Interjú

„Ez most egy közös kudarc”

Tordai Bence (Párbeszéd)

Belpol

Rémálom.

Magyar Narancs: Hogyan értékeli a vasárnapi választási eredményeket: az újabb Fidesz kétharmadot, a Mi Hazánk bejutását és az ellenzék vereségét?

Tordai Bence: Rémálom. Közelítően ilyen rossz eredményre sem számítottam, úgyhogy természetesen szíven ütött, és tragikusnak látom.

MN: A Fidesz 2018-hoz képest még növelte is a szavazatainak a számát, az ellenzék viszont majd’ 900 ezerrel kevesebb voksot kapott. Mivel lehet az ellenzéki szavazatok ilyen nagyarányú csökkenését magyarázni?

TB: A legerősebb ok, hogy az utolsó néhány hétben a háború erősen átírta a kampányt, kitakart minden más témát, és ezzel a Fidesz megtalált egy tökéletesen hamis, de az emberek félelmeivel rezonáló narratívát. A rendelkezésére álló felületeken, végtelen csatornákon tolta az emberek agyába, hogy csak ő képviseli a békét, az ellenzék pedig egyenesen háborúpárti. Ezzel a klasszikus putyinista propagandahazugsággal valószínűleg több százezer olyan szavazót állítottak a maguk oldalára, akik kevesebbet foglalkoznak a politikával, és az utolsó pillanatban döntöttek a voksukról.

MN: Ez volt a fő ok, amiért a választás elúszott az ellenzék számára?

TB: Ez volt az, amit nem nagyon lehetett kivédeni. Egy markánsan baloldali, a megélhetési gondokra és a társadalmi egyenlőtlenségekre fókuszáló kampány erősebb, ütősebb lehetett volna, de azzal sem lehetett volna ebben a történelmi helyzetben nyerni. Nincs értelme egymásra mutogatni, és felelőst keresgélni. Én is el tudnám mondani, hogy szerintem hol mentek el szavazatok, ki mivel járult hozzá a vereséghez, de ez most nem lenne túl konstruktív. Arra a kevés dologra inkább, ami megmaradt nekünk, vigyáznunk kell. Az egyik ilyen a szövetség, az együttműködésünk, az egymás iránti bizalmunk. Az ezeket romboló lépéseket nem kultiválom.

MN: Pedig az eredmény után nem sokkal Jakab Péter és Gyurcsány Ferenc rögtön Márki-Zay Pétert kezdte hibáztatni, aki aztán azt mondta, hogy az exjobbikos szavazókat nem lehetett megszólítani, mert nem vette be a gyomruk Gyurcsányt.

TB: Az biztos, hogy mi, párbeszédesek nem veszünk részt ebben, tőlünk nem fognak ilyen nyilatkozatokat hallani. Karácsony Gergely volt az egyik, aki ott maradt MZP-vel az eredményvárón, és felment a színpadra. Ez most közös kudarc és tragédia, és ezért a gyász is közös kellene, hogy legyen. Azt javasolnám magunknak, értem ezalatt a teljes ellenzéket, hogy próbáljunk meg vigyázni a másikra, mert továbbra is csak egymásra számíthatunk. Minden korábbinál nehezebb időszak vár ránk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.