Mint azt a Magyar Narancs elsőként megírta, a 240/2006-os kormányrendelet értelmében a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, az átlagnál jóval nagyobb munkanélküliséggel sújtott településeken dolgozó tanárok külön pótlékra jogosultak. A kormányrendelet melléklete felsorolja az érintett településeket, és ezek között szerepel Battonya, ahol valamivel több mint két éven át tanított Bene Tibor felesége, aki jogerősen is pert nyert a ki nem fizetett pótlékok miatt a Szeged-Csanádi Egyházmegye által fenntartott iskola ellen. (A perben a férj képviselte a nejét.) A battonyai Mikes Kelemen Katolikus Gimnázium és Szakközépiskola, Általános Iskola és Óvodában matematikát oktató tanárnak közel 300 ezer forintot ítélt meg a bíróság elmaradt járandóságként. Ez a pernyertesség megnyitotta az utat a többi tanár előtt, hogy megkaphassák jogos jussukat.
Nagy valószínűséggel ennek ment elébe az egyházmegye fenntartásában lévő battonyai oktatási intézmény, amikor a munkaügyi pert kezdeményező tanárát, Nagy Erikát ez év márciusában mondvacsinált okokból azonnali hatállyal menesztette. Az elbocsátott tanár, akivel szemben az elmúlt 30 évben semmilyen kritika nem merült fel, keresetében leírta: „Megtorlásként értékelhető elbocsátása, mert hat társával együtt pertársaságot alapítva követelték jogos járandóságukat.” A pertársaság első fokon megnyerte a pert, ahogy első fokon ugyancsak pert nyert Nagy Erika, mert elbocsátása gyakorlatilag minden idevágó jogszabályt megsértett. (Erről bővebben itt írtunk.) Mint később látjuk, a tanár jogellenes kirúgása azért megtette a hatását, noha évekre visszamenően a Szeged-Csanádi Egyházmegye 11 (Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyében lévő) iskolájában tanító tanárainak jár a pótlék
A Szeged-Csanádi Egyházmegye és jogi képviselői mind az első, mind a másodfokú bírósági tárgyaláson, majd a jogerős ítélet után az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányjogi panaszukban abba kapaszkodtak, hogy az idézett kormányrendelet a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, az átlagnál jóval nagyobb munkanélküliséggel sújtott települések kapcsán „községekről” ír, miközben Battonya 1989 óta város. Igaz, utóbb módosították a jogszabálynak ezt a passzusát. Erre hivatkozva, valamint arra, hogy a kormányrendelet melléklete a felsorolt települések között szerepelteti Battonyát, mind a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, mind a Gyulai Törvényszék arra az álláspontra helyezkedett, hogy a dél-békési kisváros és iskolája az idézett kormányrendelet hatálya alá tartozik. De ennél továbbment a bíróság, mint korábbi cikkünkben idéztük is, hiszen leszögezte: „Az objektív teleologikus jogértelmezés is arra vezet, hogy a kormányrendelet a perbeli időszakban hatályos község kifejezést a perbeli esetre annak település értelmében alkalmazza a bíróság”. Ugyanerre jutott az Emberi Erőforrások Minisztériuma köznevelési-irányítási főosztálya is Bene Tibor megkeresésére.
| ||
A Szeged-Csanádi Egyházmegye azonban nem hátrált, és alkotmányjogi panaszát arra alapozta, amit a község, a város és a település fogalomkörében már tisztáztak a bíróságok. Így a beadvány – mindezek ellenére – megismételte, hogy az eredeti kormányrendelet „községről” írt a hátrányos helyzetű településeket említve, míg Battonya közel 30 éve város.
A bíróságok ilyenfajta jogértelmezése és ítéletei a Szeged-Csanádi Egyházmegye szerint sértik az Alaptörvényben foglalt jogállamiság elvét, hiszen abban Magyarország területe fővárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik. Ám egyben azt is előterjesztette az Alkotmánybíróságnál az egyházmegye, hogy az Alaptörvényben rögzített tisztességes eljáráshoz való elvet is megsértették a bírói ítéletek. Ezt azzal indokolta, hogy a jogállamiság sérelme valósult meg, mert a bíróságok túlterjeszkedtek a jogszabály tételes szövegén. „A bíróságok nem tisztességes módon jártak el, amikor önállóan értelmezték a rendelkezéseket, ahelyett, hogy már az eljárás során kérték volna a jogszabályok alkotmányos vizsgálatát” – állt az alkotmányjogi panaszban. Mindezekre tekintettel az egyházmegye kérte az ügyben született bírói döntések megsemmisítését az Alkotmánybíróságtól.
„Az indítványozó alkotmányjogi panaszában szereplő, megsértettnek állított jogok egyike sem minősül az Alaptörvényben biztosított és védett jognak” – állapítja meg a panaszra adott alkotmánybírósági határozat. A testület ez év október 10-én született visszautasító végzése leszögezi, hogy az indítványozó egyházmegye jogi álláspontjával szemben nem sérült az ügyben a tisztességes eljáráshoz való jog sem. Ehhez pedig hozzáteszik, hogy „alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be. Ez a feltétel a jelen ügyben benyújtott panasz vonatkozásában nem teljesült.”
Az Alkotmánybíróság a Szeged-Csanádi Egyházmegye alkotmányjogi panaszára válaszolva megerősítette, hogy a tényállás megállapítása és a jogszabályok értelmezése továbbra is a bíróságok hatás- és feladatkörébe tartozó feladat, melyet az AB nem vonhat magához. Mint kifejtették: „csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölhetik ki.” Ellenkező esetben ugyanis az Alkotmánybíróság egyfajta „szuperbíróságként” működne, és a meglévő bíróságok mellett újabb hagyományos jogorvoslati fórumként járna el. Ez a taláros testület részéről, tehetjük hozzá, vaskos szerepzavar lenne. A jogi alapokat rögzíti a Salamon László tanácsvezető alkotmánybíró által vezetett testület, amikor kimondta: az Alkotmánybíróság feladata nem a tény-, illetőleg a jogkérdések felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból adódó minimumot számon kérje a bíróságoktól. A fentiekre tekintettel az indítvány nem vetett fel alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdést, továbbá nem mutatott rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre,és a nem felelt meg a határozottság követelményének sem, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasította.
A Szeged-Csanádi Egyházmegye ezzel minden bírói és jogorvoslati fórumot végig járt, és mindenhol vesztett. Oda jutott vissza, ahonnan elindult, s amiről a 11 évvel ezelőtti, 2006-os kormányrendelet szól: pótlék jár a hátrányos helyzetű településeken oktató tanárainak. Egyes becslések szerint az eddig ki nem fizetett pótlékok nagyságrendje elérheti a száz, de akár a több százmillió forintos nagyságrendet is. Ám mindez csak elvi lehetőség. Az érintett iskolákban dolgozó, és névtelenségüket kérő tanárok a cikk szerzőjének elmondták: a több száz oktatóból eddig összesen nyolcan indítottak, és nyertek részben jogerősen, részben még nem jogerősen munkaügyi pert. Ám több per kezdeményezése a megfélemlített légkörben nem, vagy alig várható. Így az valószínűsíthető, hogy az egyházmegye olcsón ússza meg a jogszabályok be nem tartását és saját tanárai jogos járandóságának semmibe vételét. A jogszabály úgy szól, hogy csak három évre visszamenően érvényesíthető az elmaradt pótlék. Sokaknál sokkal régebb óta ketyeg az óra.
Pótlékmentes övezet
Százmilliós nagyságrendű az a ki nem fizetett pótlék, amit az elmúlt 11 évben nem kaptak meg a Szeged-Csanádi Egyházmegye különösen hátrányos helyzetű településeken tanító pedagógusai. Pontos adatokat nem hajlandók közölni, az adatvédelmi hatóság pedig nagyon könnyen elfogadta az egyházmegye álláspontját.
