Mihez kezdenek a tanárok a tüntetés után?

Felálltak

Belpol

A beígért kormányzati intézkedések ellenére legalább húszezren tüntettek szombaton a pedagógusok mellett. A tiltakozási hullám elindítói magukhoz ragadnák a kezdeményezést, a legnagyobb szakszervezet sztrájkolni készül.

A múlt hét közepén egy rövid ideig úgy tűnhetett, a kormány viszonylag jelentéktelen engedményekkel képes lesz leszerelni a lázadozó pedagógusokat. A Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkár feladatait átvállaló Palkovics László a jól bevált kormányzati rutint vette elő: a feltétlen tárgyalási szándék kinyilvánításával, a követelések elaprózásával és teljesen új problémák bedobásával próbálta csitítani a forró hangulatot. A „Köznevelési Kerek­asztal” február 9-i alakuló ülésére zömmel kormányközeli szervezeteket hívtak meg, de ott volt Madarász Péter, a nyílt levelével a tiltakozási hullámot elindító miskolci Herman Ottó Gimnázium igazgatója, és Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke is (lásd: Inkább beszéljünk róla!, Magyar Narancs, 2016. február 11.).

Ráadásul mindketten pozitívan nyilatkoztak a kormányzati ígéretekről. Madarász szerint „minden fél és vélemény meghallgattatott”, Mendrey pedig azt emelte ki, hogy a legkényesebb kérdések megvitatásától sem zárkózott el az oktatásirányítás. Ahogy az várható volt, a kormányzati kommunikáció ezután megpróbálta elszigetelni a február 13-i tüntetést meghirdető, a kerekasztal alakuló ülésétől távol maradó Pedagógusok Szakszervezetét (PSZ).

Megint jönnek

Megint jönnek

Fotó: Németh Dániel

Sikertelenül. Szerdán a Tanítanék Mozgalom képviselői határolódtak el a Herman igazgatójának helyzetértékelésétől, majd csütörtökön Mendrey László is újrafogalmazta álláspontját, közölte, mégsem tartja megfelelő fórumnak a Köznevelési Kerekasztalt. Így szombaton gyakorlatilag teljes egységben tölthették meg a Kossuth teret a pedagógusok, kiegészülve az egészségügy és a szociális szféra dolgozóival és további szolidáris munkavállalói csoportokkal. A kormány szemmel láthatóan elveszítette a kontrollt az események felett, kapkodni kezdett, és immár a közvéleményt próbálja szembefordítani a pedagógusok követeléseivel (például az állítólagos béremelési igények folytonos felemlegetésével). Kérdés, hogy a szombaton tanúsított egység megmarad-e a pedagógusok és szervezeteik között. A PSZ országos elnökségének hétfői ülése után Galló Istvánné elnök bejelentette: a sztrájkbizottsági tárgyalások folytatása mellett megkezdik egy országos munkabeszüntetés előkészítését. A PDSZ is hajlana a sztrájkra, de egyelőre csak külön sztrájkbizottságban tud dolgozni. A sikeres fellépéshez minden bizonnyal szükség lesz az immár közel 800 iskolát képviselő Tanítanék Mozgalom feltétlen támogatására is. A mozgalom jelenleg a különböző követeléshalmazok összefésülésével foglalkozik. Radikális változást szeretnének, és a végsőkig elszántak.

Üres székek az asztalnál

Ügyes húzás volt Balog Zoltán minisztertől és Palkovics László oktatási államtitkártól a Köznevelési Kerekasztal meghirdetése. Az utolsó pillanatig sem a nyilvánosság, sem a meghívottak nem voltak tisztában a résztvevők pontos névsorával, mivel a meghívókon a minisztérium ezt nem tüntette fel. Ráadásul nem is egy időben invitálta a szervezeteket. Így történhetett, hogy a PDSZ először a tanácskozás bojkottálására szólított fel, majd – amikor végül hozzájuk is megérkezett a meghívó – mégis a részvétel mellett döntöttek. Mendrey László elnök az országos választmányra bízta a kérdést, elmondása szerint a szoros végeredményt hozó szavazáson ő maga nem vett részt. „Az igen szavazatokat talán az motiválhatta, hogy a kerekasztal ötletét mi dobtuk be, amikor a kormányzatban felvetődött az általános iskola kilenc évfolyamossá alakítása. Akkor nem reagáltak a kezdeményezésre, most pedig a kormány ajánlataként jött velünk szembe” – mondja Mendrey. A PDSZ egyébként azzal a felhatalmazással ment az ülésre, hogy kipuhatolja a kormány változtatási hajlandóságát. Mendrey azt mondja, ha valamely lényegi kérdésben kategorikus ellenállásba ütköznek, felálltak volna az asztaltól.

Azonban Balog miniszter az állam fenntartói szerepéről, a tantervi és tankönyvi szabadság visszaállításáról, a tanári és tanulói óraterhelés csökkentéséről is hajlandó volt beszélni. Egyedül a pedagógusbérek minimálbérhez kötését zárta ki, de ez nem tartozott a PDSZ elsődleges követelései közé. Mendrey nem volt elégedett a kerekasztal összetételével, hiányolta a kormánnyal szemben kritikus szakmai és civil szervezeteket, de az ő véleményüket Balog elképzelései szerint maximum a munkacsoportokhoz lehetett volna eljuttatni. A keddi ülés után a nyilvánosságban és magánlevelek formájában is számos elítélő reakció érkezett a PDSZ-hez, ez késztette Mendreyt saját szerepének újragondolására. Csütörtökön kiadott közleményében az elnök már hibának nevezte a kerekasztalról tett optimista nyilatkozatát. „Úgy látom, hogy a kormánypárti szervezetek túlsúlya miatt a plénum nem alkalmas rendszerszintű változások elfogadtatására, különösen, ha ezekről szavazással kellene dönteni” – magyarázza Mendrey. A PDSZ kongresszusa a hétvégén dönt arról, véglegesen felállnak-e a kerekasztaltól; a munkacsoportok e heti üléseire már biztosan nem mennek el.

A kormány másik trükkje az volt, hogy a nyílt levélhez csatlakozó iskolák képviseletében Madarász Pétert, a miskolci Herman Ottó Gimnázium igazgatóját hívták meg a tárgyalásra. Madarász korábban kevésbé exponálta magát a médiában, többnyire Pilz Olivér, a Herman közalkalmazotti tanácsának elnöke, matematika–fizika–biológia szakos tanár nyilatkozott. „Van egy munkamegosztásunk: én járatom a számat, az igazgató meg tartja értünk a hátát” – mondta Pilz a Népszabadságnak még januárban. Madarász Pétert egyébként igazgatóként és közoktatási szakértőként hívta a minisztérium, az csak a helyszínen derült ki, hogy az egész mozgalom képviselőjeként számítanak rá. „Nem készült erre, nem gondolta, hogy ez lesz a feladata. A saját véleményét, az iskola és a tantestület érdekeit nyilván tudja képviselni, az egész mozgalmat azonban nem” – magyarázza lapunknak Pilz.

A Tanítanék Mozgalom február 10-én sajtóközleményt adott ki arról, hogy elfogadhatatlannak tartják a Köznevelési Kerekasztal működését, szereplőit és szándékait. A nyilatkozatot 737 csatlakozó intézmény nevében Pilz Olivér, Pukli István és Törley Katalin írta alá. Őket múlt hét elején választotta meg az elégedetlen intézmények online fóruma a mozgalom hivatalos képviselőivé. Pukli a tiltakozáshoz elsők között csatlakozó, erős saját levelet is megfogalmazó Teleki Blanka Gimnázium igazgatója, Törley pedig a Kölcsey Ferenc Gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke. Mint Pukli István fogalmaz, a mozgalmat eredetileg ideiglenesen, a közalkalmazotti tanácsok országos szervezetének megalakulásáig hozták létre, de elképzelhető, hogy állandósítják, mivel követeléseik már túlmutatnak a munkavállalók érdekeinek védelmén.

Palkovics fórumának értelme ilyen körülmények között erősen kérdésessé vált, hiszen a pedagógusok képviseletében csak a kormány által létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar és az apró részterületet képviselő Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete ül az asztalnál. Mindazonáltal valószínűleg folytatják az „egyeztetéseket”, és meglépnek olyan hangulatjavító intézkedéseket, mint az igazgatói bankkártya bevezetése, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) átszervezése vagy a tanárok önértékelési, tanfelügyeleti és minősítési rendszerének egyszerűsítése. Ennyivel azonban aligha tudják elhallgattatni a pedagógusokat.

Közös platformon?

A Pedagógusok Szakszervezete eleve nem mutatott sok érdeklődést a kerekasztal iránt, ami nem csoda, hiszen azt alapvetően az ő alkupozíciójuk gyengítéséért hozta létre a kormány. A PSZ a pedagógusok sztrájkbizottságával (tagjai még az Oktatási Vezetők Szakszervezete és a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet) folyamatosan tárgyal a kormánnyal, december óta a világosan megfogalmazott 25 pontos követeléslistájukról. A három januári „szakértői egyeztetésen” a kormány képviselői ezek 99 százalékát nem tudták támogatni. A végső szót kimondó „plenáris ülést” múlt pénteken tartották, a kormány láthatóan ennek a súlyát szerette volna kisebbíteni a kerekasztal meghirdetésével. Míg a sztrájkbizottság a kormányzatot is kötő tárgyalási forma, és megállapodás hiányában jogszerű munkabeszüntetés alapja lehet, a kormány által összerántott kerekasztalhoz hasonló garanciák és nyomásgyakorló eszközök nem kapcsolódnak.

A pénteki plenáris ülés végül elég felemásra sikeredett. A kormányzatot Balog és Palkovics helyett Rétvári Bence parlamenti államtitkár és Sipos Imre helyettes államtitkár képviselte, akik a PSZ várakozásával szemben sem egy­értelmű igent, sem határozott nemet nem mondtak a követelésekre. „Mindegyikre azt mondták, hogy lehet róla beszélni, hogy fontosak a változtatások. De azt nem látjuk, hogy a változtatások irányában egyetértünk-e” – mondta Galló Istvánné az ATV Startban. A PSZ egy hetet adott a minisztériumnak, hogy írásban konkretizálja az álláspontját, és még egy hetet a sztrájkbizottsági tárgyalássorozat utolsó fordulójának összehívására. Nyilván ezt a határozott követelését nyomatékosította a szakszervezet hétfői bejelentése a munkabeszüntetés előkészítéséről.

Ebben jelen állás szerint nem vesz részt a PDSZ, ők 2013. január 22-én kiléptek a pedagógusok sztrájkbizottságából, miután nem értettek egyet a kormánnyal akkor aláírt megállapodással (amelynek azóta amúgy több pontját megszegte a kabinet). A PDSZ-nek ugyanakkor van egy jelenleg inaktív, saját sztrájkbizottsága. Mendrey László elmondása szerint az utóbbi hetekben háromszor is kezdeményezte az erők újbóli egyesítését, eddig sikertelenül. A PDSZ 2013 tavaszán egyszer már megpróbált sztrájkot szervezni, de a kormányzat akkor bírósági úton hosszú hónapokra el tudta húzni a folyamatot, végül az érdeklődés is alábbhagyott. Mendrey szerint a feltételek ugyan nem változtak, de mára találtak olyan megoldást, amellyel könnyebben lehetne sztrájkot szervezni. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a sztrájkkövetelések egy részét ismét a bíróságon támadná a kormány, mivel azok csak áttételesen kapcsolódnak munkavállalói érdekekhez – mint például a tankötelezettségi korhatár felemelése vagy a gyerekek óraszámcsökkentése.

A Herman nyílt levelét támogató, immár közel 800 intézmény többsége valószínűleg szívesen csatlakozna a sztrájkhoz, a Tanítanék Mozgalom képviselői legalábbis többször beszéltek erről. A tüntetés után Pukli István a Hír Tv-ben még azt is belengette, hogy az érettségi idején gyakorolnának nyomást a kormányra. Egyelőre azonban – bár a problémákat azonosan látják – a mozgalom javaslatai nem teljesen fedik a PSZ 25 pontját (a követelésekről bővebben keretes írásunkban olvashat). Míg a szakszervezet a Kliken belüli önálló, szakmai-gazdasági autonómiával és munkáltatói jogosítványokkal rendelkező iskolákat szeretne, a mozgalom eltörölné az állami fenntartó központot és újraírná a teljes köznevelési törvényt. Facebook-oldalukon az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság 2014-es közoktatási törvénytervezetét ajánlják, de ez a jelenlegi kormányzati ciklusban még a tervezet szerzője, Szüdi János volt közoktatási szakállamtitkár, a PSZ jelenlegi szakértője szerint is kivitelezhetetlen lenne. „Működő önkormányzatiság nélkül nincs hova visszaadni az intézményeket, márpedig abban aligha van vita, hogy ez a kormány nem fogja újból megerősíteni a helyhatóságokat” – mondja lapunknak Szüdi.

A szakszervezetek több alkalommal megpróbálták saját követeléseikkel összhangba hozni az eleinte meglehetősen kontúrtalan mozgalmat, de sem a PDSZ országos tankerületi értekezlete, sem a PSZ egyeztetése nem járt teljes sikerrel. Lapzártánk után, kedden 16 órakor az Ercse Krisztina által kezdeményezett Civil Közoktatási Platform alakuló ülése igyekszik összefésülni a különböző stratégiákat. Mendrey László szerint szinte biztos, hogy az első ülésen ez nem fog menni, de elengedhetetlen, hogy elinduljon egy ilyen folyamat. A Tanítanék Mozgalom szeretné „alternatív kerekasztallá” fejleszteni az egyeztetéssorozatot, amelyre később a kormány képviselőit is meghívnák. Ha addig lefektetik a közös fellépés kereteit, rendkívül nehéz helyzetbe hozhatják az oktatási ideológiájából engedni nem kívánó Fidesz–KDNP-t.

Ezt szeretnék

A Pedagógus Sztrájkbizottság 25 pontos javaslata visszaállítaná a 18 éves tankötelezettségi korhatárt, jelentősen csökkentené a tananyagot és a diákok óraterhelését, megszüntetné a tanulók kötelező délutáni benntartózkodását. Érdekegyeztető fórumként visszaállítaná az Országos Köznevelési Tanácsot és a Közoktatás-politikai Tanácsot, ki­emelné az iskolákat a Klik hivatali rendszeréből, visszaadná az igazgatók munkáltatói, gazdálkodási jogait, külön intézményi költségvetéseket tervezne és törvényben rendezné a szakképzési centrumok helyzetét. Visszahozná a pedagógusok fix kötelező heti óraszámát és az eltörölt pótlékokat, eltörölné a 32 órás, kötelezően iskolában töltendő munkaidőt, meghirdetné a betöltetlen pedagógusstátuszokat, megszüntetné a nyugdíjasok foglalkoztatási tilalmát, visszaadná a tankönyvválasztás szabadságát, radikálisan csökkentené a pedagógusok adminisztratív terheit, megtiltaná az iskolai közmunkát. Felülvizsgálná az Oktatási Hivatal, illetve az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet feladatait, de – Lázár János bürokráciacsökkentő tervei­vel ellentétben – megtartaná e háttérintézmények önállóságát.

A Tanítanék Mozgalom követeli, hogy a kormány haladéktalanul kezdje meg az egyeztetéseket egy új közoktatási törvény előkészítéséhez. Szerintük a törvény szakmai alapjait kell átgondolni, az elmúlt öt évben az irány sem volt jó, a toldozgatás-foldozgatás sem vezet sehová. Követelik, hogy az oktatásra fordított költségek érjék el a mindenkori GDP 6 százalékát. A már korábban megfogalmazott, a pedagógusok és a diákok mindennapjait ellehetetlenítő problémákat a jogszabályok azonnali változtatásával orvosolnák.

Neked ajánljuk