Holló András, az Alkotmánybíróság új elnöke: Nagy ügyek előtt

  • Bugyinszki György
  • 2003. július 10.

Belpol

Új elnököt választott a múlt héten az Alkotmánybíróság (AB). Holló Andrást 1996-ban a szocialisták jelölték alkotmánybírónak. Szakmai körökben liberális felfogású jogásznak tartják, eddigi munkássága azonban árnyalja e véleményt.

Az AB elnöke, Németh János július 31-én betölti 70. életévét, ezért megbízatása automatikusan megszűnik. Utódját, az MSZP támogatásával alkotmánybíróvá lett Holló Andrást a múlt hét elején már az első fordulóban elnökévé választotta az AB; az alelnök Erdei Árpád, a jobboldal delegáltja lett. A szavazás titkos volt, így a voksolási arányokról nem lehet biztosat tudni. A nyilvánosság kizárása egyes jogászok szerint önmagában is problematikus, hiszen nehezen látható be, hogy a szavazati arány miért nem közérdekű adat. Igaz, ha egy erre vonatkozó beadvány érkezne a testülethez, azt el kellene utasítaniuk, hiszen jogszabály nem sérül: az elnökválasztás részleteiről csupán az Alkotmánybíróság belső szabályzata rendelkezik. (A testület működési rendjében más furcsaságok is akadnak: semmi nem korlátozza például, hogy egy adott ügyben mennyi idő alatt kell döntést hozni; az alkotmány - a testület függetlenségének szimbolikus megalapozásaként, nyugati mintára - expressis verbis kimondja, hogy az AB székhelye Esztergom, ehhez képest Budapesten ülésezik. Ennek persze elsősorban takarékossági okai vannak, de ettől még tény marad, hogy az AB eljárásáról és szervezetéről szóló törvény 1989 óta adóssága a parlamentnek.)

Az elnökválasztást idén februárban különös közjáték előzte meg: az AB főtitkára, Pálffy Ilona sajtótájékoztatón közölte, hogy négy alkotmánybíró, köztük a most megválasztott Holló, szóba sem jöhet az elnöki tisztségre, a megbízatás ugyanis három évre szól, és nekik - mandátumuk lejárta vagy életkoruk miatt - ennél kevesebb van hátra kilencéves ciklusukból. Az érvelés abszurd, hiszen a most távozó Németh sem tudta kitölteni a három évet. Ha elfogadnánk Pálffy felvetését, akkor az AB 1998 novemberétől mostanáig elnöklő tagját a 2001-es újraválasztásától illegitimnek kellene tekintenünk.

Volt egy másik érdekesség is a szavazás előtt. A leköszönő elnök nyilvánvalóvá tette: voksolni kíván utódja megválasztásakor. Tény, hogy ezt semmi nem tiltja; az AB első elnöke, Sólyom László azonban nem élt e lehetőséggel, mondván, a döntés a testület olyan időszakára vonatkozik, amelynek ő már nem lesz részese. Németh eltökéltségét alighanem az Alkotmánybíróságon belüli rivalizálás kiélezettsége indokolta. Németh János a hírek szerint Erdei Árpádot támogatta; személyes jó viszonyuk közismert, állásfoglalásaik hasonlóságáról több cikk is megjelent jogi szaklapokban. Több fontos ügyben (APEH-rendőrség, eutanázia, gyülekezési törvény) ugyanakkor "széthúztak", vagyis egyikőjük mindig különvéleményt írt a másik álláspontjához. Erdei mögött további három - konzervatív beállítottságúnak mondható - alkotmánybíró is felsorakozott: Strausz János, Harmathy Attila és Tersztyánszkyné Vasadi Éva. A jól értesültek azt is tudni vélték, hogy Kukorelli István, a testület "legliberálisabb" tagja is Erdeit támogatta.

Holló András, aki 1998 óta az AB helyettes elnöke, ezzel szemben - a papírforma szerint - csupán négy szavazatban reménykedhetett (Bagi István, Czucz Ottó, Kiss László, Bihari Mihály). Ha feltételezzük, hogy a két fő rivális - Holló és Erdei - önmagára szavazott, akkor a - jelenleg még - 11 tagú testületben Németh János voksával Erdeinek kellett volna nyernie. (Ha így alakul, Holló alelnök marad, hisz az ő mandátuma nem járt volna még le.) Mégsem ez történt. Forrásaink szerint az elnökválasztást semmiféle egyeztetés (sem formális, sem informális) nem előzte meg, így könnyen előfordulhatott, hogy volt olyan is, aki csak egy-két szavazatot kapott, amivel

alaposan felforgathatta

a beállni látszó erőviszonyokat. (A szavazás eredményességének csak az összes bíró részvétele a kritériuma, abszolút többségre nincs szükség, jelölési procedúra nincsen, szavazategyenlőség esetén az lesz az elnök, akinek hosszabb ideje áll fenn a megbízatása.) Korábban felmerült Harmathy Attila neve is a poszt várományosaként, aki - mint a testület egyetlen akadémikus tagja - komoly tiszteletnek örvend a bírák körében, ráadásul a habitusa garancia lett volna arra is, hogy a Németh-éra "egyet jobbra, egyet balra" gyakorlatát folytatva elkerülje a konfrontációt a politika szereplőivel. Elképzelhető tehát, hogy Harmathy is kapott szavazatot, mint ahogy azt is rebesgették, hogy az elméleti felkészültségéről ismert Bihari Mihály is szívesen látta volna magát tisztségviselői szerepben.

Az AB tagjait pártpolitikai szempontok szerint nehézkes csoportosítani; a bírák rendkívül kényesek a függetlenségükre, és nem ritka, hogy ügyenként más-más "koalíciók" verődnek össze. Az eutanázia-döntésben például a "papíron szocialista" Kiss és Czucz a konzervatív többséggel szavazott.

Holló András ténykedésének

is vannak emlékezetes pillanatai: amikor 1999-ben az Orbán-kormány nem tett eleget törvényi kötelezettségének, és nem emelte az előírt mértékben a nyugdíjakat, Holló volt az előadó bírója annak a döntésnek, amely kimondta: mindez nem alkotmányellenes. Amikor 2000-ben az ombudsmanok alkotmányértelmezést kértek a testülettől arról, hogy vajon a szociális biztonsághoz való jogból következik-e a lakhatás joga, Holló a nemleges álláspont mellett kötelezte el magát, ami sokak szerint furcsa lehet egy baloldalinak mondott bírától. Érvelése szerint az államnak kötelessége biztosítani a szociális ellátórendszert, de a lakhatás jogához hasonló nevesíthető jogosítványok nem vezethetők le ebből (kivéve, ha életveszélyben van az adott hajléktalan). Holló akkor is szembement az őt delegáló párt érdekeivel, amikor 1999-ben azok oldalára állt (megítélésünk szerint helyesen - a szerk.), akik elutasították a szocialisták azon népszavazási kezdeményezését, amely az államfő közvetlen megválasztására irányult; indoklása szerint ez ugyanis burkolt alkotmánymódosítás lett volna. Előadó bíróként jegyezte azt a döntést is, amely szerint az APEH-rendőrség számára titkosszolgálati eszközök alkalmazását lehetővé tevő törvény alkotmányellenes, mert nem kétharmados többséggel fogadták el. A csonka médiakuratóriumi elnökség ügyében Holló Németh Jánossal együtt különvéleményt fogalmazott meg, amelyben úgy vélték: ellenzéki delegáltak nélkül alkotmányellenesen működik a testület. A "sajtóválasz" kötelező érvényű közzétételét vizionáló lex Répássyt az AB megsemmisítette ugyan, Holló mégis különvéleményt fogalmazott meg, mert álláspontja szerint nem az a baj, hogy az akkori kormánytöbbség nem szabályozta a válasz terjedelmét, hanem az egész elképzelés ellentétben áll az alaptörvénnyel. Mindezekkel együtt Hollót - Kukorelli mellett - az AB legliberálisabb tagjának tartják, az azonos neműekre vonatkozó magasabb beleegyezési korhatárt eltörlő határozatnál például a többségi álláspontot képviselte, csakúgy, mint a nagy alapjogi döntéseknél (gyülekezési, egyesülési törvény).

Az Alkotmánybíróság elnökének nincsenek kivételes jogosítványai, így Holló András személyiségének csak minimális hatása lehet a testület irányvonalára. A határozatoknál az ő szava dönt ugyan szavazategyenlőség esetén, de egyáltalán nem biztos, hogy élni is kíván ezzel a lehetőséggel. Sólyom László például több esetben is úgy döntött hasonló esetekben, hogy inkább ne szülessen határozat.

(Van egy nagyobb probléma is: a megüresedett alkotmánybírói szék - várhatóan októberi - betöltése korántsem látszik egyszerű feladatnak. A politikai bizalmatlanság oly nagy, hogy az ellenérdekelt parlamenti fél támogatása csak viszonossági alapon várható [az érvényes választás tudniillik kétharmados országgyűlési támogatást igényel]. Ezért - információink szerint - felmerült, hogy Czucz Ottó hamarosan a luxembourgi Európai Bíróságra távozik, hogy a Ház egyszerre választhasson meg egy jobb- és egy baloldalról javasolt bírát.)

Holló András a megválasztásakor megígérte: régóta húzódó, "nagy" ügyeket is napirendre tűz. Példaként a rendőrségi törvényt említette, amit a leköszönő Németh a legnagyobb restanciának nevezett. (Remélhetően a ´97 óta várólistán lévő médiatörvénnyel kapcsolatos beadványokat is tárgyalni fogják.) Az új AB-elnök

szorgos ember

hírében áll: hat és fél éves működése óta 273 ügynek volt az előadója. Egy forrásunk olyan "automataként" jellemezte, aki a feltett kérdésre a Sólyom-bíróság 8 évének döntései alapján kidobja a választ. "Sólyom felépítette a házat, Holló pedig belakja" - mondta el egy informátorunk, arra utalva, hogy míg Sólyom László egy közjogi dogmarendszer kiépítésén fáradozott, Holló András sokkal inkább az írott joganyag értelmezésére korlátozza saját szerepét. Egy korábbi interjújában ugyanakkor úgy fogalmazott: "Úgy érzem, nem vagyok fafejű pozitivista, fogékony vagyok a szellemes aktivizmusra is." Nyilatkozataiban is rendre hangsúlyozza a folytonosságra való törekvést mint munkássága vezérfonalát. Regnálása alatt tehát valószínűleg nem születik majd olyan, a Sólyom-féle testület által lefektetett alapelvekkel teljes mértékben szembemenő határozat, mint például az átvilágítási törvény újságírókra való kiterjesztésének a jóváhagyása (Németh-korszak, előadó bíró: Tersztyánszkyné). Szakmai körökben "üzemszerű" munkát várnak tőle - erre, ahogyan többen mondták, ügyészi rutinja és bürokratikus alkata alkalmassá is teszi -, noha az ügyek kiszignálása után már nem rajta múlik a testület munkabírása. A Németh-korszakot a leggyakrabban "politikai egyensúlyozása" miatt bírálták (mondván, a kormánynak kedvezőtlen döntést rövid időn belül egy kedvező követte). Holló - kollégái szerint - kevésbé kompromisszumkereső; vállalja a konfliktusokat, a konfrontációt, egyszersmind zártabb is a politika irányában, mint elődje.

Bugyinszki György

Holló András 1943-ban született, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott 1966-ban. Előbb fogalmazóként, majd ügyészként dolgozott; 1971-től a Legfőbb Ügyészség munkatársa. 1971 és 1981 között az ELTE-n alkotmányjogi szemináriumot vezetett, emellett az állampolgári jogok területén kutatott. 1981-től a miskolci jogi kar államtudományi intézet alkotmányjogi tanszékének alapító tanára, 1984-től docense, 1993-ig tanszékvezetője.

1984-ben kandidátusi fokozatot szerzett a közigazgatás ügyészi felügyeletének közjogi alapkérdései témakörében. Elméleti munkássága elsősorban a törvényesség-alkotmányosság elvi kérdéseire és az állampolgári jogok védelmére terjed ki. 1989-1990-ben részt vett az Igazságügyi Minisztériumban zajló, új alkotmányt előkészítő munkálatokban. 1990-től 1996. november 12-éig az Alkotmánybíróság főtitkára volt, majd az MSZP jelöltjeként az Alkotmánybíróság tagja lett. 1998 novemberétől helyettes elnök, idén augusztus 1-jétől pedig a testület elnöke, várhatóan egészen 2005. november 12-ig, amikor megszűnik kilencéves alkotmánybírói megbízatása.

Neked ajánljuk