Interjú

„Ez most egy közös kudarc”

Tordai Bence (Párbeszéd)

Belpol

Rémálom.

Magyar Narancs: Hogyan értékeli a vasárnapi választási eredményeket: az újabb Fidesz kétharmadot, a Mi Hazánk bejutását és az ellenzék vereségét?

Tordai Bence: Rémálom. Közelítően ilyen rossz eredményre sem számítottam, úgyhogy természetesen szíven ütött, és tragikusnak látom.

MN: A Fidesz 2018-hoz képest még növelte is a szavazatainak a számát, az ellenzék viszont majd’ 900 ezerrel kevesebb voksot kapott. Mivel lehet az ellenzéki szavazatok ilyen nagyarányú csökkenését magyarázni?

TB: A legerősebb ok, hogy az utolsó néhány hétben a háború erősen átírta a kampányt, kitakart minden más témát, és ezzel a Fidesz megtalált egy tökéletesen hamis, de az emberek félelmeivel rezonáló narratívát. A rendelkezésére álló felületeken, végtelen csatornákon tolta az emberek agyába, hogy csak ő képviseli a békét, az ellenzék pedig egyenesen háborúpárti. Ezzel a klasszikus putyinista propagandahazugsággal valószínűleg több százezer olyan szavazót állítottak a maguk oldalára, akik kevesebbet foglalkoznak a politikával, és az utolsó pillanatban döntöttek a voksukról.

MN: Ez volt a fő ok, amiért a választás elúszott az ellenzék számára?

TB: Ez volt az, amit nem nagyon lehetett kivédeni. Egy markánsan baloldali, a megélhetési gondokra és a társadalmi egyenlőtlenségekre fókuszáló kampány erősebb, ütősebb lehetett volna, de azzal sem lehetett volna ebben a történelmi helyzetben nyerni. Nincs értelme egymásra mutogatni, és felelőst keresgélni. Én is el tudnám mondani, hogy szerintem hol mentek el szavazatok, ki mivel járult hozzá a vereséghez, de ez most nem lenne túl konstruktív. Arra a kevés dologra inkább, ami megmaradt nekünk, vigyáznunk kell. Az egyik ilyen a szövetség, az együttműködésünk, az egymás iránti bizalmunk. Az ezeket romboló lépéseket nem kultiválom.

MN: Pedig az eredmény után nem sokkal Jakab Péter és Gyurcsány Ferenc rögtön Márki-Zay Pétert kezdte hibáztatni, aki aztán azt mondta, hogy az exjobbikos szavazókat nem lehetett megszólítani, mert nem vette be a gyomruk Gyurcsányt.

TB: Az biztos, hogy mi, párbeszédesek nem veszünk részt ebben, tőlünk nem fognak ilyen nyilatkozatokat hallani. Karácsony Gergely volt az egyik, aki ott maradt MZP-vel az eredményvárón, és felment a színpadra. Ez most közös kudarc és tragédia, és ezért a gyász is közös kellene, hogy legyen. Azt javasolnám magunknak, értem ezalatt a teljes ellenzéket, hogy próbáljunk meg vigyázni a másikra, mert továbbra is csak egymásra számíthatunk. Minden korábbinál nehezebb időszak vár ránk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.