Kiéleződött az ellentét a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a kormány, utóbbin belül is a Gazdaságfejlesztési Minisztérium között. Miközben az MNB fittyet hány arra, mit látna a gazdaság szempontjából ideálisnak a kabinet, a Nagy Márton vezette gazdasági tárca olyan rendeletekhez ad ötleteket, amelyek aláássák a jegybank kamatpolitikáját. A nyilvános csörte tavaly ősszel kezdődött – de a pengéket már korábban fenni kezdték.
A bírálat
Matolcsy György jegybankelnök a közelmúltban többször is hevesen bírálta a kormány gazdaságpolitikáját, szerinte ugyanis a kormány letért az egyensúlyi pályáról. Ezt szűkebb körben már 2022 szeptemberében elmondta a 60. Közgazdász-vándorgyűlésen, de nagyobb visszhangot az Országgyűlésben tavaly decemberben elhangzott szavai keltettek, amikor a gazdasági bizottság meghallgatta az MNB beszámolóját a jegybank 2022-es tevékenységéről. „Szembe kell nézni azzal, hogy a pénzügyi, makrogazdasági mutatóink az Európai Unióban az első-második legrosszabb helyen vannak. Jövőre már a legrosszabb lesz, mert a 15–18 százalék között várható infláció a legmagasabb lesz az Európai Unióban. Szembe kell nézni azzal, hogy ha Magyarország nem változtat a gazdaságpolitikáján, ha nem hajt végre kétharmados gazdaságpolitikai fordulatot, akkor elveszíti az évtizedet, stagnálás, stagfláció következik. Ez most még visszafordítható, jövőre már nem.”
Ez a kritikus hang köszönt vissza idén március elején immár a parlament plenáris ülésén is, amikor azt mondta: a kormány hibás gazdasági fordulatot hajtott végre. A Covid elleni védekezés szerinte példaértékű volt – mondjuk a jegybankelnök a GDP-adatokat és nem a többlethalálozást hozta fel példaként –, 2021-ben azonban Matolcsy szerint valami eltört. Azt nem tudni, pontosan mikorra teszi ezt a törést, mert 2021 szeptemberében még lelkesen V alakú kilábalásról és a közepes fejlettség csapdájának kivédéséről értekezett. Mindenesetre 2023-ra a kormány három csapdába is belesétált és hibákat vétett. E három csapdahelyzet: az elszállt költségvetési hiány, az ársapkák és az alacsony termelékenység.
A beszédben a jegybankelnök kifejtette, hogy van tíz következtetés, amelyeket mindenképpen le kell vonni, ám ezek ismertetésére már nem maradt idő. Simán lehet, hogy megtaláljuk ezeket valamelyik korábbi Matolcsy-könyvben, például az Éllovasból sereghajtó (2008) vagy a Sereghajtóból újra éllovas (második, átdolgozott kiadás, 2020) kötetekben. Az egész érvrendszer, a kemény szavak, a megjegyzések, a „mérföldkövek”, a „hibák (szarvashibák)”, a „fordulat” az „egyensúly” ugyanis mind ott vannak az említett kötetekben. Azzal a lényeges kitétellel, hogy a hibákat mindig a neoliberálisok követik el, akik fordítva ültek a lóra, és észre sem vették, hogy a ló közben megdöglött. A korábbi Fidesz-kormányok ideje az aranykor volt – Matolcsy két ciklusban is gazdasági miniszter volt, az elemzés szerint természetesen ezek az évek voltak a legjobbak.
A csapdák
Hatszáz oldal Matolcsy-szöveg elolvasása után semmi újdonságot nem találni az Országgyűlésben elmondott beszédben. Nézzük például a csapdahelyzeteket. Matolcsy örök ellensége a magas államháztartási hiány: ez 2008-ban ugyanúgy aggasztotta, mint ma, ebben mindenképpen következetes. Szerinte a hiányt csak egészen indokolt esetben engedheti el egy kormány, de mindig vissza kell térni az egyensúlyi állapothoz. Ez az „elmúltnyolcév” szocialista-szabad demokrata kormányainak egyáltalán nem sikerült, és most, úgy tűnik, a Fidesz-kormánynak sem megy.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
