"Összeillő nyerő páros, Gegesy és a Ferencváros" - így kampányoltak a szabad demokraták a 2006-os országgyűlési választások idején jelöltjük, a IX. kerületi polgármester mellett. A liberális politikus győzelmét elősegítendő a második fordulóban Gegesy Ferenc javára visszalépett Kökény Mihály, a volt egészségügyi miniszter; a szocialisták ezzel komoly kockázatot vállaltak, hiszen a polgármester a harmadik helyen végzett az első fordulóban. Ám tavaly ősszel Gegesy és az SZDSZ útjai szétváltak: az elnökség politikájával elégedetlen képviselő kilépett a pártból és a mandátumáról is lemondott (lásd: Szabad fogásúak szövetsége, Magyar Narancs, 2008. október 2.).
Ritkítás a jobboldalon
A függetlenedő polgármester megüresedett helyére január 11-vel időközi választást írtak ki, melyre több parlamenti és azon kívüli párt is rástartolt. December 20-án a helyi választási bizottság Jobbik által delegált tagja, Novák Előd arra hívta fel a sajtó figyelmét, hogy az MDF, a MIÉP és a Polgár (Tomcat) Tamást indító Magyar Szociális Zöldpárt kopogtatócédulái között számos hamisítvány van. A Jobbik ezzel valóságos nagytakarítást végzett a jobboldalon: a testület megállapította, hogy az említett három szervezet ajánlószelvényeinek 73 százaléka hamis (Polgár mindössze 13 valódi cédulát tudott produkálni), ezért a jelölteket kizárta, majd feljelentést tett az ügyészségen. Így esett ki a versenyből Polgár Tamás mellett a fórumos Dézsi Mihály és a csurkista Agárdi László. Tomcat pár nappal később beismerte, hogy a szelvények többségét fénymásolta - az előírások szerint csak "hiteles, központilag előállított" cédulák fogadhatók el -, de határozottan állította, hogy a rajtuk szereplő nevek és aláírások valódiak. Erre a jobbikosok azzal vágtak vissza, hogy nemcsak a fénymásolatokkal volt gond: több száz szelvény tartalmilag is érvénytelen (úgy tudjuk, az adatok alapján több ajánló állampolgárt is felkerestek, hogy ellenőrizzék, valóban annak a pártnak kínálták-e fel a céduláikat, amelyik a bizottságnak azokat benyújtotta).
A sajtóban megjelent információk szerint olyanok neve is előkerült, akik már vagy meghaltak, vagy nem a Ferencvárosban élnek, illetve kettős (állítólag MSZP-s és MDF-es) ajánlások is fölbukkantak. A helyi testület döntése ellen Dézsi és Polgár fellebbezett, de ellenvetéseiket előbb a Fővárosi Választási Bizottság, majd jogerősen a Fővárosi Bíróság is elutasította. Az MDF jelöltje tagadta, hogy hamisították volna a cédulákat, "szervezett akcióról" beszélt, azt állítva, hogy valakik manipulálnak az adatbázisokkal, és direkt küldték be a pártnak a hamis szelvényeket.
A botrány kirobbanása után december 27-én a Magyar Nemzet és a HírTv az SZDSZ-t is belekeverte az ügybe. A televíziónak egy kitakart arccal nyilatkozó fiatalember azt mondta, hogy a liberális párt kétezer forintot fizetett a cédulák darabjáért, illetve kitöltetlen - vélhetően a postaládákból kilopott - ajánlószelvényeket is elfogadott. A HírTV-ben bemutatott, rejtett kamerával készített felvételen az SZDSZ helyi vezetője, Janás Ferenc az önkéntesnek ajánlkozó férfival beszéli meg a gyűjtési módszereket. Ezen Janás szóvá teszi, hogy az üres cédulákhoz az "önkéntes" nem csatolta az értesítőket, amelyek segítségével a kampányfőnök "bűnös módon aláhamisíthatná az aláírásokat". A liberális politikus később azt nyilatkozta, ezzel csak a furcsán viselkedő "önkéntes" bizalmába akart férkőzni, hogy lebuktassa. Tény, hogy az SZDSZ - miután a cédulákat ajánlgató férfi többé nem jelentkezett - még november 21-én bejelentést tett a választási bizottságnál, ám a rendőrségi feljelentés furcsa módon elmaradt.
A párt jelöltje, John Emese lapunknak azt mondta, kampány idején gyakran előfordul, hogy gyanús figurák keresik meg az indulókat, és pénzért vagy különféle előnyökért cserébe kopogtatókat akarnak gyűjteni, ám a liberálisok mindig - így most is - elhajtották őket. John állítja, egyébként sem szorulnak rá az "ilyen" gyűjtők munkájára, ugyanis Ferencvárosban hagyományosan jól áll az SZDSZ, nem okoz gondot a 750 cédula összeszedése (a kerületi pártszimpátiákról lásd Hangulatjelentés című keretes írásunkat). Janás tagadta, hogy fizettek volna az ajánlókért, ám azt elismerte, hogy étkezési jegyekkel hozzájárultak az önkéntesek költségeihez. A helyi elnök a HírTV-s felvételről az interneten fellelhető nyilatkozatában azt írta: "Ami adásba került, az egy tízperces beszélgetés lebutított, durván és manipulatívan megvágott változata. (...) Nem akarok senkit sem megvádolni. Lehet, hogy csak a HírTV és a Magyar Nemzet néhány újságírója igyekszik hírt csinálni a politikai szempontból 'ínséges' ünnepi időszakra." Janás - aki az év utolsó napján lemondott a választási bizottságban betöltött tisztségéről - lapunknak nem kívánt nyilatkozni; mint megjegyezte, az ügyhöz nincs további hozzáfűznivalója. A szabad demokraták mindenesetre jelzésértékűnek tartják, hogy a HírTV technikai nehézségekre hivatkozva nem juttatta el a vágatlan felvételt a helyi választási bizottság január 5-i ülésére. Az ügy még nem ért véget, a sajtóban megjelent információk és az MDF feljelentése nyomán a rendőrség december 29-én nyomozást rendelt el, ezért az összes kopogtatócédulát lefoglalták.
A kerületi politikusok a botrány kirobbanása óta találgatják, hogy kinek állt érdekében ellehetetleníteni a jobboldali jelöltek többségét, illetve az SZDSZ indulóját. A baloldalon többen úgy vélik, az ügy a Fidesz malmára hajtja a vizet, hiszen a skandalum előtti Szonda Ipsos-felmérés - 39 százalékos szavazási hajlandóság mellett - a biztos szavazók körében mindössze hatszázalékos ellenzéki előnyt mutatott. Ugyanez a mérés az SZDSZ-es John Emesénél tízszázalékos támogatottságot állapított meg, tehát őt is "ki kellett lőni", hogy az MSZP-nek semmilyen tartaléka ne legyen. Ezzel szemben a Fidesz számíthat a Jobbik támogatására, amely a második fordulóban várhatóan visszalép majd a fiatal demokraták javára - így szól néhány helyi szocialista okoskodása.
Harc a bronzért
Bár a felmérések azt mutatják, hogy az SZDSZ a kerületben jobban áll, mint országosan, ezt eddig elsősorban a pártot ősszel elhagyó polgármesternek köszönhette (Gegesy Ferenc portréját lásd: Új idők, Magyar Narancs, 2008. október 9.). Vélhetően mégsem volt olyan könnyű a liberális cédulagyűjtők helyzete, mint ahogyan ezt a pártban állítják. Ugyanakkor nem feszültségmentes a helyi szervezet sem: tavaly kora nyáron meglepetésszerű váltás volt a kerületi SZDSZ-csoporton belül (Emődy Zsoltot Janás váltotta). A mostani jelölt sem tősgyökeres ferencvárosi - öt éve költözött a kerületbe -, Johnt Demszky Gábor főpolgármester ajánlására indították. Tehát a mostani botrány után nem lesz könnyű megszerezni a vágyott - a következő fordulóba bekerülést biztosító - harmadik helyet.
A liberálisok köreiben egyébként igazi összeesküvés-elméletek keringenek: gyanújuk szerint az MSZP-nek is érdekében áll rányomni a Jobbikot a Fideszre, hogy aztán a szélsőjobboldallal való kokettálással vádolhassa a legnagyobb ellenzéki pártot. Ezt az állítást a szocialista vezérkarhoz közeli forrásunk légből kapott feltételezésnek nevezte: "Katasztrófa lenne, ha bejönne harmadiknak a Jobbik, egy ilyen helyzeten senki nem nyerne." Úgy tudjuk, az időközi voksolást "előre hozott választásnak" beállító Fidesz-KDNP-jelölt, Bácskai János sem örül a szélsőjobb térnyerésének. Egy szűkebb körű beszélgetésen állítólag azt mondta, mosakodásra kényszerülnének, ha a Jobbik a második fordulóban felajánlaná a támogatását.
A jelek szerint a Fidesz háza tájékán sincs minden rendben: nemrég arról tájékoztatták a választási bizottságot, hogy a legnagyobb ellenzéki pártnak ajánlószelvény-gyűjtő "önkéntesek" hétszáz forintos órabérben dolgoztak. Farkas Dezső, a párt helyi szervezetének volt alelnöke pedig azt állította, hogy a le nem adott ajánlószelvényeket törvénytelenül megtartották, nem semmisítették meg - ám ezt a vádat a bizottságnál lévő jegyzőkönyv cáfolta.
M. L. F.
Hangulatjelentés
Az eddigi országgyűlési választásokon mindig azon párt indulója győzött egyéniben a budapesti 12. számú választókerületben (Belső-Ferencváros), amelyik aztán kormányra is került: 1990-ben Szabó Iván (MDF), 1994-ben Kökény Mihály (MSZP), 1998-ban Tirts Tamás (Fidesz), 2002-ben megint Kökény, 2006-ban Gegesy Ferenc (SZDSZ). Időközi választást a körzetben még nem tartottak. Bár a főszövegben is idézett fölmérés szerint a két nagy párt közötti olló a kerületben jóval szűkebb, mint országosan, a fideszes jelölt győzelmén kívül minden más eredmény meglepetés volna. A kérdés inkább csak az, hogy Bácskai János (Fidesz) már az első fordulóban megszerzi-e a mandátumot, vagy újabb körre kényszerül Bánsághi Tamással (MSZP) szemben. Utóbbi a kerület egyik alpolgármestere is, és a szocialisták, ha valamiben, Bánsághi helyi ismertségében bízhatnak. Ezzel együtt sem fogadnánk rá nagy téttel: mindenekelőtt azért nem, mert a 2002 óta megtartott időközi választásokon az MSZP-szavazók aktivitása messze elmaradt a fideszesekéitől, és semmi nem utal arra, hogy ez a trend megfordulna.
Az elmúlt évtized lakóparkboomja, tömbrehabilitációi miatt időről időre fölmerül, hogy a népességmozgás mennyiben befolyásolja egy-egy terület pártpreferenciáját. Néhány éve például zuglói fideszes politikusok örvendeztek az új lakásokba költöző fiatalabb generációk láttán, de a nagy ferencvárosi építkezések következtében beindult lakosságcserét is sokan hajlamosak úgy értékelni, mint az ottani potenciális Fidesz-bázis erősödését. Az ún. nagy összefüggések nyilván erre utalnak: a lepukkant belső-ferencvárosi körzetek szegényebb roma és nem roma polgárait a felújított, illetve újonnan épített tömbökben módosabb, túlnyomórészt 45 év alatti középosztálybeliek váltották, márpedig a dívó vulgárszociológiai megközelítés szerint az előbbiek evidens módon a bal-, az utóbbiak pedig döntően a jobboldalra húznak.
A számok azonban ezt nem igazolják: noha a fővárosi 12. választókerületben a választásra jogosultak száma 1990-2006 között körülbelül 7000 fővel csökkent, bizonyos jellegzetességek változatlanok. Különösen 1998 óta, amióta az általános választások tétje a Fidesz vagy az MSZP győzelme. Például a választókerület 39 szavazókörében - lakosságcsere ide vagy oda - rendre a közhangulatnak megfelelő eredmények születtek, továbbá a baloldali-liberális jelöltek győzelme mindig nagyobb arányú volt, mint a jobboldaliaké. A 39-ből egyetlen olyan szavazókör van, amelyben 1998 óta mindig a jobboldali jelölt nyert, viszont több olyan (köztük rehabilitált rész is), ahol mindháromszor a baloldal (illetve a szocialista-liberális koalíció). A szavazókörök többsége azonban billegett: 1998-ban a Fidesz, 2002-ben és 2006-ban az MSZP felé, az országos széljárás függvényében. Ha mindehhez hozzávesszük a Fidesz-szimpatizánsoknak a két választás között is lankadatlan elkötelezettségét, az eredmény aligha lehet kétséges január 11-én és 25-én.
