2020. november 10-én az Angol Labdarúgó Szövetség (FA) elnöke, Greg Clarke lemondott posztjáról, ugyanis a fekete focistákra a „coloured footballers” kifejezést használta, ami tükörfordításban „színes focistákat” jelent. December 9-én félbeszakadt a Paris St. Germain-Basaksehir Bajnokok Ligája labdarúgó mérkőzés, miután a negyedik játékvezető, Sebastian Coltescu az egyik játékost, Pierre Webót „negrunak” nevezte, ami románul „feketét” jelent. A játékosok levonultak a pályáról a kijelentés ellen tiltakozva. Aztán az év utolsó napján jelent meg a hír, hogy három mérkőzésre eltiltották és 100 ezer fontra büntették Edison Cavanit, a Manchester United uruguayi csatárát, amiért egy bajnoki győzelem után az Instagramon azt válaszolta egyik barátjának, hogy „thanks negrito”. Mindhárom esetben nehéz eldöndeni, a kulturális és nyelvi különbözőségek miatt valóban rasszista kijelentések hangzottak-e el, illetve e megnyilvánulások, esetek hogyan viszonyulnak a politikai korrektséghez.
Ezzel a három, a fociból vett példával vezette fel az Eötvös Csoport szerdai esti Politikai korrektség: ideológiai terror vagy civilizációs vívmány? című online kerekasztal-beszélgetését Tóth István György moderátor. Az eseményen Barát Erzsébet nyelvész, valamint Pál Gábor politológus beszélgetett a témáról.
Terror vagy vívmány?
Pál Gábor szerint a politikai korrektség (pc) egy sajátosan amerikai jelenség, az elmúlt 200-250 év tendenciáinak az eredménye, hiszen egy olyan országról van szó, ami gyarmasító, rabszolgatartó múlttal rendelkezik, származásilag, vallásilag nagyon sokszínű, illetve alulról szervezedő. A pc azt jelenti, hogy ne alkalmazzunk kirekesztő, sértő, megalázó, uszító, megfélemlítő beszédet, ne címkézzük a másikat, ne általánosítsunk. A mögötte meghúzódó morális elv lényege a bántástól, megalázástól való tartózkodás, a politikaié pedig a hátrányos megkülönböztetés-, elnyomás-, és erőszakmentes közéleti viszonyok megteremtése. Kiemelt jelentősége van nálunk a rasszizmus és a szexizmus kerülésének, ugyanakkor a szegényekről, idősekről, fogyatékkal élőkről való beszéd nem jelenik meg a polkorretség problémái között Magyarországon.
A poltilógus szerint a nyelv nemcsak leírja, hanem konstruálja a valóságot, a csoportokról való beszéd alkotja az identitásukat, ezért törekedni kell az óvatos, semleges megnevezések használatára. Akik alulbecsülik a pc-t, azok úgy tekintenek rá, mint egy „új szótárra”. Akik pedig túlbecsülik, úgy kezelik, mintha egy pártstratégia alapján kialakult „manipulációs eszköz” lenne.
Akkor lehet „ideológiai terrorként” felfogni, ha a túlzásokra, szélsőséges megnyilvánulásokra redukálva értelmezzük.
„Civilizációs vívmány”, mert ha el tudjuk fogadni, hogy a fizikai erőszak már nem megengedett, akkor a verbálisnak sem szabad annak lennie.
Barát Erzsébet szerint a politikai korrektségről szóló viták 2010 után erősödtek fel Magyarországon; megpróbálták lejáratni, „nyugati jelenségnek” bélyegezték meg, ami nem tartozik a magyarnak gondoltak körébe. Erre ráerősített
Donald Trump leköszönő amerikai elnök 2016-os megjelenése, aki a fake news minősítéssel dobálózott,
ha egy hír, információ számára nemtetsző volt. Pedig a nyelvész szerint a nyelvhasználat nem következmények nélküli, mert valóságalakító szerepe van. A pc-viták intenziátásából arra lehet következtetni, hogy önmagában a szavak jelentése már a politikai küzdelmek tétje lett; a jobboldalon a gyűlöletbeszéd normalizálódását akadályozza meg a polkorrektség. Pedig szavai szerint úgy is lehetünk kirekesztőek, ha nem használunk stigmatizáló jelentéseket; ezt példázza az african-american (afro-amerikai) jelző, ami kijelöli a további etinikai alapon kategorizált csoportokat (például asian-american – ázsiai-amerikai), miközben az „európai-amerikaiak” nem neveződnek meg, tehát ők elsőbbséget élveznek. Ezzel elismerést nyer a fehér kivetelezettség.
Nem problémamentes
Az online konferencia során a két előadó kérdésekre is válaszolt.
- Pál Gábor szerint korábban a fiatalokat érte a koruk miatt megkülönböztetés („taknyos”, „zöldfülü”, „tejfeles szájú”), de a közösségi média korában már „fiatalságkultusz” van. Viszont az idősebbeket éri diszkrimáció; „nyuggerezik” őket, és egyesek szerint nem kellene beleszólniuk a politikába.
- A pc civilizációs önkorlátozás, a sarokköve, hogy vegyük észre az agressziót.
- Barát Erzsébet szerint valamelyest könnyebb úgy tenni, mintha nem lehetne másképpen beszélni. Viszont a pc-vel azt lehet elérni, hogy az emberek választhatnak a megfogalmazások közül. Hogy a lekezelt személynek nem kell magyarázkodnia, hogy miért sértő rá nézve ez vagy az a kifejezés.
- A politológus szerint a nyelv viszonyokat, hatalmi pozíciókat jelez. Nem mindenkinek van lehetősége arra, hogy megszólaljon, ezért azoknak, akik tudnak ezzel élni, önkontrollt kell gyakorolniuk. Konzenszus kell, hogy nem mondhatnak reflektálatlanul mindent, mivel például a megfélemlítő beszéd sérti a másik szólásszabadságát, mert nem mer majd megnyilvánulni.
- A nyelvhasználat elsajátítása nem problémamentes, idő, energia kell hozzá.
- A nyelvész szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem szinonímája a beszólásnak. A véleményhez érvek felsorakoztatása kell, ha valaki ezt nem teszi meg, az csak „odaüt metafórikusan”.
- Ha egy csoport képviselőjének az az elvárása, hogy valahogyan az általa választott módon szólítsák, de ezt valaki nem hajlandó vele megtenni, akkor az puszta erőfitogtatás. Nem véleménycsere, és ebben a szóháborúban az nyer, akinek több kulturális tőkéje van.
