Omladozó vakolat, felpattogzott linóleum, rozsdásodó padok, tömött várók, ingerült párbeszédek – így lehet pár szóval leírni a váci Jávorszky Ödön Kórház általános légkörét. Ez az állapot több fővárosi és vidéki kórházra is jellemző.
Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke a kórházkörútja során a vidéki kórházak közül egyedül Vácra látogatott el. „Néha nem tudtuk eldönteni, hogy egy húsz éve elhagyott laktanyában vagy egy kórházban vagyunk. Nem működő lift, fertőtlenítőszer nélküli mosdó, levegőtlen szobák, nem működő légkondi és este hatkor 38 fok a gyermekszakrendelésen” – ismertette akkor a körülményeket Magyar Péter.
Pedig a váci kórházat időről időre fejlesztették: az 1970 óta működő kórház főépülete mellé idővel pavilonok épültek, koraszülöttrészleget és koronáriaőrzőt alakítottak ki, majd a szobi és dunakeszi szakrendelőket is integrálták. A szakrendelőt 1980-ban adták át, a labort is itt helyezték el. Az Egyesült Államok nemzetközi fejlesztési szervezete, a USAID a kelet-európai országok rendszerváltása után fejlesztési programot indított, amelybe a váci kórház is bekerült: a cél akkor az volt, hogy a betegek magas minőségű ellátásának megőrzése mellett csökkentsék a költségeket. 1995 és 2013 között több ütemben rekonstrukció valósult meg, amelynek keretében gyógyszertár, labor, sterilizáló, műtőblokk, intenzív osztály, szülőszoba, nőgyógyászati műtő, tüdőgondozó kialakítása vagy felújítása valósult meg számos további fejlesztés és beszerzés mellett. Szükség is volt ezekre, hiszen még a szomszédos Nógrád megyéből is járnak ide betegek.
A kórház állapota mindezek ellenére jelenleg valóban rettenetes, például idén januárban leszakadt a plafon a szakrendelőben. A Fidesz helyi politikusai – köztük Rétvári Bence belügyi államtitkár, a térség országgyűlési képviselője – időről időre, főleg a kampányidőszakban megígérik, hogy rendbe teszik az intézményt, de idáig csak tessék-lássék felújítások történtek (lásd erről: A szó elszállt, Magyar Narancs, 2023. november 29.).
Nem véletlen, hogy a Tisza Párt elnöke Vácot választotta az egészségügy általános helyzetének illusztrálására. „Tud róla, hogy van olyan épület, ahol egyetlen lift egy hónapig rossz volt és a (…) betegeket két ápoló hölgy próbálja felrángatni (…)?” „Tud arról, hogy az újszülöttosztályon 16 frissen született kisbabára és 16 édesanyára egy ápoló jut?” – egyebek közt ezeket kérdezte Orbán Viktortól Magyar Péter. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter egy emlékezetes kormányinfón kénytelen is volt reagálni Magyar kórházkörútjára: kórházaktól állítólag bekért adatokra hivatkozva jelentette ki, hogy Magyar tíz állításából „hat vagy hét egyszerűen valótlan”, de azt elismerte, egyes esetekben vizsgálatot kell indítani.
Kellenek-e a kisvárosi kórházak?
„Az uniós forrásokból a nagy megyei centrumok egy részét felújították az elmúlt években, emellett néhány fővárosi, nemrég épült kórházban is kielégítőek a körülmények, azonban a legtöbb budapesti, valamint kisebb vidéki kórház ramaty állapotban van” – mutat rá Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) főtitkára. A megyei kórházak a kétezres évektől számos operatív programon keresztül jutottak uniós támogatáshoz. Ám mivel az ország központi régiója az uniós minősítés alapján fejlettnek minősül, a budapesti és Pest megyei intézmények ebből kimaradtak – egészen a közelmúltig (Pest megye csak 2021-ben lett a fővárostól különálló régió).
A lemaradás azonban nem magyarázható pusztán az uniós források hiányával: Kunetz Zsombor egészségügyi elemző, szakorvos szerint a Szent Imre Kórházat nagyjából 15 évvel ezelőtt újították fel, ettől függetlenül a közelmúltban kritikus állapotba került, osztályokat kellett összevonni. Kökény Mihály korábbi egészségügyi miniszter elmondta, hogy amikor 2012-ben csaknem 70 önkormányzati fenntartású egészségügyi intézményt államosítottak (köztük a váci kórházat), akkor ezek százmilliárdnak megfelelő forrástól estek el. „Az ellátás az egyetemi városok, Budapest, Pécs, Szeged, Debrecen, valamint a nagyobb megyei intézmények köré összpontosulnak. Amikor már az egyetemi városok és a főváros környékén lépnek fel gyakran, frekventáltan nehézségek, akkor ott komoly szervezés-technikai problémák vannak” – húzza alá Kunetz Zsombor. Január óta több száz ún. kijelölő határozat jelent meg helyettesítésekről, feladatátvételekről, ezért ő nem is lepődött meg, amikor osztálybezárásokról hallott: Szolnokon például előfordult, hogy stroke-os betegeket Budapestre vagy Debrecenbe irányítottak át – ami viszont csökkenti a teljes felépülés esélyét. Jászberényből Szolnokra küldték a betegeket ultrahangvizsgálatra, de sokszor ott sem tudták fogadni őket.
Svéd Tamás szerint a leromlott állapotú intézmények és részlegeik jelentős része kiváltható, bezárható, más funkcióra használható, például azok a kisebb osztályok, mondjuk szülészetek, amelyek heti 5–10 szülésnél kevesebb szülést vezetnek le. Célravezetőbb lenne azon nagyobb centrumok fenntartása és fejlesztése, ahol van gyermekgyógyászat, aneszteziológia, adott esetben koraszülött- és csecsemő intenzív osztály (PIC) is. Így elkerülhetők lennének az olyan a helyzetek, amilyen például a közelmúltban Mosonmagyaróváron állt elő, hogy hétköznapokon „lehet szülni”, hétvégén viszont mentőautókba teszik és Győrbe szállítják a kismamákat.
Se program, se pénz
2006-ban Molnár Lajos egészségügyi miniszter letett egy átfogó egészségügyi reformtervezetet az új MSZP–SZDSZ-kormány elé, de a koalíció ez ügyben megmutatkozó határozatlansága és kétlelkűsége eleve csak nyomokban valósult meg. És ami megvalósult, utóbb azt is elsöpörte a reformellenes Fidesz és az akkori MOK által hergelt lakosság tiltakozása a 2018-as, ún. szociális népszavazáson. „A 300 forintos vizitdíjon bukott meg az egész, ennek isszuk meg most a levét” – fogalmaz Kunetz Zsombor.
Manapság átfogó programról nincs szó, és az egészségügyre szánt források jelentősen elmaradnak a többi uniós tagállamhoz képest: amíg nominálisan Magyarországon 2021-ben egy főre 1866 euró (750 ezer forint) jutott az egészségügyben, addig Németországban és Ausztriában 4 ezer euró (1,6 millió forint). Az állam GDP-arányosan 5 százalékot fordít az egészségügyre, miközben az uniós átlag 7–8 százalék között van. Ha hozzáadjuk a lakosság saját zsebből való költését, azaz a magánellátásra, gyógyszerekre fordított összegeket, akkor ez a szám nálunk 7 százalékra kúszik fel – az uniós átlag itt 10–11 százalék. A 3 százalékpontnyi különbség több ezermilliárd forint – és ennek a hiánya „nagyon meglátszik”. Svéd Tamás szerint „lehetett tudni, hogy ez egy idő után megbosszulja magát. A pillanat most jött el, amikor az állam épp nincs pénzbőségben”.
A Boston Consulting tanácsadó cég évekkel ezelőtt megrendelést kapott egy, az egészségügy átalakítására vonatkozó tanulmányra, ám az 2020-ban elkészült anyagot nem adja ki a Belügyminisztérium. Kunetz szerint ebből annyi ismert, hogy úgy tervezték felfejleszteni az ágazatot, hogy az ne kerüljön pluszpénzbe. „A Vodafone fontosabb, a Budapest Airport fontosabb, a kormányzati irodavásárlás fontosabb. Ezek mind fontosabb, előrébb való célok, mint az egészségügy” – sorolja a szakértő. Pedig a reform nem megvalósíthatatlan, politikai akarat kell hozzá: például a rosszabb állapotban lévő kórházakba csak annyi erőforrást kellene ölni, amíg helyettük fel nem épülnek a modernebb, 1000–1500 ágyas intézmények. Ez akár a váci Jávorszky Ödön Kórházra vagy a Szent János Kórházra is vonatkozik. Állítólag „azért nem ismerhetjük meg a Boston Consulting tervét, mert nem akarják az egészségügyi dolgozókat hergelni, ugyanis abban kórházbezárások vannak. Miközben az átalakítások, profilváltások során ezek szükségesek lehetnek. Most egyik intézkedés a másikat követi, visszavonnak, halasztanak. Minden politikavezérelt” – mondja Kökény Mihály.
A Váctól mintegy 25 kilométerre lévő Dunakeszin 40–50 milliárd forintból bő két év alatt építették fel a Dunakeszi Diáknegyedet, amely ugyan nem egészségügyi létesítmény, de magába foglal több iskolaépületet, tornacsarnokot és uszodát. Egy kórház megépítése sem tarthat sokkal több ideig, ha megtalálják rá a megfelelő helyet és forrást. A feladat persze nem egyszerű; Kökény Mihály szerint a kórházfelújítás és -építés során szigorú követelményeknek kell megfelelni, valamint speciális eszközöket kell beszerelni, de vannak olyan szakosodott cégek, melyek ezzel a területtel foglalkoznak.
A MOK főtitkára hasonlóan látja: nem a spanyolviaszt kellene feltalálni, hanem működő külföldi mintákat, rendszereket kell a hazai viszonyokhoz igazítani. Először azt kellene eldönteni, hogy hol és mekkora kórházakat szeretnénk: 3–4 fővárosi kórházat, divatos szóval élve „szuperkórházakká” kellene fejleszteni – akár részbeni bontás, újraépítés árán –, ahol minden specialitás, valamint a sürgősségi osztály is megtalálható. Ezzel gyakorlatilag meg lehetne oldani az ellátást Budapesten. Jelenleg szétszórtan, akár egy metróvonalon sorakozva helyezkednek el hasonló intézmények, ami a főtitkár szerint nem engedi meg a fenntartható működést. A rendszer hasonlóan nézne ki országosan is, a részben már felturbózott megyei központokat kell továbbfejleszteni, a garantált ellátást a fontosabb terápiás területeken biztosítani. Nem fordulhatna elő az a helyzet, hogy egy megyei központból az urológiai osztály leállása miatt tartósan három másikba irányítják a különböző problémákkal jelentkező betegeket. Ha nincs is mindenhol urológia, legalább kétmegyénként lennie kellene egy olyan osztálynak, ahol minden főbb problémát el tudnak látni. Ahogyan nem kell mindenhova mondjuk gyermek-idegsebészet sem, ezen ritka betegségek kezelésére elegendő lenne néhány, országosan jól elosztott központ. A kisebb, feleslegessé váló kórházakat rendelőkké, nappali kórházakká lehetne átalakítani, vagy olyan hiányintézményekké, mint amilyen egy krónikus pszichiátria, rehabilitációs osztály, hospice ház. A jó és sok évre szóló tervek megismerése már csak a pazarlás elkerülése miatt is fontos lenne. Az elmúlt években többször előfordult – például a fővárosi Mentőkórház esetében –, hogy intézményeket, műtőket felújítottak, majd bezártak; ezt jó lenne elkerülni a jövőben.
20 forintot a 75 forintos tojásért
Svéd Tamás szerint a kórházak adósságállománya mára összesen évi 200–300 milliárd forint között mozog, ami egy nagyon rossz működési mód és az alulfinanszírozottság együttes következménye. Rossz precedens a beszállítóknak való tartozás, mert azok vagy tönkremennek, vagy a várható késedelmes fizetést kalkulálva lényegesen drágábban – néha pedig már egyáltalán nem – szállítanak az adósságot felhalmozó intézményeknek. Az eszköz-, szappan- és vécépapírhiány, klímameghibásodások is részben ezzel, részben a nem megfelelő szervezéssel magyarázhatók. Az elvégzett beavatkozások után kapott, sok éve változatlan finanszírozás olyan alacsony, hogy még a sokat gyógyító intézményekben is adósságok keletkeznek – vagyis saját erőből a kórházak biztosan nem tudnak fejleszteni, s mint látjuk, olykor még karbantartani sem.
A kórházak az idén 70 milliárdos tartozásnál járnak. A kormány 64 milliárd forint értékben rendezte már egyszer az adósságokat. Kunetz szerint ez azért van, mert nincs „névértéken finanszírozva a tojás”, magyarán az intézmények annyit adnak a napi fogyó eszközökért (például a szappanért, vécépapírért) a beszállítóknak, amennyit tudnak. „Húsz forintért veszik a 75 forintos »tojást«, ezért pillanatok alatt belecsúsznak az adósságokba. De az 55 forintot idővel ki kell fizetni.” Gyógyító-megelőző szolgáltatásokra a kormány 2023-ban 2254 milliárdot irányzott elő, de ennek a másfélszeresét, dupláját kellene elkölteni a helyzet rendezéséért.
Az egészségügy humánerőforrás-problémákkal is küzd, noha van némi javulás: az orvosok a koronavírus-járvány alatt, az ápolók pedig mintegy két évvel később tisztességes fizetésemelést kaptak – igaz, a bérek azóta nem követik az inflációt. A fizetésemelés bár nem oldott meg minden problémát, az ápolói szakma nem lett érdemben vonzóbb a fiatalok számára, annyit elért, hogy a már (még) ott dolgozók néhány év türelmet szavaztak az ágazatnak. „Ezzel nem lenne jó visszaélni” – mondja Svéd Tamás, aki szerint a mindenkori kormány joga, hogyan priorizál. Az viszont fájdalmas, hogy az egészségügy nincs kellő súllyal képviselve, a közoktatással együtt „besöpörték” a Belügyminisztériumba. Pintér Sándor miniszter saját bevallása szerint sem ért mindenhez – így az egészségügyhöz, oktatáshoz sem. Az egészségügyet képviselő államtitkárnak pedig eddigi tevékenysége alapján nincs kellő súlya ahhoz, hogy érdemben befolyásolja a pénzek elosztását.
A jelenlegi rendszer egyik fő problémája, hogy csak nagyon sok pénzből lehetne úgy-ahogy fenntartani – de ettől még gazdaságtalanul működő, szétesett ágazat maradna. Svéd Tamás szerint az a helyzet, mintha egy olyan házat próbálnánk befűteni, amelyben rossz a szigetelés, ráadásul a közműszolgáltatók felé nem tudjuk fizetni a számlát. Ha több pénz érkezik, akkor ki tudom fizetni a számlát, de jelentős részben továbbra is az utcát fűtöm. Ezzel szemben egy nagyobb összeg elköltése árán korszerűsíteni kellene a fűtési rendszert, szigetelést, hogy később alacsonyabb legyen a rezsi. Ezt kellene végre fölfogni.
Mellébeszélés
„A sajtóban megjelent hírek tévesek, nem igaz, hogy egy hónapig tartósan működésképtelen volt a lift az intézményben. Előfordulnak átmeneti meghibásodások, a leghosszabb leállás egy hétig tartott, és a szükséges alkatrészek beszerzését követően két napon belül megtörtént a felvonó javítása. Ennek köszönhetően a lift jelenleg is működik” – írta a Narancs megkeresésére Urbán Edina. A váci kórház főigazgatóját Magyar Péter állításairól kérdeztük. Szerinte nem helytálló az újszülöttosztály humánerőforrás-ellátottságára vonatkozó kijelentés sem. „A valóság az, hogy egy műszakban az újszülöttellátásban több egészségügyi szakdolgozó vesz részt.” Az idei extrém időjárási körülmények ellenére sem tapasztaltak magas hőmérsékletet a kórtermekben – Magyar Péter 30–40 Celsius-fokot mért. „A váci Jávorszky Ödön Kórházban az elmúlt években számos fejlesztés valósult meg az általános karbantartások mellett. A váci Jávorszky Ödön Kórházban további fejlesztések is várhatók a jövőben” – fogalmazott a főigazgató.
A váci önkormányzatnál máshogyan emlékeznek. „Egy 2017-es kormányhatározat az új váci rendelő építéséről szólt. Ezt 2018 januárjában Rétvári Bence sajtótájékoztatón megerősítette. Két éven keresztül nem történt jelentős előrehaladás. A 2019-ben megválasztott új városvezetés megkötötte a szükséges tervezői szerződést, sürgette a dokumentáció elkészültét, megfogalmazta a javaslatait. A tervet a képviselő-testület elfogadta. A szakrendelő, valamint az új nővérszálló épületének tervére az építési engedélyt kiadták. Ám 2021 karácsony táján kormánydöntéssel szinte teljesen törölték a beruházásra szánt forrásokat.” Az önkormányzat tájékoztatása szerint Urbán Edina 2023 elején bejelentette, hogy megkezdődik a szakrendelő szakaszos felújítása – tehát már nem terveztek újat építeni. Rétvári Bence országgyűlési képviselő 2023-ban a polgármesteri találkozón azt mondta, uniós megállapodás hiányában nem épül új szakrendelő, ha esetleg sikerül forrást találni, akkor a régit újítják fel. Matkovich Ilona polgármester az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) vezetőjétől azt a választ kapta tavaly ősszel, hogy felmérték a felújítás lehetőségét és a szükséges forrásigényt, türelmet kérnek, amíg a finanszírozás megoldódik.
A nyári önkormányzati választást megelőző kampányban előkerült a kórház ügye: Imre Zsolt fideszes polgármesterjelölt azt állította, a városvezetés hátráltatja a kórház felújítását. Azt is mondta, kiírták a pályázatot a beruházásra. Mint hamarosan kiderült, egyik állítás sem volt igaz. Rétvári Bence utóbb elismerte, hogy kivitelezői pályázat nem is létezik. A választás előtt pár nappal Imre ismét bejelentette, hogy megjelent a pályázat a szakrendelő felújítására, azonban erről meg az derült ki, hogy erre csak az OKFŐ pályázhat – ez a lehetőség október 31-ig nyitott, de eddig nincs hír arról, hogy Váccal mi lesz.
