2002-ben a Fidesz-MDF-MKDSZ a pesti oldalon egyéniben mindenhol kikapott. A legfájdalmasabb vereség a XVI. kerületben (24. választókerület) érte, ahol a parlamenti múlt nélküli Vidorné Szabó Györgyi (MSZP) közel nyolc százalékkal - 3567 szavazattal - verte Glattfelder Bélát, a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkárát. Most a fővárosi Fidesz egykori vezetője, Tirts Tamás venne revánsot.
A szocialisták ebben a körzetben 2002-ben nem számoltak a sikerrel, és egyik fideszes forrásunk is úgy nyilatkozott, hogy "jobboldali kormánytagnak bizony ciki volt itt mandátumot veszteni". Glattfelder 2004-ben tagja lett az Európai Parlamentnek, ezért idén a budapesti választmány és a fővárosi Fidesz-frakció korábbi első emberét, Tirts Tamást indítja párt. Tirts 1999 óta él a kerületben; az elmúlt négy választást még szülőhelyén, a Ferencvárosban csinálta végig, ahol egyszer, 1998-ban győzni is tudott. (Érdekesség, hogy a mostani körzetében 1990-ben Áder Jánost, 1994-ben pedig a jelenlegi legfőbb ügyészt, Polt Pétert indította a Fidesz - mindketten vereséget szenvedtek.) A két nagy párt jelöltjén kívül már túl van az első bemutatkozó szórólapokon Szabó Imre Gábor (SZDSZ), Kovács Attila (MDF) és Zsinka László (MIÉP-Jobbik).
A Rákosszentmihály, Árpádföld, Sashalom, Mátyásföld és Cinkota városrészekből gyúrt kerületet a politizáló közvélemény hagyományosan a jobboldali körzetek közé sorolja; talán mert a kertvárosi jelleghez evidens képzettársítás a jobboldali szavazó. Tény, Áderen és Polton kívül is neves jobbosok - Palotás Jánostól Boross Péteren át Schuster Lórántig - indultak eddig itt. "Árpád földje" a helyi folklór szerint vonzza az igazhitű magyarokat - s ezek alapján azt gondolhatnánk, baloldali párt itt nemigen rúghat labdába. A választási térkép azonban e vélekedést kevéssé igazolja vissza. A XVI. kerületben
eddig érvényesült
a politikai váltógazdálkodás: az országgyűlési választásokon mindig a későbbi vezető kormánypárt helyi jelöltje győzött. Vidorné (2002) és Glattfelder (1998) előtt, 1994-ben a jelenlegi polgármester, a már második ciklusát töltő Szabó Lajos Mátyás (MSZP), 1990-ben pedig Palotás János (MDF) vitte el a pálmát. Az eredményekből továbbá a jobboldal sokszínűségére következtethetünk: a domináns jobbpárt mellett hol az MDF-es, hol az FKGP-s, hol a MIÉP-es jelölt helyi értéke haladta meg a fővárosi átlagot. 1994-98-ban az MDF-ből önállósult Palotás (először a Köztársaság Párt képviseletében, majd függetlenként) markolt tíz százalékot, 1998-ban pedig a MIÉP (Schuster - 9,08), az MDF (Boross Péter - 8,9) és az FKGP (7,02) is jól teljesített. 2002-ben Zsinka László fővárosi frakcióvezető, a közgyűlés legaktívabb tagja behozta a MIÉP-et a harmadik helyre (8,65), és ezzel Pesten a párt itt volt a legsikeresebb. Zsinka még olyan szavazókörökben is nagy fölénnyel verte az SZDSZ-es vagy a néhol a negyedik helyet megcsípő centrumos jelöltet, ahol a szocialista Vidorné utcahosszal győzött a jobboldali Glattfelder felett. 2002-ben egyébként a 62 szavazókörből 51-et nyert Vidorné, és 42-ben jött be a harmadik helyre Zsinka.
A kertes házak pártszimpátiájáról kialakult közhiedelem ugyanakkor nem teljesen fedi a valóságot. A kerületben vannak olyan kertvárosi porták, ahol az idősebb, első generációs munkások életmódjukban őrzik vidéki származásukat (kis háztáji az udvarban stb.), de elszánt balos szavazók. Sashalmon és Kisszentmihályon pedig akadnak szavazókörök, amelyeket a zöldövezeti sorházak szoba-konyhás lakásaiban élők voksai színeznek vörösre. Hagyományos lakótelepen (Jókai, Centenáriumi) csak a kerületi népesség (72 ezer fő) mintegy harmada él. De még így is a szociális rászorultság és a lakótelepi környezet a két markáns jegy, amely domináns szavazói magatartást körvonalaz.
Az országos Fidesz-kampány kulcskérdései (munka, biztonság, árak) nem véletlenül fokuszálnak a szociális területre, hiszen leginkább ennek eredményeit kérik számon a kerületben is az elcsábítani vágyott balos szavazók. A politikai ellenfelek Vidorné Szabó Györgyi 2002-es sikerét részben azzal hozzák összefüggésbe, hogy a szocialista képviselő tíz éven át vezette a polgármesteri hivatal szociális irodáját: "' osztotta a segélyeket, személyesen ismert sok nyugdíjast, szociálisan rászorulót. A képviselőséghez nem volt rossz kiinduló pozíció" - állították többen is. Vidorné az MSZP-frakcióban a szociális munkacsoport vezetője; egybehangzó forrásaink szerint képviselőként is megőrizte emberközeliségét. "Szereti a >>szemtől szemberendre eleget tesz, a kerületiek problémáit személyesen meghallgatja." A képviselő a parlamenti kórus tagja és a Magyar Gyógytornász Szövetség főtitkára, így nem maradt előző életéhez sem hűtlen, amikor - ügyvédi szakvizsgáját követően - gyógytornászként a baleseti sebészeten dolgozott. A helyi Fidesz a szemére hányja, hogy az Országgyűlésben több esetben is a kerületi beruházásokat (uszodaépítés, útfelújítás) érintő ellenzéki módosítók ellen szavazott. Vidorné viszont úgy véli, nem is tehetett volna mást, hisz a Fidesz a módosítókat a központi költségvetésről szóló javaslathoz csatolta, amely nem az eseti helyi beruházások nevesítésének legalkalmasabb törvényi szintje. "Egyedül arra jók ezek a módosítók, hogy az ellenzék később a kormánypártok és az egyéni képviselő fejére tudják olvasni az elutasítást" - mondta lapunknak a képviselő asszony.
Tirts Tamásnak, a Fidesz-KDNP közös jelöltjének a győzelem érdekében nemcsak a balos választókat kell meggyőznie a Fidesz szociális (és Budapest-) programjának a hitelességéről, hanem mérsékelnie kell a középen és jobbszélen
elvesző szavazatokat
Nyolcvanszázalékos részvétel mellett a 2002-es választások első fordulójában 6700 szavazat (14 százalék) jutott a MIÉP-nek és a Centrumnak. Az utóbbi kerületi jelöltjének egyelőre se híre, se hamva. A parlamentből 2002-ben kiesett MIÉP-et is megviselték a sorozatos kudarcok: a pártvezér a megújulást és a pénzügyi elszámolást követelő "reformistákat" kizáratta (ha nem léptek ki időben), miközben a párt rendre leszerepelt az időközi parlamenti és helyhatósági választásokon. A XVI. kerületben a helyzet mégis sajátságos, mert a MIÉP és a Jobbik 2006-os választási kiegyezését helyben nem követte összeborulás. A helyi Jobbik kemény magja a MIÉP-ből érkezett, mégpedig kényszerűségből: és éppen Zsinka asszisztálásával szorították ki őket annak idején a Csurka-pártból. A fővárosi képviselő kerületi jelöltségét a Jobbik nem hajlandó támogatni. Metes György, a helyi Jobbik elnöke, Zsinka 2002-es kampányfőnöke szerint a fővárosi frakcióvezető újrajelölését a felső vezetés nyomta le az alapszervezet torkán, és a 2003-ban ugyancsak kizárt Franka Tibor sokkal népszerűbb választás lett volna a szavazóik körében. Zsinka László ezzel szemben kétségbe vonja a Jobbik-elnök legitimitását, miután tudomása szerint a tagság felfüggesztette pozíciójából. Arról, hogy hányan állnak mögöttük, ellentétetes információkat kaptunk, ugyanakkor mindketten háromszor akkorának mondták saját alapszervezetük tagságát, mint a másikét. Zsinka az illegitim elnököt leárulózta, és arról panaszkodott, hogy útmutatásai nyomán a Fidesz lerohanta azokat a törzsszavazóikat, akiktől legutóbb az ajánlószelvényeket kapták. Arról is beszélt, hogy a Fidesz aktivistái azzal tévesztik meg a választókat, hogy a "jobboldali szövetség" részére gyűjtenek.
A kerületben erős az MDF is. A kéthetenként megjelenő XVI. kerületi Fórum című lap legfrissebb számában képviselőjelöltjük, Kovács Attila volt kerületi polgármester (1994-98) többek között Burke-öt, Tocqueville-t, Bubbit-ot és Ortegát idézi nagy ívű politikafilozófiai székfoglaló-jában; az MDF jóval rövidebb lére eresztett konzervatív programja csak ezután következik. A jelöltet nem sikerült elérnünk, viszont jobboldali forrásaink arra utaltak, hogy a helyi MDF az országos vezetéstől eltérően nem keresi a konfliktust a Fidesszel. Tirts a Narancsnak azt mondta: "Ha az MDF az önálló indulás mellett döntött, akkor a Fidesz bízik a parlamentbe jutásában a jobboldali szavazatok biztosítása érdekében." Más forrásokból viszont úgy értesültünk, hogy a helyhatósági választásokra is kiható
megállapodás
körvonalazódik. Ez tenné lehetővé a kerületi koalíció leváltását, amiben "a nemzeti oldal" összes kis pártja - MIÉP-Jobbik, kisgazdák, kereszténydemokraták, MDF - érdekelt. Vagyis - az MDF vezérkarának esetleges döntését megelőzve - a végeken már megindult az alku a politikai együttműködésről.
A helyhatósági választások külön érdekessége lesz, hogy az ősszel debütál a XVI. kerületben újraszabott egyéni választókörzet-rendszer, amit az MSZP-n kívül az összes párt felháborodottan fogadott. (Az országos visszhangot kiváltó rendezésről lásd Utólag már című keretes anyagunkat.)
Az SZDSZ legutóbbi jelöltje, Baják Gyula, a kerület ismert alpolgármestere helyett a helyi MSZP alapító elnökét, a 61 éves Szabó Imre Gábort indítja. Szabó a rendszerváltozás idején tanácselnök volt, és a fővárosban először ő adott párthelyiséget az Ellenzéki Kerekasztal helyi sejtjeinek. 1997-ben lépett ki az MSZP-ből, és 2002 után kereste meg az SZDSZ; tavaly lett a párt kerületi elnöke.
A Fidesz Tirts szerint összehasonlíthatatlanul szervezettebb, mint négy éve. A kerületi alapszervezetnek 250 tagja van, ami már majdnem akkora, mint a bel-budai körzetekben. Azokat a helyi lakosokat, akik a párt valamelyik rendezvényén vagy a Nemzeti petícióhoz csatolt adatkérő lapon felajánlották segítségüket, a Fidesz-tagok személyesen keresték meg Orbán újévi üzenetével, és kérték fel őket aktivistának - egy január közepén mért adat szerint a kerületben állítólag 744-en vannak. A Fidesz a választókerületet szervezetileg négy városrészi csoportra bontotta, melyek párhuzamosan tartanak megbeszéléseket, hívnak vendégeket stb. Egy-egy csoportfőnök alá tartoznak az érintett szavazókörök kampányfőnökei, akiknek besegítenek az aktivisták. "Míg négy éve 3-4 kilót fogytam, mire egyedül végigszórtam a Jókai-lakótelepet és még egy szavazókört, ma többen vagyunk ugyanarra a körzetre, így több időnk van személyes kapcsolat kialakítására is" - mondta a Narancsnak Ács Anikó tanítónő, önkormányzati képviselő, a Fidesz - MPSZ kinevezett kapcsolattartója. "A tévében a választók hallanak valamit, és mi így próbáljuk elmondani, hogy ahhoz képest mit gondolunk" - tette hozzá Tirts.
Az MSZP-nek
az öt városrészben és külön a Centenáriumi lakótelepen is van alapszervezete. A tagság létszáma nem olyan impozáns (a helyi Fiatal Baloldal alapszervezetét nem számítva 150 fő körüli), mint a Fideszé, de még így is Vidorné képviselői regisztrációja zárult le leghamarabb a fővárosban a szükséges ajánlószelvények összegyűjtésével. A cédulákat ugyanakkor az MSZP is a megengedett határidőig (március 27.) gyűjti - ez az utolsó alkalom a pártszimpátia előzetes megszondázására. Molnár Gyula, a helyi MSZP elnöke a tömegrendezvények helyett kiscsoportos (10-15 fős) találkozókat tervez. De Tirtshez hasonlóan Vidorné is hetente többször felbukkan majd a kerület forgalmas csomópontjai-nál kialakított standok mellett. Lesz választási plakát minden méretben, és a kerületbe látogat Kósáné Kovács Magda és Dobrev Klára - és ha összejön, márciusban a miniszterelnök.
Miután a XVI. kerületben már évek óta nem sikerült eleget tenni annak az alkotmányos alapjognak, hogy minden egyéni körzetben nagyjából ugyanannyi választópolgár legyen, Hörich Ferenc jegyző az év elején felrajzolt egy lehetőséget, ami az MSZP-n kívül az összes párt - beleértve a koalíciós partner SZDSZ-t - tiltakozását kiváltotta. Az új rend - a meglévő 14-ből 16 szavazókör lett - az arányossági követelményeknek megfelelt, ezért az ellenzéki pártok fellebbezését a fővárosi főjegyző elutasította. A pártok hivatalosan azt sérelmezték, hogy a határok nem veszik figyelembe a településszerkezeti sajátosságokat, és politikai érdekeket sértenek. Sikerült például kettévágni a Centenáriumi lakótelepet, amelyhez hozzácsaptak egy sor mátyásföldi és sashalmi családi házas részt, ezzel rontva a jobboldali esélyeket. Másutt egy tuti jobbos szavazókört szeltek négybe. A jobboldali pártok arra gyanakszanak, hogy a beavatkozás, ami számításaik szerint minden negyedik szavazót érint, a szavazóköröket pedig teljesen átszámozza, jelentősen belenyúl a helyhatósági választások végeredményébe. Egy helyi szocialista szerint a gyakorlatban lehet majd levonni a tapasztalatokat; a balhé csak arra jó, hogy a pártok a szavazóikat feltüzeljék.
