Békéscsaba egykori legtöbb, közel másfél ezer alkalmazottat foglalkoztató üzemének legnagyobb hitelezője 1993-ban a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) volt. A pénzintézet a Műszertechnika Rt.-t bízta meg a bankbiztosi feladatok ellátásával. Tőkeemelés révén 1995-ben tulajdonos lett a textilüzemben a Magyar-Amerikai Vállalkozásfejlesztési Alap (MAVA) is, majd a cég az MKB tulajdonába került. A bank 1997-ben jelképes áron - ennek összegét az üzleti titok miatt homály fedi - Sümeghy Csaba (Fidesz) országgyűlési képviselőnek adta el a társaságot. A nehézségek miatt a politikus 2000 márciusában a Wappler László és Wachsler Tamás (a hasonló nevű volt fideszes képviselő apja) vezette budapesti befektetői csoportnak értékesítette a BCB-t. Máig vita és nyomozás tárgya, hogy Sümeghy milyen állapotban adta át a békéscsabai részvénytársaságot az új tulajdonosoknak.
Gondok
Sümeghy 1997-től néhány éven át az ország, de mindenképpen a Dél-Alföld egyik legnagyobb textilvállalkozójának számított békéscsabai és gyulai üzemei révén. (A politikus ebben az időben a Békés Megyei és a Magyar Iparszövetség elnöki posztját is betöltötte.) A nyilvánosság számára is érzékelhető problémák 2000. január elején jelentkeztek, amikor csődeljárás megindítását kérte maga ellen a gyulai Guilio Kötőipari Rt., amelynek legfőbb tulajdonosa az a Sümeghy volt, aki ugyanekkor a gazdasági kamarák átalakítását felügyelő kormánybiztosi teendőket is ellátta. A békési fürdőváros könnyűipari cégének tizenhárom tulajdonosa belátta: a 400 millió forint éves árbevételt elérő rt. önerőből nem képes visszafizetni adósságát. A gyulai cég két pénzintézetnek tartozott nagyobb összeggel, ám ennek részleteiről - üzleti titokra hivatkozva - Sümeghy nem nyilatkozott.
Ugyanekkor - 2000. január 10-én - a fideszes országgyűlési képviselő csaknem hatszáz dolgozójának nem tudta kifizetni az esedékes munkabért a békéscsabai BCB Egyesült Textil Rt.-nél. Mindez úgy derült ki, hogy a cég dolgozói a nyilvánossághoz fordultak, mert mint fogalmaztak: "Nem tudják, mikor kaphatják meg elmaradt bérüket." A cégtulajdonos Sümeghy ekkor kijelentette: először fordult elő ilyen eset az általa gyakran csak "textilipari zászlóshajónak" nevezett részvénytársaságnál. Mindezt azzal indokolta, hogy az egyik hitel visszafizetésének határideje "nagyon szerencsétlen határidőben" járt le, másrészt az újabb kölcsönök bírálata csúszik. Ekkortól az átalakuló és egyre kevesebb alkalmazottat foglalkoztató cégcsoport egyre ritkábban fizette időben a béreket, a több hónapos csúszások sem számítottak kivételesnek.
Felszámolás és csőd
A textiles szakma régóta tudta: baj van a BCB Egyesült Textil Rt.-nél. A legnagyobb gondot a kicsi megrendelés okozta az 1999-ben 1,5 milliárd forintos árbevételt produkáló cégnél, ahol nyereség hosszabb ideje nem képződött. Sümeghy Csaba akkoriban két okkal magyarázta textiles cégcsoportja nehézségeit. Egyrészt országgyűlési és kamarai biztosi feladatai miatt kevesebb időt és energiát tudott fordítani vállalataira, másrészt a gyulai Guilio Rt. bebukásakor a sajtót tette felelőssé, hogy rossz hírét keltve a BCB Egyesült Textil Rt.-nél is hasonló történhet.
2000 márciusában, amikor Sümeghy túladott a BCB-n, érteni lehetett az országgyűlési képviselő szándékait: egy adóssághalmazzal, a megrendelések szűkösségével küszködő, eredményt felmutatni képtelen és a banki finanszírozás szempontjából rossz képet festő cégtől szabadult meg, ami ezeken túl a politikai ázsióját sem növelte. Viszont nem vagy alig lehetett sejteni, hogy a Riczu Gyula nevével fémjelzett budapesti befektetői csoport milyen fantáziát látott a békéscsabai részvénytársaságban. Riczu mellett állandóan ott találni idősebb Wachsler Tamást és Wappler Lászlót, akik hivatalosan "csak" tanácsadók voltak, de minden ügy tényleges irányítóiként velük találkozhattunk az elmúlt négy évben. A tulajdonos Riczu szerepe - minden túlzás nélkül - a kávéfőzésre és a sofőrködésre korlátozódott, ami erősíti azt a HVG-ben is már napvilágot látott vélekedést, hogy Riczu Gyula valójában stróman volt.
A Wachsler-Wappler tandem működési területe országos volt, ennek csak egyik helyszíne volt Békéscsaba. Idősebb Wachsler a Fideszhez, míg Wappler a szocialistákhoz közel álló vállalkozónak mondható, így tevékenységük szerencsésen átívelte a négyéves kormányzati ciklusokat.
Az új tulajdonosi csoport hároméves reorganizációs programot dolgozott ki, amelynek fő célkitűzése, hogy az eredményes termelés mellett a cég tartozásait a kezelhető szintre szorítsák le. Ebből nem valósult meg semmi, mert a rossz gazdasági eredmények és a hitelképtelenség határára sodródó cég ellen a Békés Megyei Bíróság 2000. október 27-én elrendelte a felszámolást, miután az évek folyamán a vagyonát jóval meghaladó, 1,5 milliárdos tartozást halmozott fel partnereivel, a pénzintézetekkel és a közüzemi szolgáltatókkal szemben.
Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának 2001. február 27-ei, Békés megyei kihelyezett ülésén egy kérdésre válaszolva Sümeghy mint a bizottság alelnöke elmondta: nem érzi magát felelősnek a Körös-völgy textiliparának leépülése miatt, ugyanis amikor eladta gyulai és békéscsabai érdekeltségeit, akkor azok helyzete még nem olyan volt - főként a megrendelési állomány nagysága miatt -, hogy felszámolási eljárást kellett volna kezdeményezni. Merőben mást mondott ugyanerről Riczu Gyula és tanácsadója, Wachsler Tamás. Bár id. Wachsler érdemi információval nem szolgált a Sümeghyvel kötött üzletről, azt többször megerősítette: már 2000 márciusában is "nagyon rossz állapotban volt a cég".
A 2001 februárjában összehívott hitelezői közgyűlésen a BCB Rt. felszámolását végző Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei székhelyű Tízek Kft. vezetője, Megay Oktáv jelentette be, hogy a cégcsoport teljes tartozásállománya eléri az 1,7-1,8 milliárd forintot. Azóta egy másik felszámoló cég és immár a hatodik felszámoló végzi a külső szemlélő számára egyre áttekinthetetlenebb eljárást.
Az első szál: hűtlen kezelés gyanúja
Ezen a - bombariadóval tarkított - hitelezői közgyűlésen a tartozásállomány nagysága mellett az is világossá vált: az adósság töredéke fedezhető a cég vagyonából. Minderről az rt. felszámolásával megbízott Tízek Kft. tájékoztatta a mintegy száz hitelezőt. Itt derült ki, hogy 2000 októberében a BCB Rt. mérlegében már nem szerepeltek a gépek és a raktárkészlet. Az egyik fő hitelező, az OTP Bank Rt. képviselője az iránt érdeklődött az ülésen a felszámolóbiztostól: nem követtek-e el csődbűntettet a tulajdonosok e cselekedetükkel. A felszámoló szerint a rendelkezésre álló iratok alapján nem. Négy év múlva, 2004 áprilisában mégis csődbűntett alapos gyanúja miatt helyezték előzetesbe Wachslert és Riczut, és ekkor merült föl "egy mentességet élvező személy esetleges érintettsége is".
Nem elképzelhetetlen, az OTP Bank Rt. Dél-alföldi Igazgatósága utóbb éppen erre alapozva tett ismeretlen tettes ellen feljelentést a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon "hitelek fedezetének elvonása" gyanúja miatt. A legnagyobb hazai bank azonban mára megváltoztatta véleményét ez ügyben. "Mérlegelendő, hogy a banknál fennálló hitelek felmondásával, a behajtás megkezdésével az OTP Bank Rt. felvállalja-e a teljes BCB-cégcsoport felszámolásának elindítását, vagy - annak ellenére, hogy szabályzataink értelmében a BCB-cégcsoport egyetlen tagja sem hitelezhető - bankunk a BCB-cégek egyes tagjait rövid határidővel finanszírozza" - e sorokat Szekeres István, az OTP Rt. akkori Békés megyei igazgatója írta 1999. december 22-én Sándor Lászlónak, a bank ügyvezetőjének (HVG, 2004. február).
A pénzintézeten belüli hivatalos levelezés előzménye, hogy a BCB-cégcsoport akkori tulajdonosa, Sümeghy Csaba országgyűlési képviselő további hitelért folyamodott az OTP-nek százmillió forintos nagyságrendben tartozó cégcsoport számára. (A BCB másik nagy hitelezője a Konzumbank volt.) Bár az OTP Bank Rt. Békés Megyei Igazgatóságának illetékes hitelügyintézője nem javasolta a kölcsönt, a bank mégis a finanszírozás, a fennálló hitelek átütemezése mellett döntött. Az OTP összesen több mint 275 millió forintot folyósított a BCB-cégeknek, ami azóta sem térült meg. Máig nem tudni, ki döntött végül a gyakorlatilag hitelképtelen békéscsabai cég további hitelezése mellett, bár helyi források jól értesülten "a pénzintézet legfelsőbb köreit" említették.
Érdekesség, hogy a nyomozás mégis az OTP előbb említett fedezetelvonás-gyanúja miatt indult meg 2001-ben. Ma már a pénzintézet több munkatársa is érintettnek számít: a bank belső hitelfolyósítási szabályai megsértésének gyanúja miatt egy egykori és több mai bankos tisztviselő, vezető ellen nyomoz a rendőrség. Nem szokványos a pénzintézet sértetti magatartása: a gyanúsítottakat a helyükön hagyta.
Az ügy ezen szálát gyorsnak aligha nevezhető tempóval előbb a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálta, ám Kurucz Ferenc főkapitány egy év múltán rádöbbent összeférhetetlenségére, ugyanis baráti viszonyban van a már említett Békés megyei OTP-vezető, Szekeres István utódának, Vízhányó Júliának az élettársával. A BCB-ügycsoport bankos és hűtlen kezelési gyanúja ügyében folytatott vizsgálat ezért átkerült a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányságra; érdemi információt a vizsgálat jelen állásáról onnan még senkinek sem sikerült szereznie.
A második szál: sikkasztás gyanúja
A felszámolás négy évvel ezelőtti megkezdése óta nem vagy csak részben kapta meg jogos járandóságát a cég háromszáz dolgozója - mondta a Narancsnak a képviseletüket vállaló Karsai Zoltánné. Megjegyezte: a második felszámoló cég hatodik felszámolója végzi a munkát, s emiatt szinte követhetetlen a folyamat. Karsainé a dolgozók jogos követelését bruttó 140 millió forintra becsüli.
Az első furcsa eset közvetlenül a BCB Egyesült Textil Rt. felszámolásának megindítása, 2000 októbere után történt. Ekkor az új tulajdonosok a kilencven éve Békéscsabán működő cég székhelyét Nyíregyházára tették át, így a felszámolás a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság hatáskörébe került, amely a nyírségi megyeszékhelyen működő Tízek Kft.-t jelölte ki felszámolónak. A felszámoló 116 millió forintot igényelt és kapott meg a Bérgarancia Alapból, az összeg azonban sok munkáshoz nem vagy csak részben jutott el.
2001 májusában a Mininvest Kft. vette át a felszámolási eljárás végrehajtását. Ekkor újabb 12 millió forintot hívtak le a Bérgarancia Alapból, ám ebből nem azokat a dolgozókat fizették ki, akiket a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Hivatal megnevezett. Mindeközben néhány vagyonelem értékesítéséből befolytak pénzek a felszámoló számlájára, de ebből, noha az elbocsátott munkások elsőbbséget élveztek, nem kaptak szinte semmit. Karsainé magánnyomozása során arra is rábukkant, hogy olyan felszámolóbiztos adott el vagyonelemeket, akinek a tranzakció időpontjában nem volt érvényes kinevezése. Karsai Zoltánné lapunknak elmondta: szerinte a rendőrség a Bérgarancia Alapból eltűnt pénzek miatt sikkasztás gyanújában nyomoz.
A dolgozók képviselője az utóbbi két évben a történtekről levélben tájékoztatta a miniszterelnököt, a kancellária- és a munkaügyi minisztert, valamint a parlamenti pártok frakcióvezetőit. Megkeresésére sehonnan sem érkezett válasz. "Nekünk már mindegy, harcolunk a végsőkig, miközben a jogrendbe vetett hitünk az elmúlt négy évben nagyon megkopott - mondta Karsainé. - Az államnak sem kellene a zsebébe nyúlnia, ha a még meglévő vagyonelemek eladásából származó pénzből fizetné ki a háromszáz dolgozó jogos jussát."
A teljes ügycsoport nyomozásában akkor következett be jelentős fordulat, amikor a BCB-nél elkövetett csődbűntett alapos gyanúja miatt az Országos Rendőr-főkapitányság Pénzügyi Nyomozó Igazgatóságának (ORFK PNYI) munkatársai 2004. április 18-án őrizetbe vették Riczu Gyulát és idősebb Wachsler Tamást. Másnap a Békéscsabai Városi Bíróság elrendelte előzetes letartóztatásukat - tudtuk meg Fazekas Gézától, a Békés Megyei Főügyészség szóvivőjétől, aki a személyek megnevezésénél szigorúan monogramokat használt. Társuk, Wappler László őrizetbe vételére nem volt szükség: őt Szlávy Bulcsú vállalkozó, a Balaton egykori "királya" meggyilkolásával gyanúsítják, és jelenleg is előzetes letartóztatásban van.
A harmadik szál: csődbűntett gyanúja
Értesüléseink szerint jól hangzik, de nem fedi a valóságot, hogy Wappler "lekapcsolása" gyorsította volna meg a BCB-ügy nyomozását. Egyrészt mert az APEH Bűnügyi Igazgatóság Békés megyei nyomozói valószínűleg régóta többet sejtenek, mint amit elmondanak. Erről árulkodhat, hogy az időközben az adónyomozókból az ORFK PNYI Békés megyei csapatává lett társulat hiába javasolta többször is, hogy a csődbűntett gyanújában folyó vizsgálatot vegyék központi hatáskörbe. Érvelésük szerint erre a másutt előforduló hasonló esetek és "az azokhoz kapcsolódó esetlegesen azonos személyek" miatt lett volna szükség. Másrészt a BCB-ügycsoport nyomozása során nemrégiben elkészült az igazságügyi könyvszakértői vélemény, amely megállapítja: a békéscsabai cég, amely ekkor Sümeghy Csaba tulajdonában volt, 1998-tól fizetésképtelen lett, így minden egyes hitelfelvételkor tudnia kellett a cégvezetésnek, hogy nincs remény ezek visszafizetésére. Értesüléseink szerint 1999-től vagyonelem- és ingatlaneladással, valamint gép- és műszer-értékesítéssel próbáltak úrrá lenni a tulajdonosok a nehézségeken, ám a fizetésképtelenné válást követően a cégvagyon egy részét kivonták a vállalkozásból. Így merült fel aztán a fedezetelvonás, később pedig a csődbűntett gyanúja. Sőt, a felszámolás ideje alatt még a központi gyár békéscsabai belvárosi telkét is eladták, majd szabálytalanul átminősítették építési telekké, ahol négyszáz lakásos - mélygarázzsal és uszodával ellátott - lakóparkot terveznek építeni. A jogi rendezetlenség miatt Molnár László békéscsabai szocialista országgyűlési képviselő a békési megyeszékhely főjegyzőjével leállíttatta az üzem bontási munkálatait.
A hitelezők követelte összeg megközelíti az egymilliárd forintot, míg a csődbűntett gyanúja miatti kár eléri a 250 milliót.
A BCB Rt. csődbűntettének nyomozását eddig végző ORFK PNYI átadta az ügyet a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatalnak. Mindezt megerősítette lapunknak Borbély Zoltán, a Legfőbb Ügyészség szóvivője is. Borbély elmondta: most személyre szólóan azt tanulmányozzák, hogy megalapozott gyanú állapítható-e meg egy országgyűlési képviselő ellen. A hatályban lévő jogszabályok értelmében került az ügy a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatalhoz, ugyanis a megyei nyomozó szervek mentességgel rendelkező személy ellen nem folytathatnak vizsgálatot. Az ügy vádhatósági felügyeletét innen kezdve a Legfőbb Ügyészség Kiemelt Ügyek Főosztálya végzi. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, ki lehet e "mentességet élvező személy". Sümeghy közben mindenütt hangsúlyozza: neki a történtekhez semmi köze.
Vég, hajrá
A közpénzügyi államtitkár képzeletét is megmozgatta az eset: Keller László kétszer, 2003. január 28-án és az idén januárban írásbeli választ igénylő kérdést tett fel Szili Katalin házelnökön keresztül Polt Péter legfőbb ügyésznek a BCB ügyében. Polt válaszaiban leszögezte: "Az ügy pártatlan és hatékony felderítését maradéktalanul biztosítottnak" látja. Az idén január 30-án kelt válaszában pedig jelezte: "(É) az igazságügyi szakértői vélemények birtokában válik lehetségessé a nyomozás további irányának meghatározása, a konkrét cselekmények foganatosítása."
