Jogsértő lehetett a hétvégi razzia
19105843_1961212854111089_6655078009396803359_n.jpg

Jogsértő lehetett a hétvégi razzia

  • narancs.hu
  • 2017. június 13.

Belpol

14 órán át tartott a rendőrségi akció az Aurórában.

A rendőrök szombat este szállták meg a VIII. kerületi közösségi házat, ahol mind a 120 vendéget ellenőrizték, és 15 embernél találtak csekély mennyiségű kábítószergyanús anyagot. A rendőrség szerint spontán, lakossági bejelentésre vonultak ki, ám az Auróra kedd esti közleménye szerint ez nem feltétlenül így történt.

„A közösségi teret mintegy 30 rendőr szállta meg, az önkormányzat munkatársaival és a katasztrófavédelemmel közösen érkeztek. A kivonuló rendőrök magas száma és a hatóságok összehangolt fellépése viszont nem spontán intézkedésre utal, ahogy az sem lehet véletlen, hogy pont a kender ipari hasznosítását bemutató rendezvényen történt a razzia. Az intézkedés 14 órán keresztül tartott, mely során minden egyes vendég csak igazoltatás és ruházatának átvizsgálása után hagyhatta el a házat. A droghasználati statisztikák alapján bármelyik budapesti szórakozóhelyen hasonló arányban sikerült volna fogyasztót találni. Miért pazarolja a rendőrség a kábítószer elleni küzdelem nevében egyszerű droghasználók vegzálására erőforrásait?”

Az ilyen drograzziák a TASZ egy korábbi állásfoglalása szerint jogsértőek, és ezt az Auróra közleménye is jelzi. Azt is írják, hogy épp a rendezvény jellege miatt nagy mennyiségű – teljesen legális – ipari kendert is lefoglalt a rendőrség.

„Értetlenül állunk a jelenség előtt, hogy egy közösségi központban ilyen mértékű, teljesen aránytalan intézkedés megtörténhet. Nem beszélve arról, hogy a tömeges igazoltatás és razzia súlyosan jogsértő eljárás. 
Az ügy pikantériája, hogy szombat este Zengető fesztivál volt, amelyen az esemény szervezői beszélgetéseken, workshopokon dolgozták fel a kender mint haszonnövény régi magyar hétköznapi használatát, illetve mai felhasználási lehetőségeit a fenntarthatóság jegyében (pl. textil, kenderbeton), így a rendőrség lefoglalt nagy mennyiségű, nem drognak minősülő kendert is.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.