Magyar Narancs: Ha most vasárnap lenne a választás, meg tudná tippelni a győztest?
Török Gábor: Nem.
MN: Döntetlenközeli a helyzet: a közvélemény-kutatásokban valamelyest vezet a hatpárti ellenzék, de a választókerületi térkép a Fidesznek kedvez. A következő egy évben melyik oldalnak lesz több lehetősége erősödni?
TG: Fogalmam sincs, mit hoz a következő egy év, de az biztos, hogy a 2022-es választás nagyon más lesz, mint az előző választások. 2010 óta most először nem egy tét nélküli választással nézünk szembe: az ellenfél feljött a pályára, így lesz mérkőzés is. Ugyanakkor a 2010 óta kialakult politikai helyzet azt is mondatja velem, hogy ennek a mérkőzésnek még mindig a kormányzó Fidesz az esélyese. Blikkfangosabban fogalmazva: a 2022-es választást az ellenzék nem tudja megnyerni, de a kormány azért el tudja veszíteni.
MN: Mi szól a Fidesz mellett?
TG: 10–12 évnyi tudatos politikai kormányzás és hatalmi átrendeződés után jelentős erőforrásbeli fölényben van. Bár az ellenzéki együttműködés miatt a korábbiaknál szimmetrikusabbnak tűnik a magyar politika, valójában elképesztően erős az aszimmetria szinte minden területen. Lesz ugyan két nagy lista 2022-ben, de a lehetőségeik merőben eltérőek lesznek. Az erőforrásokban tapasztalható különbségeken túl politikai vezetésben, szervezetépítésben, stratégiaalkotásban és politikai tervezésben is jelentős fölényt lehet látni kormányoldalon. Ráadásul egy egyfejű sárkány fog megküzdeni egy többfejű sárkánnyal, és a politikában az egyfejűek sokkal hatékonyabbak. Ezt a helyzetet eddig meglepően jól kezelte az ellenzék, de mégiscsak versenyhátrányról van szó. Ezért sem szabad túlértékelni, hogy egy évtized után teljesítették a versenybe szállás minimális előfeltételét. Persze, a Fidesz is hibázhat, elképzelhető, hogy ezt az előnyös pozíciót nem tudja jól kihasználni – de ha hozza azt, amit a korábbi kampányokban megszokhattunk tőle, akkor esélyesként fordulhat rá 2022-re.
MN: Amikor egy éve beszélgettünk, azt mondta, a koronavírus-járvány miatt irtózatos vesszőfutás előtt áll a kormány még akkor is, ha viszonylag gyorsan túljutunk az egészségügyi válsághelyzeten. A járvány jobban elhúzódott, mint akkor gondolni lehetett. A választás előtti egy évet már nem látja vesszőfutásnak?
TG: A vesszőfutás talán erős kifejezés volt, de tartom, hogy egyértelműen más lesz a választás előtti időszak dinamikája, mint amilyen a 2014-es és 2018-as választások előtt volt. Kedvezőtlenebbek a makrogazdasági feltételek, és a Fideszre jellemző politikai tervezést is sokkal nehezebb körülmények között kell végrehajtani. A 2014-es és 2018-as választások előtt egy évvel már mindenki számára nyilvánvaló volt, mi a Fidesz választási stratégiája, világosak voltak a vezető témák – a rezsicsökkentés, majd a migrációs tematika –, a Fidesz kezében volt az irányítás. A pandémia nemcsak a kellemes gazdasági környezetet vette el, elszívta a teret és az időt is a politikai építkezés elől, ami komoly veszélyforrás. Nem tudták rendesen megtervezni a választás előtti időszakot, sok a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, a nem a Fidesztől függő tényező. Még ha vége lesz is a járványnak – és ki tudja, vége lesz-e –, a pandémia árnyéka olyan hosszúra fog nyúlni, hogy nagyon nehéz lesz emellett valami más témát felépíteni. A járvány- és válságkezelés fogja meghatározni a választási kampányt, és ez kedvezőtlenebb pálya a Fidesznek, mintha maga építhette volna fel a politikai közbeszéd fő tematikáit.
MN: A keleti vakcinabeszerzés és ehhez kapcsolódóan a korai nyitás témáját már építgetik kormányoldalon, az ellenzék pedig a magas halálozási adatokat próbálja napirenden tartani. Ezek kitarthatnak a választási kampányig?
TG: Igen, valószínűleg a járvány alatti kormányzati teljesítmény értékelése lesz a legfontosabb kampánytéma. Ez – eltérően a rezsicsökkentéstől vagy a migrációtól – kétoldalú téma, mindkét oldal fel tudja építeni köré a saját álláspontját, érveit, a kormány mellett tehát az ellenzéknek is lesz muníciója. A rezsicsökkentés és a migráció Magyarországon alapvetően egyoldalú témaként jelent meg, a kormány álláspontjával szembeni érvek nem számítottak legitimnek, így az ellenzék nem is tudott a kormány ellen sikeresen érvelni. Akkora volt a Fidesz ügybirtoklási fölénye, hogy talán önmagában ezeknek a témáknak a napirenden tartásával is megnyerte volna az előző két választást. Most nem ez lesz a helyzet, bármi is történik a következő hónapokban, a kormánynak és az ellenzéknek is meglesz az esélye, hogy felépítse a saját narratíváját a válságkezelésről. A korábbi tapasztalataink szerint a kormány minden ilyen narratívaépítésben sikeresebb volt az erőforrásfölénye és a professzionalizmusa miatt. De ez most egy másfajta téma és más típusú verseny lesz, mint az eddigiek.
MN: Az oltási kampány sikereinek sulykolása mellett a Fidesz oltásellenességgel is vádolja az ellenzéket. Ez mennyit árthat nekik?
TG: A magyar politika olyan mértékben polarizált választói tömbökre épül, hogy ezek a kommunikációs csatározások döntően nem a másik oldal szavazóinak elbizonytalanítását vagy átcsábítását célozzák. Nincs jelentős esély arra, hogy a másik oldal szavazóihoz lehessen szólni – akkor lenne, ha a másik oldalnak nem lennének érvei és nem tudna a saját szavazóihoz beszélni, de mint láttuk, a járványkezelés ügyében nem ez a helyzet. Az oltásellenesség vádja inkább a saját tábort tüzelheti, esetleg az el nem kötelezettekhez szólhat, de nagy változásokat a politikai oldalak támogatottságában ettől nem lehet várni. Szépen felépítette persze a Fidesz – miután a DK megtette azt a szívességet neki, hogy jól dokumentált aláírásgyűjtésbe kezdett a keleti vakcinák ellen –, visszamenőleg egy jól használható érv lesz ez a válság utáni időszak politikai küzdelmeiben, de nem csodafegyver.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
