként élni. Inkább maradt a Szalában, és összerakott magának egy „házat”. Büszke emberek élnek Eger elfeledett, rossz hírű városrészében; nem szívesen mutogatják idegeneknek különböző romlottsági fokon álló házukat, nem hívnak be minket sehová. Amikor a Szala-patak teleszemetelt medrét vizslatjuk, egy fiatal srác szól oda: miért nem fotózzuk a kátyús utcákat is, amelyeket a város nem javíttat ki?

Bezárva

Az 1990-es években ugyanolyan jellegzetes, többségében romák lakta szegregátum alakult ki Eger északnyugati részén, mint például Miskolcon, Szolnokon, Gyöngyösön, illetve az ország majd’ összes nagyobb településének szélein. A Verőszala, Árnyékszala és Rudivár utcák által határolt körzet a koronavírus-mentes időkben turistáktól nyüzsgő belvárostól 30–40 perces gyalogútra fekszik, de egyes részei a harmadik világ nyomortelepeit idézik. Alig két kilométerre onnan, ahol kürtőskalácsot falva, forralt bort kortyolgatva andaloghatunk az egri vár falai alatt, vagy felülhetünk az óriáskerékre, nagy családok élnek víz, fűtés, áram nélküli, sok esetben omladozó falú és tetejű házakban. Az áramot sokan kampós drótokkal lopják a légvezetékekről, ami ugyanolyan hétköznapi életveszély a gyerekek számára, mint a düledező épületek és a romok közötti rohangálás, játék. Az áramlopás miatt több épület is részben vagy egészben leégett már. A vizet a közkutakról szerzik be az itteniek – néhány más településsel ellentétben az egri önkormányzat nem gördít akadályokat az ingyenes vízvétel elé.

 

Sok ház egyszerűen összeomlott az árvíz vagy az állagmegóvás hiánya miatt

Fotó: Grósz Attila

Hadnagy József, az egri Eszterházy Károly Egyetem szociálpedagógiai tanszékének vezetője jól ismeri a Szalát, ugyanis a tanszéknek, illetve az egyetemen működő Roma Szakkollégiumnak aktív kapcsolata van az ott élőkkel. A nagyjából 100–120 nagycsaládos, roma lakosság létszáma telente jelentősen nő, mivel a rokonság összeköltözik a falvakból, hogy spóroljanak a fűtéssel. A romák aránya a szakember szerint 70–80 százalékos a körzetben. Bár a munkanélküliség több mint 80 százalékos, többeknek, nagyjából a felnőttek 10 százalékának van állandó munkahelye Egerben. Az aluliskolázottság miatt a többség nem tud elhelyezkedni a település által kínált, kvalifikáltabb munkahelyeken, ideértve Eger néhány ipari üzemét és a szolgáltató szektort is. A nagy többségnek marad az idénymunka a város környéki borászatokban, illetve Heves megye más mezőgazdasági területein. Sok iskolai végzettség nélküli ember dolgozik az egri önkormányzati cégeknél is, például a Városgondozás Eger Kft.-nél. Az „ingyenélő cigány” sztereotípiája a szakember szerint könnyen cáfolható: az elérhető állami és önkormányzati támogatásokból, juttatásokból, továbbá az Egerben sem túl bőséges közmunka-lehetőségekből egyetlen család sem tud megélni a Szalában.