Márki-Zay Péter és a Mindenki Magyarországa Mozgalom

Kinőtték magukat

Belpol

A Mindenki Magyarországa Mozgalom eredetileg azt a célt tűzte ki, hogy katalizálja a közös jelöltek állítását, egy hónapja viszont előválasztási győzelemhez segítette Márki-Zay Pétert. Honnan jött és mit akar ez a szervezet, amely ma már önálló politikai erőnek mutatja magát?

Márki-Zay Péter a 2018. februári hódmezővásárhelyi győzelmének köszönhetően országos politikai szereplővé nőtte ki magát. Úgy tűnt, a Csongrád-Csanád megyei városban rátaláltak valamire, amire a nagypolitikában akkor még nem: az „egy közös jelölttel le lehet győzni a Fideszt” receptjére, amelynek a továbbiakban maga Márki-Zay lett az egyik szószólója. A 2018-as országgyűlési választások előtt Viszlát, kétharmad néven szorgalmazta a koordinált indulást és a taktikai szavazást, maga ajánlott esélyes egyéni képviselőjelölteket, de az újabb fideszes parlamenti kétharmad megakadályozásához ez kevés volt.

A 2018-as választás utáni kormányellenes tüntetéseken Márki-Zay már az ellenzék megváltójaként tűnt fel. Tízezres tömeg előtt jelentette ki, hogy „a választáson a magyar nép leváltotta az ellenzéket”, és ő harcolni fog az ellenzék egységbe tömörítéséért. Egy nem sokkal későbbi interjúban azt hangoztatta, hogy nem egy új pártra van szükség – „bár később valószínűleg kelleni fog egy olyan párt, ami konzervatív és nem lop” –, hanem „egy olyan mozgalomra, ami ernyőszervezetként össze tudja fogni az ellenzéket és a civileket, mert a pártok nagyon gyengék, és elvesztették hitelüket, illetve árulók is vannak köztük”. Ez az „ernyőszervezet” a Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) lett volna, amely azonban Márki-Zay előválasztási győzelme után, a miniszterelnök-jelölt mögött sokkal inkább egy megkerülhetetlen politikai erőnek mutatja magát.

A mozgalmat 2018 novemberében jegyezték be, székhelyének címe máig Magyar György ügyvédi irodája, és az egykori alapítók elmondása szerint az MMM nagyjából ismeretségi alapon kezdett szerveződni. Kaltenbach Jenőt Magyar György, Bod Péter Ákos és Elek István hívták az alakuló szervezetbe; Hadházy Ákos azután vette fel a kapcsolatot Márki-Zay Péterrel, hogy az Hódmezővásárhelyen megnyerte a polgármester-választást, és Mellár Tamás is ezután kérte arra, hogy segítse a 2018-as pécsi kép­viselőjelölti kampányát. „Magyar Györggyel is kapcsolatban voltam – meséli Mellár Tamás –, neki volt akkor egy KARD nevű egyesülete (Ke­rek­asztal a Részvételi Demokráciáért Egyesület). Ő is és Márki-Zay Péter is elkezdte mondani, hogy kellene egy civil mozgalmat csinálni. Már 2018 őszén megalapítottam a Mindenki Pécsért Egyesületet, egy-két hónappal korábban, mint ahogy a Mindenki Magyarországa létrejött volna, de hasonlóképpen gondolkodtunk, és egyértelmű volt, hogy részt fogok ebben venni, így alapító tag lettem.” „Amikor a mozgalom megalakult – idézi fel Kaltenbach Jenő –, úgy tűnt, hogy nagyon nagy szükség lenne ilyesmire, tekintve, hogy nagyon szétforgácsolódott volt a pártrendszer, és mindenképp üdvös lett volna, ha a Fidesz alternatí­vájaként kialakul egy összefogás. Ebben lett volna szerepe a mozgalomnak, mert arról volt szó, hogy nem alakul párttá, hanem csak katalizátora lesz az összefogásnak.”

Feladatok

Alapszabálya szerint a mozgalom célja a részvételi demokrácia erősítése, a helyi köz­életi aktivitás előmozdítása, a magyar civil társadalom önszerveződésének támogatása, valamint az olyan alapértékek, mint a jogállamiság, a korrupcióellenesség, az európaiság, az önkormányzatiság, az emberi jogok, a szolidaritás és társadalmi igazságosság, az összetartó Magyarország, a fenntartható fejlődés eszméjének érvényre juttatása. Elsődleges tevékenysége pedig egyebek közt „civil társadalmi hálózat szervezése és működtetése, szakmai műhelyek létrehozása és működésük támogatása, szakpolitikai javaslatok bemutatása és megvitatása”, valamint „az ország felkészítése arra, hogy a 2022-es országgyűlési választások után Magyarország minél gyorsabban visszatérhessen az európai, demokratikus jogállamok sorába és a piacgazdaságba”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szolzsenyicin megint vesztett, de halála után legalább elüldözni nem lehet

A Gulag szigetvilág olvasása közben lágerekkel álmodtam. Néha kiborultam, máskor lenyűgözött, mennyire sokféleképpen nagyszerű ez a kétezer oldal. Nehéz nem meglátni benne a szerző humanizmusának tragédiáját is: a Gulag emlékezetét, amiről főként miatta tudunk, éppen most törli el az orosz rendszer, miközben ismét magyarázni kell, ki az elkövető és ki az áldozat.

„Itt már nincs miről beszélni” – Közös éneklés a Kossuth téren

Beszédek, kiáltványok helyett énekszót hallhat, aki kilátogat a Kossuth térre vasárnap délután 1 és 3 óra között. A „Van hangunk” nőnapi akció szervezői szeretnék, ha március 8. nem csak egy szimbolikus gesztus lenne – közös éneklésre hívnak mindenkit, aki szerint a nők ügye nem díszlet, hanem társadalmi kérdés. Miklusicsák Alízt, a Dajer Alapítvány kurátorát kérdeztük az esemény részleteiről.

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.