G. Fodor Gábor: „Habony Árpád jó ember”

  • narancs.hu
  • 2015. február 18.

Belpol

E heti nyomtatott kiadásunk felkavaró beszélgetést közöl G. Fodor Gáborral, a miniszterelnök egyik tanácsadójával, aki arról értekezik, hogy a politikában csak a pillanatnyi győzelmek számítanak. A Habony Árpád zsenialitásáról és emberi jóságáról szóló részt emeltük ki.

Magyar Narancs: Önnel kapcsolatban az „Orbán Viktor tanácsadója” titulust is használják. Ahogy Habony Árpáddal kapcsolatban is. Ismeri őt?

G. Fodor Gábor: Árpádot jól ismerem, személyes kapcsolatot ápolok vele. Ő jó barát és egy jó ember. Néhány éve ismertem meg, és igen sokat gondolok róla emberileg. Hogy Orbánnak

false

 

Fotó: Németh Dániel

tanácsadói lennének? Hogy lehetnének és egyáltalán milyen tanácsadói lehetnek egy olyan embernek, aki közel három évtizede a politika első vonalában harcol? Kis túlzással Orbán a saját maga tanácsadója és stratégája. Minden nap, amit lehúzol a politikában, izmot rak rád. Ezt az izmot nevezzük politikai tudásnak. Jelenleg kevés olyan ember lehet a magyar politikában, aki több tapasztalattal bír, mint Orbán Viktor. Az más kérdés, hogy beszélget-e emberekkel, kikéri-e a véleményüket.

MN: Térjünk vissza Habonyra. Szakmailag mit gondol róla? Habony Orbán legbefolyásosabb tanácsadója, mi ennek az oka?

GFG: Árpád egy ösztönös zseni. A politika nagyon egyszerű dolog. Kik vagyunk mi, mit akarunk elérni, mi az a helyzet, amit meg kell oldanunk, kik az ellenfeleink, mit kell tennünk. Nagyjából ennyi. Ezt vagy ösztönösen érzi valaki, vagy nem.

MN: Mondana egy példát, amely megvilágítja Habony ösztönös zsenialitását?

GFG: Árpád egy legenda, miért akarnám varázstalanítani? (Erről bővebben itt olvashat.) Gondolkozhatnék persze, akkor eszembe jutna róla egy-egy adoma, de az én viszonyom vele személyes és baráti. Volt már olyan élethelyzet, amiben olyat mondott nekem, ami hasznomra vált, mint ahogy akár még az is előfordulhatott, hogy én adtam neki tanácsot. Most ironizáltam.

G. Fodor Gábor markáns véleményt fogalmaz meg a jobboldali értelmiségiről, a Simicska-ügyről és a Jobbikról is. A teljes interjút a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.