Kapitalizmuskritika Magyarországon: Nem tetszik a rendszer

szerző
Fonyó Attila
publikálva
2002/45. (11. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Lehet más a világ" és "Globalizáljuk az igazságot" - e két jelszó alatt találkoznak a héten Firenzében, az Európai Szociális Fórumon azok az európai civil szervezetek, amelyeknek bajuk van az ezredforduló gazdasági és politikai világrendszerével. A fórumon részt vesznek a létező honi kapitalizmus bírálatára szakosodott magyar mozgalmak és műhelyek is. A Narancs végighallgatta őket: hazai balosaink a nyugati balosok kicsiben, Kádár-nosztalgiázó közönséggel, a jobboldaliak a magyar fröccsöt féltik, a zöld elit pedig kicsi, zöld kapitalizmust szeretne, emberi arccal.

"Lehet más a világ" és "Globalizáljuk az igazságot" - e két jelszó alatt találkoznak a héten Firenzében, az Európai Szociális Fórumon azok az európai civil szervezetek, amelyeknek bajuk van az ezredforduló gazdasági és politikai világrendszerével. A fórumon részt vesznek a létező honi kapitalizmus bírálatára szakosodott magyar mozgalmak és műhelyek is. A Narancs végighallgatta őket: hazai balosaink a nyugati balosok kicsiben, Kádár-nosztalgiázó közönséggel, a jobboldaliak a magyar fröccsöt féltik, a zöld elit pedig kicsi, zöld kapitalizmust szeretne, emberi arccal.Mintha csak negatív utópiákat olvasnánk, amikor a világ jelen állapotáról készült jelentéseket forgatjuk: a statisztikák a szegénység, az éhezés, a környezeti pusztítás növekedését mutatják. E jelenségek ellen 1999-ben Seattle-ben ötven-, 2000-ben Prágában húsz-, 2001-ben Genovában kétszázezer, döntő többségében békés tüntető tiltakozott. A megmozdulások a bevett szóhasználat ellenére nem voltak globalizációellenesek - csak kritikusan viszonyultak a globalizáció jelenlegi menetéhez. A firenzei Fórumnak - a brazíliai Porto Alegrében tartott Világ Szociális Fórum európai fordulójának - az a célja, hogy alternatívákat fogalmazzon meg a jelenlegi gazdasági-társadalmi rendszerrel szemben. A budapesti egyetemi aulákban visszaköszönő két jelmondat mögött számos irányzat és elképzelés megfér - az első fórumot a brazil katolikus egyház és a Lula da Silva személyében Brazíliának a minap új elnököt adó Munkáspárt együtt kezdeményezte. A Fórum elvi nyilatkozatában az "imperializmus" és a "cinkos kormányok" elleni "szikrázó küzdelmet" sürgető ultrabalos mondatok, liberális indíttatású emberjogi követelések és feminista kritikai elemek egyaránt szerepelnek. A hazai civil szféra és a nem a főáramba tartozó politikai mozgalmak egy része is rámozdult az ügyre. Számos szakosodott civil szervezet és - a hazai konzervatívok kivételével - a politikai paletta egésze képviselteti magát. Egység azonban nincs: mindenkinek más a baja a létező kapitalizmussal.

Baltárs

"A világrendszer meghatározó országaiban a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójától konzervatív gazdasági és politikai fordulat zajlott le: történeti adottság, és nem egyes emberek hibáján vagy tehetségén múlik, hogy egy szellemi irányzat milyen erős" - ad történelmi materialista magyarázatot a kapitalizmus hagyományos hivatásos bírálóinak viszonylagos elszigeteltségére - két egyetemi kurzusa között - Andor László közgazdász, az Eszmélet folyóirat főszerkesztője. Az 1989-ben indult, negyedévente megjelenő lap körüli szellemi műhely a rendszerváltás óta eltelt évtized egyetlen állandó kritikai baloldali csoportosulása.

"Aki baloldali, az rendszerkritikus, aki rendszerkritikus, az baloldali" - nagyjából ez lehetne az Eszméletben megjelenő szövegek alapeszméje. Hiteles baloldali az, aki a kapitalizmus rendszerét meg kívánja haladni, és progresszív rendszerkritikát csak a baloldal képvisel. A lap számos fordított szöveget közöl, és erősen kötődik ahhoz a nyugati kritikai baloldalhoz, amely mindmáig őrzi a szellemi életben elfoglalt pozícióit. Az Immanuel Wallerstein világrendszer-elméletére alapozott kritika szerint a XVI. századtól kialakuló gazdasági rendszer, a kapitalizmus lassan átfogta a Föld egészét. A centrum és a periféria között eközben folyamatosan és szükségszerűen nőnek az egyenlőtlenségek, és a centrumországok mindig saját érdekeiknek megfelelően tudják átszervezni a kereskedelem rendszerét. (E megközelítésből a szovjet blokk gazdasága csak a periféria eleve bukásra ítélt felzárkózási kísérlete volt, az államszocializmus pedig valójában államkapitalizmus, amelyben a bürokrácia a kizsákmányoló hatalom.) Nem szűnt meg a tőke és a munka (burzsoá és proletár) ellentéte, a tőke mindig lefölözi az értéktöbbletet az azt előállító munkások (alkalmazottak) kárára. A jóléti államok biztosította középosztályosodás ideiglenes (sőt, nem is létezik): a szociális háló felszámolásával a XX. század második felében még viszonylagos jólétben élő közép- és alsó rétegek lecsúszása, a társadalom kettészakadása várható.

Az angolszász balosok meglehetősen sok empirikus kutatást végeznek marginalizált csoportok - munkások, munkanélküliek és főleg a bevándorlók mint sajátos kizsákmányolt réteg - körében. Emiatt behatóan vizsgálják a rasszizmust, mely szerintük a tőkés rendszert legitimálja - azáltal, hogy leépíti a szolidaritást. Az antirasszizmus az elméleti kritika és a baloldali fílingű szubkultúrák egyik találkozási pontja: a társadalmi elkötelezettségű zenekarok (mint a Rage Against The Machine) szövegeinek egyik fő céltáblája - a rendőri túlkapások, a demokráciahiány, a szegénység mellett - a faji diszkrimináció. "A lap és a hazai szociológia hiányossága az empirikus kutatások kis száma" - jelzi Andor az Eszmélet elmaradását. "Az elmúlt évtizedben elitkutatásokra, és nem a munkanélküliek vizsgálatára volt forrás."

Mind a nyugati balosok, mind az Eszmélet szemében vörös posztó a nem elég vörös, harmadikutas szociáldemokrácia. Az Anthony Giddens által kidolgozott és Tony Blair fémjelezte elmélet abból indul ki, hogy az osztálytársadalom megszűnt, és a baloldalnak immár nemcsak a munkásosztály érdekképviselete a feladata, de új kompromisszumot kell kidolgoznia a közép- és felső rétegekkel. A kilencvenes évek európai baloldali választási győzelmeit megalapozó teória szerint a minimális állami tulajdonvállalás mellett üzemelő szabad piacgazdaság és a méltányosság alapján működtetett jóléti rendszer jól kiegészítik egymást: nincs ellentmondás a globális gazdasági versenyben való helytállás és a kiegyensúlyozott társadalmi jólét között. E tézis baloldali bírálói viszont úgy vélik, hogy a harmadikutas szociáldemokrácia csak jelszavaiban különbözik az előző konzervatív vagy liberális gazdaságpolitikától, a jóléti állam további leépítését pedig a magukra hagyott szakszervezetek és a civilek tudták megakadályozni - akár a halványpiros kormányok ellenében is. Az Eszmélet szerzőgárdájának nem múló sérelme a "hivatalos baloldal" és a "társadalmi baloldal" elválása, meg az MSZP középre húzó, harmadikutas stratégiája és liberális ("az SZDSZ-ről leválni képtelen") gazdaságfilozófiája. Andor László szerint a hazai gazdaságpolitikai elképzelések pestise a piacgazdaság kiépítésével és működésével kapcsolatos megannyi illúzió. Például az a teória, hogy Magyarország azért jut anyagiakban is megmutatkozó előnyökhöz az európai integráció során, mert a leggyorsabban nyitotta meg a piacait - a szlovén példa ezzel szemben azt mutatja, hogy lassúbb liberalizáció mellett versenyképesebb struktúra alakulhat ki. A másik fő probléma az, hogy a politikai elit lemondott a "teljes foglalkoztatásról, a kiegyensúlyozott jövedelemelosztásról és a létbiztonságról mint gazdaságpolitikai célokról". Ugyanakkor Andorék nem tagadják az új rend bizonyos pozitív hatásait: a munkahelyek civilizálódását, a bürokrácia túlhatalmának megszűnését, az egyéni sors alakításának szélesebb lehetőségeit sorolják ezek közé.

A kritikai baloldal szerint a jelenlegi kapitalizmussal szemben igenis vannak alternatívák. A különböző elosztási rendszerek kiegészíthetik egymást - ezért kétséges eredményre vezet az állami újraelosztás további csökkentése. Nem utópia a "gazdaság társadalmasítása" sem, számos példa igazolja az alkalmazottak bevonását a gazdasági döntéshozatalba. Egy biztos: minderről világméretekben kell gondolkozni.

Az persze kérdés, hogy ki fog gondolkodni ezekről. A néhány ezres olvasótáborral rendelkező Eszmélet néhány tucatnyi szerzőjének többsége ötvenes-hatvanas éveit taposó történész és társadalomtudós. Vannak fiatal érdeklődők (például a Krausz Tamás által létrehozott Alternatív Tudományos Diákkör néhány hallgatója), de Andor maga is úgy látja: a baloldali szövegek nyelvezete idegen a fiatal generáció számára. "A nyolcvanas évek pezsgő közéletéhez képest általában is megcsappant az érdeklődés a politikai-társadalmi kérdések iránt. Ez nem baloldal-specifikus" - teszi hozzá némiképp rezignáltan a főszerkesztő.

"Szép új világ?"; "A Deutsche Bank vezetőségének fizetése megnégyszereződött"; "Bill Gates vagyona több, mint a világ 31 legszegényebb országában élő 250 millió ember éves keresete" - hirdeti az egy-egy előadásra 20-30 érdeklődőt becsábítani tudó narancssárga plakát a budapesti egyetemeken. Alatta a százalékjel - az idén hazánkban is megalakult ATTAC logója. A "támadás" szó valójában a Szövetség a Pénzügyi Tranzakciók Megadóztatásáért a Polgárok Megsegítésére rövidítést takarja. A francia alapítású nemzetközi hálózat számos, esetenként gyökeresen különböző ideológiájú csoportosulást fog egybe a fő célért: ez pedig a nemzetközi tőkemozgásokra kivetendő 0,1 százalékos

Tobin-adó

bevezetése. Ez - szerintük - úgy küszöbölné ki a spekulációs tőkemozgásokat, hogy közben nem befolyásolja a reálgazdaságba való befektetéseket. A befolyó összegekből szociális beruházásokat lehetne finanszírozni. A nemzetközi hálózat tagjai vegyes képet mutatnak: reformer szocdemek, zöldek épp úgy vannak köztük, mint a gazdasági demokrácia elkötelezettjei és "a tőke uralmát" forradalmi úton megdönteni kívánó radikálisok.

"A parlamenti politizálás lehetősége beszűkült. Egyrészt a magukat szociáldemokratáknak nevező pártok jobbra tolódtak, és addigi bázisuk egy része képviselet nélkül maradt, másrészt a kilencvenes években felnövő fiatalok merevnek és korruptnak látják a létező pártrendszert. A figyelem felkeltéséhez mozgalmi módszerekre és erősebb hangütésre van szükség" - magyarázza a jelszavak forradalmisága mögötti megfontolást és az akcióközpontúságot Bassa Zoltán kutató közgazdász és tüntetésszervező. A magyar gazdaság egyik fő problémájának a "költségvetés kiéheztetését" tartja. "A külföldi és a hazai - főleg mezőgazdasági - befektetők számos kedvezményt, adócsökkentést, ingyenes ingatlant kapnak, melyeket a központi költségvetés fedez. Ez kihat a költségvetésre: az egészségügyi, szociális, oktatási kiadások lefaragásához közvetlenül hozzájárul az így kialakuló hiány."

Az ATTAC-Magyarország a szélesebb civil mozgalmi együttműködés alapja lehetett volna, de nem lett. Sokan már az elején otthagyták a szervezetet, sőt Találkozási Pont néven új formáció alakult, hasonló programmal. Bassa szerint azok távoztak, akik nem értettek egyet avval, hogy nem szabad nyitni a jelenlegi hazai jobboldal felé. A kilépők szerint viszont a magyar ATTAC menthetetlenül, bezápultan óbalosra sikeredett, "a végén már ott tartottak, hogy a civilek a tőke érdekeit szolgálják". A hazai ATTAC így csak a kritikai baloldal egy újabb formációja lett - a rendszerváltás idején béketüntetéseket szervező Autonómia Csoport, a Kommunista kiáltvány XXI. századi verzióját elkészítő Baloldali Alternatíva mellett - az időnként felbukkanó, majd háttérbe szoruló csoportosulások sorában. A személyi átfedések e csoportok (valamint az Eszmélet köre) között erősek. Két hete az ATTAC-Magyarország a budapesti, Villányi úti konferenciaközpontban megpróbált beelőzni, és kisajátítani magának a magyar civil társadalom képviseletét. A főleg bányász-szakszervezeti hátterű Társadalmi Érdekegyeztető Tanács társtettesi közreműködésével körülbelül hat-hét civil szervezet megpróbálta "megalakítani" a Magyar Szociális Fórumot, az Európai Szociális Fórum "magyar szervezetét", és egy olyan állásfoglalást kialakítani, amihez a többi civil szervezetnek úgymond tartania kellett volna magát. A tanácskozáson - melyen kevesen voltak, köztük viszont sok nyugdíjas, és majdnem mindenki BKV-kék vagy padlizsánszínű zakót viselt - némi huzavonát követően végül letettek e szándékukról, de érezhetően nem jó szívvel. "Akik a Világ Szociális Fórum sokszínűségét hangsúlyozzák, azok a fennálló rend haszonélvezőit támogatják" - kiáltotta világgá fájdalmát Artner Annamária, az ATTAC-Magyarország elnöke.

Magyar rizling

"Bolsevik tőkés - rossz", "Széchenyi-terv - jó." Nagyjából ennyiben sűríthető össze az aktív jobboldal többségének elképzelése a gazdaság világáról. Ami nem is csoda: a kommunistázás és a nemzeti léleklant húrjainak pöngetése mellett kevés idő jut gazdasági alternatívák megfogalmazására. A Fidesz április óta a gazdasági nacionalizmus két kliséjén kívül semmi újat nem mondott. (E két követelés "a hazai vállalkozókat támogató" Széchenyi-terv fenntartása és a nemzeti vagyon "elkótyavetyélésének" megakadályozása lenne - miközben a Széchenyi-terv a hazai befektetések 1 százalékát sem jelentette, és a privatizációra kijelölt állami vállalatok masszív veszteséget termelnek, a magyar adófizetők legnagyobb örömére.) A néhány gazdaságpolitikai publicisztikán (Heti Válasz) kívül valami nagy gazdaságpolitikai vízió nem körvonalazódik a jobboldalon: jobboldali kapitalizmuskritikai műhely nuku, jövőkép nista.

A radikális jobboldal viszont továbbra is szilárdan az összeesküvés-elméletek elvtalajában gyökerezik: a Marshall-segélytől kezdve a svájci aranyalap megszüntetésén át a Bokros-csomagig minden mögött egy szűk csoport előre elgondolt világuralmi törekvése áll.

Sem a konzervatívnak nem nevezhető felülről vezérelt politikai stratégiával, sem a botránypolitizáló utópiakergetéssel nem szimpatizál a nagyobb egyetemeken jobbos programokat szervező társaságból kinövő Jobbik Magyarországért mozgalom, mely a "hiteles jobboldali politika megvalósítását" és a "magyarság megmaradását" tűzte ki célul. "Nem pusztán gazdasági fenntartásaink vannak - mondja Kovács Dávid, a szervezet elnöke. - A probléma éppen az, hogy a nagy gazdasági érdekcsoportok olyan területeken is megjelennek és kifejtik befolyásukat, ahol nem lenne keresnivalójuk, számos olyan folyamatot veszélyeztetve, amelyek egy életképes közösség alapjait jelentik." E pénzügyi-befektetői csoportok nagyfokú tőkekoncentrációja a kisebb vállalatokat életképtelenné teszi. A nemzetállamok döntéshozatalára mindenfajta választói felhatalmazás nélkül is döntő befolyással bírnak, főleg a "kezükben lévő" médián keresztül. A Jobbik elveti a liberális piacgazdaság kiterjesztését és az értéksemleges állam elvét. Véleményük szerint az államnak nem szabad lemondania arról, hogy a gazdasági folyamatokba beavatkozzék, a stratégiai ágazatokban pedig meg kell őriznie tulajdonosi szerepét. Ezek nélkül elvész az alapvető egzisztenciális feltételek feletti demokratikus ellenőrzés. "A burjánzó kapitalizmus értelmetlenné teszi a demokráciát" - summáz Kovács, aki szerint az eddigi magyar kormányok mindegyike e nagy pénzügyi csoportok érdekkijárója volt. Nagy Ervin, a szervezet másik prominense hobbijából, a szőlészkedésből vezeti le, miért van szükség az értékelvű gazdaságpolitikára. "A hazai szőlők elöregedtek, de a jelenlegi buta támogatási rendszer csak francia nemesítésű szőlő telepítését támogatja. Ez azért hibás, mert egy Magyarországon termesztett chardonnay hiába bejáratott fajta a nyugati piacokon, nem lesz versenyképes egy franciával. Lehet, hogy az olaszrizling vagy a kéknyelű soha nem lesz versenyképes, de a magyar nemesítésű szőlők magyar értéket jelentenek, a nemzeti hagyomány részei, ezért támogatni kell őket, különben elvesznek."

A Jobbik szervezői szerint gazdasági megfontolásaikra elsősorban a vidéki kistermelők, kiskereskedők vevők, velük az országjárásaikon tartják a kapcsolatot. A szervezet aktivistái között viszont kevés a piacról élő vagy az oda pályázó személy: ők inkább társadalomtudományi vagy bölcsész szakos egyetemisták, közalkalmazottak. "A hátrány valójában előny - mondja Kovács Dávid, maga is történész, tanár szülők gyermeke. - Az, aki egy jó diplomával elmegy egy multinacionális vállalathoz, hiába van egzisztenciális biztonsága vagy karrierlehetősége, kihasznált ember, nincs ereje, ideje, hogy közösségi problémákról gondolkodjék. Azoknak, akik társadalomtudományi szakokra mennek, fontosabbak a közösségi értékek, nyitottabbak a társadalmi kérdések iránt, több időt szánnak a dolgok átgondolására."

Zöld út

A legutóbbi németországi választáson nyolc százalékot fialó alternatív politikai irányzat hazai helyzete sajátos. A szakértői anyagok készítéséből és alapítványi támogatásokból élő, egy-egy környezetvédelmi területre szakosodott környezet- és természetvédő civil szervezetek kínosan ügyelnek függetlenségükre, és óvakodnak a direkt (párt)politizálástól. Gazdaságpolitikai állásfoglalásaik elsősorban a fenntartható fejlődés témaköréhez kapcsolódnak. Viszonylag jól szervezettek, kapcsolatban állnak egymással, sokszor együtt buliznak. Rendezvényeiken - a tiltakozó akciótól a konferenciákig - egymást jól ismerő, néhány száz fős társaság tesz-vesz; a különböző környezetvédelmi, humánökológiai képzéseken keresztül sok egyetemista csapódik hozzájuk. A zöld szervezetek legfontosabb bázisa a helyi aktivisták hálózata, az öt-hat nagy országos szervezet folyamatosan segíti a helyi ügyekben mozgolódókat.

A szakosodott környezetvédő civil szervezetek közül három nagyobb készít gazdaságpolitikai elemzéseket. Az Energia Klub az augusztusi, johannesburgi Föld-csúcsra készített Jo´burg Memo kidolgozásában vett részt. A dokumentum a megélhetés jogának elismerését, a föld, a víz és a levegő felhasználásának regionális ellenőrzését, az ágazati politikák és egyáltalán a gazdasági, a szociális és a környezeti kérdések integrált kezelését szorgalmazza - mindezt a fenntartható fejlődés érdekében. A Környezetvédelmi Minisztériumot helyettes közigazgatási államtitkárral megajándékozó Magyar Természetvédők Szövetsége (a Föld Barátai elnevezésű nemzetközi hálózat tagja) a nemzetek feletti nagyvállalatok tevékenységének következményeiről, az európai integráció környezeti hatásairól és a fenntarthatóság fogalmáról ad ki hiánypótló "globalizációs füzeteket". A Bankwatch (Bankőr) a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és az Európai Fejlesztési Bank befektetési politikáját és annak következményeit vizsgálja, azaz az adófizetők pénzét ellenőrzi. A szervezet elemzései szerint Magyarországon a harmadik világban megszokott, kirívó szociális és környezeti hátrányokat okozó beruházások nem történtek, a vasút elsorvasztásához viszont hozzájárultak e pénzintézetek.

Vállaltan "politizáló" zöld szervezet viszont a számos ökológiával foglalkozó nagyágyút soraiban tudó Védegylet és a Közép-Európai Egyetem körül mozgolódó Zöld Fiatalok (Zöfi).

"A zöld társadalomfilozófia nóvuma, hogy a gazdasági és társadalmi folyamatokat egységben kezeli" - mondja Boda Zsolt közgazdász, a Védegylet Gazdaság és társadalom című állásfoglalásának egyik szerzője. "Illúzió a piacok önállóságát feltételezni, a gazdaság bonyolult intézeti struktúrába van beágyazódva, csak erről hajlamosak vagyunk elfeledkezni." A Védegylet nem túl tetszetős kék füzetkéje szerint a piac a választás és vállalkozás szabadságának biztosítéka, az egyéni viselkedés hatékony ösztönzője, de nem több: nem lehet társadalmi modellként felfogni. A szabályozatlan piacgazdaság két súlyos következménye, hogy a piaci szereplők tevékenységük társadalmi és környezeti költségeit folyamatosan másokra hárítják, illetve hogy a piac önfelszámoló természetű: szükségszerűen monopóliumok jönnek létre, melyek megfojtják a versenyt. Ezért szigorú versenyszabályozásra, fogyasztóvédelemre, környezeti szabályozókra és szankciókra van szükség. A dokumentum elveti az állami újraelosztás vállalkozástámogató szerepét: "A gazdasági erőforrások állami átcsoportosítása csakis akkor kívánatos, ha közvetlenül irányul a közjó előmozdításával kapcsolatos célokra." Az adófizetők pénzéből a nem piacosítható tevékenységköröket kell finanszírozni: az oktatást, az egészségügyet, a természetvédelmet, az igazságszolgáltatást, a kultúrát. A szervezet a zöld adóreformot, az élőmunka adóterheinek csökkentését, a fogyasztás és a természeti javak használatának magasabb adóztatását, a "közösségi gazdálkodás" támogatását, a gazdasági befektetések és kormányzati döntések nagyobb nyilvánosságát szorgalmazza. A Védegylet egy-egy állásfoglalásának elkészítéséhez rendszerint tucatnyi neves szakértőt tud megnyerni. A szervezet eközben számos helyi szerveződéssel tart kapcsolatot (a pomázi beépítések ellen tiltakozóktól a Rákos-patak rehabilitációján dolgozókig), és segíti őket folyamatos jogi háttérmunkával.

"Számomra a zöld kapitalizmus lehetőségében a legizgalmasabb aspektus az, hogy elfogadjuk a piac kereteit, viszont végiggondoljuk, hogy mi vihető be a piacra, és mi nem. Elsősorban a természeti tőkéről és ennek tulajdoni oldaláról van szó" - vallja Csillag Gábor, a Zöfi szóvivője. A globális gazdaságnak két nagy kihívásra kell választ találnia. Újra kell fogalmazni azokat a tulajdonjogokat, melyek a jelenlegi értelmezés szerint mindenkit vagy senkit illetnek: az esőerdők kiirtása például megszűnhetne, ha a fakitermelő cégeknek a tulajdonosi jogaikat gyakorló indiánokkal kellene egyezkedniük. Ezenkívül a világnak át kell gondolnia azt is, mit ért ár és költség alatt: az árakba és bérekbe be kell építeni azokat a járulékos költségeket, amelyek a környezet bármilyen módosításakor keletkeznek. Véghezvihető-e a zöld paradigmaváltás még a természeti javak leromlása és a túlfogyasztás kialakulása előtt? El tudjuk-e kerülni a nyugati országok hibáit? - Csillag szerint ez a hazai piacgazdaság legizgalmasabb és leginkább húsba vágó kérdése. "A >>sokszínű természet - sokszínű társadalomtán jelszó, hanem az egész zöld gondolatfilozófia alapja" - mondja Csillag, aki szerint az ökológiai gondolat számos politikai filozófia és megoldási kísérlet gyűjtőpontja: ezért értelmetlen a jobb és bal vagy a liberális és konzervatív szembeállításban vizsgálni.

Fonyó Attila

Mi bajuk van?

A globalizációkritikus mozgalmak címszavakban

Baloldali kritikusok, kommunisták: a tőke kizsákmányoló természete, munkás-érdekérvényesítés hiánya

Anarchisták: az államhatalom maga általában, a rendőri erőszak konkrétan

Szakszervezetek: az ipar harmadik világba települése következtében fellépő munkanélküliség

Emberi jogi szervezetek: a gyermek- és rabszolgamunka, diktatórikus rezsimek multik általi támogatása

Szociális és egészségügyi szervezetek, a harmadik világ keresztény egyházai: a szegénység terjedése, szociális és egészségügyi kiadások megkurtítása

Zöldek: a gazdasági folyamatok káros ökológiai következményei

Pacifisták: háborúk, nemzetközi fegyverkereskedelem

Európai mezőgazdasági termelők: dömpingáruk, hagyományos tájvédő termelési módok és szubvenciók eltűnése

Fogyasztóvédők: nem lehet tudni, mit is eszünk valójában

Baszkok, kurdok, palesztinok: nemzeti függetlenségük hiánya

szerző
Fonyó Attila
publikálva
2002/45. (11. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra