Gyámügyi botrány: "Mint felajzott kopók"

publikálva
1997/21. (05. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

K., a 15 éves intézeti nevelt fiú (nevét személyiségi jogaira tekintettel nem írjuk le) verésekkel, megaláztatásokkal és erőszakkal kikényszerített pszichiátriai gyógykezelésekkel tarkított kálváriája évekkel korábban, a családjában kezdődött, és egyhamar aligha fog nyugvópontra jutni. Intézeti gyámja minden követ megmozgat, hogy végleg elválassza a gyereket paranoid pszichózissal leszázalékolt, a kapcsolattartástól eltiltott apjától. A bíróság a fiút másodfokon is az anyánál helyezte el, ám a gyerek nem hajlandó szóba állni vele - foggal-körömmel ragaszkodik édesapjához. A Narancs tapasztalatai szerint az ügy túlmutat önmagán, felveti a gyermek- és ifjúságvédelmi intézményrendszer anomáliáit is.

K., a 15 éves intézeti nevelt fiú (nevét személyiségi jogaira tekintettel nem írjuk le) verésekkel, megaláztatásokkal és erőszakkal kikényszerített pszichiátriai gyógykezelésekkel tarkított kálváriája évekkel korábban, a családjában kezdődött, és egyhamar aligha fog nyugvópontra jutni. Intézeti gyámja minden követ megmozgat, hogy végleg elválassza a gyereket paranoid pszichózissal leszázalékolt, a kapcsolattartástól eltiltott apjától. A bíróság a fiút másodfokon is az anyánál helyezte el, ám a gyerek nem hajlandó szóba állni vele - foggal-körömmel ragaszkodik édesapjához. A Narancs tapasztalatai szerint az ügy túlmutat önmagán, felveti a gyermek- és ifjúságvédelmi intézményrendszer anomáliáit is.

K. édesanyja először 1992-ben adta be a válópert. Ebben leírta, hogy az apa brutálisan bánik a fiúval; ha nem tudott egy kérdésére válaszolni, azonnal ütötte. A gyámügyön ekkor figyelmeztették az apát, egyéb intézkedésre azonban nem került sor. Amikor 1994 nyarán az egykor a rendőrség III/III-as ügyosztályán középvezetőként is dolgozó, őrnagy rendfokozatú édesapát személyiségzavarral (paranoid pszichózissal) leszerelték, az anya szerint már tarthatatlanná vált kapcsolatuk: a férj kizárta őt a lakásból, fiukat, K.-t pedig teljesen ellene fordította. Az asszony újra válni akart, s gyermekelhelyezési pert is indított. Mivel a Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet (GYIVI) igazgatóhelyettese (egyben K. és további háromezer gyerek intézeti gyámja) megtagadott tőlünk minden információt, az előzmények további rekonstruálásában a Népszabadság korábbi riportjára hagyatkozunk (Fiú, akit nem lehet elválasztani az apjától, 1995. augusztus 1.). E szerint 1994 novemberében "a gyereket valaki alaposan megverte. Komoly sérüléseket szenvedett, a testét rúgásnyomok és korbácsütésekre utaló foltok borították. Az apa azt állította, hogy az anya volt az elkövető, az anya pedig az apát nevezte meg tettesként. Kölcsönösen fel is jelentették egymást. Súlyos testi sértés bűntettének gyanúja miatt mindkettőjük ellen nyomozás indult."

A gyámhatóság ezt követően ideiglenesen nevelőotthonba utalta a fiút. Ám először, mint mindenki, ő is az Alföldi utcai GYIVI-központba került, ahol december elején - K. és édesapja állítása szerint -

megerőszakolták és megverték

idősebb társai. Sérülései miatt a Madarász utcai gyermekkórház sebészetére vitték, ahol több mint három hónapig maradt. Mint megtudtuk, sérülései ezt nem indokolták, nem voltak annyira súlyosak, egyszerűen nem tudták hova kiengedni, hiszen folyt a vita az elhelyezéséről. Innen K. útja a Vadaskert Gyermekpszichiátriára vezetett, ahol lelki sérült gyermekek gyógyításával foglalkoznak. K. édesanyjával - mint az a fent említett riportban olvasható - a pszichiáterek közölték, hogy még nem sikerült kideríteniük, vajon a fiú örökölte-e a betegséget, vagy úgynevezett indukált pszichózisról van-e szó. Ennek tünetei egészséges elméjű emberen is jelentkezhetnek akkor, ha elmebeteggel él szoros kapcsolatban. A gyógymód szerintük egyedül az lehet, ha az apát hosszabb időre eltávolítják a fiú környezetéből.

Csakhogy K.-t - egy kihagyott tanév után - a Cseppkő utcai Gyermekotthonban helyezték el, s a hétvégéket nagymamájánál töltötte, ahol rendszeresen találkozott édesapjával. Sőt az apa bejárt a Pitypang utcai iskolába is - K. negyven intézetis társával ott tanult -, részt vett a szülői értekezleteken, folyamatosan érdeklődött fia előmenetele felől.

1996. december 27-én K.-t a gyermekotthon "ifis" növendékei az udvaron úgy megkínozták, hogy újra a Madarász utcai kórházba került. Az ügyben büntetőeljárás van folyamatban, és a fiú vallomást is tett társai ellen. 1997 februárjában a fiú édesapját kiskorú veszélyeztetésének alapos gyanúja miatt előzetes letartóztatásba helyezték, s így az évek óta húzódó elmeszakértői vizsgálatot is elvégezhették rajta az Országos Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI). Hatvan nap elteltével szabadlábra helyezték. Másnap, április 21-én egy iskolai óráról a nyolcadikos K.-t két intézeti nevelőnő a Lipótmezőre,

a pszichiátriai intézetbe szállította,

ahol tíz napon át bent tartották.

"Éppen magyaróránk volt, amikor a Cseppkő utcai nevelőnő, illetve a GYIVI megbízottai a beutalót lobogtatva megjelentek, hogy K.-t magukkal vigyék", mondja Huszti Ilona, a fiú osztályfőnöke. "Megkérdeztem, miért akarnak egy egészséges gyereket a Lipótmezőre vinni?" Huszti tanárnő osztályában K.-n kívül hat intézetis gyerek van, s mindegyiküket sérültebbnek tartja K.-nál. Azon a hétfői délelőttön az osztályfőnök az igazgatót hívta, aki éppen értekezleten volt - megérkeztéig a tanárnő nem engedte elvinni a gyereket. Az intézet alkalmazottai "úgy ültek kint, mint a felajzott kopók", emlékezik Huszti Ilona. Az általános iskola direktorának, Hollósi Gézának a kérdésére, hogy miért nem az otthonból szállították be K.-t, a gyámügyesek azt válaszolták, hogy "nem érkezett meg időben a kocsi". Az iskolaigazgató megnézte a szakorvosi beutalót, ám furcsállt valamit: "Ez afféle biankó beutaló volt, mert észrevettem, hogy a dátumot - 1997. április 18. - másik írógéppel írták oda. Mutatták aztán az intézeti gyám hozzájárulását, azon április 20-i dátum volt." Hollósi Géza ekkor felhívta az intézeti gyámot, aki kikérte magának, hogy az igazgató őt gyámi jogaiban akarja korlátozni.

Ezután nem volt mit tenni: az igazgató maga ment be az osztályba a fiúért, aki nagyon is jól tudta, hova viszik. "Nem azt kifogásoljuk, hogy miért, hanem azt, hogy hogyan került a pszichiátriára a gyerek", hangsúlyozza Hollósi Géza.

Az osztályfőnök délután bement K.-hoz, s ijedten tapasztalta, hogy a fiú mélyen alszik. Megnyugtatták, hogy csak az ilyenkor szokásos "szoktató cseppeket" adták neki. A fiú ezektől görcsöt kapott, masszírozni, injekciózni kellett, hogy a görcs elmúljon. A pszichiáternő Huszti Ilona érdeklődésére elmondta, hogy K. betegségének egyelőre nincsenek tünetei, de ezek a tünetek 30-40 év múlva bármikor előjöhetnek, s akkor veszélyes lehet a társadalomra és önmagára. "Mondtam neki, hogy ilyen alapon bárkit be lehetne vinni", jegyezte meg a tanárnő. Az iskola mindenesetre tiltakozó beadványt fogalmazott, amelyet a különböző érdekelt főhatóságoknak megküldtek.

K. néhány napja lehetett a pszichiátrián, amikor megkerestük az intézeti gyámot, de ő rögtön

elzárkózott a nyilatkozattól

Arra hivatkozott, hogy K. korábbi kínzásának ügye nyomozati szakaszban van; ráadásul polgári pert indított az egyik lap ellen, amelyben megjelent a gyerek neve és fényképe. A gyám szerint a róla szóló cikkek legalább három évvel visszavetik a gyereket az eddig elért javulásban. A GYIVI-nél uralkodó állapotokat firtató kérdéseinkre akkor lett volna hajlandó válaszolni, ha K. ügyéről nem írunk.

Dr. Populás Antal, a Cseppkő utcai Gyermekotthon napokban újraválasztott igazgatója - ő volt az egyedüli jelölt -, nem utasította vissza érdeklődésünket. Megtudtuk, 15 éve igazgatja az otthont, ahol 3-24 év közötti fiatalok élnek, jelenleg százhetvenen. Ebből mintegy negyven az úgynevezett "ifis", akiknek fele középfokú oktatási intézményekben tanul. Az itteni gyerekek kilencven százaléka elvégzi az iskolát, sőt akad olyan növendékük is, aki az iparművészetire jár.

"Pszichésen mindegyik gyerek sérült, sok a neurotikus, de a pszichotikus állapotúakra nem vagyunk felkészülve", mondja dr. Populás, utóbbiak közé sorolva K.-t is. Egyébként nincs olyan gyermekotthon Magyarországon, ahol az ilyen eseteket szakellátásban tudnák részesíteni. "K. apja szintén beteg ember, szimbiózisban van a gyerekkel. Ahogy beprogramozza, ő úgy viselkedik", magyarázza az igazgató. Elismeri, hogy képtelenek érvényt szerezni a kapcsolattartás tilalmának - nem zárt intézetről van szó, így a hétvégeken szabad a pálya. Ráadásul az iskola is lehetőséget ad a kapcsolattartásra. (Mikor ezt utóbb megemlítjük Hollósi Géza iskolaigazgatónak, ő azt mondja, mind a mai napig nem kaptak arról papírt, dokumentumot, hogy K. apját eltiltották a fiától. Dr. Populás szerint azért kooperálnak az apával, mert félnek tőle. Hollósi szerint ez nem igaz.)

Kérdésünkre, hogy mi lehet az oka annak, hogy K.-t súlyosan bántalmazták és többször is megverték a többiek, az otthon igazgatója így válaszolt: "Mióta én itt vagyok, soha nem volt még ilyen ügyünk. A már felnőtt egykori neveltjeink is telefonon keresnek, támogatásukról biztosítanak bennünket. A gyerekek fel vannak háborodva, hogy ilyen durva támadás érte az otthont. Már azzal is megkerestek, hogy újságírót hívnak, és elmondják neki, amit ők gondolnak." (Mi is szívesen meghallgattuk volna a gyerekeket, ám az intézeti gyám ezt szintén megtiltotta.) Dr. Populás szerint K.-val az a gond, hogy - persze önhibáján kívül - "ágyba vizel, s utána, hiába szólnak neki a többiek, nem hajlandó kimosni a lepedőjét". A többiek az ilyenek miatt

zabosak rá,

meg hogy szidja az anyjukat, feljelentgeti őket. A karácsonyi verekedésről Populás igazgató a következőket mondja: "December 27-én a gyerek bejött és konfliktusba keveredett. Verekedésre került sor. Nem tudtuk pontosan megállapítani a vizsgálat során, hogy ezzel esetleg nem azt akarta-e álcázni, hogy előtte az apja megverte. Hogy a fagyási sérüléseket a kezén az otthonban szerezte volna, arról nem beszélt a kórházban. Mindenesetre furcsa volt, hogy reggel elment az apjával, aztán azzal jött vissza, hogy itt felejtette a németfüzetét, de utána nem akart már hazamenni."

Amikor az osztály szülői munkaközösségének tagjai tudomást szereztek a történtekről, nem hagyták annyiban, és több hatóságnál is bejelentést tettek. A Cseppkő utcai Gyermekotthon igazgatója válaszolt erre, de a levélben (lásd A válasz című keretes anyagunkat) még nincs szó arról, hogy K. az apjától kapott verést titkolandó "kínoztatta" magát. Tanárai egyébként átlagon felüli intellektusú, szelíd gyereknek írják le K.-t, szerintük távol áll tőle az agresszivitás. Az előfelvételik során például három különböző típusú középiskolába vették fel. "Nem vonom kétségbe intellektuális képességét, de nem a korának megfelelő a szókincse, a gondolkodása", véleményezi dr. Populás Antal a pedagógusok álláspontját. (Huszti Ilona osztályfőnöknő szerint K. az "oroszlán szájába" került vissza akkor, amikor a Lipótról újra csak a Cseppkő utcába vitték vissza.)

"Amikor K.-t behozták, már

negyven csepp Halopelidol

volt benne, amit valószínűleg a beszállítók adtak be neki", mondja dr. Veér András, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (Lipótmező) főigazgató főorvosa. "Ez egyébként - teszi hozzá - eget verő bajt nem okozhat. Amikor magához tért, konstatálta a tényeket, amitől nyugtalanná vált, úgyhogy akkor újra kapott, immár a főorvosnőtől, nyugtatót." A bent töltött hét-nyolc nap után már nem gyógyszerezték.

A beszállítás okáról a főigazgató főorvos a következőket mondta: "A beutaló kivizsgálásra, kezelésre szólt. K. két évvel ezelőtt már feküdt nálunk (a Vadaskert gyermekpszichiátrián - T. J.), de azt nem lehetett végrehajtani, mert azt az apa minden formában nehezítette. A beszállításra azért éppen akkor került sor, mert a gyám nem szerette volna, hogy a fiú találkozzék az éppen szabaduló apával."

Dr. Veér szerint a beutaló jogilag teljesen szabályos volt, bár megjegyezte: "Nagyon elítélem a beszállítás módját, a gyerek kivizsgálása megoldható lett volna járóbeteg-rendelésen is." Úgy látja, "K. nem elmebeteg, nála tudatzavar, pszichotikus állapot nem áll fenn, a benne lévő, szülő iránti irreális elfogultság sem több az átlagosnál. Ez is megszüntethető, ha egy rá hatni tudó pedagógus rendszeresen elbeszélget erről vele."

Az úgynevezett indukált állapot is szétfoszlik a főigazgató főorvos szerint, amennyiben a gyermek más körülmények közé kerül. A fiú további sorsában érintett intézmények képviselőinek lipótmezei konzultációján úgy döntöttek, hogy K.-t egy vidéki egyházi internátusban helyezik el. A Népjóléti Minisztériumból származó információink szerint a kecskeméti ferencesek és a pannonhalmi bencések kerültek szóba. Hogy erre mikor kerül sor, arra senkitől sem kaptunk választ. K. addig továbbra is a Cseppkő utcai Gyermekotthon fenyegetett lakója. Nevelők kísérik iskolába és vissza.

Dr. Németh Péter rendőrszázados, a BRFK Vizsgálati Főosztály család-, gyermek- és ifjúságvédelmi alosztályvezetője a Narancsnak elmondta, hogy a december 27-én, a gyermekotthonban történtekkel kapcsolatban súlyos testi sértés alapos gyanúja miatt eljárás folyik néhány "ifi", illetve nevelő ellen. A gyanút azokra a sérülésekre alapozzák, amelyeket K. akkor szerezhetett, amikor társai bántalmazták a sportpályán. Az apával szemben ez ügyben nyomozás nem folyik. A százados cáfolta, hogy a központi GYIVI-ben erőszakos fajtalankodás történt volna K. sérelmére, ennek nyoma sincs az aktákban, s ezt a fiú sem említette soha.

Tódor János


A válasz

Általános Iskola

8/a osztály szülői munkaközössége

Tisztelt Szülők!

A K. ügyében hozzám intézett levelükre válaszolva az alábbiakat közlöm.

Pontosítani szükséges, ugyanis a jelzett időponttól eltérően az esemény december 27-én történt.

Az ügy kivizsgálását azonnal megkezdtük, és ennek során az érintett gyerekek minden fontos részletben őszinte vallomást tettek.

K. (levelük állításával ellentétben) megnevezte azokat, akik bántalmazták. A vizsgálataink során feltárt tények egybevágnak azzal, ahogy K. az ezzel kapcsolatos eseményeket elmondta. A bántalmazásban részt vevő gyerekek számonkérése azonnal megtörtént, és belátták, hogy tettük rendkívüli súllyal bír.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a történtek okán az otthon keretein túlmutató eljárás és számonkérés lefolytatása szükséges.

Ezzel összefüggésben az Intézeti Gyám felé jelentésünket és javaslatunkat elkészítettük és továbbítottuk.

A tényekről, illetve a különböző szinten folyó eljárásokról részint az iskola igazgatóját, részint K. osztályfőnökét személyesen tájékoztattuk.

Levelükből az tűnik ki, hogy Önök a történteket K. és az Otthon gyermekei közt lezajlott atrocitásra szűkítik, ám tudniuk kell, hogy az ügy ennél sokkal összetettebb és bonyolultabb.

Rendkívül szövevényes és komplikált gyermekvédelmi esetről van szó, amelyben az Önök által jelzett esemény sajnos csak egy rész. Az ügy teljes feltárása érdekében eddig is sok minden történt és jelenleg is történik. Vizsgálat folyik a Népjóléti Minisztérium és az Országgyűlési Hivatal Emberjogi Bizottságánál is.

Bízom abban, hogy sikerült megnyugtatnom Önöket abban a vonatkozásban, hogy az események feltárása és kezelése érdekében lehetőségeink szerint igyekeztünk mindent megtenni.

Belenyugodni mi - ugyanúgy, mint Önök - nem tudunk ilyen eseményekbe.

Budapest, 1997. február 6.

Dr. Populás Antal igazgató

publikálva
1997/21. (05. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra