Információs sztrájk az egyetemeken

Közjó az oroszlán szájában

Belpol

Az egyetemi autonómiáról szóló információs sztrájkot tartottak a múlt héten több magyarországi felsőoktatási intézményben. Az áttérés az alapítványi fenntartásra már kész tény a legtöbb egyetemen, de hogyan élik meg ezt az érintettek? És milyen lehetőségeik vannak az érdekérvényesítésre?

A felsőoktatás átszervezése az elmúlt nagyjából egy évben leginkább az állami intézmények alapítványi fenntartásba adásában merült ki. A Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) 2019-es mintáját követve eddig összesen 15 egyetem úgynevezett modellváltásáról született döntés. Bár a fenntartóváltás a legtöbb intézményben konfliktusmentesen zajlik, egyetemi oktatók a múlt héten az Infosztrájk elnevezésű akció keretei közt feszegették az autonómiával kapcsolatos kérdéseket több egyetemen is.

Az esemény

Az akciót hallgatók kezdték szervezni, a csatlakozó tanárok pedig az óráikba szőtték bele az egyetemi autonómia témáját. Az Infosztrájk honlapjára többen küldtek óraterveket is; volt, aki a művészet, a tudomány autonómiájáról, az alapkutatások tiszteletben tartásáról, a piacosítás veszélyeiről, autonóm oktatási rendszerekről beszélt, de a legtöbben a diákokat is bevonták a témák megvitatásába.

„Próbáltunk óvatosak lenni, mert egyrészt szeretnénk bizonyos témákban felemelni a hangunkat, másrészt nem akarjuk a hallgatókat befolyásolni. Én megkértem őket, hogy mondják el, az ő perspektívájukból hogyan néz ki a dolog” – mondja egy névtelenséget kérő szegedi tanár, aki bár szóba hozta az autonómiát az óráin, hivatalosan nem regisztrált csatlakozóként az Infosztrájk oldalán, mondván „nem akartuk betenni a fejünket az oroszlán szájába”. Igaz, mint megjegyzi, „nem vagyunk támadhatóak és elítélhetőek, mert nem volt felülről érkező utasítás, hogy mit kell gondolni”.

„A demokrácia és az autonómia legfontosabb feltétele, hogy az érintettek tájékozottak legyenek. A hallgatók nincsenek megfelelően tájékoztatva” – mutat rá Fleck Zoltán, az ELTE ÁJK tanára, aki úgy tapasztalta, hogy diákjai egy része azzal sem volt teljesen tisztában, hogy mi a különbség a szenátus és a kuratórium hatásköre között. Szerinte az autonómiakérdés tárgyalása az órákon azért sem eltérés a tantervtől, mert a kimeneti követelmények része a hallgatók önálló, kritikus gondolkodásra nevelése.

 
Zenés bevezetés a normális eloszlásba: Infosztrájk az ELTE-n
Forrás: facebook.com/infosztrajk

„Az Infosztrájkkal elértük, hogy a diákokat informáltuk, a szervezés során pedig kapcsolatba kerültünk más intézmények képviselőivel is” – összegez V. Gilbert Edit, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának (BTK) tanára, a helyben szerveződött „Az egyetem közjó” elnevezésű csoport tagja. „Néhányan részt vettek diákjaink közül az általunk életre hívott online plénumokon, a kérdésre pedig, hogy a többség miért nem vette észre a médiában folyó diskurzust, a válasz: ki sem láttak a vizsgaidőszakból. Csak a nagyon tudatos, a társadalomra nyitott hallgatók kapták fel a fejüket a történtekre.” Az Infosztrájk keretében rákérdezett a diákjainál, ki érzi magát kellően tájékozottnak a témában, amire egy-egy fő válaszolt a csoportokból igennel, miközben arra, hogy szeretnének-e erről hallani és megnyilvánulni, a legtöbbjük igennel szavazott.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.