A felsőoktatási felvételi mérlege

Határeset

Belpol

Sikerként és kudarcként egyaránt értékelhető a felsőoktatási felvételi eljárás eredménye. Nehezíti a tisztánlátást, hogy a kormány teljesen új szisztémát vezetett be, amit várhatóan már jövőre megváltoztat.

A korábbinál is több boldog felvételizőt mutathattak a kamerák július 24-én, az országszerte megrendezett alternatív ponthatárváró bulikon (a hivatalos Pont Ott Partit költségvetési okokra hivatkozva nem tartotta meg az Educatio Nonprofit Kft.). Idén a jelentkezők 75 százalékát felvették valamilyen képzésre, az újdonsült hallgatók örömét pedig az is fokozhatja, hogy a korábbinál jóval kevesebben kényszerülnek tandíj (önköltség) fizetésére. A kritikus hangok azt róják fel a kormánynak, hogy bár az államilag finanszírozott hallgatók száma nőtt, összességében mégis a tavalyinál kevesebben kezdik meg felsőoktatási tanulmányaikat szeptemberben, mivel drasztikusan csökkent a magyar felsőoktatásba jelentkezők száma. További bírálati pont, hogy az oktatási kormányzat képzési szerkezetre vonatkozó preferenciáit sem tükrözi a felvételik eredménye. Az eleve nehéz anyagi helyzetben lévő intézmények elsősorban amiatt aggódhatnak, hogy megkapják-e az ígért forrásokat a felvett hallgatók taníttatására.

"Azok nem lesznek"

Az idei felvételi eljárás és az eredménye hosszú diáktüntetések, tárgyalások, hektikusan változó kormányzati elképzelések után alakult ki. Egy 2012. december 5-i kormánydöntés értelmében szeptembertől 10 480 elsőéves hallgató tanulhatott volna állami finanszírozással, ami a korábbi évek számaihoz képest brutális visszavágás - 2012-ben például több mint 53 ezer belépő diák tanulmányait finanszírozta az állam. A koncepción az sem segített, hogy 46 330 úgynevezett részösztöndíjas helyet is kaptak volna az intézmények, ezt a finanszírozási formát ugyanis korábban sem kedvelték a hallgatók, olyannyira nem, hogy a 2012-es felvételi során az ilyen helyekből át is csoportosítottak a teljes állami ösztöndíjasok közé. A részösztöndíj sikertelenségének nyilvánvaló oka az volt, hogy az így felvett diákoknak egy alacsonyabb tandíj mellett a röghöz kötésként ismertté vált hallgatói szerződést is alá kellett volna írniuk.

A tízezres bejelentést több nagyvárosban is utcai, illetve egyetemi diákmegmozdulások követték, amelyek hatására a kormány elállt eredeti tervétől. December 15-én Orbán Viktor a hvg.hu kérdésére előadta híres "Keretszámok? Azok nem lesznek" magánszámát, Giró-Szász András kormányszóvivő pedig arról biztosította az elégedetlenkedőket, hogy a tanulmányaikat ingyenesen megkezdők száma 2013-ban nem lehet kevesebb 55 ezernél. Azt a kormányzati kommunikációban gyakran pufogtatott frázist természetesen eleve nem hitte el senki, hogy 240 pont felett mindenki bekerül majd az egyetemekre (a felvételin a pluszpontokkal együtt maximálisan 500 pontot lehet elérni), mégis úgy tűnt, az intézmények befogadóképességén túl más adminisztratív akadály nem gördül a jelentkezők elé. Ezt a képet árnyalta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere december 20-i közleményében, miszerint 16 szakon - gazdasági és jogi képzéseken, valamint néhány társadalomtudományi szakon - egyetlen fő taníttatására sem áldozna az állam. Bár a 16 megkülönböztetett szak számszerűen nem tűnik soknak, olyannyira népszerű képzésekről van szó - az index.hu statisztikái szerint ezen alap- és osztatlan képzésekre a felvételizők 48 százaléka jelentkezett és 27 százaléka jutott be 2012-ben -, hogy a miniszteri döntés fényében gyakorlatilag érvényüket vesztették a korábbi engedmények.

A hallgatói tiltakozások értelemszerűen folytatódtak, a minisztérium pedig újabb lépésekre kényszerült: január 21-én Balog miniszter részmegállapodást írt alá a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával (HÖOK), melyben többek között azt rögzítették a felek, hogy a korábban teljesen tandíjassá tett 16 szakra is be lehet kerülni állami támogatással, igaz, a többi képzésen érvényes 240-nél jóval magasabban, 425 és 470 pont között húzták meg ennek minimális feltételét. Balog kijelentette továbbá, hogy a kormány törekvésével összhangban a jelentkezők legalább 10-20 százalékának ezeken a szakokon is biztosítják az állami ösztöndíjat.

Az "elitszakok" magas ponthatárával és az alacsony százalékban meghatározott garantált bekerüléssel tehát egy felülről irányított korlátozó elem egészen biztosan maradt a felvételi rendszerben. Ráadásul máig nem világos, miért éppen ezt a 16 képzést különböztette meg az állam. (Maruzsa Zoltán felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár lapunknak februárban azzal indokolta a döntést, hogy jogi és közgazdasági szakokon az önköltséges helyek is rendben feltöltődnek, három szaknál - kommunikáció, nemzetközi tanulmányok, andragógia - pedig a munkaerő-piaci kimenetet nem látta a minisztérium - lásd: "Ami most történt, az egy pótkötet", Magyar Narancs, 2013. február 14.) Az oktatási kormányzat ezen túl egy meglehetősen inkorrekt trükkel vette elejét az államilag finanszírozott helyek nyakló nélküli elszabadulásának: február elején több intézmény kapacitásszámait is központilag csökkentették (a keretszámot intézményre, képzési területre és képzési szintre lebontva adja meg az oktatásért felelős minisztérium, és csak az államilag finanszírozott létszámot tartalmazza, efölött tehát önköltséges hallgatókat lehet felvenni. A kapacitásszám azonban azt mutatja meg, hány diákot képes összesen fogadni az intézmény az adott szakon, függetlenül a finanszírozási formától). A kapacitásmegvonás értékelése nem egyöntetű a szektorban. Mezey Barna, a Magyar Rektori Konferencia elnöke nemrég arról beszélt a Népszabadságnak, hogy ezzel gyakorlatilag visszaállították a keretszámokat, Dezső Tamás, az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánja viszont lapunknak azt mondta, náluk csak a szabad bölcsészet szakot érintette a döntés, így a hatása korántsem drasztikus. Valószínűleg a kapacitások megvágása jóval kisebb korlátozás a keretszámoknál, értelmetlensége azonban szembetűnő, hiszen fizetős diákokat is távol tart a felsőoktatástól (ezt indirekt módon a felsőoktatásért felelős államtitkárság is elismerte, amikor május 31-i keltezésű vitaanyagában azt vetítette előre, hogy nem szabad korlátozni a költségtérítéses hallgatók felvételét).

A felvételi előtt tehát annyit lehetett tudni, hogy az alapszakokon és a felsőoktatási szakképzéseken a minimum ponthatár, a kapacitás és a jelentkezők eredménye adja meg, ki melyik intézménybe és milyen finanszírozással kerül be. Arról sokkal kevesebbet hallhattunk, hogy Orbán Viktor deklarációjával ellentétben a mesterképzésen maradtak a keretszámok, és valami különös oknál fogva a Nemzeti Közszolgálati Egyetem ösztöndíjas helyeit is előre leosztotta a minisztérium. További bizonytalansági tényező volt az idei rendszerben, hogy a minimális ponthatár tulajdonképpen csak ajánlás az intézmények felé, ennél alacsonyabb nem, magasabb viszont lehet a tényleges küszöb, vagyis az egyetemek kapacitásuk feltöltése előtt is elküldhetnek olyan hallgatókat, akik elérték az államilag meghatározott 240 - vagy a 16 szak esetében a magasabb - ponthatárt. Mezey Barna Népszabadság-interjúja szerint például az ELTE Természettudományi Karán nem nagyon mentek 350 pont alá, Dezső Tamás pedig arról tájékoztatta a Narancsot, hogy az ELTE BTK-n is voltak a minimális szintet emelő lépések, igaz, az így kieső hallgatók száma elenyésző, mivel a jelentkezők 86 százaléka 350 pont felett teljesített.

Mi lett?

Július 24-én este még csak annyit érzékeltek a felvételizők, hogy számos képzésen a korábbinál alacsonyabb lett a ponthatár, másnap viszont már a konkrét statisztikák ismeretében mondhatta Klinghammer István felsőoktatásért felelős államtitkár, hogy a kormány "teljesítette vállalásait". Ez annyit jelent, hogy 55 ezernél valóban több, 58 844 hallgató kap állami ösztöndíjat (a keresztféléves jelentkezőket és a doktori képzésre felvetteket is számítva), valamint, hogy a megkülönböztetett 16 szak némelyikén csökkentették a minimális ponthatárt, így ingyen tanulhat az ide jelentkezők legalább 10 százaléka. "A kihirdetés előtt pár nappal értesítettek a minisztériumból, hogy leszállították a ponthatárokat" - mondta a Narancsnak Szántó Richárd, a Corvinus Gazdálkodástudományi Karának oktatási dékánhelyettese. Legnagyobb mértékben a turizmus-vendéglátás és a kommunikáció szakok állami ösztöndíjas ponthatárai csökkentek, 465-ről 428, illetve 470-ről 455 pontra.

"Örüljünk, hogy a kormány a tüntetések hatására változtatott elképzelésein, és az idei felvételibe nem pusztult bele az egész felsőoktatás" - értékelte a helyzetet lapunknak Berlinger Edina közgazdász, a Corvinus Egyetem docense. Berlinger szerint nagy előrelépés, hogy Klinghammer István februári kinevezése óta eltűnőben van a diploma értékét általában megkérdőjelező kormányzati retorika, ugyanakkor továbbra is értelmetlennek tartja a 16 szak éles megkülönböztetését csakúgy, mint az állami ösztöndíjasok és az önköltséges hallgatók duális rendszerét.

A felvételi adatok nyilvánosságra kerülése után az ellenzéki pártok főképp azzal támadták a kormányt, hogy az állami ösztöndíjak emelkedésének dacára a tavalyinál mégis 10 százalékkal kevesebben, összesen 72 159-en kerültek be valamelyik felsőoktatási intézménybe. Emögött a jelentkezések brutális visszaesése áll: idén 95 445-en próbálkoztak, míg tavaly 110 ezren, 2011-ben pedig még 140 ezren. Kormányoldalon gyakran a demográfiai válsággal magyarázzák a magyar felsőoktatás vonzerejének zuhanását, ám sokkal valószínűbb, hogy a külföldi intézmények orozzák el a jelentkezések egy részét. Pontos adatokkal nem rendelkezünk a külföldön továbbtanuló magyar fiatalokról, de több, iskolaigazgatókat is megszólaltató cikk megerősítette, hogy a jó érettségi eredményekkel rendelkező, idegen nyelveket is beszélő végzősök egyre nagyobb arányban hagyják el az országot. Legutóbb a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének felmérése mutatta ki, hogy a végzősök 18,3 százaléka folytatná tanulmányait külföldön, a budapesti elit gimnáziumba járók harmada pedig meg is célzott legalább egy határon túli intézményt (meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a kutatásban csak hat gimnázium vett részt).

Osztolykán Ágnes (LMP) parlamenti képviselő arról tájékoztatta lapunkat, hogy a hazai felsőoktatásból a legjobb gimnáziumokba járók mellett a hátrányos helyzetű térségekből érkezők is kimaradhatnak. "Amíg egy fővárosi vagy nagyvárosi fiatal megpróbálja értelmezni a kormány lépéseit, és kiáll a jogaiért, addig a kistelepüléseken élők nem nagyon látják át a mozgásokat, csak a káoszt érzékelik, és abból nemigen kérnek" - véli Osztolykán. Az LMP szerint a vidéki főiskolák is a regnáló oktatáspolitika vesztesei közé tartoznak, a forráskivonások, a PPP-tartozások és a felülről sulykolt struktúraváltás miatt számos képzést, esetenként egész karokat kell megszüntetni, holott "a fiatalok és az értelmiség helyben tartásában megkérdőjelezhetetlen a szerepük". A Narancs megkereste az egyik "vesztes" intézmény, a Szolnoki Főiskola rektorát - a felvi.hu adatai szerint idén 290 hallgatót vettek fel Szolnokon a tavalyi 422 után -, aki elmondta, hogy több távoktatásos szakot nem indítottak el, valamint a minisztériummal kötött megállapodás értelmében beszüntették budapesti és kiskunfélegyházi kirendeltségeik működését is. Túróczi Imre hozzátette: a természettudományi és műszaki területeken érzékelték a megnövekedett állami finanszírozás kedvező hatásait, a felsőoktatási szakképzés ugyanakkor nem kellően ismert a jelentkezők körében, a közgazdászképzésben pedig a magas minimális ponthatárok miatt veszített az intézmény.

Dezső Tamás szerint a keretszámok eltörlése és az egységes minimális ponthatárok kvázipiaci állapotokat eredményeztek a felsőoktatásban, így a korábbinál jobban érvényesül a hallgatók választása a minőségi képzést nyújtó intézmények javára. A dékán ennek tudja be, hogy bár a bölcsészettudományi területen az első helyes jelentkezők és a felvettek száma is jelentősen visszaesett - idén 6716 felvett a tavalyi 8509 után - az ELTE BTK némileg még javítani is tudott pozícióin. A bölcsészet mellett csökkent egyébként a társadalomtudományok, valamint a kormány által favorizált műszaki és természettudományok népszerűsége is. A nagy nyertes az agrárterület, de az adminisztratív korlátozások ellenére nem sikerült megtörni a gazdaságtudományok felfelé ívelő pályáját sem: több mint 13 százalékkal több közgazdászt vettek fel az intézmények, mint tavaly.

Mi lesz?

A felvételi eljárás végső mérlegét csak ősszel vonhatjuk meg, és nem elsősorban a pótfelvételi miatt, hanem azért, mert akkor derül ki, megérkeznek-e a pluszforrások a felvett államilag finanszírozott hallgatók után. Az ígéret természetesen megvan, de a hallgatói normatívával való kormányzati játék után - melynek hatására több helyen csúszott a hallgatói ösztöndíjak kifizetése - érthető az intézmények bizalmatlansága. Berlinger Edina szerint, ha nem érkezik meg a teljes összeg, akkor a nagy egyetemek - például a Corvinus - rosszabb helyzetbe kerülhetnek, mintha egyáltalán nem kaptak volna állami helyeket, hiszen ezekért a népszerű szakokért a hallgatók egy része hajlandó lett volna fizetni is.

További kérdéseket vet fel, hogy a minisztériumi sikerpropaganda ellenére a kormány legfelsőbb - orbáni - szinten egyből a ponthatárok kihirdetése után nekiment a saját, sebtiben összerakott felvételi rendszerének. A miniszterelnök "középszert" érintő kritikája valószínűsíti, hogy jövőre nemcsak a minimális ponthatárt emelik 260-ra, hanem Balog Zoltán több képzésnél is élhet ponthatár-meghatározó jogával (erre annál inkább lehetősége van, mert a HÖOK-kal kötött megállapodása csak erre az évre szól). Így - különösen az idei felvételi eredmények ismeretében - anélkül hozhatná de facto vissza a keretszámokat, hogy eltávolodna a decemberi kormányfői utasítástól. Bár a jóslatok az átalakítás tempójából kiindulva ezen a területen is kevés sikerrel kecsegtetnek, jelen állás szerint nem elképzelhetetlen, hogy az egyes intézménytípusoknál eltérő ponthatárokat húz meg az állam. Az ugyanis, hogy Orbán minden diáknak a képességeinek megfelelő oktatási formát ajánlja, egybeesik a Felsőoktatási Kerekasztal üléseinek menetével, ahol a kiszivárgott információk szerint az intézmények közötti differenciálásról is tárgyalnak - tudományegyetemeket, szakegyetemeket, helyi főiskolákat és szakfőiskolákat hoznának létre. Osztolykán Ágnes mindenesetre szkeptikus a közvélemény és az ellenzéki oktatáspolitikusok számára is nehezen átlátható "társadalmi egyeztetéssel" kapcsolatban: attól tart, hogy a Fidesz így szeretné legitimálni politikáját, amely könnyen azzal végződhet, hogy négy-öt nagy egyetem marad az országban.

(A szerző a decemberi diáktüntetések egyik szervezője, a Hallgatói Hálózat aktivistája.)

Neked ajánljuk