"Keszonbetegség, túl hamar emelkedett, aztán megszédült, elveszítette egyensúly- és realitásérzékét" - jellemezte Hagyó Miklós látványos, ám a jelek szerint gyors lefolyású politikai karrierjét a Szocialista Párt egyik budapesti vezetője. A fővárosi elnökség február elsején született döntésével teljesült azon országos és helyi politikusok óhaja, akik a háttérben hónapok óta hasztalanul követelték a BKV-botrányokban érintett, a párt népszerűségvesztését okozó volt városvezető háttérbe vonását.
Mondjon le az egyéni jelöltségről, a fővárosi közgyűlési mandátumáról, és a budapesti listán betöltött helyéről. A hátralevő időben viszont megtarthatja képviselői székét és a hegyvidéki alapszervezetben betöltött elnöki tisztségét - ezzel a vonzónak nem nevezhető ajánlattal "lepték meg" a kampány kellős közepén az MSZP fővárosi vezetői a nyilvánosságot az utóbbi időben feltűnően kerülő - még a honlapját is becsukó - Hagyót.
Nagyra nőtt
A lapzártánk idején még hezitáló politikus kelletlenül fogadta a hírt, hallani, legalább a befutónak számító listás helyét megőrizné. Ám a budapesti elnökség eltökéltnek tűnik, miként az elnök, Burány Sándor hétfői sajtótájékoztatóján megüzente: válaszoljon mihamarabb, még a héten le szeretnék zárni az ügyet. Sajtóinformációk szerint az egyhangú döntést hozó fővárosiak maguk mögött tudhatják a párt országos vezetőségét is - amennyiben Hagyó nem teljesíti a követelésüket, még a mentelmi jogot biztosító parlamenti mandátumától is megfoszthatják.
A budapesti elnökség vehemenciája kissé furcsán hat az előzmények fényében. Tavaly májusban az elsők között, majd' egy évvel a választások előtt állították össze a területi listájukat, amelyen a volt főpolgármester-helyettest most lelépésre kérő vezetők előkelő helyen szerepelnek. Természetesen Hagyóval együtt, aki hivatalosan a harmadik - mivel az első helyet elfoglaló Lendvai Ildikó az országos listán is szerepel - valójában Burány után a másodiknak "számító" helyet kapta. Miután nyáron kipattantak a tanácsadói szerződésekkel kapcsolatos botrányok, illetve napvilágot láttak a Magyar Villamos Művek kétes ügyei, Steiner Pál, az MSZP fővárosi frakcióvezetője Hagyóval tandemben követelte a BKV-hoz átszerződött volt MVM-vezér, Kocsis István távozását (a vitáról lásd: Felsővezeték-szakadás, Magyar Narancs, 2009. augusztus 27.).
Az összhang később is megmaradt. Hiába kerültek nyilvánosságra a több tízmilliós nagyságrendű, nagy port felkavart végkielégítések - melyek zömét a Hagyó által támogatott Antal Attila és Balogh Zsolt igazgatók regnálása idején fizették ki -, a főpolgármester-helyettes továbbra is élvezte pártja bizalmát. Amikor Budapest első embere megpróbálta minél távolabb tolni magától a felelősséget - a közlekedési vállalatot felügyelő Hagyót nevezve meg egyedüli felelősként -, a két MSZP-s főpolgármester-helyettes együtt "lépett sztrájkba". Végül október közepén a fővárosi szocialisták a tizenöt éves együttműködés felmondásával véget vetettek a baloldali-liberális koalíciónak - természetesen az országos elnökség áldásával.
Hiába követelték szeptember végén a budapesti vezetéssel szemben álló fővárosi szocialisták a lista megnyitását, majd gyűjtöttek aláírásokat Burány és Hagyó leváltására, a budapesti párttanács októberben nagy többséggel foglalt állást a névsor megváltoztathatatlansága mellett - az MSZP fővárosi prominensei, a kerületi elnökök zöme pedig nyilatkozatban ítélte el a "torzsalkodást". A lázongások elszigeteltek maradtak, az elégedetlenkedők kisebbségbe szorultak. Kerületi MSZP-s forrásaink szerint Hagyó ellenfelei akkor hibáztak, amikor visszavonását összekötötték a teljes vezetőség leváltásával - így a fővárosi elnökség összezárt.
Ám szocialista forrásaink egybehangzóan állítják, a látszat csal, az országos, sőt a fővárosi pártvezetés több tagja már 2008 közepén felismerte, hogy nagy a baj, Hagyótól szabadulni kéne. Állítólag Kocsis István okkal került a BKV élére (a főpolgármester-helyettes Baloghot, a korábbi vezérigazgató-helyettest szerette volna előléptetni): hallani, hogy vele próbálták elzáratni a pénzcsapokat, és gyengíteni a városvezető pozícióit. A területi lista első helyezettjei sem tekinthetők Hagyó mamelukjainak - többségük karrierje jóval a Jászságból feltűnt politikus érkezése előtt indult -, ám a belső küzdelmek során gyakran vették igénybe a 12. kerületi elnök intrikusi képességeit, kapcsolatrendszerét és szervezőkészségét. Ez felértékelte Hagyó szerepét, 2006-tól lényegében megkerülhetetlen volt (felemelkedéséről lásd: Százból kilencvenkilenc, 2007. augusztus 2.).
Ugyanakkor az országos elnökség tartotta magát ahhoz a hagyományhoz, hogy nem avatkozik a fővárosiak ügyeibe - az egykori budapesti elnök, Lendvai Ildikó nagyon jól ismerte ezt a szabályt. Nem is igazán látták át a szövevényes kerületi viszonyokat, ezért mindig a tisztújításhoz a többséget szállítani tudó győztessel tárgyaltak. Ráadásul Hagyó tavaly több alkalommal kilépett a főváros keretei közül: meghatározó szerepet játszott a miniszterelnök-buktatásban, később pedig az "ifjútörökökkel" fogott össze a pártot irányító trojkával, az "öregekkel" szemben, azt a látszatot keltve, hogy erejéből akár királycsinálásra is futja.
Mélybe zuhant
A főpolgármesterhez közel álló forrásaink szerint a nyár folyamán Demszkyvel folytatott tárgyalásaikon az MSZP prominensei jelezték, hogy egyre kellemetlenebb számukra Hagyó tevékenysége, de "se lenyelni, se kiköpni nem tudják". A helyzet a budapesti koalíció felmondása után, a rendőrségi nyomozás előrehaladtával változott meg. Többen jelzésértékűnek tartják, hogy a decemberre tervezett főpolgármester-jelölő szocialista küldöttértekezletet 2010. február 28-ra tolták.
Tény viszont, hogy a budapesti egyéni jelölteket bemutató január 21-i rendezvényen a párt vezetői még megvédték a Hegyvidéken induló politikust. Érdekes viszont, hogy önálló plakátot már nem kapott. A kampányt szervező országos választási bizottság (ovb) - melynek hivatalos vezetője a párt miniszterelnök-jelöltje - valamit megsejtett, előre tudott. (Szerettük volna megtudni, pontosan mikor és kik hozták ezt a döntést, de a párt sajtóirodáján nem válaszoltak a kérdéseinkre.) Állítólag az országos vezetőségben hetek óta téma Hagyó visszavonása, esélytelen helyre pakolása a listán. Az atv.hu úgy értesült, hogy a fővárosi párttanáccsal is egyeztettek, ám döntés nem született, mert attól tartottak, hogy a volt főpolgármester-helyettes utóvédharcot indít, és a választások előtt robbantja fel a budapesti egyensúlyt (ennek esélyeiről lásd keretes írásunkat).
Közben január elején letartóztatták a közel százmilliós végkielégítéséről elhíresült Szilágyiné Szalai Eleonórát, majd kihallgatták Hagyó közvetlen munkatársát, Horváth Évát is, akit bűnsegédként elkövetett hűtlen kezeléssel gyanúsítanak (állítólag tényleges munkavégzés nélkül vett fel a BKV-tól 24 millió forint bért és jutalmat). A múlt kedden őrizetbe vették Antal Attilát, illetve tanúként hallgatták meg Balogh Zsoltot. A lapinformációkat több forrásunk megerősítette: az előbbi vádalkut kötött a nyomozó hatósággal, és terhelő vallomást tett a volt főpolgármester-helyettesre - MSZP-s informátoraink szerint erre utal, hogy a letartóztatást hamar házi őrizetre változtatták. Úgy tudjuk, a rendőröket elsősorban az érdekelte, hogy miként működött a "kézi vezérlés", amelynek révén az Antal-Balogh-érában Hagyó közvetlenül beavatkozott a BKV ügyeibe. Állítólag a volt igazgatóktól kapott információk alapján már nemcsak a közlekedési vállalat nagy kifizetésekkel járó tanácsadói szerződéseit vizsgálják, hanem továbbléptek a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.-nél történt visszaélések irányába is.
Forrásaink állítják, hogy egyes rendőrségi vezetők az utóbbi napokban többször informálták a főpolgármestert, illetve az MSZP vezetését a nyomozás állásáról, jelezték, hogy a birtokukba került terhelő adatok később "megállhatnak" - ami a kampányfinisben katasztrofális következményekkel járna. Január 29-én Demszky a sajtónak elismerte, hogy többször figyelmeztette korábbi szocialista helyettesét, nem helyes a BKV-nál a kézi vezérlés, továbbá kifogásolta Horváth Éva "munkastílusát" (a főpolgármester korábban tagadta, hogy tudott volna a közlekedési vállalatnál történekről - lásd: "Az ügyek mögött konspiráció volt", 2009. szeptember 10.). Demszky meghátrálása egyébként felkavarta a kedélyeket a szocialistáknál. Többen emlékeztetnek rá, hogy a főpolgármester tanácsosa, Mesterházy Ernő jelentékeny szerepet játszott Hagyó 2006-os megerősítésében, amikor a feltörekvő politikussal egyezett ki a régi MSZP-s nagyágyúkkal (Molnár Gyulával, Gy. Németh Erzsébettel, Hunvald Györggyel) szemben - nem mellékesen ekkor alakították ki a BKV nemrég felszámolt felügyeleti struktúráját.
A fővárosi MSZP a múlt hétvégi informális tapolcai tanácskozáson akarta "tisztázni" az ügyet Hagyóval, ám a volt városvezető még pénteken távozott a rendezvényről. Közben az atv.hu nyilvánosságra hozta, hogy terhelő vallomás született Hagyó ellen, amit a sajtó nagy része átvett. Ezért a fővárosi szocialisták elnöke, Burány még vasárnap délelőtt leült tárgyalni Hagyóval, és vázolta neki a később nyilvánosságra hozott ajánlatot. Ám a 12. kerületi politikus nem akart lemondani a listán szerzett harmadik helyéről. (A másik két kérésnek legfeljebb szimbolikus jelentősége van: a Hegyvidék hagyományosan jobboldali kerület, Hagyó esélytelen a negyedik ciklusára készülő Pokorni Zoltánnal szemben, és az ellenzékbe került fővárosi MSZP-frakcióban sem terem sok babér a hátralévő hónapokban.) Így nem maradt más hátra, mint hogy a budapesti elnökséggel a háta mögött Burány kiálljon a sajtó elé, és megüzenje a párt ultimátumát. "A Szocialista Párt csak így tudja a kárt csökkenteni, hogy a választásokig hátra lévő időben ne minden Hagyó BKV-s ügyeiről szóljon" - állítja egy fővárosi prominens, hangsúlyozva, hogy politikai döntés született, hiszen a nyomozó hatóságok eddig legfeljebb csak érdeklődtek a volt városvezető ügyei iránt, ügyészségi eljárás lapzártánkig nem indult.
Körkörös védelem
Amennyiben Hagyó nem hátrál, a fővárosi vezetés kénytelen lesz a küldöttértekezlet elé terjeszteni az ügyet. Ez hosszú előkészítést igényel - a napirend megváltoztatásával február 28-án lehetne a leghamarabb elővenni -, így a volt városvezető időt kapna hadállásai rendezésére. "Posztok osztogatása az önkormányzati cégekben és félelemkeltés: ezek voltak a módszerei. Az előbbire már nincs lehetőség, s ahogy csökken a befolyása, úgy válik kontra-produktívvá a félelemfaktor is" - magyarázta egy Hagyóval sokáig napi kapcsolatban álló városházi forrásunk. Míg pár hónappal ezelőtt még gond nélkül maga mögé tudta állítani a küldöttek jó részét, ma már nem biztos, hogy szerencsével járna. Korábbi támogatóinak nagy része azon kerületekből került ki, melyek élén a visszavonulását szorgalmazó egykori szövetségesei állnak (Burány Sándor: 19. kerület; Steiner Pál: 5.; Molnár Zsolt, Horváth Csaba: 2.). A sajátján kívül esetleg mozgósíthatná - a fővárosi MSZP-sek szóhasználatában - a "gyarmatosított" kerületeket (Zugló, "buda, Cinkota-Mátyásföld), de többen állítják, ezek az egykoron általa felemelt politikusok már önállóan tevékenykednek, nem biztos, hogy kiállnának mellette. A korábbi, különféle ügyek mentén szerveződő "stratégiai szövetségek" sem igazán működnek, pedig tavaly még vele tartott Újpest, Ferencváros, Józsefváros, Rákospalota, a 18. és a 22. kerület. Korábban a különféle belső harcokban gyakran kérték a segítségét, de az említett szervezetek küldöttei a botrányokon feldühödött tagság miatt a kampány idején igencsak meggondolnák, kire szavazzanak. Közben biztosan betartanának azok a kerületek, amelyek korábban is Hagyó ellenfeleinek számítottak: Újbuda (Szabó Vilmos, Molnár Gyula), Erzsébetváros, Angyalföld, 17. kerület (Alexa György, Gy. Németh Erzsébet). Másik lehetőségként kínálkozik az ovb közbeavatkozása, ami kampányidőszakban megvétózhat jelöléseket, ám ezt "lent" bizonyosan a pártdemokrácia felrúgásaként értékelnék. A "fájdalommentes" megoldás tehát Hagyó önkéntes visszavonulása lenne - állítják fővárosi forrásaink. A jövőben maradhatna 12. kerületi elnök, ám parlamenti mandátum hiányában csak egy lenne a sok "helyi" politikus közül: letűnne az országos színtérről.
