Hétrõl hétre sok száz mûkedvelõ és profi terepmotoros bünteti hazánk védett természeti területeit, gyakorlatilag minden következmény nélkül. A nemzetipark-igazgatóságok természetvédelmi õrszolgálata, ha beleszakad, sem képes kipaterolni az illegális behatolókat,
és ennek már határainkon túl is híre ment. A hatóság
és a természetkárosítók csatájának már áldozata is van. A Bükk az illegális motorozás Mekkája.
A Bükkszentkereszt-Lillafüred viszonylat elsõrangú túraútvonal, könnyû ízelítõ abból, amit a Bükk a kirándulóknak kínál. Amikor az erdõ közepén a motorok üvöltése elõször zúzza szilánkosra a csendet, még csak arra gondolunk, hogy pechünkre biztos egy megyeszerte kiplakátozott terepmotorversenyt keresztezünk, és ha kiterítenek, az a mi hibánk lesz. Egy ideig csak a gépek morcos hangja ér el hozzánk, aztán három sárga folt tép el egymás után a párhuzamos ösvényen. A gyanú, hogy a nemzeti park belterületén talán mégsem rendeznek motokrossz-bajnokságot, néhány kilométerrel késõbb érik bizonyossággá, ahol az útkeresztezõdésben természetvédelmi õrök várakoznak. Pongrácz Ádám és négy társa az utóbbi fél évben munka- és szabadnapjain próbálja megcsípni azokat, akik számára a Bükki Nemzeti Park (BNP) védett élõvilága csak egy pompás díszlet, ahol száguldozni lehet. "Három-négy éve kaptak rá néhányan, ma már legalább száz-százötven motoros jár ki a szezonban rendszeresen. Védett réteken gázolnak át, felszántják az erdõt." A kis gépektõl a nagy teljesítményû, sokmilliós motorokig minden elõfordul, a jellemzõen tizenöt és negyven közötti motoros gerillák zöme mûkedvelõ, de a természetvédelmi õrök szerint versenyzõk is edzenek itt. A megyei jampecek és profik mellett már Szegedrõl, Debrecenbõl, Gyöngyösrõl, sõt Budapestrõl is érkeznek vidám kompániák, ahol az utánfutókon cipelt motorok bázishelye aztán Felsõtárkány, Dédestapolcsány, Ózd, Miskolc, esetleg Kazincbarcika. A szezon lassan körbeér, és természetesen mindig vannak új trendek is: idén télen motoros szánok is felbukkantak a jelzett ösvényeken, és mostanában robusztus négykerekû motorokra, úgynevezett quadokra (homokfutó) pattannak azok, akiknek az õrök szerint "az utóbbi idõben túl sok pénze lett". A száguldók által feltépett utakon gyors az erózió,
és nem csak az állatvilág
menekül, rendszerint a bokorban kötnek ki a kirándulók is. "A Tar-kõre mentünk fel az ösvényen, amikor két motoros jött szembe. Ha nem megy egyikünk jó tíz méterrel elõttünk, és nem ordít nagyot, nem tudtunk volna a gyerekekkel elugrani" - meséli feldúltan Peták Mihály. A Bükk szerelmesei körében óriási a felháborodás, és nem mindig a természetjárók húzzák a rövidebbet: egy vérmes természetû nyugdíjas nemrégiben faragott botjával segített le egy motorost az ülésbõl. A helyzet pacifikálása érdekében a BNP munkatársai rendszeresen járõröznek, de még ahhoz is túl kevesen vannak, hogy a legfontosabb pontokon egyszerre ott legyenek (lásd keretes írásunkat).
Lillafüreden, a büfésoron rendszám nélküli terepmotor parkol, gazdáját hiába keressük. Egy lángossütõ szerint õsztõl tavaszig szinte mindennap megfordulnak itt jó étvágyú, fülig poros vagy sáros kuncsaftok. Amíg a tejfölös-sajtos végére érünk, Miskolc felõl ketten húznak el Eger felé nem aszfaltra tervezett sporteszközzel. Dr. Sziklavári Istvánné, a Miskolci Motocross Szövetség elnöke is lilla-füredi lakos. "Mi a motorsport krossz szakágát gyakoroljuk, ahol kizárólag kiépített pályán érdemes edzeni, így semmiképp nem mennénk erdõbe. Kizárt, hogy közülünk valaki erre vetemedjen." A klub elnök asszonya a kialakult helyzetért Miskolc város vezetését hibáztatja, mert szerinte hiába kérlelték az önkormányzatot, hogy jelöljön ki egy pár hektáros külterületi telket, amelyet õk és a terepversenyeken induló, úgynevezett enduro szakág tagjai is szívesen használnának. Meglévõ pályájuk Miskolc szélén ugyanis kicsi, nincs rajta se víz, se villany, és az endurósok sem tudják használni. "Noszvaj közelében is lehet edzeni, de az túl messze van. Miskolctól 25 km-re most próbálunk építeni egy új pályát mindenkinek, ahol lesz infrastruktúra is, jövõ tavasszal már szeretnénk ott versenyeket is rendezni."
Ettõl azonban a Bükk erdõi még nem lélegezhetnek fel - vélik a nemzeti park illetékesei. "Fogtunk olyan srácot, aki azért járt ide, mert a pályákért fizetni kéne." A Bükk-fennsík peremén, Répáshuta közelében Kovács Péter polgári természetõr épp egy motorost terel vissza az országútra, a fejkendõs vezetõ a sorompót kikerülve a betonozott erdészeti úton szerette volna barátnõjével átszelni az erdõt, "mert olyan feelinges". "Kisiskolás csoportot vittem tavaly a tanösvényen, amikor három motorosba botlottunk, és nekem kellett a gyerekeket leterelnem az útról, nem álltak félre. A Népek tavasza túrán vagy száz gyereket vittünk, és akkor is
mi spricceltünk
szét. Sajnos az itteni srácok is egyre inkább belebolondulnak ebbe, kijönnek az ócska motorokkal, és hiába vitte el az egyiket a rohammentõ, nemrég már megint kint láttam."
Répáshután, a templom elõtt helyi fiatalok motorokon ülve erdei útvonalakat ajánlanak, környékbeli ismerõseik nevét diktálják le, akikhez talán csatlakozhatunk, ha az ismeretlen terepen nem akarunk egyedül kepeszteni. Aggodalmunkat, miszerint õröket láttunk a susnyásban, eloszlatják. "Ne izgulj, nem tudnak elkapni."
"Ezek fantomok" - fakad ki Becsei Ferenc, az igazgatóság természetvédelmi õrszolgálatának veze-tõje. A természetvédelmi õrnek ugyanolyan jogosítványai és eszközei vannak, mint egy rendõrnek, és a motort mint deliktumot az eljárás végéig visszatarthatja, de ehhez elõbb el kell kapni az illetõt. Bár az elmúlt év során sikerült hat szabálysértõ alól kivenni a lovat, ez még aligha szegi kedvét a többieknek. "A motorosok jól ismerik egymást, ha valahol ellenõrzést látnak, értesítik a többieket. Általában pedig eszük ágában sincs megállni, amikor a kollégáim leintik õket, megfordulnak, eltûnnek, és a rendõröknek sem engedelmeskednek. A legnagyobb baj az, hogy nem lehet azonosítani õket. Ezek a motorok általában közúton nem is használható sporteszközök, ezért nincs rendszámuk sem. Hogy jelentsünk fel valakit az alapján, hogy sárga motoron ült és piros volt a bukósisakja? Amíg halálra nem gázolnak valakit, nem fog történni semmi" - jósolja.
Az ország különféle védett természeti területein, kedvelt kiránduló célpontok körzetében naponta történnek hasonló esetek. A terepmotorok mellet egyre több quad, sufniban tuningolt autó és milliós terepjáró bukkan fel, újabban pedig már a Lajtán túlról érkeznek olyanok, akik otthon nem engedhetik meg maguknak, hogy a zöldben tomboljanak. Bár a hivatalok elõtt évek óta ismert jelenségrõl van szó, még sincs
semmi biztató
fejlemény. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium turisztikai ügyekért felelõs fõosztálya korábban már lobbizott az ügyben az illetékes hatóságoknál, amikor az turisztikai érdekeket kezdett sérteni. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala egy ideig azt hihette, hogy talált megoldást. Elõbb tavaly nyáron tárcaközi egyeztetésen, majd idén januárban levélben kezdeményezte a Belügyminisztérium (BM) közjogi helyettes államtitkáránál, hogy egy jogszabály-módosításon keresztül a sportcélú jármûvek (terepmotorok, vízi jármûvek) esetében is tegyék kötelezõvé a forgalmi rendszám vagy más azonosító jelzés (lajstromszám) használatát, máskülönben képtelenek felvenni a harcot a betolakodókkal. A BM azzal vetette el az ötletet, hogy elvben egyetért, de erre egyik tárcának sincs meg a hatásköre, a nemzetipark-igazgatóságok oldják meg maguk a feladványt. A belügy ezenfelül még azt ajánlotta, hogy kategorikus tiltás helyett az érintettek vegyék fontolóra a terepmotorozás meghatározott helyen és feltételekkel történõ engedélyezését, mivel a mûfaj egy nálunk is egyre népszerûbb sport- és szabadidõs tevékenység.
Magyarországon három-négyszáz aktív motokrosszversenyzõt jegyeznek, emellett mûkedvelõként több ezren hódolnak a sportágnak. Hermann Henrik, a Magyar Motocross Szövetség (MMSZ) elnöke szerint elõbb-utóbb mindenki a tilosban köt ki, azért, mert az országban nincsenek edzésre kijelölt pályák. "Indokolt lenne, ha legalább a hivatalos versenyek területén lehetne korlátozott létszámban és idõben gyakorolni. Hiú ábránd ugyanis, hogy az illegális motorozást adminisztratív eszközökkel fel tudják számolni. Nem levadászni kéne a motorosokat, hanem le kéne ülni tárgyalni. A hatóságokban kevés a kompromisszumkészség." Az MMSZ elnöke jellemzõnek tartja, hogy a nemzeti parkok õket még soha nem keresték meg, bár elismeri, hogy eddig õk sem léptek.
A késõ délután is Bükkszentkereszt és Lillafüred között aszalódó természetvédelmi õrök a keresztezõdés környezetét még korán reggel kötelekkel körbefonva csapdává alakították. Aki erre jön, azt lestoppolják, mögé kerülnek, és megmutatják neki a kötélzetet, nem akarják ugyanis, hogy bárki balesetet szenvedjen. Másfél óra múlva végre feltûnik a zsákmány. "Ezek kishalak" - sóhajtanak, amikor a köhögõ robogó és a viharvert 350-es Jawa eléjük ér, ezeken a gépeken itt nem lehet száguldozni. A két miskolci fiatal megbánást tanúsít, és az adatok felvétele után nem kell gyalog hazamenniük. "Nem szokott ilyen simán menni. Volt, aki nekem ugratta a motorját, de megkaptam már azt is, hogy legközelebb eltemetünk."
Linder Bálint
Az üldözõ boLy
"A különféle technikai sportok és szabadidõs tevékenységek illegális gyakorlása nem szorítkozik a Bükk védett területeire. Kisebb mérvû, de hasonló problémával szembesül például az Aggteleki, a Balaton-felvidéki és az 'rségi Nemzeti Park" - mondta a Narancsnak dr. Temesi Géza, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala erdészeti, vadászati és õrszolgálati osztályának vezetõje. A Kiskunsági Nemzeti Park (KNP) homokbuckái miatt fõleg autós körökben népszerû. A KNP rendõrökkel közös akciójában legutóbb a pusztaszeri tájvédelmi körzetben, Sándorfalvánál krimibe illõ üldözés végén fogott el egy házilag tuningolt, rendszám nélküli autókból álló konvojt, de a Duna-Tisza közén szolgálatot ellátó huszonöt õr általában csak nyomokat szokott találni. "A probléma jelenleg szinte kezelhetetlen" - mondta Szilágyi Gábor, a KNP igazgatója. "Nálunk is napi feladat a motorizált természetkárosítók üldözése, fõleg Budaörs, Nagykovácsi, Piliscsaba, Pilisszántó környékére járnak sokan. Munkatársaim állandó veszélyben dolgoznak" - panaszolja Dobos Antal, a Duna-Ipoly Nemzeti Park (DINP) igazgatóság õrszolgálatának vezetõje, akinek egyik beosztottját márciusban elgázolták, amikor ketten egy quadot próbáltak igazoltatni. A vezetõ nem állt meg, és manõver közben elsodorta egyiküket, a szerencsétlenül járt õrnek úgy tört el a karja, hogy azóta többször kellett mûteni, a mai napig munkaképtelen, és az elkövetõ sem lett meg. A hatóság gyakran az interneten keresztül próbálja lépéshátrányát ledolgozni, a DINP-ben is így szereztek tudomást egy illegális terepjáróversenyrõl Budaörsnél, az eset nyomán legalább sikerült a terepjárósokat képviselõ országos szövetséggel kiegyezni. Egy internetes oldalon mi is rábukkanunk egy vállalkozásra, amely quados túrát kínál a Velencei-hegységbe óránként tízezer forintért. Az angol és német nyelven is hozzáférhetõ site-ra kedvcsinálóként fotókat is felpakoltak, az egyik csoportképen a társaság tagjai a védett pákozdi ingóköveknél néznek a kamerába. Dobos Antaltól megtudjuk, hogy ezt a céget már rajtakapták, levideózták, megbírságolták, és kitiltották a védett területrõl. A hatóságok korlátozott lehetõségei olyannyira közismertek, hogy egy ideje vállalkozók ráálltak arra, hogy fõleg osztrák és német turistákból csak ezért Magyarországra látogató csapatokat cipelnek a Börzsönybe. Olyan embereket, akik otthon nem merik megengedni maguknak, hogy védett erdõben motorra vagy quadra üljenek.
Az õrség panasza
A hazai tíz nemzetipark-igazgatóságnál összesen 230 állami természetvédelmi õr dolgozik, így egy fõre óriási, mintegy 400 km2 mûködési terület jut. "Az egyre több természetkárosító hatás miatt az lenne ideális, ha meg lehetne duplázni a létszámot" - mondta dr. Temesi Géza, míg mások szerint legalább hatszáz emberre volna szükség, különös tekintettel arra, hogy a különféle uniós kötelezettségeink teljesítése miatt az országos jelentõségû védett területek nagysága 1,2 millió hektárral nõ a következõ években. Nincs olyan nemzeti park, ahol elég lenne a természetõr, pedig számos helyen önkéntesek is besegítenek. Létszámfejlesztésre sehol nincs pénz, sõt a nemzeti parkok örülhetnek, ha jövõre nem kell megválniuk néhány munkatársuktól. Egy forrásunk szerint a jövõ évi költségvetési irányelvekrõl szóló kormányhatározat értelmében a nemzetipark-igazgatóságoknak a 13. havi fizetés kötelezõ kifizetése mellett 6,5 százalékos bérfejlesztést kéne végrehajtaniuk, ám ehhez nemhogy fedezetet nem rendeltek, hanem általánosan 5 százalékos elvonásra lehet számítani. Ezt csak elbocsátásokkal lehet kigazdálkodni, miközben a természetvédelmi õrszolgálatok felülrõl szóbeli ígéretet kaptak arra nézve, hogy a költségvetési megszorítások következményei õket fogják a legkevésbé érinteni.
