Erővel a szolgáltatási infláció ellen

Mindent vissza!

Belpol

A kormányzat immár a bankszektorra is alkalmazná az „árrésstopot”, a sajátjait sem kímélve. Árcsökkentésre kötelezné a részben szintén NER-közelbe került nagy telekommunikációs szolgáltatókat is. Nincs mese, mindent Orbán győzeleméért.

Nagy Márton miniszter, úgy tűnik, nem blöffölt, amikor a bankszektort és a telekommunikációs cégeket jelölte ki újabb célpontként a kormányzat inflációellenes harcában: előbb a bankoknak kell visszanyesniük szolgáltatási díjaikból, majd jöhetnek a nagy mobil- és internetszolgáltatók – önkéntes felajánlá­saikkal. Március utolsó napján a szándékait addig főleg rövid YouTube-videókban közlő miniszter nyíltan a sajtó elé állt elképzeléseivel, amelyek szerint „nagy esély” van a banki szolgáltatási díjaknál is a stop bevezetésére. Mindenekelőtt vissza kell térni a tavaly december 31-én alkalmazott szolgáltatási díjakhoz; továbbá abban is szigorít a kormány, hogy megtiltja új díjak bevezetését, és az új számlák sem lehetnek drágábbak, mint a múlt év végén kibocsátottak.

Csavarnak egyet

A kormány ingerlékenységét az váltotta ki, hogy az év első két hónapjában a saját, de a piaci várakozásoknál is jóval magasabb inflációhoz az élelmiszerárak megugrása mellett jócskán hozzájárult a szolgáltató (benne a pénzügyi és a telekommunikációs) szektorban tapasztalható drágulás. A miniszter korábban is részletezte (természetesen ezt is a kedvenc szociális médiafelületén elhelyezett posztokban) a KSH inflációs statisztikáira alapozott neheztelését a bankszektor árképzésével szemben. Eszerint februárban, éves összehasonlításban, „nagyon jelentősen” emelkedtek a pénzügyi szolgáltatások díjai, 13 szá­zalékkal voltak magasabbak az egy évvel korábbinál. Ezen belül a készpénzfelvétel díja 15 százalékkal, a folyószámla vezetése 26 százalékkal drágult. A legkisebb mértékben, 6 százalékkal a bankkártyák éves díja nőtt.

Az elmúlt években a pénzügyi szolgáltatások januárban rendre lényegesen kisebb mértékben drágultak, mint a megelőző évi infláció (habár ilyen korlát nincs a vonatkozó törvényben), az idén viszont fordult a kocka: januárban éves alapon nagyobb volt a drágulás, mint amekkorát a tavalyi infláció indokolt volna. És ebben még nincs is benne teljes mértékben a lakossági tranzakciós illeték áthárítása, amire a kormány januártól adott lehetőséget a bankoknak. Év elejétől két bank díjat is emelt a tranzakciós illeték miatt, az inflációs díjemelések pedig márciustól kezdődtek – a most kilátásba helyezett kormánydöntés ezt szorítaná vissza. Nagy Márton indokolhatatlannak tartja az eddig életbe lépett banki költség­emeléseket, azokat meg főleg, amelyek ezután következtek volna. A miniszter szerint nehéz az egyezkedés a bankokkal, egyben emlékeztetett arra is, hogy korábban önkéntes árkorlátozást kért a bankoktól, de úgy látszik, ez a szelíd presszió nem bizonyult elegendőnek.

A kormány bankokkal szembeni keménykedése egyrészt visszatérés az Orbán-rendszer hagyományaihoz: korábban a megszorult központi költségvetés feltöltéséhez nemegyszer tekintett rájuk a kormány afféle fejős tehénként. Most azonban némileg más a helyzet: a szabályozás szigorításával nem a direkt kormányzati bevételeket növelnék, inkább az elúszóban lévő inflációs célokat igyekeznének valamennyire megközelíteni. És persze a banki ügyfelek, azaz megannyi potenciális választópolgár jóindulatának a megvásárlását szolgálná az intézkedés úgy, hogy az látszólag nem kerülne semmibe az államháztartásnak.

Ha a NER-gazdaság egészét nézzük, nem teljesen egyértelmű ez a helyzet. A bankszféra legfontosabb piaci szereplője még mindig a Csányi Sándor vezette OTP-csoport, amely „stratégiai partnerként” rég megszokhatta az Orbán-kormányok időnkénti „nyomatékos kéréseit”, még ha ezek e csoportot is jelentősen megütik. A lakossági és üzleti banki szolgáltatások piacán viszont egyértelműen az Orbán-kormányzat által összekalapált óriásbank, az MBH Bank a második, márpedig abban – különböző magántőkealapok mögé rejtőzve – több mint 47 százalékot birtokol Mészáros Lőrinc (aki számok mellőzésével korábban el is ismerte, hogy ott van az MBH tulajdonosai között), és további bő 23 százalék jut a szintén NER-lovag, ámbár inkább a Matolcsy-körhöz sorolható Száraz Istvánnak. Ebből a szempontból is izgalmas volt Nagy Márton következő bejelentése: mivel az MBH érdeklődik a tőzsdei bevezetés iránt, a magyar államnak lehetősége lesz a több lépésben mára 20 százalékosra csökkent részesedésének az értékesítésére. Ami nemcsak arra utal, hogy az állam jórészt vagy teljesen kiszállna a NER-es óriásbankból, hanem szüksége is lehet az abból származó, egyes becslések szerint 430 milliárd forintra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.