Előd nem beszéli az újbeszélt - A nagy Jobbik-balhé háttere

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2016.05.23 12:47

Belpol

A Jobbik új politikájának eredménye az elmúlt hetek párton belüli konfliktusa. Az áldozat Novák Előd, aki még annyira sem hajlandó szalonképessé válni, mint a többi radikális jobbikos.

„Előddel rég le akart számolni Vona, úgy tűnik, ennek most jött el az ideje. Azt pedig mégsem lehetett, hogy csak őt rakja ki az elnökségből, az tényleg vállalhatatlan lett volna” – summázta véleményét az elmúlt két hét belharcairól egy korábbi jobbikos parlamenti képviselő. Április 20-án vált nyilvánossá, hogy a pártelnök – ha elindulnak – megvétózza három alelnökének (Novák Előd, Szávay és Apáti Istvánok) újrázási szándékát, és ugyanezt fogja tenni Hegedűs Lórántné esetében is, ha indulni akarna az elnökségbe kerülésért.

Elnökségi befolyás

Az ebből kerekedő konfliktust a Jobbik vezetősége előbb bagatellizálni próbálta, majd amikor látszott, hogy a tagság egy – főként a Facebookon aktív – része nem tudja lenyelni a döntést, magyarázkodni kezdett (hogy az új alelnökök jobbak az előzőeknél) – egyelőre úgy tűnik, inkább sikerrel, mint nem.

Még valami árulkodik arról, hogy Vona elsősorban Novákot kívánta eltávolítani az elnökségből, másodsorban pedig Hegedűs Lórántnét nem beengedni oda. Az tudniillik, hogy az elnöknek jó egy hét alatt sikerült maga mellé állítania Szávay Istvánt és Apáti Istvánt is. A párt felső köreiből származó információink szerint velük „meg lehetett volna ezt beszélni”, a két politikus indulatait inkább a bejelentés előkészítetlensége szülte, ennek hevében mondták, hogy a vétó ellenére is elindulnak. Aztán mindketten „lenyugodtak”, és visszaléptek – ám Novák és Hegedűsné lapzártánkig nem tett ilyen nyilatkozatot. A párton belüli fölzúdulást táplálta az is, hogy a vétóügy fura kiszivárogtatás révén került nyilvánosságra – erről lásd keretes írásunkat. A hivatalos álláspont csak ez után pár órával született meg. Vona megtehette volna, hogy növeli az elnökség létszámát, ha a három polgármestert mindenképp be akarja emelni, de nem így tett. A megnevezett újak, Fülöp Erik, Tiszavasvári, Janiczak Dávid, Ózd és Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere (utóbbi a menekültválság jobbikos arca, kiemelése azért fontos, mert a párt a Fidesszel ellentétben nem „nyert” eddig a krízisen). Velük együtt a júniusi kongresszus után az alelnökök fele olyan lesz, aki nincs a parlamentben és a párt belső ügyeit is messziről figyelte eddig, vagyis az elnökségi munka csak felutazós „másodállás” lesz életükben.

Pedig az elnökségi poszt eddig komoly státusz volt a Jobbikban. A nyolcfős csoport (a hat alelnök, Vona és a pártigazgató Szabó Gábor) hetente egyszer, négy órán keresztül ülésezik, politikai, stratégiai és operatív kérdéseket vitat meg, döntéseket hoz. Itt határoznak olyan kisebb ügyekben is, mint hogy a párt mennyi pénzt adjon egy helyi kampányra, de egyes pozíciók is itt dőlnek el (listás helyek, alapszervezeti vezetők személye stb.). Egy elnökségi tag tehát lobbizni tud, emellett érdemi információi vannak a párt belső életéből, és folyamatosan kapcsolatban áll a pártelnökkel. Igaz, az elmúlt időszakban a Narancs információi szerint az elnökség szerepe némileg módosult: „Túl sok operatív feladat volt, és kevés stratégiai” – tudtuk meg egy távozó alelnöktől. Sneider Tamás maradó alelnök azt mondja, hogy az elnökségben sokszor előfordult, hogy túlbeszéltek bizonyos dolgokat, és ezért talán fontosabb témákra már nem jutott idő. „Olyan apróságokkal ment el sok idő, hogy egy szórólapon hova kerüljön a Jobbik-jel. Tény, hogy ezeken sokszor Előd rúgózott a kelleténél többet.” Információink szerint az elnökség nem is tárgyalta külön Vona Gábor ún. hídépítő programját sem (erről később bővebben). Az elnök egy ideje a stratégiai kérdéseket inkább saját tanácsadóival, az ún. tröszttel beszéli meg, amelynek tagja Szávay testvére, László, Lázár Zoltán szolnoki ügyvéd, és a Jobbik építkezésében kulcsszerepet vállaló háttérember, a Direkt 36 portréja szerint piacbarát és a nemzeti-radikális kultúrától távol álló közgazdász-mene­dzser, a Jobbik Századvégének számító Iránytű Intézet vezetője, Forrai Richárd. A pártban komolyabb befolyással nem rendelkező polgármesterek elnökségbe emelése arra enged következtetni, hogy ez a testület a jövőben sem a stratégiaalkotás helyszíne lesz.

Vona taktikái

Vigyázz, ha jön a Vona!

Vigyázz, ha jön a Vona!

Fotó: Németh Dániel

 

Egy ideje van politikai víziója a Jobbiknak. „A régieket megszólítani, az újakat nem elijeszteni” – ez a lényege annak a változásnak, amely Vona januárban bejelentett hídépítő programjában testesül meg a legjobban, de amely valójában már a 2013. év végi imázsváltással, a „cukiságkampánnyal” kezdődött. A kozvelemenykutatok.hu-n végigkövethető a Jobbik elmúlt évekbeli támogatottsága a teljes felnőtt népesség körében több cég mérései alapján: bár a parlamentbe jutást követően volt némi csökkenés, onnan stabil emelkedés indult meg, amely 2012 első harmadáig kitartott. Utána viszont stagnálás, illetve csökkenés kezdődött – jó másfél éven át. Ez a Tárki, a Medián, a Századvég, a Nézőpont, illetve az Ipsos adataiban eltérő mértékű, az viszont mindegyiknél látható, hogy a korábbi növekedés látványosan befagyott. Ekkor jöttek a mosolygós és fiatalos videók és az olyan cukiságok, mint a kutyasimogatás. Így a 2014-es kampány előtt 4-5 százalékkal meg is lökték a támogatottságot – végül több mint 100 ezer szavazattal szereztek többet az országos listán 2014-ben, mint négy évvel korábban. A Jobbik – noha a képviselői létszám csökkentése miatt kisebb lett frakciója – sikerként könyvelhette el a két évvel ezelőtti voksolást, és nemcsak a növekedés miatt, hanem azért is, mert míg 2010-ben az MSZP 1,2 millió szavazatot kapott egyedül listán, addig 2014-ben az Összefogás (az Együtt-tel, a DK-val, a PM-mel és a Liberálisokkal együtt) ennél alig százezerrel többet. A Jobbik lett a legnagyobb ellenzéki párt.

Ami jól hangzik, de önmagában nem sokat ér. A Fidesz ugyanis fényévnyire volt és van ma is a Jobbiktól – ahogyan az ellenzék többi csoportjától is –, ráadásul Orbán akár a 2013. október 23-i, akár a 2016. március 15-i ünnepi beszédében olyan radikális, szélsőjobboldali hangon szólalt meg, ami már Vonára sem jellemző. A Jobbik egyébként akkor volt csúcson, amikor tavaly áprilisban Rig Lajos megnyerte a tapolcai körzetet, azóta viszont több százalékkal esett az akkori majdnem 20 százalékos támogatottság. A Jobbik népszerűsége ma nagyjából a 2014-es parlamenti választás szintjén mozog, azaz stabil középpárt.

Hogy ebből a pozícióból pártja kitörjön, Vona a stratégiában és a személyzeti politikában is változtatásokba fogott. Utóbbira példa a nehezen kezelhető emberek kiszórása a frakcióból. Endrésik Zsolt, a Kalasnyikovval lövöldöző, ám később megtért korábbi frakciótag 2015-ben a Heteknek így nyilatkozott erről: „A legnagyobb törésvonalat a radikálisok és a mérsékeltek közötti konfliktus okozta a párton belül, ez vezetett a velem való szakításhoz is. Rólam köztudott volt, hogy a radikális szárnyhoz tartoztam. (…) A felső vezetésből mára teljesen eltávolították a radikális személyeket (…).” Hogy kit sorolna a radikálisok közé, így válaszolt: „Gaudi-Nagy Tamást, Zagyva Gyulát, Lenhardt Balázst”, majd elismerte, hogy „a radikálisok közül tulajdonképpen Előd maradt” az új ciklusra. (Az említettekről keretes írásunkban olvashat.)

Ugyanakkor Vona nem feltétlen szakít a frakcióból kiszállt radikálisokkal. Gaudi-Nagy Brüsszelben dolgozik Morvai Krisztina mellett, Zagyva a Hatvannégy Vármegye mozgalomban vezető, és más jobbikos projektben is feltűnik – ők nem is kritizálták mostanában az elnököt. Vona nem a párttól akarja a radikálisokat távol tartani, hanem a vezetésből és a parlamenti munkából, részfeladatokkal kínálva meg őket. Fegyelmezett viselkedést vár el mindenkitől, ami az extrém, és a pártra nézve káros nyilatkozatok, akciók mellőzését jelenti. Ezzel a jelenleg sikeresnek tűnő személyzeti politikával Vona meg tudta őrizni a párt radikális szárnyát, amely ha a korábbiakhoz képest lazábban is, de még mindig kapcsolódik a Jobbikhoz. A militáns vonal, így a Magyar Önvédelmi Mozgalom és a Betyársereg – melynek náci nézeteket valló elnökét Vona nyilvánosan is a barátjának mondta – az elnök mellé állt.

A hídember

Vona eközben politikai változásokat is eszközölt. Jobbikos forrásunk szerint a politikai példaképének a folyamatosan szelídülő szerb miniszterelnököt, Aleksandar Vučićot tartó, pragmatikus pártelnök egyes fórumokon újabban azt kéri, hogy a multikat vagy a gyógyszerlobbit ne támadják olyan hévvel, mint korábban. A nyugati nyitás másik jele, amiről a vs.hu írt: a Jobbik ma már küld angol nyelvű anyagot a párt külpolitikai álláspontjáról nagykövetségeknek, amelyekből a gazdaságilag fontosabbakkal Vonáék megpróbálták felvenni a kapcsolatot, igaz, egyelőre nem sok sikerrel. Utolsó évértékelőjén beszélt Vona a „hídépítés” politikájáról is, mellyel a Jobbik a jobb- és baloldali szavazók felé is nyitna. „Amennyiben Magyarországon a társadalom egy olyan politikai pártot fog látni a Jobbikban, amelyik egy olyan néppárt, mely a programját, eszmeiségét megőrizte, de nem várja el, hogy a szavazói azonosuljanak az eszmeiségének minden egyes pontjával, csupán azt kéri, szavazzanak a programjára, akkor mi is választást tudunk nyerni” – mondta a pártjához tartozó N1 TV-nek, ahol már a Szabadságpárt, az FPÖ ausztriai sikerei­re is szívesen hivatkozik. Egy pártvezetéshez közeli forrásunk is alátámasztja ezt: „Van egy stabil 6-800 ezres táborunk, akiket a korábbi témákkal meg lehet fogni, de választást velük nem lehet nyerni. Ha ezt nem akarjuk elfogadni, és a pártvezetés szintet akar lépni, úgy azokra kell rámennünk, akik fizetésből meg nyugdíjból élnek, de őket korábban több minden elijesztette a Jobbiktól. Úgy kell tehát beszélnünk, hogy őket ne riasszuk el, és lássák azt, hogy ez egy tiszta párt, amelyik képes leváltani a Fideszt. Ezzel párhuzamosan a korábbi nagy, mondjuk úgy, nemzeti témáink háttérbe szorultak, és többet beszélünk szociális, napi témákról meg a korrupcióról. Ezt kissé nehezményezem.” Ezért is értetlenkedett nemrég Apáti István a Kossuth rádióban, mert „én meg tudtam maradni azon a határmezsgyén, ami a radikális szavazókat megszólítja, és nem riasztja el az új szavazókat”.

Apáti tehát megértette az új nyelvet. Novák Előddel azonban más a helyzet.

„Kis Goebbels”

Novák Előd

Novák Előd

Fotó: MTI

 

A Jobbik korábbi és jelenlegi politikusai Novákról hasonló képet festettek a Narancsnak. Forrásaink arról számoltak be, hogy Novák 2010 után a frakcióülésen sorozatos vitákat szított. Rendre témát szolgáltattak az akciói, például az uniós zászló égetése, vagy hogy pár éve korbáccsal jelent meg a Parlamentben. Újabban a szovjet emlékmű megrongálása akasztott ki többeket a pártban – Vonát is. Állítólag Balczó Zoltán többször jelezte, hogy ezek az akciók nem használnak a pártnak, és Vona sem állt ki a renitens Novák mellett a párton belül. Sok gondot okoztak Novák állandó vesszőparipái is, mint például a politikusi álláshalmozás tiltása vagy a mentelmi jog kérdése. „Számtalanszor próbálták neki elmagyarázni, hogy ez hülyeség. Ha az országgyűlési képviselőknél megszűnne a mentelmi jog, az azt jelentené, hogy néhány feljelentő megbéníthatná a parlamentet, mert a politikusok folyton bíróságra járnának. Ez egy populista ostobaság, de Előd képtelen elengedni, mert ő ilyen. Elmegy a falig, nem hátrál, csak a saját igazságérzete számít. Nála a kompromisszum meghátrálást jelent, és mivel mindenről van véleménye, azokat nem tartja magában. Szóval végig kell őt hallgatni… Ezért is nehéz vele együtt dolgozni” – mondja egy jelenlegi frakciótársa, aki elismeri, hogy Novák sokszor összeférhetetlen. Egy korábbi jobbikos arról számolt be, hogy Novák a frakcióban ezért kapta a „kis Goebbels” becenevet. „Mi, mezei képviselők nem mertünk vele szembemenni. Féltünk tőle. Attól, hogy másnap kinn leszünk a Kurucinfón, ahogy a Pörzse vagy a Nyikos.”

Pörzse Sándor és Nyikos László olyan jobbikos képviselők voltak az előző ciklusban, akiket kikezdett a Novákhoz közel álló portál, mert lakhatási támogatást vettek fel, noha volt lakásuk Budapesten. Nyikost egyenesen „gátlástalan exkomcsi tolvajnak” nevezte a Kuruc, ahol Novák azt írta, hogy társai jogtalanul jártak el, amivel „lehúzzák a Jobbikot a többi párt mocsarába”. Forrásunk szerint az „elnökségi munkát is sokszor lassították Novák vesszőparipái, és néha már kötekedésnek ható kritikussága”. „Előddel kapcsolatban látni kell jó tulajdonságait is. Kreatív és a parlamentben bármelyik fideszessel vagy szocialistával szem­bemegy. Nagyon jó ötletei is vannak, de az biztos, hogy nem könnyű eset, és Vona Gábor energiáit is lekötötte. A 2014-es választás után Vona leült vele, hogy változtasson néhány dolgon, vegyen kicsit vissza. Nem véletlenül lett Elődé a családpolitika, ami elég békés terület. Előd fontos, színes egyéniségű tagja ennek a közösségnek, remélem, elfogadja ezt a helyzetet. Én úgy látom, azért is fogadja nehezebben ezt a döntést, mert az elmúlt években finomodott. Lehet, hogy még nem eleget” – tette hozzá Sneider Tamás.

Egy jelenlegi frakciótársa szerint „Novák beleragadt a saját maga által teremtett önképébe, hogy ti. ő az igazság élharcosa, akinek az elvek, a folytonos moralizálás fontosabb, mint egy kis eredmény. Vona viszont pragmatikus, nem bírja ezt a szemléletet. Az elnökségben minden szinten voltak köztük viták. Szervezeti ügyekben és koncepcióban egyaránt.” Egy volt politikus azt mondja: „Vannak határok, amiket Előd folyamatosan átlépett. Ezért is kétséges, hogy meddig húzza ebben az új Jobbikban. Mert hogy ő nem fog változni.”

Nem bírja ki, hogy ne

Kisebb probléma Novák egyértelmű EU-ellenessége, ami Vonánál az évek során inkább EU-kritikusságig, legfeljebb euroszkepticizmusig szelídült. (Hegedűs Lórántné képviselőházi ajtaján ma is kint van egy „EU – Nem!” matrica.) Ennél nagyobb gondot okoznak Novák antiszemita megnyilvánulásai, amelyek a Jobbik nyitását gátolnák: állandó magyarázkodásra kényszeríthetik a pártot, és így kevesebb szó esne a programjáról. Novák a parlamentben lezsidózta már Fónagy Jánost, nyilvánosan beszélt a „zsidó lobbi” és a „holokausztipar” befolyásáról, az Ószövetségről meg azt mondta, hogy „nem Isten igéje”. Emellett a durva cigányozás (Rikárdó-ügy) és a buzizás sem véletlen alkalmak nála – hogy ezek nem múltak el Nováknál, arról magunk győződtünk meg a múlt héten tartott bajai fórumán.

false

 

Fotó: Galló Rita

„Szo-cionista” – így, alig kódoltan zsidózta le MSZP-s képviselőtársait mintegy 70 pártszimpatizáns előtt Baján, a belvárosi közösségi házban, alig fél órával az érkezése után Novák, aki a parlamenti képviselőknél kötelezővé tenné a kettős állampolgárság nyilvánosságra hozatalát – hogy derüljön ki, kicsoda kettős ügynök, és ki szolgál például „izraeli érdekeket”. (Novák szerint a szocialisták.) Szóba került még a választási rendszer hibája, hogy például a kormánypárt meg tudja oldani, hogy kilóra megvegyenek „alacsony iskolázottságú, roma szavazókat”. A családalapítási támogatást is csak 20 év felett adná meg, mert az alatt jellemzően a „nem magyarok” szülnek sokat. A romaellenes megnyilvánulásokat a helyi közönség hálásan fogadta, ahogy a multiellenességre is jól rezonáltak. Később épp a Narancs kérdései okoztak megosztottságot a nagy egyet­­értés közepette. Megkérdeztem ugyanis Nováktól, elindul-e az alelnöki posztért, el tud-e képzelni ellenzéki párttal koalíciót, és mit szól ahhoz, hogy Simicska Lajos médiumaiban a jobbikosok valamiért egyre gyakoribb vendégek. Novák erre hosszan fejtegette, miért nem akar „ezekre a provokatív újságírói kérdésekre” válaszolni, mire a közönség soraiból többen őszinte válaszát kérték. Ekkor némi hezitálás után Novák szavazást rendelt el, hogy válaszoljon-e vagy sem. Az igenek végül kisebbségben maradtak, ám a mellettem ülő férfi azt kiabálta be, hogy Novák épp „úgy viselkedik, mint Lázár vagy a Kósa! Miért nem lehet válaszolni?!” Novák erre sem válaszolt. Kifele menet aztán egy fiatalember szólított le: „Novákot ki lehet billenteni a komfortzónájából. Vonával ez nem történt volna meg, simán válaszolt volna.” Utóbbit magam is megtapasztaltam. Vona kapolcsi fórumát jó egy évvel ezelőtt ültem végig, amelyről azt írtam: „semmi durvulás, fel sem merül a »cigánybűnözés« vagy »a zsidó tematika«, nincs kettős beszéd, nincs összekacsintás, az elhangzottak egyes részeit akár egy LMP-, MSZP-, Fidesz- vagy Együtt-fórumon is hallhattuk volna. A Jobbik átpozicionálása, nyilvánosság előtti megszelídítése mára megtörtént: a párt meghatározó értékei – Vona előadásában – a szakmaiság, a korrupcióellenesség, a politikusi alázat, a nyitás a civil szféra, illetve a hétköznapi emberek irányába, a hivatali bürokrácia leépítése és a hazai kis- és középvállalkozásokat támogató gazdaságpolitika – utóbbiba még a tisztes külföldi multik is beleférnek. A Jobbik megértő, a szavazók csalódottságára érzékeny párt – legalábbis ezt sugallja a fórum.”

Ettől fényévre van Novák Előd világa. Amikor a „szo-cionistázást” és a kérdésemre adott reakcióját egy régi jobbikosnak mesélem, alig akarja elhinni. A szavazást amatőr dolognak tartja, de a nyílt zsidózás is túlzás szerinte. „Ez a baj Előddel. A kampányban ez komoly hiba lenne, nem lehet ezt így… A Saul fiát viszont fel lehet hozni! Lehet arról beszélni, hogy megy a nyomasztás, a terhelés ezzel a témával. Ezzel eléred azokat, akik a holokamus szövegre gerjednek, de mégsem olyan nyers, hogy másokat elijesszen. Mert azt azért hidd el nekem, hogy a Saul fia nemcsak a jobbikosok szemét csípi.”

Balhés, de népszerű

Novák Előd 18 évesen csatlakozott a MIÉP-hez. Innen 2003-ban zárták ki, amikor Csurka István helyett mást javasolt elnöknek. A Jobbik XI. kerületi szervezetének 2003-ban már alapítója, szervezője a párt első, országosan feltűnést keltett akciójának, a keresztállításnak. Később szerepet vállal a háttérmunkában és a párt kreatív stábjában is dolgozik. 2010-ben és 2014-ben is a XI. kerületben indul, mindkétszer nyolc százalék körüli eredményt ér el, s országos listáról jut az Országgyűlésbe. Középfokú végzettséggel politizál, a Jobbik elnökségének 2009 óta tagja. Szívügye a népességpolitika, s több mint 50 ezer követője van az FB-n, az elnökön kívül ennél több a frakcióban csak Dúró Dórának van – ő Novák felesége. Ezért is pikáns a helyzete, hiszen a Novák–Dúró-páros – amellett, hogy a párt népszerűbb politikusai – három gyermekével együtt jobbikos ikon, családi példakép. Mindemellett nem hallottunk olyan pletykát, hogy Novákot – a feleségét leszámítva – ki követhetné a jelenlegi Jobbikból, talán csak Hegedűsné jöhet szóba.

Nem tudni, a jelenlegi helyzetben Novák milyen taktikát választ, a nyilvánosság előtt egyelőre nem balhézik, bár ellenvéleményét fenntartja. Forrásaink biztosak abban, hogy Novák szervezkedni fog a tisztújításig, de hogy ez mit jelent, még ők sem tudják. A mint­egy 600 alapszervezet ajánlásából elég 10 százalékot összegyűjteni az alelnöknek, 20 százalék kell az elnökjelöléshez. Miután a militáns szervezetek is Vona felé húznak, Nováknak csak a Kurucinfó maradna platformként – a honlap egyébként az elmúlt hetekben hirdette Novák nyilatkozatait, és bár nem durván, láthatóan kritizálta Vona eljárását, ahogyan a párt több szimpatizánsa is. Eközben a Jobbik két hivatalos orgánuma, a Barikád és az Alfahír Vona mellett tette le a voksot. Pörzse Sándor, a Novák által betámadott exképviselő, Barikád-főszerkesztő vezércikkében azt írta: „Lehet, hogy durván hangzik, de a tagság egész egyszerűen nem tudja eldönteni, ki a jó alelnök. Azt az elnök tudja eldönteni. (…)” A Jobbik-kongresszuson elég „beígérni, hogy visszafoglaljuk Erdélyt, betiltjuk a Mazsihiszt (…), máris kész az alelnökség. (…) Szerintem ez úgy van rendjén, hogy egy főnök, legyen az vállalat, politikai párt (…), megválogatja, hogy kivel akar együtt dolgozni. Legalábbis ha komolyabb szintre akar lépni.”

Vona egyelőre házon belül tartja a Novák szélsőséges megnyilvánulásaival szimpatizáló radikális szavazókat, ám kérdés, hogy nem nyerne-e többet elvesztésükkel – és Novák kilépésével. Ezt a sok bizonytalan szavazó és a Fideszből folyamatosan lemorzsolódók miatt is nehéz eldönteni. Ha ezeket a csoportokat a középre húzó politikájával valahogy megszólítja Vona, az komoly változásokkal járhat. A koalíció lehetőségét a baloldali pártokkal forrásaink kizárták, igaz, ha a helyzet úgy hozza, önkormányzati szinten létezik MSZP–Jobbik-együttműködés (lásd: Bocs, ez helyi érdek!, Magyar Narancs, 2015. június 28.).

 

Hídfő

A három alelnök megvétózásáról a Jobbik volt bátonyterenyei elnöke, Szlávik Viktor szivárogtatott az FB-n: „Megtörtént a hídépítés. VÁGÓHÍD A RADIKÁLISOKNAK!!! Betagozódás a Fideszhez. Amerika és Izrael érdekérvényesítése egy majdani koalíció előkészítése!!!” Szlávik – aki egy alelnöktől kapta információit – fotói alapján tagja (volt) a Betyárseregnek, és FB-oldalán több orosz propagandaanyag és Putyin, valamint orosz katonák dicsőítése is feltűnik. De aztán ő is meggondolta magát. Április 20-án még azt írta: „Vona Gábor vétójával ellentétben Apáti István úgy döntött, hogy HARCBA SZÁLL és Vele én is.” Április 29-én viszont jött a fordulat: „Tisztelt Alelnökök! Tudom, nehéz helyzetben vagytok… a vidéki tagság mögöttetek áll! (…) Lépjetek Vissza!!! (…) A Jobbiknak egyben és egységesnek kell maradnia.”

Figyelemre méltó egy, az orosz propagandát sugárzó és titkos szerkesztőséggel dolgozó hidfo.ru-n megjelent cikk is. A portál oroszbarátsága egybeesik a Jobbik geopolitikai irányultságával, s úgy tűnik, a szerzőnek bennfentes információi vannak a Jobbikról. Vagy csak a jövőbe lát? A választás előtt írta azt az ismeretlen szerző, hogy „létrejöhet egy új szélsőjobboldali párt. Az utóbbi hónapok során érdekegyezés alakult ki a balliberális politikai erők, a kormánypárt és a Jobbik mérsékelt ága közt” azért, hogy „a szélsőjobboldali személyeket újra politikai karanténba zárják, mert a Jobbik soraiban folytatott tevékenységük által már hatással lehetnek a kormánypolitikára és állami szervek működésére. Az kerülhet eldöntésre a következő hónapok során, hogy a politikailag aktív radikális közösségek hajlandóak-e elviselni, hogy miután hosszú évek munkájával felépítettek egy pártot, néhány hónap leforgása alatt száműzik őket a saját munkájuk eredményéből (…). Talán ez a döntés már a Jobbik következő tisztújító kongresszusán láthatóvá válik: lehet-e kívülről meghatározott irányba terelni a magyar radikális közösségeket, vagy képesek még az érdekérvényesítésre.” A cikk április 4-én jelent meg, két héttel a botrány előtt.

 

A belső és a külső ellenzék

Nehéz nem Vona lediktátorozásaként érteni Hegedűs Lórántné múlt heti FB-posztját. Nála Vona szintén vétót előlegezett meg, mire a politikus egy, az elnökkel kritikus kurucinfós cikket osztott meg Vona fotójával, az alábbi szöveggel: „Különös tehetsége volt arra, hogy a barátból ellenséget és az ellenségből barátot csináljon. Részlet a Vezeklés című filmből, a diktátor nekrológjából.”

Több volt jobbikos és egy korábbi tanács­adó is bírálta Vonát az eljárás miatt. Lenhardt Balázs, akit 2012-ben zártak ki a Jobbikból – ezután égetett izraeli zászlót –, ezt írta FB-oldalán: „Vona nem akar sem radikális pártot, sem radikális fordulatot, 2010 óta következetesen halad a néppártiság felé. Talpnyalókkal és bólogató emberekkel szereti körülvenni magát, akik nem kérdeznek vissza, csak végrehajtanak. (…) Gábor, ez nem fog összejönni! Nem kellene a bajtársaidat beáldozni egy elérhetetlen álomkép (a kormányzás) után való rohanásodban.” Bertha Szilvia szintén tagja volt az előző Jobbik-frakciónak, de mára eltávolodott a párttól. Ő azt írta: „Egyszemélyi felelősséget vállal Vona Gábor? Nála a bölcsek köve? Akkor minek tagság, minek kongresszus? És ha mégis az önfejűségben kételkedő ezreknek van igaza, és Vona Gábor öntörvényű stratégiája bukik? Ha ennek a sok száz, ezer embernek az évtizednyi munkája és áldozata árán létrejövő lehetőséget eltékozolja, akkor mi lesz a következmény számára ezzel az egyszemélyi felelősséggel? Esetleg kicsit ciki lesz pár hétig, de majd úgyis megmagyarázza, hogy mások hol szúrták el?” Tián Pál 2012-ig volt Vona tanácsadója. Ő is többször kritizálta Vonát, például így: „ki s mihez is ért a VG által felsorolt új elnökségben? Mert szinte senki nem dolgozott a politikai állás előtt, és a végzettséglista sem látványos.” Később pedig így: „Mert a politikai felelősség nem azonos a valódi felelősséggel. Nem azonos a társadalom félrevezetéséért járó büntetéssel, nem azonos a nyolc év alatt felvett százmilliónyi fizetés számonkérésével.”

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.