Kiskorú elkövetők: Büntethetetlen előélet

szerző
Fiedler Ágnes
publikálva
2003/5. (02. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nem tudnak érdemben segíteni a bűnelkövető kiskorúakon az egyfajta gyerekbörtönként funkcionáló speciális gyermekotthonok - vélik szakemberek. A nehezen kezelhető, deviáns gyerekekkel foglalkozó speciális otthonok nem felelnek meg semmilyen törvényi előírásnak, a nevelők már azt is eredménynek tekintik, ha legalább ottléte alatt nem keveredik újabb bűncselekményekbe a gyerek.

Nem tudnak érdemben segíteni a bűnelkövető kiskorúakon az egyfajta gyerekbörtönként funkcionáló speciális gyermekotthonok - vélik szakemberek. A nehezen kezelhető, deviáns gyerekekkel foglalkozó speciális otthonok nem felelnek meg semmilyen törvényi előírásnak, a nevelők már azt is eredménynek tekintik, ha legalább ottléte alatt nem keveredik újabb bűncselekményekbe a gyerek.Sanyika és Palika önfeledten pingpongoznak a gyermekotthon folyosóján. Palika ártatlan, megszeppent képéről senki se mondaná meg, hogy ő volt az a kisfiú, aki néhány éve drótkerítésnek kergetett, majd vasvillával brutálisan felnyársalt két struccot, és addig kaszabolta őket, amíg a madarak ki nem múltak. Negyven rendbeli biciklilopás is szerepel bűnlajstromán, mentségére legyen mondva, mindig csak addig ment el a biciklivel, ameddig szüksége volt rá, aztán otthagyta.

Gyermekkorú lévén nem lehetett felelősségre vonni tetteiért, de mint "devianciára hajlamos, magatartászavaros" gyereket a gyámhatóság a kezelése alá vette Palikát, és elhelyezte a kalocsai speciális gyermekotthonban. Az intézmény feladata - a hivatalos meghatározás szerint - "a családi szocializáció során elsajátítható ismeretek pótlása" a bűnelkövető vagy nehezen kezelhető gyerekek számára, akiket a gyámhatóság jobbnak látott elválasztani családjuktól.

Palika most tizedmagával lakik egy jól felszerelt, háromszobás lakásotthonban, jár az intézmény iskolájába, pszichológiai foglalkozásaira, az intarziás szakkörre, tévézik, pingpongozik. Szerencséje van, könnyebben tűri a bezártságot, vannak, akik hetente megpróbálkoznak a szökéssel: nehéz úgy megmaradni, hogy azt sem tudják, mennyi ideig "szocializálják" még őket az otthonban, hova fogják innen küldeni őket, vagy mikor mehetnek újra haza.

A gyerekekkel is pingpongoznak

A magyar törvények felfogása szerint a gyermekkori bűnözés valamiféle szocializációs defekt, amit pedagógiai (és nem jogi) eszközökkel korrigálni kell, lehetőleg a családi környezeten belül. Ennek megfelelően 14 év alatt senki sem számít jogilag bűnelkövetőnek. A rendőrség kivizsgálja ugyan a bűntényt, de automatikusan továbbítja az ügyet a területi gyámhatóságnak, ahol egy kirendelt családgondozó dönt a gyerek sorsáról.

A gyerekkorúak bűnözése jól körülírható: általában csoportosan követnek el kisebb vagyon elleni bűncselekményeket saját korosztályuk vagy ismerőseik rovására, és akárhányszor képesek megismételni, ha alkalom nyílik rá. A statisztikák szerint kismértékben csökkent az utóbbi öt évben a gyermekkorúak által elkövetett bűncselekmények száma (évi 3900-4000 körül van az elkövetők száma), ám nehéz értelmezni ezeket az adatokat: egyrészt gyerekkorú is kevesebb van, másrészt csak a jéghegy csúcsát jelentik azok az esetek, amik a rendőrségig eljutnak. "Éppen azért, mert nem büntethetők, sok ember nem is tesz a gyerekek ellen feljelentést, megpróbálják a szülőkkel elintézni az ügyet. Másrészt e bűncselekmények kárértéke alig éri el a 10 ezer forintos szabálysértési értékhatárt" - mondta Diószegi Gábor, az ORFK ifjúságvédelmi referense.

Herczog Mária szociológus szerint mégsem annyira homogén a gyermekbűnözők csoportja, mint azt az adatok mutatják. "Ketté kell választani azt, hogy valaki kiflit lop a közértből, mert éhes, vagy brahiból autókat locsol le kromofággal. Ez nem ugyanaz az elkövetői kör" - véli. E második csoportnál volna jelentősége annak, hogy a rendőrség továbbpasszolja az ügyet a gyermekjóléti szervekhez, hogy a "nevelési defekteket", magatartászavarokat szakemberek segítségével helyrehozzák.

A gyámhatóság eldöntheti: továbbra is a családban kívánja-e hagyni a gyereket, hogy gondozását felügyelet mellett a szülők folytassák, vagy kiemelik a családból a kiskorút, és nevelőszülőknél vagy "sima", azaz megyei gyermekotthonokban (közismertebb nevükön gyivi), illetve - súlyosabb bűncselekmény esetén - speciális gyermekotthonban helyezik el.

Ez utóbbi lehetőséget csak végső esetben választják, hiszen az államnak nem áll érdekében a gyermek kiemelése otthonából. "Egyrészt megbomlik a család egysége, másrészt a speciális gyermekotthonok tekintetében nem beszélhetünk egy kialakult, kellő férőhelyszámmal, szakmai programmal bíró hálózatról" - mondta Csókay László, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium főosztályvezetője.

EU-konform gyermekvédelmi törvény persze már évek óta van, mely meghatározza többek közt a deviáns, bűnelkövető gyerekek "reszocializációjáért" felelős intézményeket, és olyan szigorú működési normákat is előír számukra, melyek megvalósításának egyszerűen nincsenek meg a gyakorlati feltételei. "Még így is korlátozott a speciális gyermekotthonok befogadási kapacitása, és gyakran hetekig pingpongoznak egy-egy gyerekkel, hogy melyik gyermekotthonba kerüljön valójában" - mondta Csókay László.

Választék pedig nemigen van, ha már egyszer úgy döntöttek, hogy elválasztják a családtól a gyereket. "Sima" gyermekotthon minden megyében működik ugyan, de ezek állapota siralmas. A szakemberek is, az anyagi körülmények is hiányoznak ahhoz, hogy érdemben tudjanak foglalkozni a deviáns esetekkel. "Itt vannak azok a gyerekek, akik senkinek se kellenek" - jellemezte röviden növendékeit Tóth Éva, a Zala Megyei Gyermekvédelmi Szakszolgálat nagykanizsai gyermek- és ifjúságvédelmi intézetének igazgatója.

A "sima" gyerekotthonokban, bár nincsenek olyan jól felszerelve, mint a speciálisak, szabadon lehet ki-be mászkálni, a szökésnek gyakorlatilag nincs következménye. Az ellenőrzés minimális, könnyen ki lehet játszani, és jól lehet folytatni az "ügyeket", például elszedni a pszichiátriai kezelésre szorulók hangulatjavító gyógyszerét, eladni drogosoknak, vagy - ez Nagykanizsán különösen népszerű az utóbbi időben - "szatyrozni", azaz idős nénik kezéből kitépni a szatyrot, és elrohanni vele.

"Személyiségformálása befejeződött"

A nehezen kezelhető vagy bűnelkövető 10-18 éves gyerekek részére fenntartott speciális gyermekotthonok tulajdonképpen vannak is meg nem is: három gyermekotthon is odateszi neve elé a speciális jelzőt (Kalocsán és Bátfán fiúkkal, Esztergomban lányokkal foglalkoznak), de az 1997-es gyermekvédelmi törvény szigorú előírásainak egyik sem képes megfelelni, főleg infrastrukturális okokból: Kalocsán például nyolc helyett gyakran tizenkét gyerek lakik egy lakásotthonban, helyhiány miatt.

A speciális gyerekotthon attól speciális, hogy kizárólag lakásotthonokban lakhatnak a gyerekek, több szakember jut rájuk (minden nyolcfős lakásotthonra két pedagógus, két pszichológus és egy gondozó), és jobbak a körülmények, mivel a minisztériumi kasszából több forrás jut, mint a megyei fenntartású sima gyerekotthonok esetében. A speciális otthonok emellett zártabbak is, főleg a külvilággal való kapcsolattartás terén. Az esztergomi intézetben a gyerekeket szellemi szintjük szerint tizenkét fős csoportokba osztják, így kapnak egy-egy lakrészt, ami egy hálóból, egy nappaliból és egy konyhából áll. Sokszor maguknak főznek, nagyjából teljesen önellátók: magukra mosnak, takarítanak. Naponta mindenkire más-más feladatot bíznak, ezeket teljesítve zsetonokat kapnak - ez az intézet belső "fizetőeszköze" -, amiket levásárolhatnak az intézet büféjében. Ez a mindent átható vetélkedő-hangulat egy Balaton-parti táborhoz teszi hasonlatossá a helyet. Az államtól egyébként havi 2000-2500 forint zsebpénz jár.

A gyerekek napközben iskolai órákra, pszichológiai foglalkozásokra, szakkörökre járnak - természetesen az otthonon belül, hogy ne lóghassanak -, a hétvégéken vagy ünnepeken pedig kirándulásokat, színházlátogatásokat szerveznek azoknak, akik magaviseletük vagy családi körülményeik miatt nem mehetnek haza. Persze ezeket a kiruccanásokat is sok gyerek felhasználja arra, hogy lelépjen: például tavaly a Baján megtekintett Pál utcai fiúk előadása után is sokan "eltévedtek" a színház és a busz közti úton.

A speciális gyermekotthonokba a gyerek gyámja kérheti a felvételt, a szükséges szakértői indoklásokat, gyámhivatali határozatot csatolva, és a gyermekotthon szakértői testülete határoz a felvételről. "Mi úgy szeretnénk, ha másfél-két évnél tovább nem lenne itt a gyerek - mondta Beszedics Károly, a kalocsai speciális gyermekotthon igazgatója. - A szocializációja már értelmetlen, ez az idő ebből untig elég. A gyerek is érzi ezt, mert azt mondja: inkább vittek volna Aszódra (a fiatalkorúak javítóintézetébe)! Oda bekerülni bírósági határozattal lehet, és akkor azt mondja a bíró, hogy fél év javítóintézet. Vagy egy év, vagy másfél év. De tudja, hogy meddig van benn."

A speciális gyerekotthonban a nevelői-szakértői testület dönt arról, hogy mikor lehet lezártnak tekinteni a "reszocializációt". Ilyenkor "személyiségformálása befejeződött" indoklással elbocsátják a gyereket, vissza a családjához vagy más gyermekvédelmi intézménybe.

Arról semmiféle kimutatás nincs, hogy a speciális otthonban eltöltött évek után hány gyerek folytatja az intézet előtti életformáját. Kalocsán már azzal is elégedettek, hogy legalább az intézetben eltöltött idő alatt a gyerekek 90 százaléka semmiféle bűntettet nem követ el. Ennél többet szerintük nem lehet elvárni - így viszont megkérdőjelezhető, hogy alkalmas-e a mostani rendszer a deviánsnak minősített gyerekek kezelésére.

Senkinek se kellenek

Herczog Mária erősen kétli, hogy a speciális gyermekotthonok segíteni tudnának a gyermekkori bűnelkövetők nehezebb esetein a jelenlegi formában. "Ezekben az intézményekben többnyire nincsenek megteremtve a feltételek a speciális nevelési programok végrehajtásához. Arra szolgálnak, hogy így szabaduljanak meg a megyei gyerekotthonokban élő ún. nehéz esetektől, évente kétszer be lehetett sírni oda az antiszociálisnak nyilvánított gyerekeket. Én erőteljesen pártolom, hogy a megyék így ne passzolhassák tovább a gyereket, így itt se, ott se történt vele semmi, és még a családjától is messze került."

A gyivik valóban ujjal mutogatnak a speciális otthonokra, és tőlük várják a nehezen kezelhető gyerekek befogadását. "Mi vagyunk az abszolút végállomás. A gyerekek többsége itt is deviáns vagy bűnelkövető, mégis alig akarják a speciálisba befogadni. Vagy ha felveszik is, az első szökés után visszairányítják hozzánk" - mondta Tóth Éva, a nagykanizsai otthon igazgatója.

A pingpongjátszma tehát nagyban is folyik, nemcsak a kalocsai gyerekotthon folyosóján. A probléma megoldását nehezíti, hogy soha nem vált igazi politikai üggyé. "A társadalmi jelenség mostohagyerekként való kezelése erősen rá is nyomta a bélyegét a magyarországi gyermekvédelmi politikára, ám mostanában ez már egyre kevésbé jellemző" - mondta Csókay László az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumból. Herczog Mária azt kifogásolja, hogy érdemi vita soha nem folyt gyermekvédelmi kérdésekben. "A közvélemény csak a lincshangulat szintjén reagál ezekre a dolgokra, milyen szemetek a szülők és ilyesmi. Arról, hogy mi az esélye a rehabilitációnak, milyen gyerekek ezek, nem hallani. Egyszerűbb azt mondani, hogy a rendes családokban ilyen nem történik. Pedig itt súlyos személyiségzavarokról van szó, és ha nem segítünk a gyereknek a traumáját feldolgozni, megpecsételjük a sorsát."

A bűnelkövető gyerekekkel foglalkozó otthonoknak nem a büntetés lenne a feladatuk, hanem a nevelés, ennek ellenére azt tapasztaltuk, hogy mégis az előbbi a domináló: kivárják azt a másfél-két évet, amíg rá lehet pecsételni a kartonra, hogy "személyiségformálása befejeződött", és - helyhiány miatt - mehet, amerre lát a fiatal.

Ezért elsősorban a gyermekvédelmi rendszer, és nem a speciális otthonok munkatársai a felelősek. Gyökeres szemléletváltás nélkül azonban nem lehet érdemben segíteni a deviánsnak nyilvánított gyerekeken - vélik szakértők. Herczog Mária szakmailag drámainak látja a helyzetet: "Amíg a 2,3 millió magyarországi kiskorú védelmével alig egy tucat ember foglalkozik a minisztériumban, ne is várjunk csodákat" - mondta.

Fiedler Ágnes

Nieto Mercedes

(Közreműködött: Bak Szilárd, Bálint Lilla, Csuday Gábor, Ozoli Gábor, Sárközy Éva, Szabó Gergely, Szegedi Júlia, Zoch Tímea)

Jobb, ha alacsonyabb?

Egy-egy emlékezetesebb, gyerekek által elkövetett bűneset kapcsán rendre felmerül a büntethetőségi korhatár lejjebb szállításának a gondolata. Nemzetközi vagy uniós normák erre nincsenek, büntetőjogi kérdésekben amúgy sincsenek közösségi előírások. A leszállításpártiak legfőbb képviselője tudományos körökben Varvó István jogász, aki nem egy adott életévre, hanem például a 12-14 év közti intervallumra módosítaná a büntethetőségi korhatárt. Ezen belül egyedi mérlegeléssel lehetne minden konkrét esetnél eldönteni, hogy büntetőjogilag felelősségre vonják-e a gyereket. "A leszállításpártiak azzal érvelnek, hogy manapság annyira érett a gyermekek gondolkodása, hogy tizenkettedik életévük betöltése után, adott esetben képesek belátni a büntetőjogi cselekmények következményeit. De ezek a hangok nagyon marginálisak, és nem valószínű, hogy csökkentik a korhatárt a közeljövőben" - mondta Karsai Krisztina, a Szegedi Tudományegyetem büntetőjogásza.

A gyerekekkel foglalkozó szakemberek szerint viszont a büntethetőségi korhatáron vitatkozni a "fa eltakarja az erdőt" tipikus esete. Herczog Mária szerint nem szabad lejjebb szállítani a büntethetőséget, azt viszont meg kellene gondolni, milyen speciális segítség adható a bűnelkövető gyerekeknek ahhoz, hogy ne folytassák a korán elkezdett deviáns életformát. "Tudjuk, hogy aki 24 éves koráig nem követ el bűncselekményt, utána meredeken zuhan annak az esélye, hogy később elkövet. Tehát ha ezt a legveszélyeztetettebb csapatot meg tudom védeni, márpedig meg tudnám, akkor már nyertünk" - véli a szociológus.

"Sokat sírtam akkor"

"Vasárnap mentem el szökésbe. Belőttem magam heroinnal, elég rossz állapotba kerültem. Betörtem egy házba, hogy keressek valami fegyvert, találtam egy öngyújtót, ami olyan volt, mint egy pisztoly, azt hittem, hogy az is. Visszamentem az intézetbe, és közben nagyon be voltam állva. Megfenyegettem a nevelőt, de ezt csak mesélték, én erre nem emlékszem. A nevelő, az Ica néni felszaladt az emeletre, és magára zárta az ajtót, én közben felmentem a másodikra, és betereltem a lányokat egy szobába. Kínálgattam nekik a heroint, megmutattam, hogy kell belőni magunkat, de aztán már láttam is a rendőrautókat. Kikiabáltam, hogy takarodjanak, különben mindenkit lelövök. A lányok beijedtek, mert az egyiknek a fejéhez tartottam a pisztolyt. De a rendőrök kicsavarták a kezemből, bilincset tettek rám, bevittek a szanatóriumba, injekciókat kaptam. Másnap a rendőrök bevittek a fogdába 72 órára, nem kaptam gyógyszert, nem tudtam aludni. Aztán volt tárgyalás, nem voltam magamnál, elvittek végül előzetesbe Rákospalotára. Ott nekimentem egy nevelőnek, meg betörtem egy ablaküveget. Három hét után visszavittek az intézetbe, de onnan megint elküldtek szanatóriumba. Meg akartam szökni. Nagyon sokat sírtam akkor. Aztán lejárt a kezelési idő egy hét után, és elvittek egy kórházba három hétre. Ott jó voltam, ezért írtak rólam egy jelentést, és így kerültem ide, az esztergomi gyermekotthonba."

B. Zsuzsa születésétől kezdve csecsemő-, majd gyermekotthonokban élt. Szülei egyszer próbálták meg visszavenni a családba, de az ott töltött idő Zsuzsa életében mindössze annyi változást jelentett, hogy ekkor szokott rá a heroinra. "Tizenkét évesen ismertem meg anyámat, aki kipróbáltatta velem az extasyt, jól kikészített. Később elloptam a bátyám tűit is, és azzal lőttem magam."

Zsuzsa kálváriája tizennégy éves korában ideiglenesen az Esztergomi Különleges Gyermekotthonban ért véget. Ideiglenesen, mert nagykorúvá válásakor valószínűleg az utcára vagy más, csöppet sem különleges otthonba kerül majd vissza.

2001-ben mintegy negyedmillió kiskorú élt, ha nem is a Zsuzsáéhoz hasonló, de veszélyeztetett családi helyzetben. Becslések szerint jelentős részüknek szüksége lenne a védelembe vételre, gondos pszichológiai-pedagógiai nevelésre, folyamatos felügyeletre. Erre hivatottak a speciális gyermekotthonok, ám jelenleg összesen csak 173 gyermeket lehet ilyen elhelyezésben részesíteni az országban, és jóval rövidebb ideig tartózkodhatnak ott, mint azt a helyzetük megkívánná.

szerző
Fiedler Ágnes
publikálva
2003/5. (02. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra