Az Orbán-kormány 2000. szeptember 19-én kelt határozatával, százmillió forint készpénzzel hozta létre a Természet- és Társadalombarát Fejlõdésért Közalapítványt (TTFK), melyet nem sokkal késõbb a Fõvárosi Bíróság kiemelten közhasznú szervezetként nyilvántartásba is vett. Mint az alapító okirat kissé fellengzõs szövegébõl kiderül, a feladat nem volt kicsi: "A közalapítvány gondoskodik a természet- és társadalombarát fejlõdés értékrendjének erõsítésérõl a magyar nyilvánosságban. Vagyis annak a lehetõ legtágabban értett környezettudatos értékrendnek az erõsítésérõl, amely az ember teljességére tekintettel fogalmazza meg és képviseli az ép, egészséges ember eszményét. És épp ezért az önmagunk és környezetünk iránti felelõsséget is a lehetõ legtágabban érti. Elsõdleges környezetünkkel: saját testi, lelki, szellemi adottságainkkal és társadalmi (közösségi), valamint teremtett és természeti környezetünkkel kapcsolatban egyaránt hangsúlyozza." Vállalásában szerepel, hogy elõsegíti a kormányzat, az említett értékrendnek elkötelezett civil szervezetek és az üzleti szféra együttmûködését, "támogatja kezdeményezéseiket, és maga is kezdeményez e célt szolgáló társadalmi akciókat, mozgalmakat, szervezeteket, lap- és könyvkiadást". Ennek megfelelõen a TTFK elindította a Heti Válasz (HV) nyomtatott és internetes változatát, a www.gondola.hu internetes portált, létrehozta a Válasz Könyvkiadót és a nyilvánosságkutatással foglalkozó Kölcsey Ferenc Kutató Intézetet. A kuratórium elnöke Elek István, Orbán Viktor miniszterelnök média-fõtanácsadója lett.
A közalapítvány 2001-ben 1,5 milliárd forint költségvetési támogatásban részesült, a következõ évben pedig további 500 millióhoz jutott az államtól. A Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól használatra megkapták az Andrássy út 125. szám alatti villát (itt rendezkedett be a HV szerkesztõsége is), azzal a feltétellel, hogy az állami apanázsból öt év alatt 150 millió forintot fordítanak felújításra.
Van az a pénz
A hetilapot kezdetben maga a TTFK adta ki (az elsõ lapszám 2001. április 13-án jelent meg), majd két hónap elteltével e feladatot átruházta az általa létrehozott és 100 százalékban tulajdonolt, a könyvkiadói tevékenységet is magában foglaló HV Lap- és Könyvkiadó Kft.-re. A lapot eleinte, "hogy minden magyarországi elárusítóhelyen ott legyen", 60 ezer példányban nyomták, az induló kampányra a közalapítvány 108 millió forintot költött. Úgy tervezték, a lap kiadása egy év alatt válhat nullszaldóssá, a továbbiakra "szerény nyereséget" reméltek. Az értékesített mennyiség ismeretében azonban igen hamar változtatásra kényszerültek: a 2001 októbere óta auditált lap a MATESZ-adatok szerint 2002 áprilisáig 8-9 ezer közötti példányszámban kelt el, ezért a nyomtatott mennyiséget is 20-25 ezer körülire csökkentette a kiadó. A TTFK közhasznúsági jelentéseibõl nyomon követhetõ a kapott támogatások mellett azok felhasználása is, így megállapítható: a komoly veszteséget termelõ hetilap pénzhiányát a közalapítvány folyamatosan pótolta. Az elsõ évben ez (a bevezetõ kampány költségét is beleértve) 460 millió forintot tett ki. Lényegi változást az hozott, amikor a 2002-es országgyûlési választások kampányában Orbán Viktor az elõfizetésre ajánlott sajtótermékek között a HV-t is felsorolta, aminek következtében az év nyarára az eladott példányszám 36-37 ezerre ugrott. E jelentõs mennyiségi változás azonban a kiadó szaldójában nemigen mutatkozott meg: a közalapítvány abban az évben is 430 milliót költött a hetilapra.
A választások kimenetele a TTFK és így a HV számára is szomorú következményekkel szolgált: az új kormány a következõ évre már csak 50 millió forinttal támogatta a közhasznú szervezetet. A hetilapnál már ezt megelõzõen, 2002 nyarán húztak a nadrágszíjon: a korábbi 84 helyett 68 oldalon jelentek meg, továbbá létszámleépítés is volt; így a 2003. évi pótlást 154 millió forintból "megúszta" a közalapítvány. Idén az elõirányzott költségvetési támogatás mindössze 20 millió forint, amely összeg azonban idáig nem érkezett meg a TTFK számlájára. Mindenesetre az év elsõ négy hónapjában még sikerült 28 millió forintot kiizzadni a "mai magyar lappiac hiánypótló vállalkozásának" felszínen tartására.
A HV gyászos üzleti szereplésében - vélnénk - része volt a kiadó gazdálkodásában tapasztalható fejetlenségnek is (lásd keretes írásunkat). Elek István szerint "ezek kétségtelenül aggályos jelenségek voltak, melyeket kijavítottunk, többek között ezért váltottunk ügyvezetõt", de a döntõ okot másban látja. "Azt feltételeztük, hogy ha egy párbeszédképességet mutató, mérsékelt hangvételû, határozott érdekképviseletet vállaló, de minden tekintetben európai hangvételû lapot készítünk, akkor megszûnik a hirdetési piacon tapasztalható - hogy finoman fogalmazzak - vonakodás, ami általában tapasztalható volt a demokrácia tizenvalahány éve alatt létrejövõ új orgánumokkal szemben. Ez azonban nem változott." A hirdetõk ugyanis - vallja - a baloldali-liberális lapokat ideológiai motivációk, valamint a személyes kapcsolatok miatt kedvezõbb elbánásban részesítik. De van más is: "Azt gondoltuk, hogy egy ilyen színvonalas hetilap sokkal nagyobb olvasottságra, példányszámra tehet szert. Ez a jobbközép, környezettudatos, posztmodern, konzervatív értékrend iránti fogékonysággal kapcsolatos várakozásaink csõdje volt."
Bár a legnagyobb tétel kétségtelenül a hetilap kiadása volt, említeni kell a közalapítvány egyéb költségeit is. Az internetes portált gondozó Netrióta Kft. támogatása három év alatt 254 millió forintot kóstált, az épület felújítása is elvitt 70 milliót, míg 100 millió forintból létrehozták a Szellemi Környezetvédelemért Alapítványt. Számos folyóiratot, kutatást, civil szervezetet támogattak (érdekességként: a 168 "rát 540, a HVG-t 770 ezer forintért elemeztették) - mindösszesen cirka 1,6 milliárd forintot költöttek el.
Elvitte a cica
A bõkezû idõszak lezárultával a közalapítvány kénytelen volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy a veszteséges lapot a továbbiakban nem tudja eltartani. Elek István még tett egy kísérletet, és levélben arra kérte a kormánytagokat, parlamenti képviselõket, hogy ne csökkentsék az állami támogatást, de hiába. A kuratórium 2003. január 16-i ülésén megszületett a döntés a HV Kft. eladásáról. A kiszemelt vevõ a Martonyi János exkülügyminiszter, Matolcsy György volt gazdasági miniszter, Csoóri Sándor és a szerkesztõség tagjai által jegyzett Heti Válasz Alapítvány (HVA) volt, melyet az Idõsek a Polgári Jövõért Alapítvány hozott létre egymillió forinttal (a pénz azokból a kormányváltás után kifizetett egyszeri 19 ezer forintos nyugdíjkiegészítésekbõl származott, melyeket a nyugdíjasok egy része utalt át nekik). Az alapítvány a vételárat közadakozásból remélte elõteremteni, ám az üzletre még több mint egy év múlva sem került sor. A segítség végül idén április végén, a "táboron belülrõl" érkezett: a tulajdonosait tekintve az elõzõ kabinethez köthetõ Sasliget Tanácsadó Kft. ötmillió forintért megvásárolta a HV Kft.-t. A kiadó anyagi helyzete és várható pénztermelési képessége a vételárban világosan tetten érhetõ.
A Sasliget Kft. felerészben Csák Jánosé, 25 százalék Szabadhegy Péteré, az Egyesült Államokból hazatelepült üzletemberé, 15 százaléka van benne Kékessy Dezsõnek, és a cég egytizede jutott a HVA-nak. Csák János, a kilencvenes évek második felének sikeres menedzsere - aki a Matáv-csoport több cégét, késõbb a Westelt is vezette - 1999 februárjától másfél éven keresztül a Mol Rt. elnöke volt. (Azért távozott, mert a kormányzat politikai okokból nem tette lehetõvé a cég gázüzletágánál a világpiaci árak érvényesítését.) Kékessy Dezsõ svájci-magyar üzletember, az elõzõ kabinet párizsi nagykövete, Orbán Viktor családi barátja, aki tucatnyi vállalkozása közül az egyikben - egy tokaj-hegyaljai szõlészeti cégben - a volt miniszterelnök feleségével közösen birtokol tulajdonrészt.
Az új tulajdonosok az adásvételi szerzõdésben vállalták, hogy "a Heti Válasz nevét és szellemiségét megtartják", és folytatják a társaság eddigi tevékenységét. Az elõzményeket tekintve nem lesz könynyû dolguk, bár a 2004-es üzleti tervükben az 500 milliós kiadással szemben már ugyanilyen mértékû bevétellel számolnak - igaz, a lapnál néhány éve már találkozhattunk hasonló ambíciókkal. A két évvel ezelõtti sikerszéria óta ráadásul újra folyamatosan csökken az eladott példányszám: az idei elsõ negyedéves (nem auditált) adatok szerint a megjelenésenkénti átlag 15 671 példány volt. A lényeg azonban az, hogy az üzlettel a HV megérkezett oda, ahova mindig is való lett volna: a magánszférába.
A köz szolgálatában
Már a HV indulásakor voltak, akik úgy vélték: a kormány a sajtókiegyenlítés magasztos eszményének jegyében egy hozzá közel álló orgánumot akart létrehozni - egy közhasznú szervezet közbeiktatásával. Ezt elõrevetítette, hogy a kuratóriumban - Eleken kívül is - a kormányzó pártokhoz köthetõ személyek kaptak helyet: az elnökhelyettes a Fidesz-alapító Medgyesy Balázs, a Környezetvédelmi Minisztérium volt államtitkára lett, a tagok között Kincses Gyula volt MDF-es, valamint Halász János fideszes képviselõ is ott volt. (A korábbi lapszámokat valóban a derûs kormányszimpátia jellemzi.)
A három év alatt elköltött több mint egymilliárd forint közpénzt azonban csak a közhasznú szervezetekrõl szóló törvényben meghatározott és a közalapítvány alapító okiratában részletezett célokra lehetett volna felhasználni. Elek István - aki a kuratóriumi elnökségen kívül 2003 nyarától az eladásig a HV fõszerkesztõi posztját is betöltötte - úgy látja, ez így is történt: a jobbrahúzás a közös célokból következett: "Ha egy értékrend határozott, karakteres képviselete elfogultsággal jár együtt, akkor mondhatjuk, hogy a lap elfogult volt, de én azt gondolom, hogy ez a természetes" - fejtette ki lapunknak, valamint hangsúlyozta: "Mi azt néztük meg, hogy ehhez az értékrendhez a tõlünk függetlenül létezõ szereplõk - egy könyvkiadó, egy író, egy politikai párt, egy kormány - hogyan viszonyulnak." A szerkesztõség a kormány-, illetve a kormánypártkritika ízére a választások után már ráérzett, ez azonban az elõbbiek fényében szinte természetes, így Elek magyarázata is kerek: "A mostani kormány kevésbé azonosul azokkal a célokkal, amelyek a közalapítvány céljai is, nem véletlen, hogy az elõzõ kormány szánta el magát egy ilyen típusú értékrendet képviselõ szervezet létrehozására. A közösségi szférát erõsítõ, testi-lelki felelõsségtudatot, egészségtudatos szemléletet képviselõ, különösen a médiavilággal kapcsolatban erõteljes fogyasztói érdekvédelmet képviselõ kormány az elõzõ volt." Ugyanígy ennek folyománya volna, hogy a HV bekerült az Orbán által elõfizetendõnek tartott Magyar Nemzet és a Demokrata megtisztelõ társaságába: "Az értékrend képviseletébõl következik, hogy egy jobbközép-konzervatív politikus közelebb érzi magához, mint a többi lapot" - mondta Elek István.
Az, hogy a HV valóban mértéktartó hangvételû politikai írásaiban a közalapítvány céljain belül maradt-e, legalábbis kétséges. A választásokhoz közeledve nõtt a nyomás, a hangnem sarkosodott. A valódi lapértékelésre nincsen érkezésünk, de kiragadott példaként megemlíthetõ annak a cikksorozatnak a közhasznúsága, mely az MSZP ún. választási csalását hivatott bemutatni - bizonyítékként a Fidesz anonim "demokráciavonalára" beérkezett hívásokra támaszkodva. Mint ahogy nehezen látható a "tágan értelmezett környezettudatosság" a gondola.hu azon közleményében is, miszerint õk a Fideszt és Orbán Viktort támogatják, s efféle színvallásra szólították föl a többi szerkesztõséget is.
Élni tudni kell
A közhasznú szervezetek törvényességi felügyeletét az ügyészség hivatott ellátni; a Fõvárosi Fõügyészség tavaly vizsgálódott is a közalapítványnál. A feltárt szabálytalanságok - a befektetésekrõl a közalapítvány befektetési szabályzat létrehozása nélkül döntött, a kuratórium hatáskörébe tartozó kérdésekben többször Elek István hozta meg a döntést, a kuratórium nem tett lépéseket a közhasznú cél szerinti tevékenységet veszélyez-tetõ vagyonfelhasználás miatt - megszüntetésérõl a vizsgálatot követõen Elekék intézkedtek.
A költségvetési támogatás felhasználásának ellenõrzését az Állami Számvevõszék (ÁSZ) végzi, erre azonban eddig még nem került sor. Mint Elek Jánostól, az ÁSZ fõigazgató-helyettesétõl megtudtuk, ez a közeljövõben várható. Idei tervükben a TTFK nem szerepel, mivel még több, 2000 elõtt alapított és nagyobb költségvetési támogatásban részesült közalapítvány vizsgálata is hátravan. A majdani ellenõrzéskor viszont nemcsak a gazdálkodás szabályszerûségét, hanem annak eredményességét és célszerûségét is áttekintik. A célszerûség pedig jelen esetben magában foglalja a tevékenységnek az alapító okirattal való összevetését csakúgy, mint a gazdálkodás hatékonyságának vizsgálatát (azaz, hogy történt-e pazarlás).
Az alapító nevében és képviseletében eljáró Miniszterelnöki Hivatalt (MEH) ugyanakkor egyelõre az a kérdés foglalkoztatja, hogy vajon a tulajdonosnak jogában állt-e eladni a kiadót az alapító hozzájárulása nélkül. Tavaly októberben Szekeres Imre, a MEH általános politikai államtitkára Elekhez írt levelében már firtatta a tervezett eladás jogi alapjait, ám mivel az ügylet akkor nem jött létre, a dolog annyiban maradt. Szeredi Péter, Szekeres kabinetfõnöke a Narancsnak elmondta: a közalapítványtól a MEH most sem kapott semmiféle tájékoztatást, az eladásról õk is a sajtóból értesültek. Az ügy kezelésére a közeljövõben Szekeres tesz javaslatot a hivatalt vezetõ miniszternek, annyi azonban tudható, hogy a MEH birtokában levõ jogi szakvélemény szerint a kuratórium túllépte a hatáskörét. A közalapítványnál amúgy is változások várhatók: az államigazgatás korszerûsítésérõl szóló kormányhatározat (közkeletû nevén a Draskovics-csomag) egyik elemeként augusztus 31-ig felül kell vizsgálni a kormány és a minisztériumok által létrehozott közalapítványok, közhasznú és gazdasági társaságok költségvetési támogatását. Ennek keretében sor kerül a TTFK-ra is. Az átfazonírozásra többféle megoldás is lehetséges. Az egyik elképzelés szerint visszahívnák a kuratóriumot (a kormányváltás óta nem történt személycsere e grémiumban), a másik lehetõség, hogy kezdeményezik a közalapítvány megszüntetését. Ez utóbbit az indokolhatná - tette hozzá Szeredi Péter -, hogy a lap- és könyvkiadás megszûnésével a szervezet egyik alapfunkciója szûnt meg, a megmaradt tevékenységet pedig nem biztos, hogy célszerû folytatni ebben a formában.
Elek István úgy gondolja, a kormány nincs tisztában azzal, hogy a közalapítványokkal szemben milyen jogai, lehetõségei vannak: "Nem akarják vállalni a drasztikus fellépés politikai kockázatát, ezért a megfojtás stratégiájára tértek át: nem adnak annyi pénzt, hogy az alapító okiratnak megfelelõen tudjunk mûködni." Mint mondja, ha az alapító szerint nem a céloknak megfelelõen mûködtek, akkor az megtehetné, hogy a bírósághoz fordul. "Hosszú ideje figyelem a közalapítványok körüli cirkuszt, azon igyekezeteket, hogy a kormány az alapítás után is matat körülöttük. De nem véletlenül fogalmaz úgy a közalapítványokról szóló jogirodalom, hogy ez egy nagy önállósággal mûködõ jogintézmény."
Egyelõre tehát nem tudjuk, vajon a HV-ba invesztált közpénzek valóban közcélra mentek-e el. Az is lehet, hogy minden a legnagyobb rendben történt; és ha a történet ennyi volna, akkor a lappiac többi szereplõjének is fel kellene végre ismernie: elég, ha egy kicsit rágyúr a környezettudatosságra, majd a pénztárhoz fárad.
Mészáros Bálint
Belefért
Elek István megbízásából 2002 novemberében elkészült a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. komplex értékelése, mely számos könyvviteli és gazdálkodási problémát tárt föl. A tanulmány megállapította, hogy az ügyvezetõ elmulasztotta a cég mûködését és annak kereteit elõíró belsõ szabályzatok (szervezeti és mûködési szabályzat, számviteli politika, pénzkezelési szabályzat, szerzõdéskötési rend, ügyrend, bizonylati szabályzat stb.) megfelelõ színvonalú és összefüggõ rendszert képezõ összeállítását, ami a cég elszámolásában és gazdálkodásában már a kezdetektõl fogva "anarchisztikus viszonyokat eredményezett". Nem készült üzleti terv, elõ- és utókalkulációs rendszer és egyetlen ügyvezetõi beszámoló sem. Olyan hiányosságok voltak, hogy az új könyvelõcégnek visszamenõleg újra kellett könyvelnie a 2002-es év gazdasági eseményeit, s folyamatosan kerültek elõ addig el nem könyvelt bizonylatok. A kft.-nél uralkodó gyakorlat nem különítette el egymástól a kiadványok, illetve az ügyvezetés költségeit, a lapkiadás költségei egybefolytak a könyvkiadáséival, e kettõ pedig a rezsiköltséggel. Mindezek következtében még az sem volt megállapítható, hogy "a támogatást nyújtó közalapítvány milyen arányban nyújtott projekt-, illetve intézményfinanszírozást".
