A NER-világ kurzusnyelvének viszonylag friss leleménye a teremtésvédelem – egy ilyen első hallásra is rejtélyesnek, elsőre mélyértelműnek is tűnő fogalmat nyilván nem lehet csak úgy kihasználatlanul hagyni. Immár ökumenikus konferenciák és kutatóintézet(ek) is foglalkoznak ezzel. A fogalmat pozitív kontextusban használók a teremtésvédelmet mintegy a profán (mindenféle teológiai, valláserkölcsi hátteret nélkülöző) környezet- és természetvédelem emelt szintű, megalapozottabb kiadásaként propagálják, nem feledkezve meg a nyugatról átvett szekularizált „zöld” gondolat elparentálásáról sem.
Szent és profán
A teremtésvédelem fogalmának legszebb megfogalmazását Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől és lelkes vadásztól hallhattuk 2023. szeptember végén a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (a többi közt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teremtésvédelmi Kutatóintézete részvételével) megrendezett Együtt a közös otthonért elnevezésű ökumenikus teremtésvédelmi konferencián.
A semjéni interpretáció szerint a teremtésvédelem kizárólag a bibliai kultúrkör, az ábrahámi vallások sajátja. A teremtés e fortélyosan felvázolt gondolatkörben egyenesen feltételezi a Személyes Abszolútumot (Istent), aki, mint a művész az alkotását, megteremti a tőle különböző, de őt tükröző világot, és benne saját képmásaként az embert.
A természet és teremtés e szemlélete nem lehet mindenkié: azon tévelygők, akik olyan vallások és világnézetek rabjai, amelyek a fent kifejtett egyetlen igaz valóságot nem ismerik – vagy ismerik, ám mégsem vallják –, szükségszerűen a világ szent vagy profán értelmezésére kényszerülnek. A jeles gondolkodó Semjén által nagyvonalú gesztussal panteistának minősített, „jellemzően keleti vallások/filozófiák” beállítottságából következik, hogy számukra Isten és a világ végső soron azonos. Mivel Isten szent, ezért a világ is az, az embernek tehát nem lehet küldetése a világ átalakítása; annyit tehet, hogy mindezt elfogadja. A profán szemlélet – például a különösen megvetően emlegetett ateizmusok – számára a világban semmi sem „szent”, ezért a világunk (a természet) az ember céljaira korlátlanul kihasználható. Ám a Biblia – vagyis a semjéni definíció szerint Isten önnön kinyilatkoztatása – egészen mást tanít. Mivel a világ visszatükrözi a teremtő szentségét, az embernek tisztelettel kell viszonyulni hozzá. A teremtett mű önmagában természetesen nem szent, ezért művelhető, pontosabban: kell is művelni. (A művelés tehát, feltesszük, Istennek tetsző, szemben a kárhoztatott átalakítással.) Vagyis nekünk, embereknek is munkálkodni kell Isten munkáján – és ez a munkálkodás a teremtésvédelem.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
