Interjú

„Nálunk pont fordítva történt”

Köllő János közgazdász a minimálbér-emelés hatásairól

Belpol

A választásokhoz közeledve húszszázalékos minimálbér-emeléssel igyekszik kedveskedni a kormány a jövő év elejétől. De van-e értelme közgazdasági és méltányossági szempontból a minimálbérnek? Sikerült-e valaha is elérni az ettől remélt társadalmi, gazdasági célokat? Erről is kérdeztük a téma kutatóját.

Magyar Narancs: A minimálbér – amelyet Magyarországon 1989-ben vezettek be – régóta vita tárgya a közgazdaság-tudományban is, különböző iskolák értelmezik a hatásait, hasznát, költségeit. Melyek a főbb ütközőpontok ebben a vitában?

Köllő János: Először azt érdemes körüljárni, alkalmas-e a minimálbér az egyenlőtlenség csökkentésére, mert ezt viszonylag könnyű mérni, és könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre. A világon Magyarországon történt a legnagyobb arányú minimálbér-emelés 2001/2002-ben. Ez a kereseti egyenlőtlenséget három évig csökkentette, majd visszaállt az emelés előtti szint. A jövedelmi egyenlőtlenséget gyakorlatilag nem érintette, mert a minimálbért keresők többnyire nem a szegény családokból jönnek – a minimálbér-emelésben érintetteknek kevesebb mint fele jött az alsó két jövedelmi ötödből –, ráadásul nagy részük nem első kereső a családban.

Ennél nehezebb kérdés, hogy méltányosabb jövedelemeloszláshoz vezet-e a minimálbér. Ez teljes mértékben a foglalkoztatási hatástól függ. Józan feltevések mellett azt lehet várni egy nagy minimálbér-emeléstől, hogy az érintettek többsége jól járjon: őrizze meg az állását és keressen többet. Ha viszont közben emberek veszítik el az állásukat, az súlyos következmény, mert a kutatások, a magyarországiak is, azt mutatják, hogy a munkanélküliség sokkal nagyobb mértékben tesz boldogtalanná, mint egy jövedelemcsökkenés. Molnár György és Kapitány Zsuzsa mérései szerint a munkanélküliség a szubjektív jóllétet (subjective well-being) nagyobb mértékben csökkenti, mint amikor tartós beteg van a családban. Sok ember kis jóléti nyereségét elcserélni kevés ember tragédiájára – ez nem méltányos eljárás.

A kulcskérdés tehát az, hogy mit művel a minimálbér és annak emelése a foglalkoztatással. A közgazdasági tankönyv első fejezete szerint a minimálbér csökkenti a foglakoztatást: csökkenti a munkaerő iránti keresletet, megnöveli a munkaerő-kínálatot – ennek növekvő munkanélküliség lesz a következménye. Ám ez még egy tiszta versenygazdaságban sem feltétlenül igaz – erre majd térjünk vissza –, és biztosan nem igaz, ha egy vállalat monopszón helyzetben van.

MN: Mit nevez a közgazdaság-tudomány monopszóniumnak?

KJ: A klasszikus monopszónium az, ha egyetlen vásárló van a piacon – tipikus példája az egymunkáltatós település. Ez manapság viszonylag ritka, de foglalkozási, földrajzi részpiacokon sűrűn előfordul. Egy Veszprémben élő szakképzett intenzíves nővér helyben nem tud máshol elhelyezkedni, mint a veszprémi kórházban. A monopszón helyzet erőfölényt biztosít a foglalkoztatónak a munkavállalókkal szemben.

Amikor egy vállalat vagy néhány szorosan együttműködő vállalat monopszón helyzetben van és jól fizet, akkor sokan jelennek meg a munkaerőpiacon; ha keveset fizet, akkor kevesebben. Ha egy ilyen vállalat fel akar venni egy embert, akkor csak úgy tudja megtenni, ha emel a béren. Igen ám, de ha ez a vállalat nem tud vagy nem akar diszkriminálni, akkor ezt a magasabb bért az eddigi dolgozóinak is meg kell adnia – emiatt a létszám bővítése nagyon sokba kerül. A vállalat addig bővíti a létszámot, amíg a határköltség, az utolsó ember felvételének költsége meg nem egyezik az utolsó ember árbevételhez való hozzájárulásával (határtermékével).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.