Az utóbbi években egyre több olyan eset látott napvilágot, amelyben gyermekek, vagy akár felnőttek érzelmi, testi, szexuális bántalmazása történt. Hogy mi minden lappanghat még a mélyben, arra legutóbb a bicskei gyermekotthonban történtek világítottak rá, megmutatva, milyen súlyos rendszerszintű problémák vannak a gyermekvédelem, az egyházak és az igazságszolgáltatás terén egyaránt. Mindezekről tartott beszélgetést a Perintfalvi Rita katolikus teológus által létrehozott Szabadság körei elnevezésű csoport.
Herczog Mária gyermekvédelmi szakember, családszociológus online bejelentkezéssel vezette fel a beszélgetést. Mint fogalmazott: a gyermekek jóllétének biztosítása elsősorban a család feladata, de – ahogy a jog is kimondja –, az államnak maximálisan segítenie kell a szülőket, hogy eleget tehessenek kötelezettségüknek. A gyerekek elleni szexuális bántalmazások rávilágítanak: a testtudatosságra és az önismeretre való felkészítést már az óvodáskorban el kell kezdeni. Mindeközben igen fontos, hogy a gyerek biztonságban érezze magát, vagyis ne féljen kommunikálni. Ehhez tudnia kell, kik azok a felnőttek körülötte, akikben megbízhat, de ismerje azokat a platformokat, telefonszámokat is, ahová segítségért fordulhat.
A legfontosabb, hogy a gyerek tudja: mindig hiszünk neki!
– fogalmazott Herczog Mária. Ha mindezek a feltételek adottak, akkor bármi is történt vele, azt már nagyobb eséllyel fel tudja dolgozni: vagyis önállóságot is kell tanítani a fiataloknak.
A kerettantervben kiváló program található az 1-8. osztályosok számára, ami foglalkozik a társas kapcsolatokkal, a nemiség kérdéseivel, az érzelmi intelligenciával. Ám ezt a módszertant érdemben nem vezették be: máig csupán mintegy ezer pedagógust képeztek ki erre a programra, ami nagyon kevés.
120 éves gyerekvédelem
Ami a szülők szerepvállalását illeti, a Publicus Intézet felmérése szerint a szülők 94 százaléka feladatának tartja gyermeke szexuális felvilágosítását, ugyanakkor a megkérdezettek nagy része nem érzi hozzáértőnek magát, ezért az iskola bevonását is igényli. Tény: még azokkal a gyerekekkel sem tudnak érdemben beszélgetni a szülők a szexualitásról, akik normális családban nevelkednek. Ami nem csoda, hiszen még a felnőtt emberek egy jelentős része sem tudja kifejezni, helyén kezelni a saját érzelmeit – véli Herczog.
Magyarországon 1901, vagyis Széll Kálmán miniszterelnöksége óta létezik hivatalosan gyermekvédelem, „ez néha látszik, néha nem” – fogalmazott előadásában Molnár László gyermekvédelmi szakember. Ami az állami gondozottakat illeti, Molnár szerint mindenekelőtt a szegénységet kellene felszámolni, ugyanis a gyerekek 40 százaléka anyagi okokból kerül ki a családból állami gondozásba. A szegénység nem hozza magával automatikusan, hogy bántalmazás lesz a családban, de sajnos nem ritka.
A jómódú családokban ugyanúgy történnek „rettenetes bántalmazások”,
de ha bármi ki is derül, meg tudják fizetni, hogy el legyen tussolva az ügy.
Molnár szerint a gyermekvédelem rendszerszintű problémáját jelzi, hogy az óvónők, általános iskolai tanárok képzésében a gyerek mint önálló entitás nem szerepel, csak mint a nevelés tárgya. A pedagógusokat mindenekelőtt arra kellene képezni, hogy hogyan adják át a gyerekeknek azt a tudást, ami az önvédelmüket szolgálja. „Csakhogy jelenleg nincs politikai szándék arra, hogy kiművelt, érett, önálló gyerekek kerüljenek ki az iskolákból” – fogalmazott a szakember.
„De legalább elítélték”
Az est további részében a szakemberek arra keresték a lehetséges válaszokat, hogyan kerülhető el az áldozattá válás, és miként lehet segítséget kérni, ha megtörtént az abúzus.
„Mintha légüres térben éreznék magukat az áldozatok”
– mondta Gál András jogász, sértetti képviselő. Mint fogalmazott, ő egy-egy eset kapcsán bármikor beszélhet a sajtóval, így a levonható tanulságokat mindig igyekszik közreadni, nyilvánossá tenni. Ezt a bíró, a rendőr, vagy az ügyész nem teheti meg.
A bicskei pedofilügy kapcsán úgy fogalmazott, nagyon problematikus, elhúzódó eset volt, és a végén nem is történt teljes igazságszolgáltatás: az abúzáló felfüggesztett börtönbüntetést kapott. „De legalább elítélték” – mondták neki sokan, és egyetértettek vele, amikor kimondta annak a bírónak a nevét, aki ezt az enyhe ítéletet hozta.
Gál András szerint
ahogy a NAV nyomoz az áfacsalók után, ugyanilyen intenzitással kellene a gyermekvédelem terén is fellépniük a hatóságoknak
– csakhogy itt nincs annyi pénz, amiért érdemes lenne az államnak aktívan fellépnie, jegyezte meg az ügyvéd. Ha például Jászárokszálláson egy gyerek bemegy a rendőrörsre, hogy segítséget kérjen, valószínűleg nem történik semmi. Ezért – véli a jogász – fel kellene állítani egy olyan országos védelmi rendszert, amely lehetővé teszi, hogy az országban bárhol gyermek elleni erőszak történik, azonnal odamenjen egy szakember és ügy legyen az esetből.
És vajon milyen ok húzódik a nagyon enyhe ítéletek mögött? Az ügyvéd szerint minden a rendőrségen kezdődik: mit lehet egyáltalán felderíteni? Nem egyszerű ugyanis egy traumatizált sértettből több alkalommal is „kiszedni” a vallomást. Rengeteg ügy zátonyra fut amiatt, hogy a bántalmazott nehezen mond el mindent pontosan és mindig ugyanúgy. És általában nincs tanú.
De pozitív példa is elhangzott: külföldi mintára már idehaza is létezik úgynevezett gyerekbarát igazságszolgáltatás. Ennek lényege a gyerekbarát meghallgató szobák működtetése, amelyek a rendőrségről átkerültek a gyerekvédelmi szolgálatokhoz.
„Suttogás szintjén”
Gál András szóba hozta, hogy gyakoriak az olyan ügyek, például a bicskei gyermekotthon igazgatójáé is, amikor egyetlen elkövető egy körben sok áldozatot szed, de a sértettek nem tudnak egymásról, legfeljebb "suttogás szintjén".
Az ügyvéd szerint
az elindult büntetőeljárások mellett szükség lenne áldozatkutatásra,
erre tett javaslatot a rendőségnek. Most ugyanis a nyomozóhatóság csak akkor indít eljárást, ha valaki jelentkezik, hogy bántalmazták, de kellene a proaktivitás is, amikor a rendőrség a vélelmezett sértetti körben, például egy iskolai osztályban, mindenkit kikérdez.
Perintfalvi Rita katolikus teológus kitért az egyházon belüli szexuális erőszak témájára. Mint mondta, 1999-ig a teljes tabusítás jellemezte idehaza ezt a területet, majd 2015-ben a pannonhalmi bencés gimnázium szerzetestanárának ügye volt az első, ami nyilvánosságot is kapott.
A teológus 2021-ben jelentetett meg könyvet Amire nincs bocsánat - Szexuális ragadózók az egyházban címmel, amelyben a papok által elkövetett szexuális abúzusok áldozatainak történetét okait tárta fel. A mai napig 64 áldozattal vette fel a kapcsolatot – ezekből bírósági ügyet szeretett volna, de egyet sem tudott elindítani, mivel elévültek mind. Ez ma már nem történhet meg, mivel a hazai módosítás eredményeként 2014 novemberétől az ötévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő szexuális bűncselekmények elévülhetetlenek, ha a sértett az elkövetéskor a tizennyolcadik életévét nem töltötte be.
A tett és a tett eltussolása nem két dolog, hanem ugyanannak a bűnnek a két arca.
Aki közreműködik az eltussolásban, az is bűnös – jelentette ki Perintfalvi Rita.
„Ha ez bűn lenne, Isten nem engedné megtörténni”
De melyek a valódi okok, amelyek az egyházon belüli szexuális visszaélésekhez vezethetnek? – tette fel a kérdést a teológus. Mindenekelőtt a spirituális-szakrális hatalom: az idealizált papról ugyanis a hívek nem tudják elképzelni, hogy bűnt követhet el. Sőt, gyakori, hogy az áldozat fejében megfordul a szerep: magukat élik meg tettesnek, és a bántalmazót gondolják áldozatnak, akit ők „bemocskolnak”. „Ha ez bűn lenne, Isten nem engedné megtörténni” – egy áldozatnak, Zsófinak mondta ezt egy pap. „Én, a hülye, elhittem. Ha egy pap mond valamit, biztosan jobban tudja, mint én.”
Noha van egy olyan tévhit, hogy a pedofilok főként homoszexuálisok, a tény az, hogy a pedofilok közt kétszer annyi a hetero-, mint a homoszexuális.
Ezek sokszor ismert, népszerű emberek, ezért is nehéz az áldozatok harca.
Mint elhangzott, az áldozat számára annak a felismerése a legnehezebb, hogy ártatlan. Könnyebb ugyanis elhinni, hogy volt befolyása, vagyis hatalma az adott helyzetben. Mert ha teljes mértékben áldozat volt, az azt jelenti, hogy hatalom nélküli volt – ezt a legnehezebb elfogadniuk, ez a legsúlyosabb trauma.
Perintfalvi Ritáék a könyv megjelenése után áldozatvédő csoportot állítottak fel: nyitott közösség, ahová minden érintett jelentkezését várják. A közönség soraiból elhangzott véleményre, miszerint „aki abúzusban él, az keresi az abúzust”, a teológus így reagált: ha valakinek áldozatiságérzése van, annak ebből a mintából ki kell jönnie.
Molnár László zárásképp elmondta, a kormányzat a kriminológia eszközével él, de igazi megoldást ez nem hoz.
A pedofilokat nehéz észrevenni (személyiségvonásokból, teszt alapján nem ismerhetők fel), viszont ha egy gyerek jelez, azt igenis vegyük észre!
Gál András ügyvéd hozzátette: most ugyan lesz szigorú gyermekvédelmi törvény, de ez az olcsó megoldás. Ami drágább, de hatékonyabb, az a szakemberek képzése, munkájuk méltányos megfizetése lenne. Perintfalvi Rita hangsúlyozta: noha a pedofilia pszichiátriai zavar, a 100 százalékos erkölcsi felelősség alól nem mentesíti az ilyen betegeket. A pszichiáterek legtöbbje elzárkózik attól, hogy ilyen emberekkel foglalkozzon. Jelenleg Németországban folytatnak terápiát olyanokkal, akik maguk felismerték pedofil hajlamukat és szeretnének változtatni. Eredményről még nem tudtak beszámolni a szakemberek.
