Interjú

„Nálunk pont fordítva történt”

Köllő János közgazdász a minimálbér-emelés hatásairól

Belpol

A választásokhoz közeledve húszszázalékos minimálbér-emeléssel igyekszik kedveskedni a kormány a jövő év elejétől. De van-e értelme közgazdasági és méltányossági szempontból a minimálbérnek? Sikerült-e valaha is elérni az ettől remélt társadalmi, gazdasági célokat? Erről is kérdeztük a téma kutatóját.

Magyar Narancs: A minimálbér – amelyet Magyarországon 1989-ben vezettek be – régóta vita tárgya a közgazdaság-tudományban is, különböző iskolák értelmezik a hatásait, hasznát, költségeit. Melyek a főbb ütközőpontok ebben a vitában?

Köllő János: Először azt érdemes körüljárni, alkalmas-e a minimálbér az egyenlőtlenség csökkentésére, mert ezt viszonylag könnyű mérni, és könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre. A világon Magyarországon történt a legnagyobb arányú minimálbér-emelés 2001/2002-ben. Ez a kereseti egyenlőtlenséget három évig csökkentette, majd visszaállt az emelés előtti szint. A jövedelmi egyenlőtlenséget gyakorlatilag nem érintette, mert a minimálbért keresők többnyire nem a szegény családokból jönnek – a minimálbér-emelésben érintetteknek kevesebb mint fele jött az alsó két jövedelmi ötödből –, ráadásul nagy részük nem első kereső a családban.

Ennél nehezebb kérdés, hogy méltányosabb jövedelemeloszláshoz vezet-e a minimálbér. Ez teljes mértékben a foglalkoztatási hatástól függ. Józan feltevések mellett azt lehet várni egy nagy minimálbér-emeléstől, hogy az érintettek többsége jól járjon: őrizze meg az állását és keressen többet. Ha viszont közben emberek veszítik el az állásukat, az súlyos következmény, mert a kutatások, a magyarországiak is, azt mutatják, hogy a munkanélküliség sokkal nagyobb mértékben tesz boldogtalanná, mint egy jövedelemcsökkenés. Molnár György és Kapitány Zsuzsa mérései szerint a munkanélküliség a szubjektív jóllétet (subjective well-being) nagyobb mértékben csökkenti, mint amikor tartós beteg van a családban. Sok ember kis jóléti nyereségét elcserélni kevés ember tragédiájára – ez nem méltányos eljárás.

A kulcskérdés tehát az, hogy mit művel a minimálbér és annak emelése a foglalkoztatással. A közgazdasági tankönyv első fejezete szerint a minimálbér csökkenti a foglakoztatást: csökkenti a munkaerő iránti keresletet, megnöveli a munkaerő-kínálatot – ennek növekvő munkanélküliség lesz a következménye. Ám ez még egy tiszta versenygazdaságban sem feltétlenül igaz – erre majd térjünk vissza –, és biztosan nem igaz, ha egy vállalat monopszón helyzetben van.

MN: Mit nevez a közgazdaság-tudomány monopszóniumnak?

KJ: A klasszikus monopszónium az, ha egyetlen vásárló van a piacon – tipikus példája az egymunkáltatós település. Ez manapság viszonylag ritka, de foglalkozási, földrajzi részpiacokon sűrűn előfordul. Egy Veszprémben élő szakképzett intenzíves nővér helyben nem tud máshol elhelyezkedni, mint a veszprémi kórházban. A monopszón helyzet erőfölényt biztosít a foglalkoztatónak a munkavállalókkal szemben.

Amikor egy vállalat vagy néhány szorosan együttműködő vállalat monopszón helyzetben van és jól fizet, akkor sokan jelennek meg a munkaerőpiacon; ha keveset fizet, akkor kevesebben. Ha egy ilyen vállalat fel akar venni egy embert, akkor csak úgy tudja megtenni, ha emel a béren. Igen ám, de ha ez a vállalat nem tud vagy nem akar diszkriminálni, akkor ezt a magasabb bért az eddigi dolgozóinak is meg kell adnia – emiatt a létszám bővítése nagyon sokba kerül. A vállalat addig bővíti a létszámot, amíg a határköltség, az utolsó ember felvételének költsége meg nem egyezik az utolsó ember árbevételhez való hozzájárulásával (határtermékével).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."