Ki és mi veszélyezteti a bírói függetlenséget Magyarországon?

Felügyelők és felügyeltek

Belpol

Handó Tündét több mint két és fél éve váltották le főbírói pozíciójából, de a magyar bíróságokon belüli feszültségek nem szűntek meg, ahogy a bírói függetlenséggel kapcsolatos európai kritikák sem. Varga Zs. András kúriai elnökként furcsa hangot üt meg a bírók legfőbb önigazgatási szervében.

Komoly visszhangja lett itthon a Guardian magyar bíróságokról szóló augusztus 14-i cikkének. Az írás feltárta, hogy júniusban a Fővárosi Ítélőtáblán úgy kapott tanácselnöki kinevezést Kovács Helga Mariann, Varga Zs. András kúriai elnök felesége, hogy a véleménynyilvánító szavazáson a bírói kollégium a másik jelöltet támogatta. A brit lapnak továbbá Vasvári Csaba, az Országos Bírói Tanács (OBT) szóvivője beszélt arról, hogy milyen befolyásolási kísérleteket tapasztaltak az elmúlt években a bírók, és hogy miért aggályos Senyei Györgynek, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének vezetői gyakorlata. Vasvárit ezután „vérbíróként” bélyegezte meg a kormányközeli média, Bayer Zsolt pedig arról írt, hogy el kellene takarítani a bírói pulpitusról.

Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója szerint mindkét momentum arra utal, hogy Magyarországon továbbra is gondok vannak a bírói függetlenséggel. Ribai Csillának, a Fővárosi Ítélőtábla elnökének a törvény szerint volt lehetősége arra, hogy ne a bírók által javasolt jelöltet nevezze ki tanácselnöknek, de az üzenet mégiscsak az, hogy „az igazgatási vezető figyelmen kívül hagyhatja a szakmai véleményeket, ha más érdekek ezt úgy kívánják”. Vig úgy látja, bírók ítéleteit vagy megszólalásait szakmai szempontból lehet kritizálni, de amikor egy kormányhoz kötődő szereplő arról beszél, hogy egy bírónak nincs keresnivalója a munkahelyén, az nyomásgyakorlásként értelmezhető.

Kerülőutak

Nem látja kielégítőnek a bírói függetlenség magyarországi helyzetét az Európai Bizottság sem, idei jogállamisági jelentésében a magyar kormánynak címzett nyolc ajánlás közül kettő is a bíróságokra vonatkozik. A Bizottság nem először kéri, hogy erősítsék meg a bíróságok demokratikusan választott önigazgatási szervének, az OBT-nek a jogköreit a bírói és bírósági vezetői kinevezések terén nagy szabadságot élvező (és a parlament által választott) OBH-elnökkel szemben. Pedig egy ideig úgy tűnt, a kormány megoldotta ezt a problémát azzal, hogy 2020 januárjától Senyei Györgyöt ültette az OBH élére az alkotmánybírónak választott Handó Tünde helyett. Handó vezetési stílusa sok feszültség forrása volt, különösen, hogy OBH-elnökként nem ismerte el az őt ellenőrizni hivatott OBT létezését arra hivatkozva, hogy a bírói tanács több lemondás után csökkentett létszámmal működött.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.