Korábbi portrécikkünk (lásd: A megkerülhetetlen, Magyar Narancs, 2016. szeptember 15.) szerint az Országos Onkológiai Intézet vezetője egyszerre „túláradóan kedves” és zsarnokian akarnok, attól függően, hogy a betegét támogató kezelőorvos vagy az intézményét féltő igazgató szerepébe áll éppen bele.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma vezetőjeként eltöltött háromnegyed évéből hasonló mintázat rajzolódik ki: hol a szinte átláthatatlan méretű szuperminisztériumot vezető merev politikus, hol a nemzet sorsáért aggódó „konzervatív gondolkodó”, hol a hetet-havat összehordó botcsinálta történész hangján szólal meg, olykor mindezeken egyszerre.
Csak hát Kásler nyilatkozatai mögé miniszterként a korábbinál is jóval nagyobb hatalom és felelősség sűrűsödik, a közvélemény figyelme is élesebb; márpedig a finom fogalmazás, az árnyalt politikusi beszéd nem az orvosprofesszor erőssége. Így aztán minisztersége első hónapjaiból elsősorban a félresikerült megjegyzések körüli magyarázkodás tűnik emlékezetesnek. A Heti Válasz tavaly májusban kisebb gyűjtést is rendezett Kásler legerősebb mondataiból, s a jól ismert sziporkákat (hogy például a rákbetegség a tízparancsolat betartásával nagyrészt elkerülhető lenne) azóta számos újabbal ki lehet egészíteni.
Olimposz és Hádész
A szerencsétlen nyilatkozatoknál eleinte kisebb figyelmet keltett az újdonsült miniszter káderpolitikája, pedig ő maga már az első pillanattól határozottan jelezte, fontos változások várhatók több fronton is.
| ||
Ha szimbolikus eseményeken keresztül térképeznénk föl Kásler politikai mozgását, két állami kitüntetésosztó ceremóniát említenénk. Az egyik a tavaly március 15-i, amikor Orbán Viktor, Kövér László és Áder János, mintegy szakmai pályája lezárásaként, átadták Káslernek a Széchenyi-díjat. A másik a múlt év augusztus 20-ája, amikor már miniszterként ő adott át állami kitüntetéseket többek között Patyi Andrásnak, Sasvári Sándornak vagy éppen annak az Andrási Attilának (az ő neve rendre – talán a kissé túlpörgetett hagyománytisztelet miatt – Andrássyként szerepel a minisztériumi hivatkozásokban), akit ezután meg is hívott a színházművészeti bizottságba, a szakma megrendülésére. (A Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház szélesebb közönség előtt sajnálatos módon ismeretlen vezetőjével külön is foglalkoztunk; lásd A közbátor, Magyar Narancs, 2018. szeptember 13.)
A közbátor
Az új miniszter érkezésével kitapintható lett a feszültség a színházi világban is. Kásler Miklós kitárhatja a kapukat a kultúrharc lovagjai előtt.
Miniszteri kinevezését követő időszakát a sűrű interjúzás jellemezte, igaz, csak az úgynevezett baráti lapoknak nyílt meg. Mindez azért érdekes, mert e megnyilatkozásai – jórészt még azelőtt került rájuk sor, hogy a lényegi munkához hozzáfoghatott volna – rálátást engednek a miniszter előzetes vízióira.
„A görög filozófia, a görög művészetek és az összefoglaló jellegű római jog és kultúra talpazatán nyugszik minden. De nemcsak az, amit itt látunk magunk körül, a teremtett világban, hanem az is, ami odaát van, az Olimposzon avagy a Hádészben is” – nyilatkozta az alig egy hónapja kinevezett Kásler májusban a Magyar Demokratának.
A miniszteri világképnek – az Olimposz és a Hádész mellett – fontos eleme még az „archiregnumként” felfogott Magyarország-hagyomány, a keresztény erkölcsök, az íjfeszítő népek barátsága, a férfias eszmék, a hazafias nevelés, a sportos életmód vagy a család szentsége. Júniusban a Magyar Hírlapnak arról beszélt, hogy a kulturális ágazat átszervezésével kívánja a „félig kihasználatlanul” álló intézmények – „a Nemzeti Színház, a Széchényi Könyvtár, a nagy közgyűjtemények, az országos levéltár és még lehetne folytatni a sort” – működését megreformálni. De hogy milyen irányban változtatna rajtuk, az nem derült ki – egyedül a Nemzeti Színházzal kapcsolatban árulta el, hogy szeretné, ha a színészképzésben is részt vállalna az intézmény.
Új időszak, új emberek
Augusztusban a Magyar Időkben már olyan konkrét terveket jelentett be Kásler – a miniszterelnök tusnádfürdői ukázainak jegyében –, mint a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) vezetőségének lecserélése, hiszen „új időszak jön, amihez részben vagy egészében új emberekre van szükség”. Nem az NKA-vezető (és akkor még Operettszínház-igazgató) Lőrinczy György volt az egyetlen, akinek kiakolbólítását finoman előre jelezte; ebben az interjúban hangzott el az is, hogy a „kormány megteremti a lehetőségét annak, hogy a kultúra virágozzék.
De ez nem vonatkozik például olyan területekre, mint bármelyik önkényuralom kultúrájának magyarázata vagy propagálása”. Ha valaki nem értette volna, az interjúkészítő rögtön lefordította: a Petőfi Irodalmi Múzeumot vezető Prőhle Gergelynek címezte Kásler a megrovást. Nem is kellett sokáig várni, szűk két hónapon belül az utcán találta magát az egyébként mindkét oldalról egyre elfogadottabb, centrista ambíciókkal fellépő Prőhle, s helyére az év végén Demeter Szilárdot nevezte ki Kásler, egyelőre ideiglenesen.
Kulturális paradigmaváltás
A PIM vezetőcseréje nem azért váltott ki visszhangot, mert egy közérdeklődésre számot tartó intézményről van szó, hanem azért, mert ami a PIM-mel történt, könnyen átlátható példája lett az új kulturális irányvonal működésének. Prőhle leváltása és Demeter kinevezése (a Lőrinczy–Kiss B. Atilla operettigazgatói cseréhez hasonlóan) jelzi a NER kulturális paradigmaváltását, és az új erők hatalomtechnikai attitűdjét.
| ||
A nyugatos műveltségű, diplomatamúlttal rendelkező Prőhlét először a kormánylap publicistája (és egyben a Mészáros Lőrinc-féle Mediaworks központi szerkesztőségének vezetője), Szakács Árpád támadta meg, az ő rágalmait rendre átvette a Habony-sajtó is, mígnem olyan műhisztéria alakult ki az igazgató személye körül, ami lehetővé tette az új miniszter számára, hogy az elődje, Balog Zoltán által kinevezett PIM-vezetőt eltávolítsa. A kereszthivatkozások hálózatából kibogozhatatlan, hogy Kásler a felbujtója, megrendelője vagy csak a haszonélvezője volt-e a Magyar Idők áskálódásának, mindenesetre a szélsőjobbról érkező feljelentő és a keményvonalas jobboldali miniszter együttműködése zökkenőmentes volt ez ügyben.
A december közepén, néhány nappal az ünnepek előtt kinevezett Demeter Szilárd ugyanannak az érdekkörnek a képviselője, amelyiknek Szakács Árpád a radikális hangja. Mindkettőjük mögött sokan Orbán János Dénest sejtik háttéremberként és egyfajta ideológusként felbukkanni. A Magyar Idők kultúrarovatát vezető Orbán erdélyi íróköréhez tartozott Demeter Szilárd is, Budapestre kerülve pedig az Orbán által másfél milliárdos állami támogatásból összerakott Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) oktatója, illetve a kft. folyóiratának, az Előretolt helyőrségnek a főszerkesztője, majd lapigazgatója lett.
| ||
A Habony Árpáddal is közeli kapcsolatban lévő, a Századvégnél bennfentes Demeter saját könyveit is a KMTG jelenteti meg, lapjukat pedig a Mediaworks birtokolta vidéki napilapok hétvégi mellékleteként terjesztik. A Mediaworksnél a vidéki lapokért is felelős szerkesztőséget pedig éppen az a Szakács vezeti, aki Prőhle vegzálásával közvetve megágyazott Demeter kinevezésének is, s akinek korábbi üzlettársát (egy társasházkezelő kft.-ben) és egykori szerkesztő kollégáját (a Nagy Magyarország című, azóta megszűnt lapnál), Horváth-Lugossy Gábort nevezte ki Kásler az újonnan alapított Magyarságkutató Intézet (MKI) élére.
Szívügy
Az MKI létrehozását sokan Kásler szívügyének vélik, s a miniszter nyilatkozatai is ezt erősítik. A műkedvelő történész orvosprofesszornak ugyanakkor nem ez az első kísérlete a nemzeti múlt „rendbetételére”: éveken keresztül futott a tévében történelmi beszélgetős műsora, a Nemzeti nagyvizit, amelynek anyagát később a Matolcsy-féle Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány nagyvonalú, 39 millió forintos támogatásából adta ki könyv formában is, hat kötetben a Kairosz Könyvkiadó.
A tévéműsor dilettáns hozzáállására jó példa, hogy honfoglalás-szakértőként az egyik adásba Szőcs Géza költőt, Orbán János Dénes mentorát sikerült behívnia Káslernek.
Szakmaiatlanságból az MKI eddigi rövid történetében sincs hiány, már az intézet létrehozásának indoklása is kiverte a biztosítékot tudományos körökben: Kásler ígérete szerint az MKI fog pontot tenni a türk-finnugori eredetvita végére. Csakhogy ilyen vita régóta nincs már. A miniszter azon kijelentésétől, miszerint III. Béla Árpád-házi uralkodó csontjainak DNS-vizsgálata bizonyítja, hogy a magyarok nem finnugor, hanem eurázsiai származásúak, a saját intézetének munkatársai is elhatárolódtak: hiszen a finnugorok is eurázsiaiak, és a kutatás semmi ilyesmit nem kívánt vizsgálni.
A vállalhatatlan nyilatkozatok azonban semmilyen hatással nem voltak a kormányzati elkötelezettségre: közel egymilliárd forint került az MKI induló költségvetésébe (csak összehasonlításképpen: az MTA Őstörténeti Témacsoportja néhány tízmillió forint támogatásból működik), s ez várhatóan tovább növekszik majd az olyan – egyébként szintén a közelmúltban létrehozott – intézetek tervezett beolvasztásával, mint a Lezsák Sándor-féle László Gyula Intézet.
A Magyarságkutató Intézet alapításáról létezik olyan vélekedés is, hogy a felesleges és tudományosan értelmezhetetlen intézmény gyakorlatilag Kásler miniszter várható leköszönését megelőzően, egyfajta vigaszdíjként jött létre a nyugdíjas onkológus megjutalmazására. Kérdés, hogy milyen munkát jutalmazna így a kormányzat.
Korai remény
Merthogy az orvosprofesszor az egészségügyért felelős miniszterként sem alkotott maradandót. Pedig 2018 májusában az egészségügy területén jártas szakemberekben némi reményt keltett Kásler Miklós emberminiszteri kinevezése. Legfőképpen azért, mert Balog Zoltán lelkészt egy olyan szakmabeli váltotta, aki 26 évig állt az Országos Onkológiai Intézet élén, ahol erőskezű vezetőként vált ismertté.
A reménykedésre Kásler mellett Nagy Anikó személye is okot adott, aki a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet éléről érkezett az egészségügyi államtitkári székbe.
A két vezető sorra adta is az interjúkat a kormánybarát lapoknak nemzeti egészségprogramokról, népegészségügyi programokról, a sürgősségi és az alapellátás reformjáról, rendszerszintű átalakításokról. Kis idő elteltével Nagy Anikó távozott az apparátusból, a beharangozott változások pedig egy tapodtat sem haladtak előre – azóta sem.
Ambiciózus, elismert szakember, mégis elbuktatták a kormányban: Nagy Anikó portréja
A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet főigazgatói pozícióját cserélte az egészségügyi államtitkári székre. Kérdés, mekkora teret kap Kásler Miklóstól. És Orbán Viktortól.
Kásler egyik első nagy nekibuzdulása a kórházi fertőzések elleni harc meghirdetése volt; nyár közepére született is egy rendelettervezet, amelyet számos szakértő, köztük a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakemberei is véleményeztek – és hiányolták belőle a konkrét lépéseket. A kormányrendelet október elsején eredeti formájában lépett hatályba, a kórházi fertőzések elleni harcról pedig azóta sem hallani.
Az egyészség nem üzlet?
Hasonlóan nagy lendülettel fogott bele kommunikációs szinten a kormány az állami és a magánegészségügy szétválasztásába: ennek fontosságáról Orbán Viktor a szeptember elejei kötcsei pikniken is beszélt. A Népszava információi szerint a magán-, illetve állami tulajdon szétválasztásán a diagnosztikai ellátások államosítását érthette a miniszterelnök. Bővebb információja azonban erről sincs a szakmának azon kívül, hogy Kásler Miklós minden interjújában hangsúlyozta, a vonatkozó tervek készülnek, legutóbb pedig azt nyilatkozta a Magyar Időknek, hogy „az állami és a magánegészségügy szétválasztásának tervezete előrehaladott állapotban van, és bár mindkettőnek van helye az ágazatban, nélkülözhetetlen, hogy tiszta és átlátható viszonyrendszert alakítsunk ki”. Az állítólagos koncepcióból a szakma egyelőre semmit nem látott.
| ||
„Rekordidő alatt elkészült az öt legsúlyosabb betegségcsoportra vonatkozó nemzeti program. Ezek világosan leírták, hogy milyen az ellátási struktúra, milyen tevékenységet végeznek annak különböző szintű lépcsőfokain, és ehhez mennyi orvos és nővér, milyen gépek és eszközök kellenek a betegek korszerű és biztonságos ellátásához a keringési, a daganatos, a mozgásszervi, a gyermekkori, valamint a mentális zavarok okozta betegségek esetében. Bővebb spektrumon ugyanezt tartalmazza majd a köréjük épülő népegészségügyi program, amely minden egészségügyi feladatot és tevékenységet felölel” – vázolta 2018 augusztusában Kásler Miklós újabb nagy tervét egy interjújában.
Tényleg rekordidő, mindössze három hét alatt készültek el azok a nemzeti egészségprogramok, amelyeket az alkotókon kívül szintén nem látott senki. „Az ilyen programok megvalósításának akkor van esélye, ha eljut az emberekhez, megvitatja a szakma, nyilvános és mindenki számára elérhető, azaz közügy. Ezek azonban nem ilyenek” – mondja Kincses Gyula egészségügyi szakértő.
Úgy véli, az is hiba, hogy a nemzeti egészségprogramok és a népegészségügyi program párhuzamosan, egymástól függetlenül készültek el. „Vagy csinálunk egy népegészségügyi programot, amely kijelöli az irányokat, és erre építjük fel a nemzeti egészségprogramokat, vagy elkészül az öt nemzeti program, amelynek rengeteg a közös eleme, és azt megvitatva kialakítjuk azt a közös hálót, amely egységbe foglalja a prevenciós intézkedéseket.”
Kásler az egészségprogramokhoz kapcsolná „az egészségügyi ellátóhelyek korrekt és korszerű pénzügyi-gazdálkodási rendszerét” is, vagyis a finanszírozás átalakítását is célul tűzte ki – egyrészt az egyre növekvő kórházi adósságok, másrészt a kórházak gazdálkodásában az Állami Számvevőszék őszi jelentésében feltárt hiányosságok miatt. Utóbbi okán az Emmi is vizsgálatot indított, mert „szeretnénk tudni, hogy a leggyengébben gazdálkodó, legnagyobb deficitet felhalmozó kórházaknál mi okozza a problémát” – mondta akkor Kásler, aki azt is kijelentette, hogy e vizsgálatnak 2019 elejére kell véget érnie.
További csúszások
A népegészségügyről szólva még két fontos területet kell megemlíteni. Az egyik a Nemzeti Népegészségügyi Központ felállítása, amelynek élére Kovács Attilát nevezték ki tiszti főorvosnak, valamelyest helyreállítva ezzel a darabjaira szabdalt állami tisztiorvosi szolgálatot. Az öröm azonban korai volt, mert Kovácsot november közepén leváltották, továbbá elküldtek több száz dolgozót az alig néhány hónappal korábban létrehozott intézményből.
A másik a vastag- és végbélszűrési program elindításának a késlekedése. Azt, hogy a programmal 25 éves lemaradásban vagyunk, mindenki elismeri, egy 1995-ös HVG-interjúban maga Kásler is azt mondta, hogy szűrőházak országos hálózatának kiépítésére lenne szükség. 2018 szeptemberében pedig azt mondta, „minden feltétel adott, a programot, amelyben több száz orvos és asszisztens, valamint 50 jól felszerelt laboratórium vesz részt, rendkívül gondos előkészületek után indítjuk. Az, hogy mi történik a jövőben, a futurológia témakörébe tartozik”. Azt is kijelentette, hogy „a program 2019-ig mintegy 300 ezer ember szűrését teszi lehetővé”.
| ||
Pontos adat nincs arról, hogy hány szűrés történt, holott a szűrőprogram országos kiterjesztésére uniós források és a pilotprogram tapasztalatai is rendelkezésre állnak. Az egyetlen támpont egy december 20-án megjelent kormányhatározat, amely indoklás nélkül 2018. december 31-ről 2020. június 30-ra módosítja a Helybe visszük a szűrővizsgálatokat program, a Szervezett, célzott népegészségügyi vastag- és végbélszűrés országos kiterjesztéséhez kapcsolódó kiegészítő program, és A keringési betegségek megelőzését célzó komplex program megvalósításának határidejét.
Kásler további két terület átalakításáról beszélt az elmúlt hónapokban: az egyik az alapellátás, a másik a sürgősségi ellátás. Az előbbi régóta fejlesztésre vár, ám a beharangozott átalakítás Kásler alatt szintén csak egy kormányhatározat megszületéséig jutott el. Érezhető elmozdulás a sürgősségi ellátás átszervezésében történt, ez utóbbi idén január 1-jével indult, és a lényege, hogy a sürgősségire érkező pácienseknek kevesebbet kell majd várni, illetve tudni fogják, hogy miért és mennyit várnak. Kincses Gyula szerint ez egyértelműen jó irány, viszont a rendszer egyetlen elemének megváltoztatásával nem lehet az egész rendszert megreformálni. Márpedig „az egész ellátórendszer javítására is szükség van, mert sokan például a várólisták csökkentésére használják a sürgősségi ellátást”.
Ezzel együtt is kijelenthető: Kásler Miklós nyolc hónapnyi miniszteri ténykedésében a sürgősségi ellátás részleges reformja az egyetlen olyan intézkedés, amelynek van valami pozitív hozadéka.
