A nagy festménykölcsönzési balhé

Habony, Ámor, meg a többiek

  • Hamvay Péter
  • 2016. március 18.

Belpol

2014 elején Habony Árpád a Szépművészeti Múzeumtól igen olcsón kikölcsönzött másodvonalbeli olasz és németalföldi festményekben gyönyörködhetett egy magánlakásban. Vajon mi is megtehetnénk ezt?

2013. november 29-én a Brand Lab Tanács­adó Kft. és a Szépművészeti Múzeum tíz darab, összesen 292,5 millió forint összértékű festmény kölcsönzéséről között szerződést. A 17–18. századi olasz és németalföldi reneszánsz, illetve barokk képek közül kiemelkedik Maffeo da Verona Jupiter Ámor diadalmenetében című (114×320 cm) festménye, melynek biztosítási értéke 135 millió forint, valamint Gerrit van Bronchorst Vénusz és Ámor című műve (103×134 cm), amely 45 millió forintot ér.

 

A kölcsönzés

A cég ekkor Jáksó László és volt élettársa, gyermekének édesanyja, Halkó Gabriella tulajdonában volt; ma már csak utóbbi a birtokos. Halkó Gabriella volt a köztévén megbukott, 841 millió forintba került Marslakók című sorozat producere, Jáksó pedig a gyártó cég tulajdonosa. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója a Narancsnak elmondta, épp a sorozat forgatására kérték kölcsön a képeket. Halkó emellett a Századvég Gazdaságkutató Zrt. felügyelőbizottsági tagja is; Museum Mandala nevű cégében korábban tulajdonos volt a Századvég Alapítvány kuratóriumi elnökhelyettese, Szalay-Bobrovniczky Kristóf, valamint az Orbán családdal távoli rokonságban álló üzletember, Vitézy Tamás. A Vitézy érdekeltségében álló Adriatiq Islands Group Hungary Kft.-nek volt az ügyvezetője 2008–2010-ben Szalay-Bobrovniczky és Habony Árpád. A Brand Lab Tanácsadó Kft.-t 2010-ben Habony Máriától, Habony Árpád húgától vásárolta meg Halkó és Jáksó.

A jó kapcsolat megmaradhatott, hiszen a festmények abban a Szerb utca 9. alatti önkormányzati tulajdonú, és a tulajdonos önkormányzat által példásan felújított házban voltak, melynek titkairól először lapunk számolt be (lásd: Belvárosi históriák, Magyar Narancs, 2014. május 22.). A cikkből kiderült, hogy az I. emelet 1. számú 183 nm-es lakás kapucsengőjén Halkó Gabriella neve szerepel ugyan, de a házban gyakran megfordul Habony Árpád is. Az RTL Klub pedig kinyomozta, hogy a lakást hivatalosan Habony Árpád volt anyósa, az Orbán Viktor Facebook-oldalát kezelő Kaminski Fanny édesanyja bérli az önkormányzattól. Az, hogy miért Habony anyósának lakásában forgatták a sorozatot, és végül miért nem használták a képeket, rejtély.

Hamarosan arról is hallani lehetett a városban, hogy a lakás falát a Szépművészeti Múzeumból származó festmények díszítik. A Narancs is utánament az információnak, és 2014. március 5-én közérdekű adatkérelemmel fordultunk a Szépművészeti Múzeumhoz, kikérve a magánszemélyeknek és magáncégeknek kölcsönadott képek jegyzékét. Április elsején kaptunk választ, amelyben nem szerepelt sem a Brand Lab Kft. neve, sem a fenti festmények címei. Igaz, ekkor már valóban nem élt a szerződés, mivel érdeklődésünk után öt nappal, március 10-én fölbontották az eredetileg 2016 végéig szóló, ám megújítható megállapodást. A múzeum szerint a Brand Lab Kft. mondta fel a szerződést, indoklás nélkül, a képek pedig rendben és sértetlenül visszatértek a múzeum raktárába.

Akkoriban a vs.hu is hasonlóan járt adatigénylésével, ám ők a második körben kifejezetten rákérdeztek a Brand Lab Kft.-re, és végül meg is kapták a szerződést, amiről némi hezitálás után, 2014 októberében elsőként be is számoltak. Ám a számukra kiadott és a vs.hu-n teljes terjedelmében nyilvánosságra hozott dokumentumban a képek őrzési helyét kitakarták. Ezt az atlatszo.hu-nak kellett másfél év alatt, egészen a Kúriáig elmenve kiperelni a Szépművészeti Múzeumtól. Ekkor derült ki, hogy a képek valójában a hivatalos funkcióval és jövedelemmel nem rendelkező miniszterelnöki tanácsadó által is használt Szerb utcai lakást díszítették röpke három hónapig. Baán László szerint sokáig azért nem adták ki a címet, mert ezzel a festmények biztonságát védték.

Vajon milyen alapon adta, adhatta kölcsön a múzeum a festményeket egy magáncégnek egy magánlakásba? Elsőre fölmerülhet, azért módosították a kontraktus előtt néhány héttel a múzeumi törvényt, hogy Habony igen szerény áron néhány másodvonalbeli olasz és németalföldi festményben gyönyörködhessen a kandalló mellett. De ez túl szép lenne: a Narancs is megírta – illetve a Youtube-on is fent van a 2013. június 19-i Fertődre kihelyezett kormányülésről készített videó –, hogy az Esterházy-kastély felújításának kormánybiztosa, Zumbok Ferenc bepanaszolta a miniszterelnöknél a múzeumokat, mert azok nem hajlandók kikölcsönözni műtárgyaikat a jeles műemlék berendezéséhez. Orbán Viktor arra utasította Balog Zoltánt és Navracsics Tibort, készítsenek törvényjavaslatot arról, hogy a kulturális területet felügyelő miniszter rendelkezhessen, melyik közgyűjteményben őrizzék az egyes műtárgyakat. Nem sokkal ezután – elkerülendő az egyeztetéseket, és ezzel a muzeológusok heves ellenkezését – a törvénymódosítást egyéni képviselői indítvány formájában terjesztette be L. Simon László és Gyimesi Endre; ezt 2013. október 7-én el is fogadta az Országgyűlés. Az 1997. CXL. törvény 38/A. § 6. bekezdésében szerepel az a mondat, hogy a miniszter „nem muzeális intézmény számára” is kölcsönözhet műtárgyakat. „A miniszter vizsgálja a kölcsönzéshez fűződő nemzeti kulturális érdek (…) meglétét”. A lehetőség tehát korábban is fennállt, hiszen bevett szokás, hogy a múzeumok állami hivataloknak, különösen minisztériumoknak, követségeknek, sőt egyetemeknek, állami vállalatoknak adnak kölcsön műtárgyakat dekorációs céllal. A Szépművészeti Múzeum közlése szerint – a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményét is beleértve – jelenleg hozzávetőleg 3000 műtárgyat kölcsönöznek, és ebből mintegy 1200-at nem muzeális intézmények számára.

Ám hogy itt kitárul egy másik kapu is, arra először Karácsony Gergely PM-es képviselő hívta fel a figyelmet a kulturális bizottságban: a passzus értelmében ugyanis ezentúl magánszemélynek is lehet műtárgyat kölcsönözni.

Pákh és a falu hőse

Ez csak félig igaz, hiszen ezt a korábbi törvényi szabályozás sem tiltotta. Igaz, hiába kérdeztük Majtényi György történészt és múzeumi szakembereket, hogy a rendszerváltás előtt a komolyabb elvtársak a múzeumok faláról, raktárából dekorálták-e villáikat, senki nem tudott példát mondani ilyesfajta kölcsönzésre. Néhány éve viszont volt hasonló eset. A Magyar Nemzeti Galériát vezető Bereczky Loránd 2004-ben Hiller István kulturális miniszter engedélyével több Munkácsy-képet adott kölcsön Pákh Imre üzletembernek, műgyűjtőnek. A múzeum későbbi főigazgatója, Csák Ferenc azt állította 2011-ben az ügyet feltáró Népszavában, hogy a festmények a Munkácsy Mihály művei című kiállításon szerepeltek Pákh Imre New York-i rezidenciáján, egészen 2010-ig. Nehéz elképzelni, hogy Pákh lakásán szabályos múzeumi kiállításon lettek volna láthatók a képek; e kitétel valószínűleg azért került a szerződésbe, hogy a kölcsönzésnek elfogadható indoka legyen. Egyébként az állam valószínűleg ezzel a gesztussal hálálta meg az üzletembernek, hogy újabb ötéves letéti szerződést kötött a debreceni Déri Múzeummal a Pákh tulajdonában lévő Golgota című Munkácsy-festmény kölcsönzéséről. Az ügy amúgy azért pattant ki, mert az egyik képet, a Falu hőse II.-t ázásból eredő sérülésekkel kapta vissza a múzeum 2010-ben; Csák Ferenc főigazgató akkor elmondta, Pákh Imre elismerte a károkozást és kifizette a képkeret, valamint a fedő lakkréteg többmilliós restaurálási költségét.

Ebben az esetben egy a magyar állammal akkor még jó viszonyban lévő műgyűjtőnek tett szívességről volt szó; a Szépművészeti és a Brand Lab esetében viszont ez nem merült föl. Vagy mégis? Habony kérését – akinek ma valószínűleg a legnagyobb hatása van Orbánra – nem illik visszautasítani, még egy régi barátnak, egykori esküvői tanújának, Baánnak sem.

A másik különbség az, hogy a Szépművészeti esetében hiányzott a miniszteri engedély. Az intézmény a Népszabadságnak elismerte, hogy „a Szépművészeti Múzeum a kölcsönzési szerződés megkötése előtt nem kérte az emberi erőforrások miniszterének hozzájárulását, pedig ez törvényi kötelezettsége lett volna. A miniszter az ügyben vizsgálatot rendelt el, és írásbeli figyelmeztetésben részesítette Baán László főigazgatót az eset után”. A múzeum „adminisztrációs hibával” indokolta lapunknak az engedély elmaradását, ami Baán érvelése szerint úgy történt, hogy munkatársai a kölcsönzést letéti szerződésként kezelték, és mivel ahhoz nem kell a miniszter jóváhagyása, nem is küldték fel a tárcához.

A műtárgykölcsönzésnek szigorú feltételei vannak: a szerződésnek tartalmaznia kell „a kölcsönzött kulturális javaknak biztosítandó állományvédelmi követelményeket, beleértve a klimatikus viszonyokat, a csomagolás és a szállítás feltételeit”, ezen felül „a kölcsönzési szerződésben kölcsönzési díj és pénzügyi biztosíték köthető ki”. Ha nem muzeális intézmény számára történik a kölcsönzés, akkor a „kulturális javak értékéhez igazodó pénzügyi biztosítékot kell kikötni”. A múzeum közlése szerint – és a nyilvános szerződés szerint is – e feltételeknek megfelelt az aktus. Pénzügyi biztosítékként a kölcsönvevő biztosítást kötött a műtárgyakra. A Szépművészeti közleménye szerint „a múzeum az évtizedes közgyűjteményi kölcsönzési gyakorlattal egyezően – a kötelező állapotfelmérést követően – készítette elő az ügyletet, rögzítette a megállapodásban a kölcsönvevő kötelezettségeit és annak (…) feltételeit”. Ezek meglétét előzetesen helyszíni bejáráson és két ellenőrzés során vizsgálta meg a múzeum – közölték a Naranccsal. „Így a közgyűjteményi értékek sérelmének még csak a közvetett veszélye sem állt fenn” – hangsúlyozták. Nem tudjuk, hogy egy hivatali dolgozószobában nagyobb biztonságban vannak-e a kölcsönzött műtárgyak, ugyanakkor tény, hogy a Szerb utcai lakásban 2009 végén – tehát nem sokkal a festmények kikölcsönzése előtt – óriási tűz pusztított, aminek nagyságáról sokat elárul, hogy az önkormányzat által elvégzett helyreállítás több mint 63 millió forintba került. Az Index szerint a tűz ennek a lakásnak a szaunájából indult ki, és amiatt égett ki majdnem az egész emelet.

A szerződésben kölcsönzési árat is megszabtak. A múzeum szerint „az intézményben kiállításokon nem szereplő műtárgyak ellenérték fejében történő kölcsönzése a múzeum számára anyagilag egyértelműen előnyös volt”. A kölcsönzés három hónapja során állítólag több mint félmillió forint bevételt hozott az ügylet a múzeumnak. Műtárgykölcsönző cégek szerint ugyanakkor ilyen értékű képek esetében a darabonkénti 15 ezer forintos összeg rendkívül alacsony. Baán szerint műtárgyaik zömét ingyenesen kölcsönzik, ha néha pénzt kérnek, akkor ilyen nagyságrendű összegre tartanak igényt. Azt, hogy ebben az esetben elsősorban nem a pénz volt a lényeg, a múzeum is bevallja, amikor kérdésünkre azt írta: állami intézmények és múzeumok kivételével „nem került sor, nem is tervez az intézmény” műtárgyat kölcsönadni.

Neked ajánljuk