Az elmúlt évtizedben egyre több a bentlakásos futballakadémia a topligák játékospiacára igyekvő Magyarországon, Csehországban, Ausztriában, Romániában, Szerbiában és Szlovákiában. Az uniós csatlakozással járó szabad munkavállalás lehetősége megsokszorozta a Nyugatra igazoló közép- és kelet-európai fiatal játékosok számát. Ezeknek az országoknak viszonylag szűkös, egyben belátható méretű az utánpótlásjátékos-piacuk, és néhány kollégiumi rendszerben működő intézmény is képes biztosítani a felkutatott hazai tehetségek nyugat-európai színvonalú felkészítését. Tovább serkenti e folyamatot az a nemrégi UEFA-intézkedés is, amely korlátozza a más kontinensről érkező U18-as játékosok beáramlását. A nívósabb kelet-európai akadémiák (mint például a román Hagi Akadémia vagy a Sparta Praha futballiskolája) kiterjedt belföldi megfigyelőhálózatokat építettek ki, tucatszámra kötik az exkluzív előszerződéseket alacsonyabb osztályú klubokkal. Magyarországon Várszegi Gábor MTK-ja és a 2001-ben alapított agárdi Sándor Károly Akadémia sikere hozta meg a többi futballbolond mecénás vállalkozó kedvét: 2007-ben négy élvonalbeli klub égisze alatt működő akadémia alakult, ahol az első évfolyamok az idei szezonban végeznek. A hírek szerint - masszív önkormányzati szerepvállalás mellett - 800 millió forintból épült Debreceni Labdarúgó Akadémia lesz a hetedik bentlakásos elit focistaképző az országban.
Az úttörő és követői
Ma még nem túlzás mecénásnak nevezni az utánpótlás elitképzésbe fektető tulajdonosokat. Egy nyugat-európai színvonalú körülményeket biztosító létesítmény kialakítása alsó hangon 400 millió forintba kerül, s ehhez jön az átlag 150-200 millió forintos éves üzemeltetési költség, miközben számottevő bevétellel legkorábban négy-öt év múlva lehet kalkulálni - és onnantól is csak óvatosan. Az MTK sikereit ettől függetlenül megirigyelték a tehetősebb klubtulajdonosok. Bár a kilenc éve indult első évfolyamok növendékeiből kevesen ragadtak meg az élvonalban, a 2007-2008-as szezonban az MTK felnőttcsapata már úgy lett magyar bajnok, hogy 26 fős keretéből húszan nevelkedtek a klub akadémiáján. Az 1989-es agárdi garnitúrára épített korosztály válogatottja 2006-ban az U17-es Eb-n ötödik lett, a 2008-as U18-as Eb-n és a 2009-es U20-as vb-n pedig bronzérmet szerzett. 2007-ig egyedül az MTK tudott európai színvonalú körülményeket biztosítani, és szisztematikus, országos tehetségkutatást folytatni, a legjobbak ezért többnyire Agárdon kötöttek ki. De a sikerhez egy sajátos üzleti modell is kellett: Várszegi gyakorlatilag egybeolvasztotta az akadémiát a klubbal és - a holland Ajax koncepciójához hasonlóan - a felnőttcsapatot egészében az utánpótlás-képzés szolgálatába állította. A keret 80 százalékát hat éve rendre végzett agárdi növendékek adják. "Ezt a modellt nem biztos, hogy bármely más élvonalbeli csapat megengedheti magának. Nálunk köttetett egy sajátos egyezség a klub és szurkolói között, amit utóbbiak is méltányolni tudnak. Ez részben háttérbe szorítja az eredményességet, de mint a 2007- 2008-as példa is mutatja, nem szükségszerűen. Fontos, hogy kellő arányú fluktuáció legyen jelen a felnőttcsapat keretében. A szurkoló nem örül, ha elmegy a Lencse Laci, de ha nem megy el, akkor ma nem lenne helye Tischler Patriknak. A klub akkor tudja finanszírozni az új generációk képzését, ha a legjobbakat piacképes korban értékesíti. Ez sok esetben a játékos érdeke is" - mondta lapunknak Domonyai László, az MTK Hungária ügyvezető igazgatója.
Várszegi csak a létesítmény fenntartására 1,7 milliárd forintot áldozott idáig. Nehéz megítélni, önmagában az akadémia mennyire nyereséges, mert gazdálkodása alig elkülöníthető a klubtól - amely amúgy is szanálásra szorul a jegybevétel hiánya miatt. Pintér Ádámot nemrég 1,2 millió euróért adták el a Zaragozának, korábban Juhász Rolandért és Németh Krisztiánért is 2-2 millió eurót kapott az MTK - s a külföldre került magyar játékosoknál eddig nagyjából ez az ár volt a plafon.
Várszegi küldetésként fogja fel az utánpótlás dotálását: hétvégenként ott áll a pálya szélén az egyes korosztályos meccseken, és előfordul olyan is, hogy szól az agárdi edzőknek: várjanak 20 percet az edzéssel, mert szeretne ott lenni az első sprinteknél. A kék-fehér szurkolók körében köztudott az is, hogy Várszegi a szülei nélkül nevelkedett Németh Krisztiánt már-már saját fiaként kezelte, s ugyanígy nyílt titok, hogy az akadémia előtti időkben több fiatalt ideiglenesen az otthonában szállásolt el, mert máshol nem volt rá lehetőség.
Az elhivatottságot az új alapítókon sem lehet számon kérni. Kispesten 2007-ben a klubot csődközeli helyzetből kirángató George F. Hemingway tulajdonos félmilliárdos beruházásból építtette fel a Magyar Futball Akadémiát a Bozsik Stadionban, s akár mínuszokban is órákat fagyoskodik a legkisebbek tréningjein. Győrben a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia a Győri ETO FC (és a Quaestor) milliárdos tulajdonosának, Tarsoly Csabának köszönhető, aki lassan egy évtizede pumpálja a százmilliókat évről évre a győri fociba, egyelőre kevés sikerrel. Illés Béla és Halmai Gábor pedig - akik volt MTK-játékosként testközelből látták a Sándor Akadémia születését - Szombathelyen, egy szakközép-iskolai kollégiumban hoztak létre bentlakásos utánpótlásbázist, amit az önkormányzattal közösen évente 60 millió forintból üzemeltetnek. Általános és középiskolákkal együttműködésben zajlik akadémiai rendszerű - nem bentlakásos, de pontos napirend szerint megtervezett - képzés Kaposváron, Újpesten és a Vasasnál is.
A legnagyobb beruházás kétségtelenül Orbán Viktor nevéhez köthető: az általa alapított felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia (PFLA) felépítése és üzemeltetése jócskán másfél milliárd forint feletti összeget emésztett fel az elmúlt három évben. A működéshez szükséges évi 300 millió forint döntő részét a Mol Zrt., az MKB, a Demján Sándor-féle Trigránit Zrt., a CBA Kft. és a Fidesz kedvenc építőcége, a Közgép Zrt. adja össze. 'k vagy igazi mecénások, vagy adósai az alapító atyának, esetleg nagyon kell nekik a piros pont. A miniszterelnök ugyanis világossá tette: ez társadalmi misszió, ezekből a pénzekből egy fillért sem fognak viszontlátni. A PFLA egyébként tényleg a falu közepe, valóságos térségi turistalátványosság, és már terjeszkedik is: a működtető alapítvány vezetése nemcsak az alcsútdobozi arborétum területét és az ott található sporthotel üzemeltetését vette át, de megvásárolta a Felcsút és Vértesacsa közötti elhagyott vasúti szakaszt is állomásostul, mindenestül. A központban jelenleg egy új épület készül Makovecz Imre tervezésében, szemben pedig a kérdéses jövő előtt álló végzősök elszállásolására emelnek apartmanházat. Nemsokára összesen kilenc pályán edződnek a felcsúti akadémiások, akik néha az utca túloldalára, a miniszterelnök háza kertjébe is átrugdossák a bőrt. A miniszterelnöknek másodpercekbe telik átugrani az egyik pályára, hogy kapura lődözzön, amit a helyi kocsmafolklór szerint hetente kétszer meg is tesz.
Szempontok
"A kiválasztásnál sem gazdag apuka, sem csinos anyuka nem jelent pluszpontot, ilyet már csak a többiek fejlődésének veszélyeztetése miatt sem engedhet meg magának felelős vezető" - mondta lapunknak Domonyai, s ezt az öszszes akadémián alapvetésként kezelik. Mindenhol heti 7-9 edzéssel, szigorúan előírt napirend szerint készülnek a fiatalok: kimenő (és csajozás) csak a hétvégi meccs után van, a laptopot pedig takarodó előtt le kell adni. Kispesten például a szülőket nem engedik az edzések közelébe sem, míg Felcsúton református lelkészek foglalkoznak a gyerekek lelki épségével.
A versenyhelyzet miatt a tehetségkutatás és a kiválasztás még inkább kulcskérdés: a felcsúti akadémia 35 alsóbb osztályú csapattal kötött megállapodást, s így közvetetten több ezer gyerek játékjogára rendelkezik exkluzív elővásárlási joggal. Országos toborzókon egyre ritkábban bukkannak fel kiugró tehetségek, a vonzáskörzetbe tartozó klubokkal viszont mindenhol folyamatos a kapcsolattartás, de az edzők sokszor az aktuális ellenfél soraiban is fedeznek fel újabb tehetségeket. Előfordult, hogy miután több akadémia is bejelentkezett érte, egy másodosztályú klub megrészegült tulaja 7 millió forintot kért egy 14 éves kisfiú játékjogáért, s noha igaz, hogy szűkül és egyre inkább keresleti jellegű a piac, maximum 2-3 millió forintig mennek el a vezetők. Az MTK-nál hat megfigyelő pásztázza a focizó gyerekeket az egyes országrészekben, és már a 2000-2001-es korosztályokat is figyelik. "Ez persze nem azt jelenti, hogy ha látunk egy tehetséges tíz-tizenkét éves gyereket, akkor minél előbb megpróbáljuk magunkhoz láncolni. Ez egy többnyire években mérhető folyamat, és nagyfokú odafigyelést követel. Megnézzük a gyereket saját környezetében, elhívjuk a zuglói edzőközpontba, ismerkedünk a családdal és körülményeivel, beszélünk az osztályfőnökével. Nem minden esetben egyértelmű, hogy mi a jó megoldás a gyereknek. Ebben a korban kockázatos kiragadni a megszokott környezetből, egy bizonyos pontig ott is tud fejlődni. Viszont van, hogy olyan bizonytalan körülmények között él, hogy a család és a klub is jobbnak látja, ha minél előbb felkerül a budapesti utánpótlásközpontba. Minimum négy-öt alkalommal edz nálunk egy srác, mielőtt szerződtetjük" - vázolta a Narancsnak Domonyai az MTK-s gyakorlatot. Mások szerint legtöbbször a praktikus szempontok - elsősorban a távolság - döntenek a családi viták során.
Az MTK a legfiatalabb öt korosztályt zuglói központjában képzi. Budapesten 40 gyerek elhelyezése megoldott: többségük egy renovált belvárosi apartmanházban lakik. Mire az U12-esek elérik az U16-os korosztályt, nagyjából a keret fele kicserélődik. Csak a legügyesebbek - általában 15 éves kortól - kerülnek Agárdra, ahol összesen 48 gyerek készül három évfolyamban. A kollégiumi rendszer garantálja, hogy a távolság ne jelenthessen problémát a napi edzések során, a gyerek megkapja a megfelelő tanulmányi és szakmai képzést - az esetleges külföldi szerződésekhez elengedhetetlen nyelvtudást is -, és állandó a pedagógiai felügyelet. Az elitképzés költsége Agárdon évi 3,5 millió forint gyerekenként, a másik három tehetősebb - a felcsúti, kispesti és győri - akadémián ez az összeg 1,5-2,5 millió forint körül mozog - étkeztetéssel, elhelyezéssel, tanulással, fölszereléssel, külföldi edzőtáborokkal együtt.
Mennyiség és minőség
Végzett évfolyamokkal kapcsolatos tapasztalatai is csak az MTK-nak vannak. "Eddig közel 150 gyerek nevelkedett Agárdon, 30 hivatásos NB II-es játékost képeztünk ki, hetvenen próbálták ki magukat az élvonalban, közülük 30 került ki valamelyik európai élbajnokságba" - összegzett Domonyai - és ez még akkor is figyelemre méltó adatsor, ha hozzátesszük, hogy a külföldre került ifistáknak csak a fele tudott megragadni Nyugat-Európában. Tamási Zsolt, az agárdi akadémia szakmai igazgatója szerint ennél több ifi számára nem lehet biztosítani a megfelelő odafigyelést és a fejlődést garantáló meccsrutin megszerzését, sőt "már akkor is nehéz volt komplett minőségi játékosokkal feltölteni a keretet, amikor a Sándor Akadémiának még nem volt versenytársa".
A konkurens akadémiák ebben nem követik az MTK példáját: Kispesten 96, Szombathelyen 130, Felcsúton 140, Győrben is több mint 100 gyerek készül nap mint nap profi focistának, és az elmúlt három évben mindenhol inkább növelték a létszámot - Kispesten bővítették is e célból az akadémia épületét. Az új akadémiákon egy évfolyamban átlag 18-20 gyerek készül, tehát az idei szezon után az akadémiai rendszer évi legalább 120 új játékost ad a magyar focinak. Kérdés, közülük hányan és mikorra ragadnak meg a magyar első és másodosztályban, ahol most összesen 800-900 hivatásos focista játszik.
A meccshiány elkerüléséért a legjobb akadémisták rendszeresen a felnőttek második csapatában játszanak. A Honvéd második csapatát már konkrétan az akadémia szakmai stábja irányítja, 6-7 még bent lakó akadémiai növendék stabil tagja a kezdő csapatnak, a Videoton-PFLA második csapatában 4-5 bentlakásos diák számít alapembernek, de harmadosztályú felnőttcsapatokkal is vannak hasonló célú együttműködések. A szakemberek véleménye szerint ugyanis "az igazán nagy lépcsőfok nem az első, illetve a második felnőttcsapat között van, hanem az utánpótlás és a felnőttfutball között. Nem véletlen, hogy ebben az átmeneti időszakban rengeteg fiatalt veszít el a labdarúgás". Az utánpótlás-bajnokságokban az akadémiák még így is külön kategóriát képviselnek, a korosztályos válogatottakban pedig keresgélni kell a nem akadémiai rendszerben edződő játékosokat. "Kénytelenek vagyunk külföldi csapatokkal meccseket és tornákat szervezni, hogy a játékosok megfelelő szintű ellenfelekkel találkozzanak. Persze a legjobb az lenne, ha minden akadémiai csapattal öt-hatszor tudnánk játszani egy évben, de van egyfajta gyerekes rivalizálás a magyar bentlakásos intézmények között. Mi is, ahogyan mások is, a 15-16 éveseket magasabb korosztályban szerepeltetjük, hogy még jobban fejlődjenek, és még ott is sokszor a mezőny fölé nőnek" - dicsekedett és panaszkodott egyszerre a két kispesti edző. A rendszeres játéklehetőséget biztosítandó a Puskás Akadémia az U17 és U19-es bajnokságban két-két csapatot szerepeltet: egyet a Videoton, egyet pedig a korosztályos első osztályba feljutott Felcsút SE jogán, a klub és az akadémia házassága óta azonos név alatt. A helyi hírek szerint ugyanakkor volt már diák, aki azért távozott Felcsútról, mert nem kapott elég meccslehetőséget.
Az Agárdra kerülő tehetségek felének van már saját menedzsere, de egy akadémiai év után szinte az összes gyerek leszerződik, Kispesten a 96 gyerek közül 24-nek van saját ügynöke. A menedzserek általában utánpótlás-válogatott mecscseken, nagyobb akadémiai rangadókon fürkészik a tehetségeket, s egy MLSZ kialakította formaszerződés keretében - a család körbeudvarlása után - két évre szerződnek velük.
Menni, nem menni
Akadémia és menedzser viszonya persze ritkán felhőtlen. "Amikor a szülők körül megjelennek a menedzserek, és havi sok százezer forintos olasz és spanyol szerződésekkel kábítják őket, a szülő gyakran elveszíti realitásérzékét, és úgy érzi, megfogta az isten lábát. Kirángatják Európába a gyerekeket, akik nemritkán egy évig kallódnak, nem kapnak sehol szerződést, és az összes fontos noteszből egy életre kihúzzák a nevüket. Van, hogy könyörögni kell a szülőnek, ne engedje külföldre a gyerekét, mert még nem kész rá" - meséli Tamási, aki azért elismerte, hogy egyre több, a gyerek érdekeivel is komolyan kalkuláló ügynök dolgozik a magyar futballpiacon. A hasonló esetek elkerülésére az MTK különmegállapodást kötött a Carriers Management Group menedzserirodával, és legjobbjait arra ösztökéli, hogy az irodával szerződjenek. A cég feladata megismertetni a gyerekeket külföldi menedzserirodákkal, játékosmegfigyelőkkel, külföldi edzőkkel. Más akadémiák is próbálnak közvetítő szerepet kiharcolni maguknak a menedzserek és a gyerekek között: Szombathelyen például - ahogy lapunknak Illés Béla alapító elmondta - csak az akadémiai vezetésen keresztül tárgyalnak ügynökök a gyerekekkel. Annak ellenére teszik ezt, hogy az UEFA szabályai szerint 14 éves kor felett az ilyen megbeszélés csak a menedzserre, a gyerekre és a családra tartozik. Ennek megítélése a szakmában vitatott, sokak szerint egészségesebb lenne, ha csak 16 éves kortól szerződhetnének. "Sajnos a gyerek és a menedzser érdekei ritkán találkoznak. A menedzsernek érdeke, hogy külföldre adja el a fiút, hiszen többnyire azon keres a legjobban. A hiúság ellen pedig nincs oltás, a családokat könnyű elbódítani - így előfordul az is, hogy a menedzser konkrétan a gyerek fizetéséből is részesedik, s az akadémia háta mögött próbál üzletelni. Kevesen beszélnek nyelvet még az első akadémiai évek elején, nem mindenki van olyan mentális fejlődési szinten, hogy már kamaszkorában külföldön bizonyítson. Én nem ítélem el, ha az akadémia ilyen esetekben finoman próbál nyomást gyakorolni a szülőkre, miközben amellett vagyok, hogy aki érett rá, és megfelelő lehetősége adódik, 17-18 éves kortól felfelé menjen ki, amint lehet" - fűzte mindehhez Herczeg Vince, míg Tamási szerint "a fejlődés garanciája a versenyeztetés, és ha megszakadunk, sem tudunk olyan elvárásokat és szakmai kihívásokat támasztani, amivel a gyerek Nyugat-Európában szembesülhet".
Egy tévhit
Abban nagy az egyetértés az egyes akadémiai vezetők között, hogy Magyarország egyáltalán nem bővelkedik kiugró tehetségekben; legalábbis nincs több annál, mint ami egy ekkora országtól elvárható, sőt. A helyzet az, hogy - beleértve a nőket, az öregfiúkat, ifistákat - összesen alig 80 ezer igazolt játékos játszik Magyarországon, nagyvonalú becslések szerint ennek közel fele fiatalkorú, 12 év alatt pedig alig több mint 10 ezer gyerek focizik rendszeresen. Ezzel a térségben is nagyon le vagyunk maradva: a FIFA 2007-ben publikált statisztikái szerint Ausztriában több mint 220 ezer, Csehországban 208 ezer, Szlovákiában 169 ezer igazolt játékos rúgja a bőrt, és az utánpótlás-korosztályoknál is legalább ekkora a lemaradásunk. A pályák állapota nem kevésbé drámai. "2004-ben az UEFA 50. születésnapját ünnepelte, s felkérte tagszövetségeit, készítsenek összesítést az elmúlt évtizedek eredményeiről a jubileumi évkönyv részére. Miután elküldtük a kért adatsort, visszaírtak, hogy küldjük újra, mert valamit félreírhattunk. Hát nem írtunk félre semmit, Magyarország az egyetlen európai ország, ahol csökkent a pályák és az igazolt játékosok száma" - sztorizott a Narancsnak Felcsúton Szöllősi György, a PFLA kommunikációs igazgatója. Az okok között hamar előkerülnek az aktuálpolitikai magyarázatok is. A szocialista kormányok nem pumpálták a pénzt a gyermeklabdarúgás és a tömegsport intézményi kereteinek megerősítésére, s 2003 őszén kb. 1200, a helyi amatőr labdarúgóélet fellendítésére kirendelt kistelepülési alközpontvezető, megyei és régióvezető szerződését felbontották az állami támogatás hiánya miatt. Egy újabb próbálkozást követően az OTP és a Mol végleg kihátrált a gyermeklabdarúgás fellendítésére hivatott Bozsik-program mögül. Csányi Sándor MLSZ-elnök új Bozsik-programja november 1-jén lesz ismert, a távlati elképzelések pedig 500 ezer igazolt játékost céloznak meg. Orbán emellett korábban utalt arra is, hogy - osztrák mintára - az akadémiák normatív jellegű támogatásban is részesülhetnek, s mivel alapítvány által működtetett intézményekről van szó, ennek jogi akadálya sem lenne. A szakma szerint viszont az alapvető problémák túlmutatnak a napi politikán; a hanyatlás okait az ország elmúlt évtizedeinek politikai és társadalmi változásai egyaránt magyarázzák. Amit ebből az edzők közvetlenül érzékelnek, azt Tamási Zsolt foglalta össze a legjobban: "A mentalitást megváltoztatni a legnehezebb. Szükséged van a gyerekre, mert kevés az igazi tehetség. Külföldön ilyen nincs: ha nem futsz, nem foglalkoznak veled, vége. Van, hogy csak ülök egy sráccal szemben, és órákig mondom neki a magamét. Rendre ott lyukadok ki, hogy mi csak egy apró sziget vagyunk, körülöttünk a partokat viszont ugyanaz a víz mossa: a társadalom általános hatásaitól mi sem tudjuk megvédeni a gyerekeket. Aki aztán az edzésre is hozza azt az általánosnak mondható mentalitást, azokat a társadalmi mintákat, amik a kitartó munkát inkább stréberségként, a brahizást, az ügyeskedést, a csalást inkább vagányságként értékelik."
Játékospolitika
Az MTK 2007-ben együttműködésre lépett az FC Liverpoollal, s e megállapodás értelmében a két fél közösen fedezi az akadémia üzemeltetésének költségeit, a legjobbak pedig akár 16-17 éves korban megismerkedhetnek az angol közeggel. Cserébe a Liverpoolnak elővásárlási joga van a növendékekre, akiket az átlagos piaci árnál alacsonyabb fix áron szerződtetnek. Akikre az angol klub nem tart igényt, bármely európai csapatba eligazolhatnak. Az új akadémiák vezetői még nem döntöttek arról, mely külföldi klubokkal és milyen típusú megállapodásokat kössenek. "Egy angol klubot inkább a jó fizikai adottságokkal bíró, kemény játékosok érdekelnek, míg a spanyol megfigyelők inkább a technikai képzettségre figyelnek. Ebből a szempontból nem biztos, hogy a klubnak vagy játékosainak előnyös, ha exkluzív szerződésben állnak egy nemzetközi csapattal, viszont tény, hogy a finanszírozhatóság tekintetében egy szorosabb együttműködés jó választás" - érvelt és ellenérvelt a kispesti akadémia két szakmai vezetője. Felcsúton sokkal szigorúbbak e téren, erről tanúskodik a Videoton FC-vel kötött megállapodás. Klub és akadémia közeledése itt is szembetűnő: a legjobb 16 évesekkel már a Videoton szerződik, az utánpótlás-bajnokságban a Videoton és a Felcsút már összevont néven szerepelnek. A miniszterelnök futball ars poeticájának megfelelően - Orbán többször hangsúlyozta, nem tartja helyesnek, ha a fiatalok megfelelő első osztályú rutin híján idejekorán külföldre távoznak - senki nem hagyhatja el a klubot, amíg nem mutatkozott be a Videoton első csapatában. E kitétel azért furcsa, mert a Videoton a magyar bajnokság legtőkeerősebb csapata, Garancsi István tulajdonos pedig inkább az európai kupaszerepléseken keresztül szerzett bevételekből finanszírozná a klub működését. A klub játékospolitikája erre utal: a fehérváriak három év alatt összevásárolt keretének piaci értéke - a nemzetközi futballpiacon etalonként kezelt transfermarkt.de szerint - közel 11 millió euró (majd' 3 milliárd forint). Ez jócskán elmarad a nemzetközi középmezőnytől, de a magyar élvonalban kiugróan nagynak számít. Mezey György korábbi szakmai igazgató, a Videoton jelenlegi vezetőedzője a középtávú tervekről optimistán nyilatkozott, amikor azt mondta: "Ha a székesfehérvári klub keretének 40 százaléka a Puskás Akadémián végzett fiatal lesz, akkor hatalmas eredményt érünk el." Egyelőre nem világos, hogy az NB I legértékesebb játékosaiból összerakott Videotonból miként lesz évek alatt az utánpótlást kiszolgálni képes fiatalabb csapat, s mi lesz azokkal az ifikkel, akik nem férnek a felnőttcsapat közelébe.
Szalai és Herczeg egyetértett a Naranccsal abban, hogy az MTK sikereit nem lehet megismételni, és ez nem is lehet követendő modell a saját akadémiájuk számára. Jövőképük miondenesetre realistábbnak tűnik Mezeyénél: "Az első években sikerként élnénk meg, ha egy évfolyamból átlag öt játékost tudnánk adni az élvonalnak, és két-három játékos kerülne a Honvéd felnőttkeretébe. Ha további öt játékost tudnánk küldeni a másodosztályba és emellett két-három játékost sikerülne megfelelő áron külföldön értékesíteni, akkor már jól dolgoztunk."
Gyerekmunka
Mivel fiatalkorúakról van szó, tizenhat éves kor alatt az átigazolás természetesen nem munkaerő-piaci tranzakció. Magyarországon a 2004-es sporttörvény óta létezik a regisztrált amatőr státusz: az adott csapattal szerződő játékos a kontraktus időtartamára - a szabvány szerint három évre - átruházza játékjogát a klubra. Ennek főleg a belföldi transzfereknél van jelentősége: ha egy másik csapat szerződtetni kívánja játékosát, a nevelő klub nevelési költségtérítésre jogosult. Végső soron ez maga az átigazolási díj, amiről az érintett feleknek kell megállapodniuk. Emiatt van amatőr regisztrált státusza gyakorlatilag minden nem profi játékosnak itthon, amit ugyanakkor sem a FIFA, sem az UEFA nem ismer el. Korábban éppen emiatt történhetett meg, hogy az olasz Internazionale ingyen vitte el Agárdról (a ma az AC Milanban focizó) Filkor Attilát. Az ilyen esetek kivédésére az akadémiákon a legjobbakkal a lehető legkorábban, a 16. születésnapjukat követően megkötik a profi szerződést, ami egyúttal szerény bevételt (ösztöndíjat) - biztosíthat a gyerek (és sokszor nem elhanyagolható, hogy egyben a család) számára. Ez tényleg csak a legjobbakra vonatkozik, persze nem a jelképes apanázs miatt. A hivatásos szerződés ugyanis további kötelezettségvállalással is jár, így a szerződő klub nevelési kártalanítást fizet a gyerek összes korábbi nevelő egyesületének. Ez az összeg Magyarországon az igazolások döntő részében 100 és 250 ezer forint között mozog, amit minden egyes évre visszamenőleg meg kell téríteni a nevelő egyesületeknek. Szerencsés esetben ezzel bevételi oldalon is kalkulálhatnak az akadémiák: ha növendékeik külföldön kapnak profi szerződést, a kártalanítás a célország tarifái alapján történik, ami például egy angol klubbal történő szerződésnél többmilliós is lehet; a kártalanítás a játékos 23 éves koráig minden egyes újabb kontraktus után megilleti a nevelő egyesületet.
