Az MLSZ felkérésére Muszbek Mihály egykori MLSZ-főtitkár vezetésével egy munkacsoport elemzést készített a hazi proficsapatok gazdasági működéséről. A 2012-es adatok lesújtóak voltak: nyereséget mindössze három csapatnál mutatott ki a jelentés (MTK, Siófok, Kispest Honvéd), az összes többi veszteséges cégként működött. A negatív eredményt tekintve kimagaslóan vezette a mezőnyt az Újpest a maga több mint mínusz másfél milliárdjával, de Orbán kedvenc csapata, a Videoton is mínusz 886 milliót termelt. Öszszességében az OTP Bank Liga 15 sportvállalkozásának (az Eger nem adott le mérleget) tavaly 4,5 milliárd forint volt a vesztsége. A helyzet persze még ennél is lehangolóbb: a tényleges üzleti és egyéb bevételek (10,8 milliárd) mindössze hat százaléka származik a jegyeladásokból - és az NB I átlagos nézőszáma folyamatosan csökken, manapság alulról nyaldossa a 3000-et. (És akkor most nem azzal jövünk, hogy mondjuk a Real Madridnál egy újonnan igazolt sztárfutballista nyilvános bemutatására is összejön 60-70 ezer néző, hanem azzal, hogy például a jelenleg az európai középmezőny középső harmadába tartozó holland Feyenoord hagyományos idénynyitó nyílt edzésére is rendszeresen 5-10 ezer drukker kíváncsi.) Ahol a focira az idők szavát nem értő klubtulajdonosok és menedzserek üzletként tekintenek, ott a jegyeladások melletti másik fontos bevételi forrás a hirdetők és a szponzorok pénzei. Nos, nálunk ebben is komoly visszaesés (orbáni szempontból: haladás) mutatható ki: Muszbekék szerint 2012-ben a teljes magyar első osztály mindössze hárommilliárd forint reklámbevételt könyvelt el.
Ennyit visz
A magyar futball meglehetősen kusza gazdasági viszonyait a lehetőségekhez képest jól átlátó forrásunk szerint az idei költségvetés különböző soraiban összességében 17,8-22,4 milliárd forintnyi az a közpénz, amennyi a magyar futballba áramlik. Ez becslés, nem minden egyes fillér mutatható ki tételesen, hiszen folyamatban levő beruházások is szerepelnek benne (például a közvetlenül közpénzből finanszírozott debreceni pálya, vagy a Fradi Üllői úti stadionja mellett szerepel a "magánadományokból" épülő felcsúti komplexum - ami, tudjuk jól, nem kis részben a megfelelő magáncéghez irányított közpénzekből épül). A nagyságrend azonban önmagában is beszédes. A pénzek bő kétharmada közvetlenül a folyó stadionépítésekre megy, a többi a csapatok működését segítő forrásként jelenik meg (például az akadémiák támogatásán keresztül: a hat fociakadémia körülbelül 6 és fél milliárdot visz el).
"vatosabb megközelítésben: "a legnépszerűbb versenysport infrastrukturális hátterének biztosítására folyósított forrásként" jelöl meg egy erősen szerteszét könyvelt tételt a büdzsé legutóbbi módosításának indoklása. Rendkívüli 400 millió forintos kormánysegélyt kapott ezenkívül a frissen feljutott mezőkövesdi csapat, Tállai András helybeli fideszes erős ember, gazdasági minisztériumi államtitkár szíve csücske is.
Orbánnak fáj a magyar kupacsapatok rapid kiesése az európai tornákról, de a hazai foci szerinte rendben van. "A magyar profi futball teljesen életképes. Ha végignézzük, lassan és biztosan gyarapszik azoknak a kluboknak a száma, amelyek mögött jelentős gazdasági szereplők állnak." Valóban. A Fradi tulajdonosa például konkrétan az állam. A "baloldali befektetőnek" elkönyvelt Leisztinger Tamás úgy vette meg a Diósgyőrt, hogy tudatosították benne, van ennél rosszabb üzlet is (adóellenőrzés, tisztiorvosi vizsgálat a szállodaláncánál, ilyenek). Igaz, ezek ellenőrizetlen, rosszindulatú pletykák csupán. De nem pletyka a tavaly simán kiesett Eger volt külföldi tulajdonosának a nyilatkozata, amely a magyar focivilágot kisstílű szélhámosok és nagystílű gazemberek fura keverékeként írja le, ahol ellenőrizetlenül jönnek-mennek nagy összegek.
Ezen a szemétdombon kukorékol életképességet Orbán. A helyzet egyébként tényleg fura: a futball köré szervezett hivatalos környezet papíron valóban kiállja mind a jogi, mind a közgazdasági vizsgálódás kritikai észrevételeit. A Csányi Sándor OTP-elnök vezette Magyar Labdarúgó Szövetség szervezeti rendjében és gazdálkodásában egyaránt megújult. Az utánpótlás szervezésére kialakított rendszer önmagában megfelel akár a csúcsfocit uraló országokénak is (csak éppen a tartalom hiányzik belőle).
Ennyit se hoz
Mert a munkát az eredményesség minősíti; az, hogy az akadémián nevelkedett gyerekből a végére eladható, jól tejelő futballtermék válik-e. Napjaink talán legértékesebb futballistája, Dzsudzsák Balázs egyes számítások szerint addig, amíg fix keresettel az első csapat tagja nem lett, 6,2 millió forintba került az őt nevelő debreceni klubnak, és nagyjából a felébe a családjának. Aztán eladták az Eindhovennek, ami persze vastagon visszatermelte a belefektetett pénzt - de Dzsudzsák az utóbbi öt év egyetlen érdemi sztárigazolása volt. Ami pedig a hazai bajnokság jelenlegi állapotát illeti, minden szónál többet mond a tény, hogy az átlagos magyar csapatban 36 százalék a folyamatosan pályára küldött külföldi légiósok aránya. Többségükben ismeretlen, soha nem bizonyított vendégmunkások - de nem ők a hibásak azért, hogy a magyar gyepet koptatják, hanem akik szerződtetik őket. De olcsók, vagy legalábbis lényegesen kevesebbe kerülnek, mint ha Dzsudzsák esetleges hazaigazolásáért fizetni kéne. A Muszbek-jelentés ugyancsak úgy látja, hogy a magyar fociból (igaz, abból, amelyik törekszik a saját lábon állásra) rendkívül hiányzik az utánpótlás-nevelésből befolyó pénz. Látványos példa, hogy a 15 csapatból, írd és mondd, három adott el külföldre játékosokat.
A hivatalos futballszervezet, a stadionépítő állami milliárdok és a csapatok mindennapos működése között napjainkra óriási feszültség alakult ki. Tulajdonképpen senkit nem lepne meg, ha Csányi akár már holnap felállna a futballszövetség elnöki székéből. Orbán bográcsgulyása neki már aligha ízlik: egy a piacon újra és újra bizonyítani kényszerülő nagyvállalat vezetőjeként ekkora rendetlenséghez és eredménytelenséghez nem szokott hozzá. Tágabb környezetében állítják, hogy Orbán szotyolázó viselkedését is nehezen viseli azokon az alkalmakon, amikor hivatalból a focipáholyban kell vele lennie.
*
Úgy harminc éve Litkei téeszelnök elvtárs Dányban esős időben a pálya melletti kövesútra rendelte a gazdaság buszát, hogy a helyi notabilitások onnan élvezhessék a helyi NB III-as csapat meccsét, és ázniuk se kelljen. Aki arra a buszra felmehetett, az már volt valaki. Orbán videotonos díszpáholya - játsszon ott akár falusi csapata, akár a Vidi - ennek hű, legújabb kori tükröződése: aki ott ül, az vagy már vitte, vagy hamarosan vinni fogja valamire a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Ráadásul most már sokkal nagyobb tétekben megy a játék, mint hajdanán Litkei buszán. Van tehát fejlődés.
