Nem kérdés, Magyarországon évről évre egyre mélyül a lakhatási válság. Napjainkban országosan 2-3 millió ember él a lakásszegénység különböző formáiban: megfizethetőségi, lakásminőségi és energiahatékonysági, területi, illetve jogi szempontból az átlagosnál rosszabb helyzetű a lakhatásuk.
A lakásszegénységben élők támogatásából a kormány egyre kevésbé veszi ki a részét, inkább kivonul a problémakezelésből, mert a közpolitikai figyelem elsősorban a tehetősebbek lakhatására irányul – állapította meg a Habitat for Humanity magyarországi szervezete a lakhatási szegénységről szóló kedden prezentált éves jelentésében.
| A Habitat for Humanity Magyarország idén hetedik alkalommal készítette el jelentését a magyarországi lakhatási problémákról. A jelentés célja, hogy képet adjon a lakhatási szegénység helyzetéről. A szervezet az alapján értékeli az adott év lakhatással kapcsolatos szakpolitikai intézkedéseit és költségvetési kiadásait, hogy azok megfelelő válaszokat adnak-e a fennálló problémákra. |
Az állam kivonulása tetten érhető a magánbérleti piac ellentmondásaiban is. Az albérlet-szektor nincs kellőképpen szabályozva, ezért a bérbeadók, de még inkább a bérlők helyzete sokszor bizonytalan. Ráadásul az albérletárak 2010 és 2016 között 75 százalékkal emelkedtek, miközben a jövedelmek 11,4 százalékkal nőttek.
| ||
Egyre nehezebb magántulajdonú lakáshoz jutni a lakáspiacon, ezért egyre több nehezebb anyagi körülményű család kénytelen munkásszállókon élni, vagy kizsákmányoló albérleti szituációba belemenni, amit a kutatók jobb híján, de találóan uzsoraalbérletnek neveznek.
Ez a kialakulóban lévő szürke zóna jelentős fókuszt kapott a mostani kutatásban. Ámon Kata szerint sokszor elképesztően alacsony színvonalú lakások, szobák vagy ágyak arcpirítóan magas áron való megosztásáról van szó.
| Uzsoraalbérletbe jellemzően azok emberek kerülnek, akiknek egyébként van jövedelmük, csak bizonyos okokból kiszorulnak a szociális bérlakásszektorból és a piaci albérletekből. Bár a havi bérleti díjat és a rezsit ki tudnák fizetni, nincs annyi megtakarításuk, hogy előteremtsék a kauciót, vagy gyerekkel egész egyszerűen nem adnak ki számukra lakást. Egy korábban uzsoraalbérletben lakó interjúalany elmondta a szervezetnek, hogy a fővárosban 2017-ben egy 4 négyzetméteres szobáért havi 55 ezer forintot kellett fizetni, míg egy nagyobb szobáért akár 80 ezret is elkért a bérbeadója. Bár ezekben az esetekben úgy tűnik, a bérleti díj tartalmazza a rezsit, olyan eset is előfordult, hogy az adott lakásban valamilyen közüzemi szolgáltatást hosszabb időre kikapcsoltak, így a bérlők áram vagy gáz nélkül maradtak. A Budapesten kívül uzsorakörülmények között élő bérlők arról meséltek, hogy egy vidéki városban 2016-ban egy 15 négyzetméteres szükséglakásért 25 ezer forintot, egy 10 négyzetméteres fáskamráért pedig 15 ezer forintot kért el havonta a tulajdonos. “A bérleti díjat a tulajdonos vagy egy megbízottja szedi be, a fizetéssel nem lehet késni. Késés esetén a fizikai bántalmazás kilátásba helyezésével fenyegetik a bérlőket, nemfizetés esetén azonnali a kilakoltatás” – idézte fel az egyik érintett. |
A rászorulók általában nem jutnak szociális bérlakásokhoz, amelyeket az önkormányzatoktól bérelhetnének, mert nincs is elég. Folyamatosan csökken az állami tulajdonú bérlakások száma: tavaly óta az önkormányzatok által nyilvántartott lakásigénylők száma 15 589-ről 16 360-ra nőtt, miközben a szociális helyzet alapján kiadott önkormányzati lakásállomány egy év 9 ezerrel csökkent.
Mindeközben az október 15-én életbe lépő közterületen való életvitelszerű tartózkodás alkotmányos szabályozásával, a hajléktalanság betiltásával a kormány lényegében extra terhet ró az amúgy is leterhelt ellátószervekre. Pedig a hajléktalanellátás már jó ideje azzal is foglalkozik, hogy az albérlet és egyéb lakásformákból kiszorulók ellátását is kezeli.
Az interaktív vizualizáció az alábbi linkeken érhető el nagyobb felbontásban.
Lakni kéne, de jól
A szervezet szerint a kormányzatnak nincs összehangolt lakáspolitikája. Hiányoznak az országos szintű, preventív megoldások, ezért lényegében nincs valódi szociális védőháló. Még mindig nem megoldott a (deviza)hitelválság sem. Aki követi a híreket, tudja: nap, mint nap kilakoltatások tucatjait hajtják végre.
A Habitat for Humanity magyar szervezetének számos projektje, modellje, ötlete van a szociális lakásügynökségtől a feketelakás-piac bérleti viszonyainak egységes jogi rendezéséig, továbbá szociálisan célzott lakásfenntartási, albérlet- és rezsitámogatást sürgetnek. Ám hathatós kormányzati tevékenység, na, meg figyelem és akarat híján a szervezet munkája lényegében nem jut el a döntéshozókig.
| ||
„Előbb-utóbb rá fog égni a kormány körmére a lakhatási szegénység problémája, ha nem foglalkoznak a kérdéssel a maga teljességében” – mondta a Narancsnak Szegfalvi Zsolt, a Habitat for Humanity Magyarország ügyvezető igazgatója.
2018-ban az állami költségvetés lakhatási célú kiadása körülbelül 285 milliárd forint. Ennyi pénz áramlik a lakhatásba. Csakhogy mindennek a 90 százaléka nem szociálisan célzott, e temérdek pénzt nem rászorultsági alapon, a szociális különbségek csökkentésére használják fel. A lakhatási célú támogatások nagy részét olyan elemek teszik ki, mint például a családi otthonteremtési kedvezmény (CSOK) vagy lakástakarékpénztári megtakarítások támogatása.
„Nem akarok stadionszámokkal dobálózni, de látszik, hogy rengeteg forrás van. Az akarat hiányzik” – tette hozzá Habitat magyar vezetője.
A lakhatás alapvető jog
A 2018-as lakhatási jelentés egyik legfontosabb megállapítása, hogy az egyre mélyülő lakhatási válságban Magyarországon 1,5 millióan élnek olyan lakásban, amelyekkel súlyos lakásminőségi problémák vannak. A zsúfolt, nedves, alacsony komfortfokozatú lakásokban élő embereknek a legtöbb esetben nincs pénzük felújítani az otthonukat – közölte Pósfai Zsuzsanna az éves jelentés egyik szerkesztője.
| ||
A 4,4 millió magyarországi lakóingatlan nagyjából 80 százaléka nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai szempontoknak.
A lakhatás terén a megfizethetőségi problémák szembetűnő következménye az utóbbi évtizedben az eladósodás. Jelenleg nagyjából 1,4 millió háztartásnak, vagyis a háztartások harmadának van valamilyen hitele, a háztartások legalább 13 százalékának pedig 60 napon túli közműhátraléka, miközben 750 000 végrehajtási ügy van folyamatban az éves GDP 7 százalékának értékében – derült ki a Habitat for Humanity és a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont szakmai műhely partnersége során készített tanulmányból.
Az interaktív vizualizáció az alábbi linkeken érhető el nagyobb felbontásban.
A Habitat for Humanity idei lakhatási jelentése itt olvasható részletesen.
A cikkben a Habitat for Humanity a FUGA-ban megrendezett Hon-vágy – A Te lakásod, az én otthonom című kiállításának fotói közül szerepelnek, mely a hazai bérlakásszektorban élők helyzetéről ad képet.
