Félni vagy megijedni?

Nem sokat tehet az a szülő, aki félti a gyerekét a volt házastársától. A hatóságoknak nincs kapacitásuk az egyszerűbb ügyekre, de nem mulasztják el figyelmeztetni a szülőt arra, hogy a gyerekét az eljárás során el is vehetik.

„Az segítene, ha kiprovokálnám, hogy megüssön?” – egy tizenkét éves kislány kérdezte ezt az anyjától, mert nem szeretne találkozni az apjával, vagy legalábbis nem olyan gyakran, mint eddig. És úgy néz ki, másképp nem megy, csak ha tettlegességig fajul a dolog. A hatóság elvileg akkor már lép, mert a gyerek fenyítése, bántalmazása 2004 óta törvényileg is tiltott, ebben zéró tolerancia van. Már ha kiderül. Az anya természetesen lebeszélte a gyereket arról, hogy az apját provokálja, jó megoldást viszont nem tud a helyzetre.

Kételkednek vagy fenyegetnek, nagyjából ez a két tipikus reakció, mondja az anya, akit nevezzünk F.-nek. Ő és a férje évekkel ezelőtt elváltak. F. azt mondja, vele éveken át agresszív volt a férfi, a gyerekkel nem. Igaz, az egyik nagyobbikat, aki a nő előző házasságából született, durván megrángatta a karjánál fogva, nyoma is maradt jó ideig a szorításnak – de egyik gyereket se ütötte meg. A férfi általában akkor vált egy pillanat alatt lényegében beszámíthatatlanná, amikor valaki ellentmondott neki, amikor a fejében lévő idillikus helyzetről ki­derült, hogy mégsem annyira tökéletes, teszi hozzá F.

A kislányt nagyon szerette az apja, és a gyerek is ragaszkodott a férfihoz, ezért a válást követően az anya kifejezetten örült, hogy sokat vannak együtt, a kislány hét közben is ott alszik, az apás hétvégék pedig akár keddig is eltarthatnak. Sokáig ez nagyon jó élmény volt apának és gyereknek egyaránt.

Akkor változott meg a minden, amikor a gyerek elkezdett kamaszodni, ellentmondani, és már nem az az édes kicsi lány volt, aki azt csinálja, amit apa akar. Az apa pedig furán, rémisztő módon reagál minderre. Fenyegeti, zsarolja a kislányt (ha ezt meg azt nem teszed meg, nem viszlek el az iskolába, nem viszlek vissza anyádhoz), elveszi a telefonját, eldugja a váltóruháit, cipőjét. A kislánynak nem engedi meg, hogy csukott ajtónál telefonáljon, és mikrofont rejtett a falon lévő lyukba a gyerekszobában. Nem csak nem segít a házi feladatban, de helyette azt hajtogatja, jöjj rá magadtól a megoldásra, nem ad a kislánynak reggelit, és nem ad magyarázatot ezekre a tettekre – sorolja F. Egyre több a konfliktus, a gyerek már napokkal a kapcsolattartás előtt mondogatja, hogy nem akar menni, aznap reggel nem akar felkelni az ágyból, nem lehet megnyugtatni. A nő szerint a volt férje pszichiátriai tüneteteket produkál, de ez egészen a legutóbbi időkig nem érdekelt senkit.

Családsegítő

Nem csoda. Egyrészt a statisztikák szerint 110 ezer veszélyeztetett gyerek él az országban, nincs idő és lehetőség mindenkivel foglalkozni. Akinek a problémája nem akut, az ráér. Mind ismerjük ezt a hozzáállást: amíg nem folyik vér, addig nem tesz senki semmit. Az pedig a szerencsén múlik, hogy mennyi vér folyik. 2022-ben Aszódon egy férfi meggyilkolta két lányát, akik láthatáson voltak nála, hiába jelezték korábban a lányok és az anya is, hogy az apa veszélyforrás, a gyermekvédelem nem lépett közbe. Ilyen esetekben szokták emelni a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények büntetési tételét és papíron szigorítani a szabályozást, ám ezzel semmit nem ér az az anya, akinek oda kellett adnia láthatásra a 14 és 16 éves lányait, akiket soha többé nem láthat viszont. A szemlélet és a törvényileg biztosított eszközök lényege nem a prevenció, hanem a kármentés, ha egyáltalán marad mit menteni. Meg kell várni, hogy történjék valami tragikus, utána lehet fellépni.