Interjú

„Ez most egy közös kudarc”

Tordai Bence (Párbeszéd)

Belpol

Rémálom.

Magyar Narancs: Hogyan értékeli a vasárnapi választási eredményeket: az újabb Fidesz kétharmadot, a Mi Hazánk bejutását és az ellenzék vereségét?

Tordai Bence: Rémálom. Közelítően ilyen rossz eredményre sem számítottam, úgyhogy természetesen szíven ütött, és tragikusnak látom.

MN: A Fidesz 2018-hoz képest még növelte is a szavazatainak a számát, az ellenzék viszont majd’ 900 ezerrel kevesebb voksot kapott. Mivel lehet az ellenzéki szavazatok ilyen nagyarányú csökkenését magyarázni?

TB: A legerősebb ok, hogy az utolsó néhány hétben a háború erősen átírta a kampányt, kitakart minden más témát, és ezzel a Fidesz megtalált egy tökéletesen hamis, de az emberek félelmeivel rezonáló narratívát. A rendelkezésére álló felületeken, végtelen csatornákon tolta az emberek agyába, hogy csak ő képviseli a békét, az ellenzék pedig egyenesen háborúpárti. Ezzel a klasszikus putyinista propagandahazugsággal valószínűleg több százezer olyan szavazót állítottak a maguk oldalára, akik kevesebbet foglalkoznak a politikával, és az utolsó pillanatban döntöttek a voksukról.

MN: Ez volt a fő ok, amiért a választás elúszott az ellenzék számára?

TB: Ez volt az, amit nem nagyon lehetett kivédeni. Egy markánsan baloldali, a megélhetési gondokra és a társadalmi egyenlőtlenségekre fókuszáló kampány erősebb, ütősebb lehetett volna, de azzal sem lehetett volna ebben a történelmi helyzetben nyerni. Nincs értelme egymásra mutogatni, és felelőst keresgélni. Én is el tudnám mondani, hogy szerintem hol mentek el szavazatok, ki mivel járult hozzá a vereséghez, de ez most nem lenne túl konstruktív. Arra a kevés dologra inkább, ami megmaradt nekünk, vigyáznunk kell. Az egyik ilyen a szövetség, az együttműködésünk, az egymás iránti bizalmunk. Az ezeket romboló lépéseket nem kultiválom.

MN: Pedig az eredmény után nem sokkal Jakab Péter és Gyurcsány Ferenc rögtön Márki-Zay Pétert kezdte hibáztatni, aki aztán azt mondta, hogy az exjobbikos szavazókat nem lehetett megszólítani, mert nem vette be a gyomruk Gyurcsányt.

TB: Az biztos, hogy mi, párbeszédesek nem veszünk részt ebben, tőlünk nem fognak ilyen nyilatkozatokat hallani. Karácsony Gergely volt az egyik, aki ott maradt MZP-vel az eredményvárón, és felment a színpadra. Ez most közös kudarc és tragédia, és ezért a gyász is közös kellene, hogy legyen. Azt javasolnám magunknak, értem ezalatt a teljes ellenzéket, hogy próbáljunk meg vigyázni a másikra, mert továbbra is csak egymásra számíthatunk. Minden korábbinál nehezebb időszak vár ránk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.