A múlt év végének egyik közéleti szenzációja volt, hogy az Alkotmánybíróság – formai hibák, egészen pontosan „közjogi érvénytelenség” miatt – még hatályba lépte előtt megsemmisítette a szakértők, jogvédők és az érintett egyházi közösségek vezetői által darabokra cincált egyházügyi törvényt. Mindez korántsem zavarta a Fidesz-KDNP törvénygyár működtetőit. Az új törvényt számos emberi jogi és vallási kérdésekben jártas megfigyelő szerint nem csupán ugyanolyan formai hibák kíséretében, a jogalkotásra vonatkozó szabályok hasonlatos megsértésével fogadta el, mint elődjét – de tartalmilag is pontosan olyan defektes, mint elődje. Ráadásul a törvényalkotók mindenképpen szerették volna fenntartani az eredetileg tervezett és a már megvalósult jogi szabályozás közötti átmenetet – nem véletlenül: mindkettő a saját „szellemi termékük". Éppen ezért azok az egyházi szervezetek, amelyek múlt év december 20-ig benyújtották kérelmüket az ügyben akkor még illetékesnek tűnő Közigazgatási- és Igazságügy minisztériumhoz, (az új, 2011. évi CCVI. törvény 34.§ (2) bekezdése értelmében) ideiglenesen maradhatnak egyházi rangban – a többiek vallási egyesületként folytathatják, ha maradt még kedvük hozzá. 14 történelmi egyház – mármint amelyet a parlament annak titulált – automatikusan megtarthatja státuszát.
Lukács Tamás. Fellép a lélekvásározók ellen
Fotó: MTI
Lukács Tamás, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának elnöke szerint pusztán azt szerették volna, hogy akik december 20-ig jóhiszeműen kérték az egyházi státuszuk jogfolytonos fenntartását, azok ne szenvedjenek kárt. No de a kormany.hu oldalon gondosan felsorolt felekezetek sem mind maradhatnak – erre utal eddig az Országgyűlés, pontosabban az ezt irányító kormánypárti grémium magatartása, melyre természetesen az új törvény hatalmazza fel őket! Annak értelmében ugyanis már nem a (szükséges iratkiegészítéseket és csatolt dokumentumokat azért befogadó) Navracsics-minisztérium, hanem a parlamenti bizottság végzi a kérelmek elbírálását – a Magyar Tudományos Akadémiával karöltve. Az MTA olyannyira komolyan vette új funkcióját, hogy már létre is jött egy akadémiai bizottság Hámori József akadémikus, egykori miniszter vezetésével, amely az egyházi kérelmek megalapozottságát fogja vizsgálni. A tisztelt tudományos grémium tegnap még úgy tudta, hogy 32 egyházjelölt ügyében kell vizsgálódniuk – ennyit adott át a vallásügyi bizottság, pontosabban annak elnöksége. A lista később mindenképpen bővülni fog, elvégre február 3-ig a törvény valamennyi érintett egyháznak megengedi, hogy kiegészítse kérelmét. Ezek szerint egy egyesület akkor ismerhető el vallásként, ha alapcélként vallási tevékenységet végez, tanításának lényegét kifejező hitvallása és rítusa van, és legalább százéves nemzetközi működéssel rendelkezik, vagy legalább húsz éve szervezett formában, egyesületként működnek Magyarországon – ebbe, megengedő módon, beletartozik a hatályát vesztő előző, 1990-es törvény szerinti működés is.
A kormánypárti nyilatkozók korábban sem és most sem rejtik véka alá, hogy az előző törvények alapján működő 360 vallási közösséget sokallják – de még a december 20-ig befutott kérelmek számát is gyanúsan magasnak találják. (Lukács tréfásnak szánt megfogalmazása szerint a vicc kategóriájába tartozik, hogy Magyarországon 17 buddhista egyház van – miközben ennyi Kínában sincs!). A hitkérdésekben ezek szerint monopolhelyzetben lévő fideszes és KDNP-s honatyák nem haboztak kiszivárogtatni azt sem: maximum 40 egyházat tartanak szükségesnek – ezt persze hivatalosan nem erősítették meg. Mindenesetre ez irányba mutat, hogy az első rosta után (aki nem kérelmezett időben, az eleve kiesik) egy újabbat is alkalmaznak, immár tudományos segítséggel. Izgatottan várjuk, hogy az MTA által kijelölt tudós szakértők milyen szempontok szerint vizsgálják majd a kérelmező felekezeteket, s ezek alapján milyen eredményre jutnak majd. Meg is kerestük ez ügyben az Akadémiát, de cikkünk elkészültéig nem reagáltak. Támpontjaink azért vannak – lásd fenn az új törvény rendelkezéseit. És csak az első körben ilyen „megengedő” a törvény: akinek az ügye nem kerül február végéig a parlament elé (amely majd kétharmados többséggel határoz ügyükről – de hát tudjuk: ez nem lesz gond…) annak az Országos Választási Bizottság által hitelesített 1000 támogatói aláírást is prezentálnia kell a népi kezdeményezés szabályai szerint. Értesüléseink szerint az érintett, kérelmüket már benyújtott egyházak egy része időközben eljuttatta a kérelmek elbírálásához szükséges kiegészítő iratokat az e tekintetben adminisztratív feladatokat betöltő minisztériumhoz.
Így tett például a Magyarországi Kínai Chanbuddhista Egyház, amely a lapunknak nyilatkozó Lombos Antal, az egyház vezetőjének tanácsadója szerint joggal hivatkozhat nemhogy száz, de ezeréves működésére is. Igaz az ő helyzetük speciális, elvégre többnyire nem magyar állampolgárságú hívőket mondhatnak magukénak. Speciális és nehezen érthető eljárás alá vonták az Iványi Gábor metodista lelkész által vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget is, amely annak dacára került fel a minisztérium 84 tagú listájára, hogy ezt tudomása szerint nem is kérvényezte – ellenkezőleg: a közösség tiltakozó levelet írt a minisztériumnak – a legvalószínűbb magyarázat szerint ezt értelmezhették ott kérelemként. Amúgy a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség olyannyira nem vesz részt a processzusban, hogy már az új törvényt is megtámadta az Alkotmánybíróságnál, annak megsemmisítését javasolva. (Az egyházak tiltakozóakciójáról lásd videónkat.) Mivel éppen ezért nem is csatoltak semmilyen kísérő dokumentumot amúgy sem létező kérvényükhöz, így alighanem már az említett második rostán kiesnek, s aligha várható hogy a parlamenti bizottság az Akadémiával karöltve kedvezően bírálja el ügyüket. Lukács Tamás a parlament emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának KDNP-s elnöke lapunknak nyilatkozva úgy vélte, hogy az ominózus Iványi-levél tartalmi elemzése nyomán akkor hibáztak volna nagyobbat, ha azt nem értelmezik az egyház további működésére vonatkozó kérelemként. Lukács szerint ezek után még bőven van lehetősége annak, hogy Iványi illetve egyháza jelezze: mégsem kívánnak egyházként működni.
Lukács információja szerint cikkünk születéséig 34 egyház nyújtott be – sokszor ügyvédi segítséggel – olyan iratkiegészítést, amely lehetővé teszi majd ügyük kijelölését. A többi egyházra a 84-ből február 3-ig nyitva áll kapu, hogy megfelelő dokumentumok csatolásával igazolja: a törvény előírása szerint is méltó az egyházi státuszra. Lukács Tamás és az országgyűlési bizottság elnöksége – melynek tagjait a bizottság hatalmazta fel a döntés-előkészítő munka elvégzésére – folyamatosan kapcsolatban áll az érintett egyházakkal és sorban keresi fel őket telefonon, levélben vagy ha máshogy nem, hát e-mail-ben. Itt sem egyszerű a dolguk: Lukács szerint némely elküldött levelük címzett ismeretlen megjelöléssel került vissza hozzájuk. A mostani – Lukács értelmezése szerint függő – jogi helyzet feloldásának eme módszerében nem lát semmi kivetnivalót. Szerinte az illetékes országgyűlési bizottság és az Akadémia efféle együttműködésére akad példa: pontosan így döntenek az újonnan jelentkező nemzetiségiek ügyében. Éppen ezért nem érti, hogy akik a nemzetiségi törvényt elfogadták, azoknak mi kifogásuk van a szabályozás e módjának kiterjesztése ellen. A kormánypárti nyilatkozók, így Lukács bizottsági elnök szavaiból is kitűnik: régóta szerették volna megváltoztatni az egyházügyi törvényt, melyet legitimnek sem tartanak, hiszen még az utolsó pártállami országgyűlés hozta. De épphogy nem a szigora, hanem az engedékenysége miatt támadták, s próbálták megváltoztatni már 1993-tól kezdve, rendre jobboldali képviselők, de eddig hiányzott a szükséges kétharmad (meg tán az előző, szintén „idejétmúlt” Alkotmány sem támogatta volna erőfeszítéseiket). Lukács már az országgyűlési vitában is úgy fogalmazott: az „ateista liberalizmus lélekvására” helyett a „vallásos emberek vallásszabadságának” biztosítása a törvényalkotó célja. Ráadásul arra is többször célzott: a nagy világegyházak (értelmezése szerint sokszor önjelölt, egymással is rivalizáló) magyarországi képviselői közül csak az kaphat egyházi státuszt, aki bírja a hivatalos felhatalmazást és ezt igazolni is tudja. Nekünk nyilatkozva hivatkozott a friss szlovák példára, ahol alaposan megkurtították az egyházként elismert vallásfelekezetek számát. No meg arra is, hogy Nagy-Britanniát sem veszi elő senki a vallásszabadság megsértése miatt, miközben ott nem is történt meg az egyház és az állam szétválasztása (hiszen a királynő az anglikán egyház feje). A vallásügyi bizottság amúgy szabadon mérlegelheti majd az akadémiai vizsgálat eredményeit – ez alapján teszi le az egyházi státusz meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot a Ház asztalára, s erről az Országgyűlés kétharmados többséggel dönt majd. Lukács szerint akkor sem történik tragédia, ha egy vallási közösség elveszíti egyházi rangját: vallási egyesületként tovább működhet, s így a vallásszabadság továbbra is teljes körűen biztosított. Az egyesület az egy százalékot így is megkaphatja, intézményfenntartóként is tovább működhet, sőt, ha korábban jóhiszeműen földeket vásárolt (itt konkrétan a krisnások által felvetett és már korábban a t. Ház elé tárt problémára válaszoltak), akkor azt a földtörvény módosításának értelmében megtarthatja.
