Interjú

„Ez most egy közös kudarc”

Tordai Bence (Párbeszéd)

Belpol

Rémálom.

Magyar Narancs: Hogyan értékeli a vasárnapi választási eredményeket: az újabb Fidesz kétharmadot, a Mi Hazánk bejutását és az ellenzék vereségét?

Tordai Bence: Rémálom. Közelítően ilyen rossz eredményre sem számítottam, úgyhogy természetesen szíven ütött, és tragikusnak látom.

MN: A Fidesz 2018-hoz képest még növelte is a szavazatainak a számát, az ellenzék viszont majd’ 900 ezerrel kevesebb voksot kapott. Mivel lehet az ellenzéki szavazatok ilyen nagyarányú csökkenését magyarázni?

TB: A legerősebb ok, hogy az utolsó néhány hétben a háború erősen átírta a kampányt, kitakart minden más témát, és ezzel a Fidesz megtalált egy tökéletesen hamis, de az emberek félelmeivel rezonáló narratívát. A rendelkezésére álló felületeken, végtelen csatornákon tolta az emberek agyába, hogy csak ő képviseli a békét, az ellenzék pedig egyenesen háborúpárti. Ezzel a klasszikus putyinista propagandahazugsággal valószínűleg több százezer olyan szavazót állítottak a maguk oldalára, akik kevesebbet foglalkoznak a politikával, és az utolsó pillanatban döntöttek a voksukról.

MN: Ez volt a fő ok, amiért a választás elúszott az ellenzék számára?

TB: Ez volt az, amit nem nagyon lehetett kivédeni. Egy markánsan baloldali, a megélhetési gondokra és a társadalmi egyenlőtlenségekre fókuszáló kampány erősebb, ütősebb lehetett volna, de azzal sem lehetett volna ebben a történelmi helyzetben nyerni. Nincs értelme egymásra mutogatni, és felelőst keresgélni. Én is el tudnám mondani, hogy szerintem hol mentek el szavazatok, ki mivel járult hozzá a vereséghez, de ez most nem lenne túl konstruktív. Arra a kevés dologra inkább, ami megmaradt nekünk, vigyáznunk kell. Az egyik ilyen a szövetség, az együttműködésünk, az egymás iránti bizalmunk. Az ezeket romboló lépéseket nem kultiválom.

MN: Pedig az eredmény után nem sokkal Jakab Péter és Gyurcsány Ferenc rögtön Márki-Zay Pétert kezdte hibáztatni, aki aztán azt mondta, hogy az exjobbikos szavazókat nem lehetett megszólítani, mert nem vette be a gyomruk Gyurcsányt.

TB: Az biztos, hogy mi, párbeszédesek nem veszünk részt ebben, tőlünk nem fognak ilyen nyilatkozatokat hallani. Karácsony Gergely volt az egyik, aki ott maradt MZP-vel az eredményvárón, és felment a színpadra. Ez most közös kudarc és tragédia, és ezért a gyász is közös kellene, hogy legyen. Azt javasolnám magunknak, értem ezalatt a teljes ellenzéket, hogy próbáljunk meg vigyázni a másikra, mert továbbra is csak egymásra számíthatunk. Minden korábbinál nehezebb időszak vár ránk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.