A hálózatosan felépülő bázisdemokratikus szervezetek léte ma már nem szokatlan, legkevésbé az a kormányváltás óta egyre brutálisabban centralizált oktatáspolitika területén. A kormányzati gőzhenger ellenében jöttek létre a szakpolitikai-oktatásügyi hálózatok, a köznevelés központosító és esélymegvonó átalakítása ellen tiltakozó Hálózat a Tanszabadságért, és a felsőoktatási törvénnyel szemben megszerveződő Hallgatói Hálózat (HaHa). Schmitt Pál tavalyi plágiumügye ha speciális szempontból is, de az érdeklődés homlokterében tartotta a felsőoktatási kérdéseket az ágazati törvények elfogadása után is: hozzájárult például a HaHa mintájára szerveződött Oktatói Hálózat (OHA) megalakulásához. Az OHA állásfoglalásai is hatékonyan ellensúlyozták a kormányzati ködösítést-hazudozást, ahogyan a Hallgatói Hálózat azon aktivistái is, akik a rektori hivatalban töltötték a SOTE Doktori Tanácsának Schmitt-ügyi döntését megelőző éjszakát. Ezt követően a HaHa hónapokra eltűnt. A példátlan keretszámcsökkentés decemberi bejelentése azonban nemcsak aktivizálta, de meg is erősítette a hálózatokat, és megkerülhetetlen szereplővé tette őket az oktatáspolitikai játszmákban.
Szőttes
A HaHa autonóm egyetemi sejtekből épül fel: közös vonásuk, hogy elfogadják a szervezet azon alapértékeit, amelyeket a december eleji budapesti fórumukon fogalmaztak meg, és amelyeket a kormánnyal folytatott tárgyalások alapjává vált hat pontban összegeztek. Hangsúlyozzák, hogy nem szervezetről, hanem "mozgalomról" van szó, nincs vezetőség, nincs hierarchia, a hatékony munkavégzés megszervezését a párhuzamosan ténykedő helyi munkacsoportok biztosítják. A munkacsoportok a belső és külső kommunikációt koordinálják, az akciókat szervezik. Mindenhol működik szakmai munkacsoport is; nemrég jogi alcsoport alakult a tüntetések, spontán akciók segítésére. A feladatmegosztás azt is lehetővé teszi, hogy a kis csoportokban mindenki hallassa a hangját, alakíthassa a döntéseket. A csatlakozás egyetlen feltétele egy tag ajánlása; ha a jelentkezőnek nincs ismerőse, úgy a felvétele előtt néhányszor leülnek vele, hogy megismerjék.
Ki haha a végén?
Fotó: Németh Dániel
A kapcsolattartás legfőbb terepe az OHA és a HaHa esetében is az internet. Zárt Facebook-csoportok helyett egyre inkább a loomio nevű - még fejlesztés alatt álló - szoftverre kezdenek áttérni, ahol áttekinthetőbbek a fórumtémák és amely gyors, de mindenkit bevonó döntéseket is szolgáló szavazófelületként is működik.
Noha erejüket az oktatási kormányzat terveivel szembeni ellenállás mutatja, a HaHa nem protestszervezet: távlati célja a magyar politikai kultúra részvételi megújítása, mivel szerintük a képviseleti jellegű hatalomgyakorlás kiüresedett és passzívvá tette a polgárok jelentős részét. A képviseleti rendszert ugyanakkor nem utasítják el, csak kiegészítenék. A HaHa képviselői az átlátható működést számon kérve többször konfrontálódtak a hallgatói önkormányzatokkal (HÖK) (az ELTE BTK-n, vagy például Szegeden a helyi HÖK-ökről szóló Narancs-cikkeket követően) - ám a HaHának nem célja a HÖK-ök helyét átvenni, csak az egyetemi polgárok politikai tudatosságát növelve szigorúbb kontroll alá vetnék működésüket, valóságos tartalmat adnának képviseleti funkciójuknak. Sokak szerint most is épp ez történik: az egyetemi sokaság nyomásával próbálják arra kényszeríteni a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciáját (HÖOK), hogy valóban képviselje az érdekeiket a minisztériummal folytatott tárgyalásokon. A HÖOK vezetői (Nagy Dávid elnök és Kiss Dávid elnökségi tag) rendszeresen egyeztetnek a pesti HaHa-szervezet "magjával", ami jelentős különbség a tavaly év eleji viszonyokhoz képest, amikor Kiss a Klubrádióban elhatárolódott a HaHa módszereitől és "pártpolitikai" kötődésekkel vádolta a hálózatot. Ma viszont már a HaHa-HÖK "kettős tagságra" is van példa az ELTE-n.
A Hallgatói és az Oktatói Hálózat a fővároson kívül elsősorban Szegeden és Pécsett erős, míg a harmadik nagy vidéki tudományegyetemen, Debrecenben feltűnő a HaHa viszonylagos gyengesége; ezt a legtöbben a város ismert általános politikai viszonyaival magyarázzák. A napokban viszont Miskolc HaHa-sejtje is megalakult.
Budapest
A HaHa, majd az OHA bölcsője egyaránt Budapest. Máté András, az OHA egyik alapítója, az ELTE Logika Tanszékének vezetője egyenesen úgy fogalmaz, hogy "mi a HaHa utánzása vagyunk". A pesti OHA-alapítók nagy többségükben a bölcsész- és a társadalomtudományi karok oktatói voltak, és ez a két másik aktív egyetemi város csatlakozó tanárainál sincs másképp. Az OHA-ban is működnek munkacsoportok, abban azonban különbözik a két hálózat egymástól, hogy az Oktatói Hálózat nem tagolódik egyetemi sejtekre. A túlzott centralizációt így is megakadályozta a szegedi oktatók múlt év végi tömeges beáramlása, amely legalábbis két központúvá tette a hálózatot. Máté szerint egy időben megfordult a fejükben, hogy szakpolitikai műhellyé tegyék az OHA-t, ehhez azonban túl nagyok voltak a különbségek a tagok elképzelései között, és nem is csak a tandíj vagy általában a felsőoktatás finanszírozásának kérdésében. Akadnak olyan OHA-tagok is, akik szerint az egyetemek feladata valóban az elitképzés volna, a szűkítés célját nem utasítják el a kormány törekvései közül, csak a végiggondolatlanságot és a szimpla pénzkivonást. A többség szerint azonban a kétszintű egyetemi képzés éppen arra jó, hogy a mobilitás lehetőségét, valamint kedvezőbb munkaerő-piaci esélyeket biztosítson a hároméves alapképzésben részt vevőknek.
Gács Anna, az ELTE média tanszékének docense is úgy látja, hogy nem annyira szakpolitikai, mint inkább értékrendbeli közösség áll fenn az OHA-tagok között. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az egyetemi polgárok érdemben szólhassanak bele a felsőoktatásban zajló folyamatokba, s hogy érintetlen maradjon az egyetemek szakmai és gazdasági autonómiája, illetve érvényesülhessenek a társadalmi szolidaritás szempontjai, vagyis legyen esélyük bekerülni a rossz körülmények közül érkezőknek is.
Dávidok és Góliáték
Fotó: Kovács Attila / MTI
A pesti hálózatok között elmosódnak a határok: vannak olyan oktatók, akik a Hallgatói Hálózathoz csatlakoztak. Rendszeresen dolgoznak együtt a szervezetek, a tagok személyes viszonyaiból következik a köztük lévő állandó informális kapcsolattartás. Az OHA-t és a HaHát is megkereste az Együtt 2014, de mindketten elutasították a közeledést: a HaHa élből, az OHA rövid vitát követően. Mindkét szervezet azzal indokolta a döntést, hogy - noha a hálózatok ellenzéki karaktere nyilvánvaló - az egyetemi önszerveződés fórumaiként értelemszerűen nem a pártok versengésébe, a képviseleti demokrácia országos szintű működtetésébe akarnak beszállni.
Az OHA az utóbbi hetekben látványosan erősödött, tagjainak száma immár bőven 400 fölötti, közülük körülbelül nyolcvanan szegediek. Minden tagot bevonó netes állásfoglalásaik gyakran szédületes tempóban születnek, cáfolva a bázisdemokratikus döntéshozatal elkerülhetetlen lassúságáról szóló közhelyeket. A HÖOK és a minisztérium (Emmi) hétfő délután szignált megállapodásáról szóló közleményük már hétfő este olvasható volt az OHA blogján. A netes kapcsolattartás mellett összehívnak kváziközgyűléseket is, amelyek egy részét a vidéki egyetemi városokban tervezik megtartani.
A decemberi, a kormányt legalábbis taktikai meghátrálásra kényszerítő akciósorozat a szegedi egyetemisták kormányhivatal-foglalásával vette kezdetét, és a pesti HaHa aznap esti fórumán született meg a már említett hat pont. Januárban hasonló ritmusban zajlottak az események: negyedikén - a "szénszünet" idején - Szegeden rendeztek szabadegyetemet többek közt pesti OHA-s oktatók részvételével, hetedikén pedig ismét az ELTE-n fórumoztak a hahások, és innen küldtek ultimátumot az oktatási kormányzatnak: ha nem teljesítik a követeléseiket, februárban újrakezdik. Míg a szegedi vagy a pécsi bölcsészkar vezetése nem gördített akadályt a fórumok megtartása elé, addig az ELTE dékánja, Dezső Tamás több közleményben és nyilatkozatban határolódott el a fórumozóktól arra hivatkozva, hogy az egyetem falai között nincs helye a "politikának", így a felsőoktatást legközvetlenebbül érintő, szigorúan nem pártpolitikai célú beszélgetésnek és a spontán hallgatói akcióknak sem. "Beláthatatlan következményekkel járna, ha a Karon (és a magyar egyetemeken) a jelenlegi hallgatói önkormányzatiság szerepét megosztó, spontán hallgatói szerveződések vennék át. Ezért kérem minden Oktató Kollégámat és Hallgatónkat, hogy ne hozzák olyan helyzetbe a Kart, amely ilyen vádak megfogalmazására szolgáltathat alapot, és ne sodorják a Kart egy olyan politikai erőtérbe, ahova nem való." A HaHa puszta létéből következő "beláthatatlan következmények" egyikeként létrejött fórumon való részvételt egyenesen "fegyelmi vétségnek" tartotta, és arra is figyelmeztetett, hogy "a személyes szabadságjogoknak az Alaptörvény által rögzített - szélsőséges értelmezésben korlátlan - gyakorlását némely alacsonyabb rendű jogszabály (...) korlátok közé szorítja". E fellépés azért is meglepő, mert forrásaink szerint a legtöbb felsőoktatási vezető a kormányzattal folytatott tárgyalások során - egyfajta hallgatólagos megállapodás keretében - számítana a hallgatói tömegtámogatásra.
A HaHa öntudatosan válaszolt a közleményre, és azóta a hálózatok és a dékán zárt fórumokon próbálnak kialakítani valamiféle modus vivendit - a hírek szerint nem teljesen eredménytelenül. A HaHa tudomásulvétele az elmúlt hetek történései után aligha elkerülhető, annál is inkább, mert hagyományos bázisán, a Bölcsész- és a Társadalomtudományi Karon kívül a Természettudományi Karról, a jogról és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemről is mutatkozik iránta némi érdeklődés Füzessi Károly aktivista (az Educatio kiállítás egyik meghekkelőjének) beszámolója szerint.
Szeged, Pécs
A felsőoktatási hálózatok alternatív fővárosában, Szegeden minden kicsit másképpen van. A Oktatói Hálózat bölcsész-társadalomtudós tagjai itt - bejelentésük szerint az egyetem '56-os és '88-as hagyományait követve - önálló sejtbe szerveződtek. A felsőoktatás tervezett megtizedelése mellett a városi kultúrpolitika botrányai (elsősorban a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója, Bátyai Edina önkényes leváltása) is tüzelték az oktatók dühét. Fogarasi György OHA-szervező, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék vezetője szerint ez is hozzájárult a szegedi OHA gyors növekedéséhez. Evidens magyarázat még, hogy nem utolsósorban a nemzetközileg is jegyzett egyetemnek (a város jelenleg legnagyobb munkáltatójának) is köszönheti Szeged, hogy a régió központja. Egyesek megemlítik a város "ellenzéki" karakterét is: ez az egyetlen magyar megyeszékhely ugyanis, amelynek polgármesterét nem a Fidesz adja, és a közgyűlési többséget a kormánypárt csak a Jobbikkal együtt tudja biztosítani. Az itteni HaHa helyét lényegében a Miérthallgatók nevű csoport tölti be, a "hivatalos" HaHa-sejt kicsi és passzív, a többi HaHa-szervezet elsősorban az eredetileg az egyetemi HÖK-vezetéssel szemben fellépő társasággal tartja a kapcsolatot. A HÖK és a hálózatok viszonya itt különösen karcos. Török Márk EHÖK-elnök több ízben is a fontolva haladás stratégiája mellett kötelezte el magát, a kormányhivatal elfoglalásakor éppen úgy, mint akkor, amikor a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) helyi szervezete, a szegedi OHA és a Miérthallgatók közös nyílt levelére reagált. A levélírók az EHÖK-öt felszólították, hogy támogassa a december közepén megalakított - a Rektori Konferencia elnökségét, a HÖOK-ot, a felsőoktatási hálózatokat, a köz- és felsőoktatási szakszervezeteket tömörítő - Országos Felsőoktatási Egyeztető Fórum (OFEF) bevonását a kormányzattal folytatott tárgyalásokba.
Pécsett nem válik szét az Oktatói és a Hallgatói Hálózat, a középiskolások is a HaHa keretein belül dolgoztak a Középiskolai Hálózat hétvégi megalakulásáig. A pécsiek stabil médiaháttérrel rendelkeznek a saját maguk által kialakított netes fórumokon túl is, a Pécsi Stop folyamatosan és részletesen beszámol fórumaikról, és a rektori vezetésből is van, aki támogatja törekvéseiket. Februárra ők is szabadegyetemet terveznek, a vendégek között lesz például Tamás Gáspár Miklós, egy zágrábi előadó pedig az ottani egyetemi ellenállás tapasztalatairól beszél majd. Az itteni HaHa legfontosabb hozzájárulása a felsőoktatási mozgalom ügyéhez a budapesti hat pont "kiegészítése", a helyi középiskolásokkal közösen elfogadott 13 pont, amely alapossága miatt bár kevésbé jól kommunikálható, de világossá válik belőle, hogy miért puszta kommunikációs blöff a kormányzat makacsul ismételgetett bejelentése a hallgatói kérések teljesítéséről. A pontok kitérnek a közoktatás és a szakoktatás kérdéseire, mivel a valódi esélyegyenlőség felé csak ezek gyökeres (és a jelenlegi változtatásokkal gyökeresen ellentétes) átalakítása vezethet. Ehhez kapcsolódóan követelnek bérrendezést a köz és felsőoktatásban. A kapkodó erőszakosság ellen igényel garanciákat a változtatások "felmenő rendszerű" bevezetésének követelése, ami érthető a tavalyi végzősök becsapása és a jelenlegi érettségizők becsapásának erőteljes kísérletei után - hiszen a kormány ismét csak az idei évre hajlandó mégoly szerény vállalásokra is. A rendszer lényegét érinti "az egyetemi férőhelyek önkényes, központi elosztása" elleni tiltakozás, illetve a Demján Sándor, Parragh László és a rájuk hallgató kormány által "haszontalannak" ítélt képzések társadalmi hasznosságáról szóló pont. A pluszpontok lényegében a hat pont felütését, a strukturális reformok követelését bontják ki - a pécsiek éppen ezért arról kívánják meggyőzni a többi HaHa-sejtet, hogy fogadják el ezt a kidolgozottabb javaslatcsomagot, és ennek teljesítését követeljék az Emmitől. Decemberi tüntetéseiken a pécsiek hat-hétszáz főt tudtak megmozgatni, de egyelőre a bölcsész-társadalomtudós egyetemi népességen túl nemigen sikerült terjeszkedniük. Pécset és Szegedet (akárcsak az ELTE-t) nagyon súlyos, az alapműködést veszélyeztető és tömeges elbocsátásokat előrevetítő elvonások fenyegetik; és ez a fenyegetés, ha gyorsan és széles körben tudatosul, februártól ismét komoly mozgósító erővé válhat.
Rövid táv, hosszú táv
A hallgatók hivatalos képviselete, a HÖOK hétfőn - némi huzavona után - részmegállapodást írt alá a minisztériummal. Ebből az utolsó pillanatban kikerült az a passzus, amely a további tárgyalások résztvevői közül tételesen kizárta volna a felsőoktatási hálózatokat. Nagy Dávidék így nem követtek el nyílt árulást az OFEF többi tagjával szemben, mindössze nem túl előnyös kompromisszumot kötöttek. A megállapodás egyetlen konkrét pontja erre az évre vonatkozik: ennek értelmében minden szakon lesznek államilag finanszírozott helyek, bár a Balog Zoltán miniszterék által kipécézett, többnyire igen népszerű 16 karon csak nagyon kis számban. Minden másban (forráskivonás, távlati finanszírozási kérdések, egyetemi autonómia, hallgatói szerződések) semmire sem kötelező megfogalmazások szerepelnek a dokumentumban, és további tárgyalások várhatók. Az OHA és a HaHa jelezte is elégedetlenségét, így a HÖOK-ra továbbra is kétfelől nehezedik nyomás, vagyis a meccs még nincs lefutva. Ha nem lenne súlyos veszélyben kulcsfontosságú intézmények sora, ha nem fenyegetne a felsőoktatás radikális leépítése - amire a Fidesz jól láthatóan el van szánva, ha nem most, akkor a 2014-es választások remélt megnyerése után -, akkor felhőtlenül örülhetnénk az utóbbi évek legreménytelibb fejleményének: egy új, tudatos, aktív és szolidáris politikai generáció fellépésének. Például a HaHa tagjai is csatlakoztak a hajléktalanaktivisták hétvégi pesti házfoglalásához. Ahogyan a felsőoktatási mozgalmakat tárgyaló tematikus blogjában egy pécsi egyetemi oktató írja: "Nem a demokratikus törvények hiányoztak a rendszerváltás utáni Magyarországon, hanem azok, akik tartalmat adhattak volna a törvények puszta formájának."
A hivatalos képviselet
A minisztériummal tárgyaló HÖOK formálisan a hallgatói önkormányzati rendszer csúcsszerve, szerepe elsősorban az, hogy a mindenkori végrehajtó hatalom tárgyalópartnere legyen. A valódi döntési jogkörök többsége azonban jobbára közvetlenül az egyetemi és kari HÖK-öknél van. A hallgatói képviselők a régi szabályozás szerint minimum 25, maximum 33 százalékos arányban voltak jelen a felsőoktatási intézmények legfőbb döntéshozó szervében, a szenátusban - az új felsőoktatási törvény ezt minimum 20, maximum 25 százalékra csökkentette. Ahhoz, hogy a szenátusi határozattervezetek biztosan átmenjenek, célszerű megegyezni velük; emiatt is a magyar felsőoktatásban soha nem ültek el a szóbeszédek a "kéz kezet mos" alapú mutyikról, egyetemi és HÖK-vezetők közti érdekszövetségekről. A HÖK-öknek nagy a szerepük a tanulmányi és szociális ösztöndíjak elosztásában is, ami miatt ugyancsak sok pletyka kering "visszaélések"-ről.
Balog Zoltán minisztériuma ugyan kedvvel hivatkozik a hallgatói önkormányzatok legitimációjára, de a hallgatói passzivitás miatt gyakran nem alakul ki valódi versenyhelyzet a szervezetben: számos vezető hoszszú ciklusokra rendezkedik be és még az utódját is módja van "kijelölni". Ez magyarázza azt a jobboldali sajtó által nemrég meglehetősen ízléstelenül támadott jelenséget, hogy sokszor "túlkoros" egyetemisták a HÖK-ök vezetői.
A hallgatói képviseleti választások szabályozása egyes esetekben nem eléggé kidolgozott, ezért röppen fel újra és újra a csalás vádja is egy-egy voksolást követően. Az új felsőoktatási törvény e problémákat érzékelve csökkentette (nem túl nagy mértékben) az önkormányzatok szenátusi befolyását, mások azonban vitatják, hogy az autonómia korlátozása volna a probléma megoldása; szerintük inkább a rendszer átláthatóságát, ellenőrizhetőségét kellene növelni, illetve az önkormányzati hatásköröket újraszabályozni.
A hallgatói képviseleti munka Magyarországon amolyan politikusi előkészítő tanfolyam: mind a két nagy pártba vezetett innen út (bár többnyire inkább a jobboldal felé), a Jobbiknak pedig ez a terület volt talán a legfontosabb politikuskeltetője. A jelenség a gyanakvás újabb fajtáját állandósította a képviselet tevékenységével szemben: a politikai döntéshozókkal tárgyaló vezetőkről nem mindig lehetett biztosan tudni, hogy kizárólag delegálóik érdekeit képviselik-e, vagy pedig saját remélt nagypolitikai karrierszempontjaik is közrejátszanak a döntéseikben.
