Még élénken élt az illetékesek emlékezetében a 2006. június elején bekövetkezett miskolci vízszennyezés és nyomában a többezres megbetegedés, így tavaly nyáron, a szárazság idején már óvatosabbak voltak: amikor a monitoringrendszer jelzett, hogy zavaros a víz a miskolctapolcai kútnál, azt kizárták az ellátásból, helyette az Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt.-től (ÉRV) vásárolt vizet a város. Csakhogy akkor az ÉRV nem tudott eleget adni, így a legnagyobb hőségben egyes városrészekben vízhiány alakult ki.
Hogy ez ne ismétlődhessen meg,
nemrégiben az önkormányzati tulajdonú Miskolci Vízmű Kft. (Mivíz) kétéves megállapodást kötött az ÉRV-vel, amely vállalta: évi kétmillió köbméter vizet biztosít Miskolc számára, és ha a minőség romlása miatt le kell zárni valamelyik kutat, akkor garantáltan pótolja a kieső mennyiséget, valamint további napi 25 ezer köbmétert. A kétmillió köbméter a város éves összfogyasztásának a 13-14 százaléka, egyes részek egész évben az ÉRV-től kapják így a vizet. Erre alapesetben nem lenne szükség, csakhogy a folyamatos és megnövelt (több mint háromszoros) mennyiségű vízvásárlás volt a feltétele annak, hogy hiány esetén elegendő vizet kaphasson a város - ugyanis az ÉRV csak ilyen fix szerződés mellett tudja fejleszteni a rendszerét.
Az ÉRV-től vásárolt víznek két szépséghibája van: az egyik, hogy kétszer annyiba kerül. Vojtilla László, a Mivíz szolgáltatási igazgatója először ezt úgy fogalmazza meg, hogy "a vásárolt víz évi 200 millió forintot meghaladó költséget jelent a kft.-nek", de valójában ez a többletteher a fogyasztókat terheli - s mint megtudjuk, már be is "építették" a vízdíjba. A másik az, hogy a vásárolt víz, ami a Hernád folyó közelében lévő kavicsos vízadó rétegből származik, a bükki karsztvíznél gyengébb minőségű, ezt az igazgató is elismeri.
Az ÉRV-vel kötött megállapodás nyomán tehát az a különös helyzet állt elő, hogy a "vizek városa" külső forrásra szorul. De vajon milyen intézkedések történtek a miskolci vízbázis védelme érdekében a két évvel ezelőtti szennyezés óta?
A vízszolgáltató Mivíznek alapvető hiányosságokat kellett pótolnia. Például az üzemeltetési szabályzatának rendkívüli események kezelésére vonatkozó passzusa csak a víz mennyiségi problémájára terjedt ki, a vízminőség változására nem. "Az eset tanulságai alapján alaposan átdolgoztuk a szabályzatot - mondja az igazgató, majd felsorol konkrét lépéseket is. "Víztermelési monitoringállomásokat építettünk ki az összes forrásnál, s a sűrített vízmintázás, a gyorstesztek alkalmazása, a magasabb klórszint tartása és az engedélyezettekhez képest szigorúbb riasztási szinteken kötött víztermelés, valamint szükség esetén a kutak kikapcsolása együttesen garantálja, hogy a szennyeződés ne ismétlődhessen meg." Ám ezek az intézkedések csak azt biztosítják, hogy ne juthasson szennyezett víz a hálózatba. A karsztvízbázis továbbra sincs védve.
"Átolvasva a vizsgálóbizottság anyagát és konzultálva a szakemberekkel azt kell mondanom, hogy
szinte lehetetlen
a 2006-os vízszennyezés igazi forrásának megállapítása, hiszen a miskolctapolcai vízműhöz rendelhető vízbázis területe 75 négyzetkilométer - mondja Káli Sándor, Miskolc polgármestere. - A megelőzés érdekében több intézkedést is tettünk. Kiépítettünk egy folyamatos üzemben dolgozó monitoringrendszert, megoldottuk a Juhdöglő-völgyi tó vízszintjének csökkentését, a Szentlászlói-patak medrének kitisztítását, valamint megszigoríttattuk Répáshután a szennyvíztisztító telep vízjogi engedélyét."
Bodnár Judit regionális tiszti főorvos szerint a végleges megoldást csak a haváriás helyzeteket is kezelni képes tisztítási technológia és a vízbázis (vagyis a bükki karsztvíz-rendszer) aktív védelmének kiépítése jelentheti.
Ennek érdekében a város tavaly pályázott egy kétmilliárd forintos uniós projektre, de azt elutasították. Most újabb, ezúttal 500 millió forintos pályázatot nyújtanak be a vízbázisvédelem diagnosztikai munkájára. A tavalyi pályázat második eleme a Miskolctapolcán tervezett víztisztító mű megépítését célozta, erre még nem jelent meg újabb kiírás, de - a Mivíz igazgatója szerint - lehet rá számítani.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a szennyezés vizsgálatáról szóló jelentésében megállapítja, hogy a tulajdonos miskolci önkormányzat "évtizedeken keresztül jelentős tőkét vont ki a vízműrendszerből", és az elmaradt fejlesztések is közrejátszottak a szennyezésben. Vagyis most van mit pótolni. A polgármestertől megtudtuk: a tervezett vízbázisvédelem 3-5 milliárd forintot, a tisztítási technológia 2-4,5 milliárd forintot igényel, és ide kell még sorolni az ivóvíz- és szennyvízhálózat folyamatosan végzendő felújítását is, ami a következő húsz évben közel egymilliárd forintos évenkénti kiadást jelent.
Szlabóczky Pál geomérnök szerint a karsztvízbázisok szennyezését a vízgyűjtőn, a Bükk hegységben található települések elmaradott és szakszerűtlen szennyvíz- és csapadékvíz-gazdálkodása okozza. A környezetvédő Zöld Kapcsolat Egyesület szakemberei is azt tartják a legvalószínűbbnek, hogy a bükki településekről, Bükkszentkeresztről, Bükkszentlászlóról, valamint a répáshutai szennyvíztisztítóból került a karsztokba a megbetegedéseket okozó szennyezés, ezért ők ezeknek a rendszernek a korszerűsítését tartanák a legfontosabb feladatnak. "Mert egyelőre csak csővégi megoldások történnek" - fogalmaz F. Nagy Zsuzsanna, az egyesület elnöke.
A répáshutai szennyvíztisztító "vízjogi üzemeltetési engedélye 2011-ig érvényes, ennek alapján üzemeltetjük - közli Hideg Lóránt, a GW-Borsodvíz Kft. műszaki osztályvezetője. - Nem bizonyított, hogy a 2006-os miskolci vízszenynyezés Répáshutáról eredhetett, de
valóban probléma,
hogy a tisztított szennyvíz bekerül egy olyan vízfolyásba, ami elvileg szennyezheti a karsztvizet, s így Miskolc ivóvizét. A kft. tulajdonosa, a Borsodvíz Zrt. már elkészíttette azt a tanulmányt, melyben vizsgálják a lehetséges műszaki megoldásokat: az egyik, hogy a helyi tisztítóművet úgy fejlesztik tovább, hogy az eredeti befogadóba visszavezethető legyen a tisztított szennyvíz. A másik, hogy a tisztított szennyvizet a különösen veszélyeztetett karsztos területről olyan távolságra vezessék el, ahol nem veszélyezteti az élővizet. E változat alternatívájaként megvizsgálandó a szennyvíztisztító telep leállítása, s a nyers szennyvíz szinte ugyanezen a nyomvonalon történő elvezetése a bogácsi víztisztítóig. A negyedik megoldás pedig, hogy Répáshutáról Bükkszentkeresztig továbbítják a szennyvizet, amely az ottani hálózaton keresztül bekerül a miskolci szennyvízhálózatba. A változatok mindegyike több száz millió forintos beruházási költséggel számol."
Hideg Lóránt nem említette, de az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségen Godáné Csutorka Andrea kommunikációs és jogi vezetőtől megtudtuk: a répáshutai szennyvíztisztító vízjogi üzemeltetési engedélye a tavalyelőtti szennyezés után megváltozott. A felügyelőség a kiadott engedélyt saját hatáskörében úgy módosította, hogy a tisztított szennyvíz befogadójaként a Balla-patakot jelölte meg - korábban a Hór-patakba engedték a tisztított szennyvizet -, de szigorodtak a kibocsátási határértékek is, és az engedély határidejét 2011-ről 2007. október 31-ére módosították. Mindez azonban nem jogerős, mivel ellene a GW-Borsodvíz Kft. fellebbezett, s ezután a másodfokon eljáró országos felügyelőség - amint azt Bőhm András szóvivőtől megtudtuk - két héttel ezelőtti döntése értelmében az elsőfokú határozatot megsemmisítette, és új eljárás lefolytatására kötelezték az elsőfokú hatóságot. Így a korábbi engedély ma is érvényes.
Hideg Lóránt erre reagálva elmondta: még nem kapták kézhez a határozatot. Azért fellebbeztek, mert a módosított engedély olyan beruházásokat igényelt, amelyeket önerőből határidőre képtelenek megvalósítani. Ha az új eljárásban kiadott engedélyt is teljesíthetetlennek ítélik, újra fellebbeznek. De természetesen szeretnék megoldani a szennyvíztisztító ügyét, ezért pályáznak, továbbá számítanak az állam és a miskolci önkormányzat segítségére is.
A Zöld Kapcsolat Egyesület vezetésével civil munkacsoport alakult, amely februárban levelet juttatott el Káli Sándor polgármesterhez. Ebben megfogalmazzák: "Véleményünk szerint két évvel a példátlan vízszennyezés eltelte után sincs széles szakmai ismeretek alapján készített, megalapozott, felelősökkel és határidőkkel konkretizált reális intézkedési terv, mely a karszt elszennyeződését, illetve a további haváriahelyzetek okainak pontos felderítését megoldaná, és a szennyezés kialakulásának lehetőségét minimalizálná.A tavaly ősszel megismétlődő szennyeződés is ezt igazolja. A biztonság többzónás védelmet kíván. Nemcsak a forrásnál, hanem a szennyvizek keletkezésénél, biztonságos elvezetésénél, tisztításánál is.A munkacsoport tagjai nevében azzal a kéréssel fordulok Polgármester Úrhoz, hogy szíveskedjen folyamatosan biztosítani egy olyan széles körű bizottság működését, mely szakmai kontrollt gyakorolhat a karsztvízvédelmi intézkedések munkafázisai és az ivóvízellátás üzemeltetésének területén, a biztonságos és fenntartható ivóvízellátás érdekében."
Szennyezés napról napra
2006. június 2.: A Szinva- és a Garadna-patak áradása. Június 3.: Az ÁNTSZ megyei intézetének ügyeletese lakossági bejelentést kap: "zavaros a hálózati víz". Június 6.: A hatósági vizsgálatok időpontja, a laboratóriumi eredmény: negatív. Június 8.: 11 órakor a megyei ÁNTSZ a Mivíztől értesül, hogy Miskolc vízhálózatának egy részében kórokozó baktérium mutatható ki. Délután megjelenik a Borsod Online-on: több diák hányással, hasmenéssel járó tünetekkel fordult orvoshoz az Egyetemvárosban. Éjjel 11 órakor az ÁNTSZ kiadja első, a nyilvánosságnak szánt közleményét. Eszerint a rendkívüli esőzések okozta árvíz miatt szennyeződött a miskolctapolcai vízbázis. A vizsgálati eredmények szerint nemcsak calicivirus, hanem campylobacterium is került az ivóvízbe. Utóbbi emberről emberre is fertőz. Tíz nap alatt 3500 ember fordul orvoshoz vagy kerül kórházba, de ennél valószínűleg jóval többen betegednek meg.
A vizsgálatok nyomán több lehetséges szennyező forrás is felmerül, többek között a Juhdöglő-völgy víznyelő területe, az illegális szemétlerakók vagy a répáshutai szennyvíztisztító. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium javasolja a miskolci önkormányzatnak, hogy vizsgálja meg a személyi felelősség kérdését, ám a polgármester által felállított tényfeltáró bizottság ilyet nem állapít meg, arra hivatkozva, hogy az esemény vis maior volt.
Feljelentés nyomán a megyei rendőr-főkapitányság foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés gyanújával nyomozást indít. Arra is választ keresnek, hogy a Mivíz Kft. és az ÁNTSZ megtett-e mindent a lakosság gyors és pontos tájékoztatása érdekében. Az eljárást végül bűncselekmény hiányában megszüntetik.
