"Az LMP a programját azokkal a civil és szakmai szervezetekkel, parlamenten kívüli mozgalmakkal, pártokkal kívánja megvitatni, amelyek maguk is tiszta lappal igyekeznek hozzájárulni az országunk megújulásához, és az Orbán-kormány kritikája mellett, hozzánk hasonlóan, napirenden akarják tartani a hozzá vezető út kritikáját is" - írja az a nyilatkozat, amit idén januárban, az LMP tizenhetedik kongresszusán hagytak jóvá a párt küldöttei. Az üzenet egyértelmű volt: 2014-ben nem állnak össze az MSZP-vel egy esetleges választási győzelem érdekében, de nyitottak az Országházon kívüli politikai formációkkal való tárgyalásra. (Azon a kongresszuson semmi meglepő nem történt, hiszen köztudott, hogy az LMP tagsága egyvalamiben egységes: az MSZP zsigeri elutasításában. A realitással is számoló tagok viszont legalább nyitva hagyták volna az együttműködés lehetőségét.) Ugyanott - azt követően, hogy Schiffer András frakcióvezető lemondott pozíciójáról - a megjelentek egyértelmű fölénnyel Jávor Benedeket választották a parlamenti képviselőcsoport vezetőjévé a Schiffer fő bizalmasaként ismert Mile Lajos ellenében. Ez bölcs döntés volt, mivel Jávor képes is volt átmeneti konszenzust teremteni a párt eltérő irányba tartó (egy esetleges ellenzéki együttműködést élből elutasító, illetve az erre nyitottabb) politikai irányvonalai között. Erre nagy szükség volt azok után, hogy két képviselő is kifakadt: előbb Kaufer Virág hagyta ott a frakciót, majd Scheiring Gábornak a széthúzásra és a káoszra panaszkodó belső felhasználású kommentárja került nyilvánosságra.
Az LMP-t születése óta belső ellentétek feszítik; e konfliktusokat egy vidéki-fővárosi, konzervatív-baloldali és egy elitista-plebejus dimenzióban egyaránt lehet értelmezni. (Lásd erről részletesen: Vergődés a zöld ágon, Magyar Narancs, 2012. január 19.) Ez az állandósult vívódás mára oly mértékben megbénította a pártot, hogy ezért az LMP-nek előbb-utóbb nagy árat kell fizetnie. Noha az ökopárt januárban egy "új pólus" megteremtéséről és a parlamenten kívüli erők becsatornázásáról beszélt, valójában már ebben sem volt egyetértés az erős emberek között. A választmány emiatt alig haladt a szövetségi politika megtervezésével, nyár végéig ebben semmi előrelépés nem történt. A beígért - a decemberi leláncolós performanszhoz hasonló - látványos utcai akciót is csak egyszer, a Közgép Zrt. telephelyén sikerült megismételni. 'sz elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a párt Schiffer vezette szárnya nemcsak az MSZP-vel, hanem igazából senkivel nem szövetkezne.
Üzengetés
Alig egy hónappal azután, hogy Jávor Benedek Bodajkon a 4K!, a Szolidaritás és az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért csoport (Milla) képviselőivel az oldalán egy "új politikai pólus" megteremtésének szükségességét hangsúlyozta, Schiffer András a jobbklikk.hu-nak szeptember 4-i interjújában már így beszélt: "Az LMP nem attól lesz önálló pólus, hogy másokat magunkra húzunk. Az LMP-nek önmagában kell érdekesnek lennie, és nem a különböző brandek összeérésétől alakul ki egy új, önálló pólus." A megosztottságot szemléltette az is, hogy Schiffer - aki év elején azért mondott le posztjáról, mert "a parlamenti képviselőcsoportban nincsen meg az LMP önálló politizálásának kellő támogatottsága" - alig fél évvel a lemondását követően újra jelöltette magát frakcióvezetőnek, ezáltal is erősítve azt a véleményt, hogy januári lemondása szimpla taktikai húzás volt. Szeptember 7-i csillebérci ülésén a frakció 8-7 arányban újra Jávornak szavazott bizalmat, ám a végeredmény világosan mutatta, hogy a volt frakcióvezér politikai elképzeléseinek a párt első sorában is jelentős a támogatottsága. Bajnai Gordon színre lépése aztán a nyilvánosság előtt is kiélezte a párton belüli konfliktusokat - míg a zöldek addig főleg a belső információk kiszivárogtatásában jeleskedtek, az utóbbi hetekben a sajtón keresztül is ment az üzengetés. Október 1-jén, a hvg.hu-nak adott interjúban Schiffer "egyértelmű nemet" mondott mind egy esetleges Bajnai-, mind egy esetleges új Orbán-kormányban való részvételre, miközben a fővárosi választmány tagjai az október 23-ai Milla-tüntetést ajánlgatták társaiknak, és jó néhány LMP-politikus fel is tűnt a tömegben. Jávor a múlt héten aztán beleállt a meccsbe, és az MTI-nek azt mondta: fenntartja, hogy Bajnai személye és az együttműködés környékén feltűnt liberális értelmiség nem "problémamentes" az LMP számára, de tárgyalna az Együtt 2014 képviselőivel a párt esetleges csatlakozásáról, miután "ebben a helyzetben történelmi felelősségünk minden olyan eszközt megvizsgálni, amelyik lehetőséget teremt az Orbán-kormány leváltására". Mile Lajos frakcióvezető-helyettes erre másnap azzal reagált, hogy a frakcióvezető helytelenül és felelőtlenül foglal nyilvánosan állást ilyen kardinális kérdésben a kongresszus előtt. Aztán egy Heti Válasz-cikk borzolta a pártbéli kedélyeket, az írás ugyanis azt sugallta, hogy - ellentétben az erről a választmánynak beszámoló Schifferrel - mind a frakcióvezető, mind Karácsony Gergely a pártvezetés tudta nélkül a háttérben egyeztetett Bajnai Gordonnal. (A "háttérben történt egyeztetés" tényét Jávor és Karácsony is cáfolta lapunknak, mondván, a választmányt tájékoztatták a találkozóról. Schiffer a kongresszus közelségére hivatkozva nem kívánt nyilatkozni.) A kormánypárti hetilap arról is írt, hogy Karácsony "másfél évtizede kapcsolatban van az egyik legfontosabb Bajnai-háttéremberrel, Tordai Csabával" - Karácsony az ő közbenjárásának köszönhetően került közel Bajnaihoz. E megállapítást több LMP-s beszélgetőtársunk furcsállta, hiszen Schiffer maga is találkozott Bajnaival, ráadásul alkotmányjogászként rendszeres, kollegiális kapcsolatban van Tordaival. A feszültségre jellemző, hogy Karácsony a Facebookon közölte: miután a lap újságírója ígéretével ellentétben nem küldte meg neki a cikket láttamozásra, nem nyilatkozik többet a Heti Válasznak, a pártban pedig ismét útjára indult a szokásos találgatás arról, vajon ki szivárogtat a sajtónak. A hangulat olyannyira megromlott a párton belül, hogy már csak terápiás okokból is jókor jön a kongresszus. Értesüléseink szerint az Együtt 2014 mozgalom a hét első felében hivatalosan is "meghívja" az LMP-t, hogy legyen része az Orbán-kormány leváltására létrejött kooperációnak, a párt pedig hétvégi kongresszusán dönt arról, tárgyal-e az új formáció képviselőivel.
Mindenesetre a párton belüli és a pártot jól ismerő források arról lamentáltak a Narancsnak, hogy a jelenlegi LMP a párton belüli kölcsönös bizalmatlanság és a sajtóval szembeni paranoid viselkedése miatt kísérteties hasonlóságot mutat az 1993-as Fidesszel.
Rögeszme
Schifferék álláspontja világos, és a volt frakcióvezető nézete régóta ismert: ha az LMP kompromisszumoktól mentesen ragaszkodik elveihez és politikai állásaihoz, akkor előbb-utóbb képes lehet önálló pólusként, egy 10 százalék körüli középpártként stabilizálni az ökopolitika önálló parlamenti képviseletét. Ezzel pedig megbontaná a magyarországi politika kétosztatú, "a 20. század történelmi sérelmei alapján egymásnak feszülő" logikáját. Schiffer nézeteit a párt alapszervezeteiben rengetegen osztják, és ő, sokszor a hétvégéit és szabad idejét sem sajnálva tesz is azért, hogy ez így legyen. A frakciótagok közül messze ő a legaktívabb kapcsolattartó a vidéki tagsággal, illetve a szavazókkal. Az LMP honlapja szerint tavasszal alig három hét alatt legkevesebb ötven lakossági fórumot vagy utcai fogadóórát tartott, és volt olyan nap, amikor nyolc különböző településen vett részt rendezvényeken; országjáró állomásainak száma idén megközelíti a százötvenet. A volt frakcióvezető vidéki bázisának a fontos döntések meghozatalában nagy a szerepe: az LMP alapszabálya ugyanis olyan egyenlet alapján határozza meg az egy területi szervezet által delegálható küldöttek számát, amely nem arányos az adott szervezet tagsági létszámával, és így a kis létszámú (zömében a vidéki) szervezetek felülreprezentáltak a kongresszusokon. Egy nagyjából 800 fős pártban, ahol a kisebb vidéki szervezetek helyenként alig néhány főből állnak, ez különösen jelentős. Emiatt ugyanis, noha a párttagok nagyjából fele budapesti és Pest megyei, a kongresszusi küldöttek kétharmadát várhatóan vidéki szervezetek delegálják. Schiffer sosem titkolta, hogy számára az LMP valójában egy minimum középtávú politikai modellkísérlet, s nem áldozná be a pártját egy együttműködés érdekében csak azért, hogy megakadályozza a Fidesz-kormány leváltását. Noha a Fidesz-frakcióból egyre többen igyekeznek magukhoz édesgetni, nem gondolkodik egy esetleges Fidesz-LMP-koalícióban sem. Schiffer amúgy köztudottan jó viszonyt ápol a jobboldali politikusokkal, a kormánypárti szavazók körében pedig a legnépszerűbb LMP-politikusnak számít. (A Medián lapunknak megküldött októberi omnibusz kutatása szerint 9 százalékponttal népszerűbb a Fidesz-szavazók körében, mint Jávor Benedek vagy Karácsony Gergely - a bizonytalan szavazók viszont sokkal inkább utóbbi kettőt kedvelik.) Már idézett október 1-jei interjújában Schiffer egyebek mellett azt is mondta: "Az LMP-nek az nem lehet célja, hogy 2014-ben mindenáron kormányra kerüljön. Számomra a járadékleső kispártiság - amire persze mindig vannak nagyszerű magyarázatok, hogy 'a haza üdve' szempontjából miért elkerülhetetlen úgymond - egyszerűen nem perspektíva." Szavait a frakción belül többen is rossz néven vették, ezzel ugyanis Schiffer lényegében azt állítja, hogy aki adott esetben választási szövetségben - tehát a kormány leváltásában - gondolkodik, az valójában pénzzé akarja tenni a pártot. Akárhogyan is, mára egyre nyilvánvalóbb, hogy a politikai realitás felülírja Schiffer vízióját: az LMP két év alatt sem tudott kitörni a kispárti szerepből, és várhatóan 2014-ig sem fog - 2018-ra vonatkozó ígéretekkel pedig nem lehet etetni sem a tagságot, sem a választókat. Legalábbis kockázatos szerezni úgy akár csak 5 százaléknyi szavazatot is, hogy a párt vállaltan ellenzéki szerepre készül.
Realitás
A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok is az önálló zöld projekt alkonyát sejtetik. A Medián múlt héten publikált adatai szerint a Bajnai Gordon vezette ellenzéki kezdeményezés nagyjából 14 százalékos támogatottságot tudhat maga mögött, ami akkor is nagyon magas szám, ha tudjuk, hogy ezt az eredményt erős fenntartásokkal kell kezelni. A választók nem tudhatják egyelőre, pontosan mi is az Együtt 2014, és valószínűleg csak Orbánék leváltásának új reménye miatt fejezték ki sokan a szimpátiájukat. A mérés szerint az Együtt 2014-et választók döntő többsége a bizonytalanok és szocialista szavazók közül került ki, de a mozgalom egyszázaléknyit csípett az LMP szimpatizánsai közül is - ez pedig a teljes szavazókorú népesség körében rendre 4-5 százalék körüli támogatottsággal rendelkező pártnál nem elhanyagolható veszteség. Ráadásul ez valószínűleg csak egy folyamat kezdete: hiszen ha az LMP kongresszusa írásba adja, hogy nem tárgyal a választási együttműködést sürgető Milla-Haza és Haladás-Szolidaritás-trióval, azzal az ökopárt implicite azt mondja ki, hogy semmit nem hajlandó beáldozni a Fidesz-kormány leváltása érdekében. Amit az LMP-szavazók többsége aligha bocsátana meg: a Medián - a Vasárnapi Hírek legfrissebb számában publikált - kutatása alapján ugyanis az LMP szavazóinak 56 százaléka "közepesnél nagyobb" valószínűséggel szavazna az Együtt 2014 mozgalomra, "ha széles körű összefogás jönne létre", miközben mindössze 16 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy "közepesnél kisebb" valószínűséggel adná szavazatát az együttműködésre. (Figyelemre méltó adat továbbá, hogy a szocialista szavazók körében csak egy százalékkal nagyobb a hajlandóság arra, hogy az együttműködésre szavazzanak.) Az LMP szavazóinak a többsége tehát le akarja váltani a Fidesz-kormányt, és e mérés szerint több mint felük azt se bánja, ha emiatt pártjuk egy választási koalíció részese lesz. Nem mondanak ennek ellent a vezető politikusok megítélését mutató számok sem: a Medián lapunknak megküldött adatsora szerint az (őt ismerő) LMP-szavazók 64 százaléka "látná szívesen a következő években fontos politikai szerepben" Bajnai Gordont. Ez igen magas érték, főleg, hogy ugyanez a szám Schiffer esetében 76, Karácsony Gergelynél 67, Jávor Benedeknél pedig 59 százalék. Mile Lajos néhány napja abbéli reményének adott hangot, hogy a kongresszus egyértelműen állást foglal majd, "aminek már nagyon ideje lesz, mert nem lehet tovább lebegtetni ezeket a kérdéseket". A politikai kommentárok zöme is úgy véli, az LMP-nek végre "be kell fejeznie az időhúzást", illetve "végre egységes álláspontra kell helyezkednie" az ellenzéki összefogás ügyében. Mégis, egyelőre erre van a legkisebb esély: az LMP ugyanis nem taktikázik, hanem végletesen megosztott e kérdésben.
Hősi halál helyett
A párt politikusaival folytatott beszélgetéseink alapján a valószínűbb forgatókönyv inkább az, hogy a hétvégi kongresszuson az egybegyűltek, ha szűk többséggel is, de áldásukat adják arra, hogy a párt tárgyaljon az Együtt 2014 elöljáróival az esetleges együttműködés feltételeiről. Bár a párttagság jelentékeny részénél Bajnai személye is kiveri a biztosítékot, a félelem valódi oka az "önálló pólus" illúziójának feladása, és még inkább az, hogy az LMP az MSZP mellé sodródik. A teljes elutasítás és a kétkedő közeledés közül azonban még mindig messze az utóbbi kínál nagyobb mozgásteret. Az együttműködésre inkább hajló több párttag is arról beszélt a Narancsnak: bár vannak, akik a hősi halált választanák, nekik túl sok munkájuk fekszik a pártban ahhoz, hogy hagyják elhalni az LMP-t. Az elzárkózás ugyanis földindulásszerű, visszafordíthatatlan változásokat indítana el a párton és szavazótáborán belül, a tárgyalások megkezdésével viszont maradna játéktere az LMP-nek. Nem elhanyagolható részletkérdés, hogy ha az ökopárt beleáll az együttműködésbe, egy esetleges megállapodás értelmében teljes jogú tagként bármikor megvétózhatja egyes új szervezetek - köztük akár az MSZP - felvételét; az Együtt 2014 ugyanis csak a benne részt vevők teljes konszenzusával bővíthető. (Más kérdés, hogy erre adott esetben miként reagálna a mozgalom többi tagja.) Jelenleg az is kiszámíthatatlan, hogy a polgárok miként reagálnak a fejleményekre. A már idézett kutatás szerint ugyanis az Együtt 2014 a támogatói négytizedét egykori szocialista választók közül verbuválta; az elszipkázázás akár folytatódhat is. Az első híradások szerint a Medián adatainak nyilvánosságra kerülése drámai hangulatot okozott az egyelőre kiváró Mesterházy Attila frakcióvezető környezetében. Mesterházyt több megyei vezető írásban igyekszik meggyőzni arról, hogy álljon ki az MSZP-ért, és ne engedjen át szavazókat Bajnai térfelére. Az amúgy az MSZP lépéseitől függetlenül is valószínű, hogy Bajnaiék egyelőre - éppen az összefogás óvatos bővítése érdekében - vélhetően a jövő tavaszig-nyárig nem sietnek összeborulni az MSZP-vel.
Az LMP, ha beszáll az együttműködésbe, ideig-óráig akár folytathatja is az antiszocialista pávatáncot, okos politizálással pedig az ellenzéki politikai együttműködés meghatározó ereje is lehet. A megmaradás irányába tett első lépés az lenne, ha a kongresszuson a véleményével kisebbségben maradó erőcsoport elfogadná, sőt támogatná a többség akaratát. A párt túlélése ezzel sem garantált, de legalább maradna rá esély.
