Honvéd Kórház: egy kinevezés utóélete: Nézőpontok

szerző
Bundula István
publikálva
1998/32. (08. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár élén történt változásról szóló múlt heti írásunkban (A kormány határozott, július 30.) külön fejezetben foglalkoztunk egy számunkra furcsa kinevezéssel: a Központi Honvéd Kórházban a minőségbiztosítás és minőségellenőrzés rendszerének kidolgozásával olyan személyt bíztak meg, aki ellen egyrészt büntetőperek folynak, másrészt az illetővel annak idején foglalkozott az OEP működését vizsgáló parlamenti bizottság is. A dolog érdekességét csak fokozta, hogy az érintett, dr. Porkoláb Zsolt tagja Wachsler Tamás közigazgatási államtitkár (Honvédelmi Minisztérium) egyik szakértői csoportjának.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár élén történt változásról szóló múlt heti írásunkban (A kormány határozott, július 30.) külön fejezetben foglalkoztunk egy számunkra furcsa kinevezéssel: a Központi Honvéd Kórházban a minőségbiztosítás és minőségellenőrzés rendszerének kidolgozásával olyan személyt bíztak meg, aki ellen egyrészt büntetőperek folynak, másrészt az illetővel annak idején foglalkozott az OEP működését vizsgáló parlamenti bizottság is. A dolog érdekességét csak fokozta, hogy az érintett, dr. Porkoláb Zsolt tagja Wachsler Tamás közigazgatási államtitkár (Honvédelmi Minisztérium) egyik szakértői csoportjának.

Az elmúlt napokban a Kurír, majd a Magyar Hírlap már botrányról írt (úgy, hogy az esetet először tárgyaló két lapra, a Magyar Narancsra és a Világgazdaságra még véletlenül se hivatkoztak, de ez most mellékszál), felvetve, hogy az ügy kapcsán a miniszteri vizsgálat sem kizárt. Lapzártánk idején (hétfőn) úgy tudjuk, ez nem valószínű; ugyanakkor Porkoláb Zsolt hétfő este a Narancsnak elmondta, hogy a Honvéd Kórház főigazgatójának, László Imrének felajánlotta lemondását. Hozzátette: függetlenül attól, hogy ezt a főigazgató elfogadja-e, avagy sem, ő mindenképpen távozik. A "sajtótámadások" lehetetlenné teszik további munkáját, és "olyan érdekek kereszttüzébe" került, amelyben nem kíván részt venni. Kérdésünkre, hogy milyen érdekekről van szó, csupán annyit mondott, hogy "nyilván sokakat zavart, amikor szóvá tette" a katonai egészségügy terén tapasztalható "olykor érthetetlen túlköltekezéseket".

Egy kérdés

Az elmúlt napok nyilatkozatai azt sugallják, hogy Wachsler Tamás nem tudott Porkoláb kinevezéseiről (vezetői állás a Honvéd Kórházban plusz tanácsadóiság). Az indokok lényegében a következők: 1. Porkoláb kórházbeli kinevezésére még akkor került sor, amikor az új Honvédelmi Minisztérium fel sem állt; 2. a tanácsadói testület ülésére - László Imre főigazgató-főorvos helyett - csak ideiglenesen került be, mint az adott témában kompetens személy. Egyébként Wachsler ugyanazt a következtetést vonja le a Kurírban, mint amit Porkoláb a Narancsnak nyilatkozva: a katonai egészségügy "darázsfészek"; aki ebbe belenyúl, azt vagy lehetetlenné teszik (mint, saját értelmezése szerint, Porkolábot), vagy előbb-utóbb hírbe hozzák (mint, saját értelmezése szerint, Wachslert).

Porkoláb elmondása szerint Wachslerrel régóta ismerik egymást: mindketten miskolciak, s "amikor én voltam a Fidesz Borsod megyei elnöke, akkor Tamás volt a megyei választmány elnöke". (Porkoláb Zsolt megjegyezte, Fodor Gáborékkal együtt annak idején ő is távozott a pártból.) Amikor Wachsler Tamás meglátta az első szakértői ülésen, így Porkoláb, "megkérdezte tőlem, Zsolt, biztos jó lesz, hogy te itt vagy?" Porkoláb Zsolt úgy véli, Wachsler tisztában volt azzal, hogy személye támadásra adhat okot, hiszen az államtitkár tudott "előéletéről" (ez utóbbit illetően maga Wachsler is így nyilatkozott a Magyar Hírlapnak).

Beszélgetésünkkor Porkoláb Zsolt utalt arra, hogy a Honvéd Kórházban történtek "Kis Gyulának és csapatának" köszönhetők. (Kis Gyula MDF-es exképviselő volt az elnöke az egészségbiztosító gazdálkodását egy éven át vizsgáló parlamenti bizottságnak.) Porkoláb az ő kezüket látja abban is, hogy Póda Jenő, Orbán Viktor biztonságpolitikai tanácsadója ismertette a tényeket a Honvéd Kórház vezetésével. Úgy tudjuk, Pódának nem ez volt az első akciója Porkoláb-ügyben: nem sokkal korábban ő akadályozta meg azt, hogy Porkoláb még előnyösebb pozícióhoz jusson a katonai egészségügy terén (lásd múlt heti írásunkat). (Ezt az információt egyébként - hogy ti. Porkolábnak kulcsszerepet szántak a katonai egészségügy reformjában - László Imre kórház-főigazgató az egyik napilapban "méretes kacsának" nevezi; ez is egy nézőpont, természetesen.) A Narancs információi változatlanul azt valószínűsítik (az ellenkező tartalmú nyilatkozatok dacára is), hogy Porkolábnak volt politikai (kormánypárti) támogatottsága is; ez magyarázza a magas szintű, vagyis a miniszterelnöki hivatali közbelépést is.

Kérdéses az az állítás is, hogy Porkoláb csupán vendégként jelent meg a Wachsler Tamás-féle tanácsadói testület ülésén. A múlt heti cikkünkre reagálva az érintett ezt írta szerkesztőségünknek: "A HM közigazgatási államtitkár úr által létrehozott testületbe, amelynek feladata a magyar honvéd egészségügy struktúrájának áttekintése és a jövőbeni feladatokra való javaslattevés, a testület civil tagjainak kiválasztására javaslatot tevő dr. Gusztonyi Ágnes felkérésére, a Központi Honvéd Kórház főigazgatójának egyetértésével került sor személyem delegálására." A főigazgató, írja másutt, támogatta a testületi munkára való felkérést. E megfogalmazás egyértelműen állandó tagságra utal; ami ugye nem ugyanaz, mintha Porkoláb a főigazgató helyett vett volna részt az ülésen.

(Mellesleg: e testület tagja az a Szepesi András is, aki a Csehák-féle minisztériumban főcsoportfőnök volt anno, s aki tagja volt a Sándor-Simsa-féle tb-önkormányzatnak is.)

Félreértések elkerülése végett: az ügynek semmiképpen sem kívánunk a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítani. Ugyanakkor feltűnő, hogy egy vitatható kinevezés nyomán az érintettek elkezdenek meglehetősen ellentmondásos nyilatkozatokat adni; ez viszont joggal veti fel annak a gyanúját, hogy voltaképpen egy balul sikerült pozícióosztás elmaszatolásának vagyunk tanúi.

Miért, vajh´ miért?

Porkoláb Zsoltnak tehát meggyőződése, hogy ügyeit azért most hozzák elő, mert ez bizonyos köröknek érdeke. Úgy véli, annak idején hasonló okok miatt foglalkozott vele a parlamenti vizsgálóbizottság is. "Egy kis porszem voltam abban a játszmában, amelynek célja Sándor László és Simsa Péter tb-önkormányzati, illetve Fejes László és Illés Béla OEP-vezetők lejáratása volt." "Kis Gyula és csapata" lényegében a tb-önkormányzatok visszaállamosítását készítette elő (amit most a Fidesz-kormány végre is hajtott), s a Sándor-Simsa-féle vezetés útjában állt e törekvésnek, értelmezett lapunknak Porkoláb Zsolt. (Ezen a ponton határozott állást foglalnánk: az egészségbiztosító leggyalázatosabb korszaka - CM-klinika, Over, Wesselényi utca stb. - éppen a Sándor-Simsa- [´96 elejétől ´97 nyaráig csak Simsa-] periódus volt. Ekkoriban vált nyilvánvalóvá, hogy a tb-önkormányzatoknak az adott felállásban - szakszervezetek plusz ún. munkaadói szervezetek - egyelőre nincs létjogosultságuk.)

A vizsgálóbizottsági jelentésekben Porkoláb Zsolt neve a magán-betegszállítások kapcsán merült fel. A Szamaritánusok Buda Környéki Mentőegyesületének (SZM) működését vizsgálva a bizottság számos tisztázatlan körülményt tárt föl (lásd: Gyűjtsd a tőkét!, MaNcs, 1997. május 22.). Az SZM elnöke Illés Béla volt, az OEP akkori főigazgató-helyettesének, Illés Bélának a fia. Ifj. Illésék szerint egyesületük rendelkezett a befogadáshoz szükséges ÁNTSZ-okirattal (ami egyik feltétele annak, hogy bekerülhessenek a tb rendszerébe, s az OEP kötelezettséget vállaljon az SZM szolgáltatásainak finanszírozására). 1996 nyarán derült ki, hogy ez nem igaz: az SZM kérelmét csak jóval később nyújtotta be, ami azt jelentette, hogy egy kivételével valamennyi mentőautójának OEP-finanszírozása hónapokig törvényellenes volt. A bizottság ugyanígy nem találta az ún. befogadói nyilatkozatot sem. Mindössze egy olyan feljegyzésre bukkant, amelyben Illés Béla (apa és főigh.) 1994. december 13-án arra utasítja a hivatal finanszírozási főosztályát, hogy Illés Béla (fiú, SZM-elnök) vállalkozásának 1 millió 250 ezer Ft-ot utaljanak át. Ám mivel nem volt még érvényes OEP-SZM-szerződés (az csak 1995 februárjában lett), ezért az utalás, a főigh.-i ukáz értelmében az Országos Mentőszolgálaton (OMSZ) keresztül történt. Ami nem volt gond: Illés Béla (fiú, SZM-elnök) 1994. december 13-án az Illés Béla (apa, OEP-főigh.) irodájából küldött faxon arra kérte az OMSZ-t, hadd történhessen rajtuk keresztül az utalás, s az SZM-nek érkezett átutalásokat egy általa megnevezett számlára utalja az OMSZ tovább. Világos konstrukció.

A jelentés továbbá megállapította: a szerződés értelmében az SZM orvosilag indokolt betegszállításokat végez a MÁV Kórház megrendelésére. A betegszállításról menetlevelet kell vezetni, azok összesítését a megbízóval havonta igazoltatni és a hasznos kilométerek feltüntetése mellett az OEP-nek benyújtani - az pedig fizet. Ami furcsa: az igazolások hitelességéért a megbízott - tehát az SZM! - felelt. Ezek után aligha véletlen, hogy egy OEP-ellenőrzés megállapította: a Szamaritánusok számítógépes elszámolása, valamint a MÁV-igazolások közötti eltérések miatt a kimutatások nem tekinthetők hitelesnek. (A legendás FDT-179-es rendszámú mentőkocsi például úgy tett meg egy nap alatt 2400 kilométert, hogy ugyanazon napszakban Miskolc környékén és a Dunántúlon is lebonyolított egy rakás szállítást.)

Az ehhez hasonló ügyek alapján a bizottság végül arra a következtetésre jutott, hogy "1995-ben a magán-betegszállítóknak kifizetett 300 millió Ft kb. 30 százaléka mögött nincs valós teljesítés".

Az 1996. július 4-i bizottsági ülésen Kis Gyula elnök ismertette Pintér Sándornak, az ORFK akkori főkapitányának levelét: "Tisztelt Képviselő Úr! Tájékoztatom, hogy a Borsod-Abaúj Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozást folytat dr. Porkoláb Zsolt és társai ellen, a Btk. 318 paragrafus (1) bekezdésbe ütköző stb., minősülő, különösen nagy kárt okozó csalás és más bűncselekmények alapos gyanúja miatt. A nyomozás adatai szerint 1996 januárjától dr. Porkoláb irányításával a Pannon Betegszállító Kft. (Miskolc, Repülőtér u. 3.) betegszállító tevékenységet végzett az Országos Egészségpénztárral szerződéses viszonyban lévő Szamaritánusok Buda Környéki Mentőegyesülete részére. Az elszámolás alapját képező menetleveleket meghamisították, a tényleges teljesítmény helyett jóval nagyobb teljesítmény után igényelték, jogtalanul, az állami támogatást."

Véleményszabadság

Porkoláb Zsolt lapunknak elmondta: a parlamenti vizsgálóbizottság jelentéseit, jegyzőkönyveit nem olvasta, őt vagy munkatársait a vizsgálat alatt senki nem kereste: sokadszor megjegyezte, hogy a személyét érintő elmarasztaló megállapítások "Kis Gyula és csapata a magánvéleményét tükrözik". Pintér Sándor levelével kapcsolatban pedig kijelentette, hogy a "BAZ Megyei Rendőr-főkapitányság 1996 júniusában nem indított ellenem különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében nyomozást, amelynek témaköre a Pannon Betegszállító Szolgálat működése lett volna. Ha az akkori rendőrfőkapitány így tájékoztatta a parlamenti bizottságot, akkor ez a tájékoztatás téves volt", noha azt elismerte, hogy cége valóban dolgozott az SZM-nek, mégpedig betegszállításokat végzett, s ily módon menetleveleket is állított ki. Porkoláb Zsolt állította: épp ő volt az, aki rendezni próbálta a magán-betegszállítások körüli kaotikus helyzetet, amikor az OEP kötelékébe került. Arra a felvetésünkre, hogy az OEP főosztályvezetőjeként hogyan lehetett a Pannon Betegszállító Kft. ügyvezetője is egyben, s mint ilyen, hogyan tartozhatott hozzá a magán-betegszállítások ügye anélkül, hogy az összeférhetetlenséget bárki is felvetette volna, a következőket válaszolta: bár 1996 januárjában nevezték ki, már 1995 tavaszán az OEP-hez került. Illés Béla (az apa) nem akarta alkalmazni, éppen mentős érdekeltségei miatt, ezért "próbaképpen" megbízta azzal, hogy a betegszállítás terén dolgozzon ki racionalizálási javaslatot. Miután ezt, mint állítja, sikerrel elvégezte, s munkája Lépes Péter akkori népjóléti államtitkár elismerését is kivívta, Illés (az apa) kinevezte főosztályvezetővé. Igaz, állítja Porkoláb, kinevezése után Illés (apa stb.) "megtiltotta, hogy betegszállítással foglalkozzak; hozzám például a járulékreform kérdése tartozott". Ekkor lemondott a Pannon Betegszállító ügyvezetéséről, ám mire e módosítás a cégbíróságon végigfuthatott volna, letartóztatták, mivel felmerült annak alapos gyanúja, hogy a Budapest Bank miskolci fiókvezetőjével összejátszva "jelentős anyagi ellenszolgáltatás fejében" valótlan tartalmú hitelkérelmeket készített. (Lásd: Világgazdaság, 1996. március 11.) (Az ügy azóta bírói szakaszba jutott.) "A börtönben úgy döntöttem (hét hónapig volt előzetesben - B. I.), hogy ha már az OEP-állásomnak vége, legalább ez az ügyvezetés maradjon meg. Ezért a módosítást visszavonattam" - emlékezik Porkoláb Zsolt. Így történhetett, hogy cége nevében letartóztatása alatt mondott le az állami támogatásról is a Borsodi Mentőszolgálat javára. "Talán egy hónapig ha kapott a Pannon az OEP-től pénzt" - állította. Ami azt valószínűsíti, tesszük mi hozzá, hogy a befogadás iránti kérelmet cége az ő főosztály-vezetősége idején nyújtotta be az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz.

Kérdésünkre, hogy OEP-pozícióját nem Illés Béla főigazgató-helyettes jóindulatának köszönhette-e, mivel Illés Bélát (fiú, SZM-elnök) ismerte, és üzleti kapcsolatban állt vele, határozott nemmel felelt. "Béla bácsit (Illés Béla apát, OEP-főigh.-t) már 1983 óta ismerem, hiszen Péter fiával együtt jártunk Debrecenben az orvosira. Kollégiumi titkárként arra kértek, hogy a miniszterhelyettes (id. Illés Béla akkori beosztása - B. I.) renitens fiára figyeljek már oda egy kicsit. Így ismerkedtünk meg."

(Megpróbáltuk elérni a parlamenti vizsgálóbizottság volt elnökét, Kis Gyulát, hogy reagáljon Porkoláb Zsolt nyilatkozatára. Kis Gyula jelenleg szabadságon van; volt bizottsági szakértője, Markos András a Porkoláb által elmondottak egy részét megütközéssel fogadta. A lapzártára, illetve a késő esti időpontra való tekintettel azonban abban állapodtunk meg, hogy véleményét következő számunkban fejtené ki.)

*

Porkoláb Zsolt úgy látja, hogy kútba esett Honvéd kórházbeli állása arra lett volna jó, hogy ismét visszakerülhessen az egészségügy vérkeringésébe, ahonnan 1996-ban, letartóztatásakor került ki. Szakmai kihívásnak tekintette, hogy megmutassa: lehet úgy szervezni egészségügyi ellátást Magyarországon is, hogy az ne milliárdos veszteséget termeljen. Hangsúlyozta: semmi szüksége sem volt az állással járó bruttó 70 500 Ft-os fizetésre, azt egyébként is felajánlotta volna a kórház gyermekalapítványa javára. "Mit mondjak? - ecsetelte helyzetét. - A legújabb típusú 528-as BMW-ben ülök, kezemben egy vagyont érő Nokia telefon, van három házam, két rt., öt kft. vezetője vagyok, egy felügyelőbizottsági tagságom is van, és két jól működő egészségügyi vállalkozásom." Sajnálja, hogy racionalizálási elképzeléseit az állami szférában nem sikerül megvalósítania. Túl sok pénzről van itt szó, és túl erős érdekekről, fejtegette (és ebben maradéktalanul egyet is értettünk), majd így zárta a beszélgetést: "Mindegy, hát visszamegyek a magánszférába."

Bundula István

szerző
Bundula István
publikálva
1998/32. (08. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra