A 2000 áprilisában, a Roosevelt téri fák kivágása elleni önleláncolós demonstrációval debütáló Védegylet 2005-ben Sólyom László személyében jelöltet javasolt a köztársasági elnöki tisztségre. Az évek során a honi ökopolitikai mozgalom meghatározó szellemi műhelyévé fejlődő egyesület ezzel a kezdeményezéssel a szélesebb nyilvánosság számára is érzékelhetően ellépett a nagypolitika irányába. Cikkünkben a szervezet célkitűzéseit és tevékenységét vizsgáljuk, illetve annak esélyét, hogy a Védegyletből idővel kinőhet egy valódi zöld alternatívát kínáló politikai párt.
Roosevelt és Jókai téri fák, Verespatak, Paks, Budai rakpart, Zengő - néhány az utóbbi évek környezetvédelmi agendájának fontosabb ügyei közül, ahol más szervezetek mellett a Védegylet is fellépett a természeti-kulturális értékek védelmében. Ezek voltak/maradtak azok a helyszínek, amelyeknél a helyzet egyedi sajátosságait kihasználva vagy ügyes pr-akciókkal sikerült nagy médiaérdeklődést biztosítani. De igazságtalanság lenne akcióorientált kirakatszervezetnek minősíteni a Védegyletet. Viszonylagos ismertsége elsősorban abból ered, hogy szemben a hazai zöld szcéna főleg szűkebb szakterületekre specializálódott (Energia Klub, Hulladék Munkaszövetség, Levegő Munkacsoport stb.) vagy helyi ügyekre koncentráló szerveződéseivel, a Védegylet a teljes "spektrumon" aktív.
De melyek is
ezek a célkitűzések? A szervezet honlapján (www.vedegylet.hu) a "Mit akarunk?" címszó alatt olvasható, hogy a "civil politikai szervezet" célja a természeti és kulturális sokféleség megőrzése, a környezetért viselt felelősségtudat megerősítése, a jobb minőségű élet megteremtése, a feladat pedig a tevékenységeikhez kapcsolódó köztájékoztatás és lobbizás, valamint a jövő nemzedékek érdekeinek képviselete. Jogalkotási programjának legfontosabb eleme az a Sólyom László volt alkotmánybírósági elnök által 2000 nyarán írt törvénytervezet, mely a jövő nemzedékek érdekeinek képviseletéről szól. Mivel az Országgyűlés máig nem tárgyalt a tervezetről, a Védegylet társadalmi bizottságot állított fel (Jövő Nemzedékek Képviselete - Jőnek), hogy az abban foglaltak alapján lépjen fel az életformák sokféleségének a védelmében.
A Jőnek 2001 óta megjelenő éves jelentései leginkább a Védegylet tevékenységének egy bizonyos nézőpontú lenyomatai. Látszik, hogy nem egy az eredeti törvényjavaslatban szereplő, jelentős forrásokból gazdálkodó közhivatal készítette őket: a beszámolók a mélygarázsépítésektől a géntechnológiai törvényig meglehetősen sok mindennel, ugyanakkor elég ötletszerűen és néha felületesen foglalkoznak. Ezt azonban nem fair hibául felróni egy kis költségvetésű, tisztán társadalmi munkában dolgozó testületnek; annál is inkább, mert a jelentésekből süt az erőforrások felélése és a természeti-kulturális javak rombolása miatti aggodalom. Mivel azonban a döntéshozókra nincs hatásuk, és a közvélemény sem igen ismeri őket, a beszámolók egyelőre leginkább az asztalfióknak készülnek.
A Védegylet legfontosabb kiadványainak az egyesület nagyobb állásfoglalásai tekinthetők. Mostanáig három ilyen, jelentősebb mű született: a Gazdaság és Társadalom című gazdaságpolitikai füzet, a Magyarország a nagyvilágban című külpolitikai állásfoglalás és a Budapest jövőjéről szóló Növekedés vagy fejlődés? Ezek mellett az egyesület megjelentetett egy egyházi dokumentumgyűjteményt a környezetről (Felelősségünk a teremtett világért) és rövidebb állásfoglalásokat az EU-ról, oktatáspolitikáról, az önkormányzati jogokról, a közszolgáltatások piacosításáról. A nem egyenletes, de néha kimagasló színvonalú művek közös jellemzője a már említett ökológiai szempontokon túl többek közt a neoliberális gazdaságpolitika és a globalizáció kritikája, a fenntarthatóság propagálása, a helyi érdekek védelme, a helyi közösségek önrendelkezésének erősítése. Egy dolog azonban jellemzően hiányzik belőlük: annak taglalása, hogy miként képzelik a fogyasztásorientált konzumtársadalmak önmérsékletre nevelését.
Nem titok, hogy a nevelés kulcsa az oktatás reformja mellett csak a piac állami szabályozása lehet, biztosítandó, hogy a termékek árába az előállításukkal, használatukkal és lebomlásukkal kapcsolatos valamennyi költség ténylegesen beépüljön - hogy ezeket ne közpénzből vagy a jövő nemzedékekkel fizettessük meg. Mindezt persze nem a Védegylet találta ki, de az igény jogos. Ám egy ilyen léptékű állami intervenció elfogadásához és kikényszerítéséhez szükséges mélyreható társadalmi szemléletváltás csak nehéz és húsba vágó konfliktusok során születhet meg, és az erre utaló eltökéltségnek egyelőre nem sok jele látszik. Mindenesetre az ökológiai fenntarthatóságon alapuló politika és gazdaságfilozófia csak akkor nyerhet teret, ha napirenden tartásáról és következetes politikai képviseletéről már most gondoskodik valaki. Ezért a Védegylet, ha komolyan veszi magát, nem kerülheti meg a mind aktívabb politikai szerepvállalást.
Ezért is érdekes, hogyan kezeli a már futó akciókat. A Zengőre tervezett lokátor építésével kapcsolatos konfliktusról például a Narancs annak idején terjedelmesen beszámolt, és a vita elemzésekor (lásd: Csata a csúcson, 2004. április 29.) fel is hánytorgattuk, hogy a zöldszervezetek, köztük a Védegylet
néha találomra
vagdalkoztak (a sugárzástól a bazsarózsákon át az engedélyek hiányáig), amíg rá nem találtak az érdemi ellenérvekre (az alkotmányossági aggályokra és a procedurális hiányosságokra). "A pesti fákat védtük a Zengőn is, a jog feketén-fehéren mellettünk állt - válaszolta felvetésünkre a Védegylet arculatát máig meghatározó író, Lányi András. - Nem mi választjuk a precedenseket, azok találnak meg minket. Nem lehet minden erdő mellé civilt állítani. Jelen esetben az alkotmánnyal összhangban az volt a fő célkitűzésünk, hogy ne lehessen csökkenteni a természeti védettség színvonalát."
"Előfordul, hogy hirtelen van helyzet, és valamit mondani kell. De egyenlőtlenek az erőviszonyok, és a civileknek, zöldszervezeteknek sebtiben kéne koherens véleményt kialakítaniuk - mondja ugyanerről némileg önkritikusabban a közgazdász-politológus Boda Zsolt. - Heroikusan sikertelenek vagyunk, de fantasztikus dolgokat csinálunk" - fogalmazott némi iróniával a Védegylet napi ügyeit irányító szervezőbizottság tagja, aki az ökopolitikai irányú változás, a fenntarthatóbb fejlődés legfőbb akadályának nem a közgondolkodást, hanem a politikát és az államigazgatást tartja. Az emberek szerinte zöldebbek, mint ahogy a politikusok gondolják, ezért is tartja érthetetlennek az állam skizofrén hozzáállását: egyfelől a demokrácia és az európaiság jegyében minisztériumi, önkormányzati pályázatok útján forrást biztosít a zöldszervezeteknek, így a Védegyletnek is, miközben mesterségesen szűkíti a vita kereteit. Erre példa a jogszabályok kötelező társadalmi vitájának gyakran nevetséges, a civil szervezeteket semmibe vevő lebonyolítása, vagy például az, ahogy a fővárosi közgyűlés a sokmilliárdos rakpart-szélesítési projektről hosszú jegelés után hirtelen, a napirenden sebtiben változtatva döntött. Ezért Bodáék első lépésben már azt is nagy eredménynek tartanák, ha az állam legalább a normákat, a procedurális szabályokat betartaná. (A Boda Zsolttal készült interjút lásd a 8-9. oldalon.)
"Kudarcról kudarcra haladunk a végső győzelem felé"- idézte a Narancsnak saját kedvenc helyzetértékelését Lányi András. A Védegyletben dolgozókat szerinte rengeteg frusztráció éri, mivel folyamatosan, sorra veszítenek az egyes ügyekben. "Mindennek valamiért mégis jó az aurája - tette hozzá -: ahogy a demokratikus ellenzék pusztán a jogaival próbált élni a 80-as években, ugyanazt tesszük ma mi is, utána meg azt vizsgáljuk, hogy mindez miért nem lehetséges." A demokratikus ellenzék hasonlata annyiból is találó, hogy ma Magyarországon bizonyosan nincs még egy olyan, deklaráltan politikai jellegű szervezet, melynek munkatársai felül tudnának emelkedni pártpolitikai preferenciáikon. "Sem 2002-ben, sem a kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor nem volt konfliktus a Védegylet-tagok között, a szembenállás nem vitte szét a szervezetet - mesél a kritikus időszakokról Schiffer András, a szervezőbizottság ügyvéd tagja. - A különböző szocializációjú emberek veszik egymás hullámait, és bár különböző értékeket vallanak, van köztük egy mély értékazonosság is." Ugyanerről Lányi úgy vélekedik, hogy amiben lehet, nincs egyetértés: mivel a Védegyletben bal- és jobboldaliak is vannak, abban kell egyetérteniük, amin dolgoznak. "A kardinális kérdésekben eddig kompromisszumkényszer volt, ez viszont most lehet, hogy változni fog."
Utóbbi kijelentésével arra utalt, hogy az ügyek növekvő száma és az azokba bevont mind több ember miatt a Védegylet szervezeti reform, alapszabály-módosítás előtt áll. Az eddigi rendszerben egyrészt a felmerülő külső ügyekkel foglalkoztak, másrészt a tagok egyéni érdeklődésének megfelelőekkel, amennyiben illeszkedtek a Védegylet arculatába. A feszültségek Schiffer szerint abból adódtak, hogy mivel a szervezet működése a kölcsönös bizalmon alapult, nem volt hierarchia, nem voltak szabályozva a hatáskörök és a folyamatok. A távlati ügyekben a közös álláspontok a Védegylet belső nyilvános fórumain zajló egyeztetések során kristályosodnak ki, ezért általában nem okoznak súrlódást. A politika napi hordalékaként felmerülő esetekben, amilyen például a februári gazdatüntetés volt, a Narancs információi szerint viszont nem volt ennyire egyértelmű a helyzet. A Védegylet kiállt a gazdák mellett, de többen értetlenkedtek, hogy a nagytáblás, traktoros vállalkozók követeléseinek többsége miként harmonizál a Védegylet célkitűzéseivel. "Minél bonyolultabb ügyekkel és konfliktusokkal kezdtünk foglalkozni, annál több lett a véleményeltérés: sokaknak furcsa, hogy a bizalmi struktúrát lassan felváltja a hierarchia" - avat be a változásokba Schiffer. "Eddig a kreatív anarchia volt a jellemző, kicsit szervezetlenül dolgoztunk, ahogy a nem fizetésért dolgozó aktivisták általában - magyarázza a helyzet egy másik aspektusát Boda Zsolt. - Viszont egyre inkább éreztük
a strukturált szervezet hiányát,
ami a biztos hátteret jelentené. Komoly szakmai munka zajlik, emellett rengeteg a helyi ügy, ahol jogi segítséget nyújtunk, perek zajlanak, jobban ki kell magunkat találni."
A Védegyletnek nemcsak szervezetileg, hanem a saját politikai perspektíváit illetően is "ki kell magát találnia", ráadásul az uralkodó szakpolitikai vonal mellett olyan emberek bevonására is szükség lesz, akiket nem vonz a hatalom, a politika világa. "A pártalapítás az egyesület megalakulása óta a levegőben lóg, de akik ma itt vannak, nem akarnak pártpolitikát csinálni" - mondja Boda Zsolt. Schiffer szerint fel sem merülhet a Védegylet párttá alakulása, viszont "ha lesz jó ökopolitikai alternatíva, a Védegylet farvizén kikristályosodhat egy pártszerű formáció, mert a Védegylet erre van predesztinálva". Zöldpártügyben a legegyértelműbben Lányi András fogalmazott: "Itt volna az ideje, hogy kinőjön végre egy zöldpárt. "vatosságra kell azonban, hogy intsen, hogy mi olyan kérdésekre tudjuk a választ, amelyeket ritkán tesznek fel. Van igény másfajta politizálásra, de az ökológiai tudatosság, amit képviselünk, kisebbségi prioritás." Lányi szerint a párttá alakulás elsősorban a "kritikus tömeg és sebesség" elérésétől függ. Mint mondja, szakpolitikailag a Védegyletet kormányképesnek tartja, szervezetileg azonban egyáltalán nem. "Az alkalmi támogatók száma nő, a rendszereseké nem. Országos szervezkedésre van szükség, amihez várjuk a partnereket."
Aktivista elnök?
Lapzártánk idejére Sólyom László már dobogóesélyes köztársaságielnök-jelöltté avanzsált, igaz, nem annyira a Védegylet akciója, mint inkább az eddig a Szili Katalin jelöléséhez ragaszkodó szocialistáknak köszönhető koalíciós patthelyzet jóvoltából. A tekintélyes jogászprofesszor, volt alkotmánybírósági elnök, egyben védegyleti vezetőségi tag jelölésének az az érdekessége, hogy maga Sólyom László mindmáig nem nyilatkozott arról, valóban ambicionálja-e a kinevezést. Mint a témában egyetlen, a Heti Válasznak március elején adott interjújából kiderül, nagyra értékeli, hogy a jelölését támogató nyílt levelet pártállásra, szellemi irányultságra, világnézetre való tekintet nélkül oly sokan írták alá. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a nyilvános szerepléseket kerülő, zárkózott tudós valóban vágyik is a főleg reprezentatív jogköröket biztosító hivatalra. Sőt, amennyire ez kívülről megítélhető, Sólyom Lászlót feltehetőleg komoly dilemma elé állítaná, ha a törvény szerint szükséges 50 országgyűlési képviselő hivatalosan is javasolná a jelölését.
Sólyom az említett interjúban azt mondta: nem olvasta megjelenése előtt a Védegylet nyílt levelét. Kérdés, mit szólt volna, ha megmutatják neki: az itt-ott bántóan általánosító mondatokat és a jelölés ünnepélyes aktusához képest meglehetősen harcias hangvételt nemcsak a Narancs kifogásolta (lásd: Szezon és fazon, 2005. március 3.), de információink szerint több tekintélyes értelmiségi végül éppen emiatt nem csatlakozott a kezdeményezéshez. "A Védegylet az uralkodó technokrata iránnyal és a populista megközelítéssel, azaz a mai politikai bal- és jobboldallal szemben kíván politikai alternatívát felmutatni. Az ökopolitika alternatív politikai filozófia, a meglévők viszont csak üres marketingcímkék. A mai dichotóm pártpolitika mentálisan tarthatatlan, és veszélyezteti azokat a jogállami értékeket, amelyeket Sólyom László fémjelez" - foglalta össze a nyílt levélnél cizelláltabb véleményét lapunknak a volt Sólyom-tanítvány Schiffer András.
"A nyilvánosság társadalmi ellenőrző szerepe egyre kevésbé működik, nem mélyültek el a demokratikus hagyományok, könnyen, simán ment végbe a politokrácia elkülönülése a társadalomtól - indokolta lapunknak Sólyom László jelölését Lányi András. - Olyan intézményre van szükség, ami a zárt intézményeken kívüli garanciát jelent. Miközben jól látható, hogy Sólyom László nem akar egyik oldal politikai jelöltje sem lenni, miközben a kezdeményezés kívül áll a bal- és jobboldalon, elkeserítő, hogy mégis jobboldali jelöltté kezd válni."
Mivel az ellenzéki kerekasztalnál, majd később az idevágó alkotmánybírósági határozatokban leginkább éppen ő jelölte ki a köztársasági elnök jogkörét, ha valaki, akkor Sólyom László tudja, hogy még ha fedné is a valóságot a nyílt levélben felskiccelt vízió (a demokrácia kiüresedése, a pártklientúrák háborúja következtében fenyegető morális összeomlás), az ellen a Magyar Köztársaság elnökeként nem sokat tehetne. A tudományos pályafutása és alkotmánybíráskodása során felhalmozott szakmai és morális tőkéje ugyanis önmagában valószínűleg kevés lenne a köztársaság írott és íratlan (vö.: "láthatatlan alkotmány") szabályainak betartatásához. "A jogkört el lehet látni aktivista módon és visszahúzódóan is" - utalt a cselekvés határaira Sólyom az interjúban. Az elnök kezdeményező fellépése azonban elképzelhetetlen a nyilvánosság intenzív használata nélkül. Kérdés, hogy Sólyom László vállalná-e a habitusától oly idegen reflektorfényt.
