Koalíció nincs, kompromisszum van - Interjú Schiffer Andrással

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2014.03.10 07:50

Belpol

Reálisan számolva csak ő lesz ott a 2010-es LMP-frakcióból a következő Országgyűlésben - már ha bejut a párt. Schiffer András azonban optimista: a közvélemény-kutatások szerinte hasonlók a négy évvel ezelőttiekhez, és akkor simán megugrották a küszöböt. Fluktuációról, visszatérőkről és Kövér Lászlóról is beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Az LMP kampánynyitóján a Fideszből önökhöz igazolt Hadházy Ákos azt mondta: mindegy, ki nyeri a választást. Ezzel egyetért?

Schiffer András: Soha nem mindegy, ki nyer. Jóllehet azt, hogy minek mi az ára, mindig csak a következő négy évben tapasztaljuk meg. Másfelől nekünk az az állításunk: ahhoz, hogy kikerüljünk abból a körforgásból, ami a Nemzeti Cinizmus Rendszerét is előállította, meg kell szabadulnunk mind a fideszes, mind az álbaloldali elittől. Nyilván, bizonyos közérzületi szempontból, egy kormányváltás gyógyírt jelenthet, viszont a hosszú távú folyamatok szempontjából az égvilágon nem old meg semmit. Ennyiben egyetértek Hadházy Ákossal.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: El tud képzelni olyan forgatókönyvet, amiben a választások után az LMP kormányzó erővé válik?

SA: Ha a realitásoknál maradunk, nem. Ha persze kapunk egy olyan felhatalmazást, amelylyel mi leszünk a legnagyobbak, akkor természetesen igen. Persze ennek akkora a valószínűsége, mint hogy Honduras nyerje a foci-világbajnokságot. Korábban egyértelművé tettük, hogy kisebbik koalíciós partnerként nem tudjuk elképzelni magunkat sem a Fidesz, sem a szocialisták oldalán.

MN: Azaz ellenzéki szerepre készülnek. Lehet így hitelesen kampányolni? Plakátokon már hirdetik, hogy csökkentenék a korrupciót. Ellenzékből?

SA: Ellenzékből a korrupció ellen is lehet hatékonyan küzdeni.

MN: Több felmérés is kihozta: 2010 óta romlottak Magyarország korrupciós mutatói. Talán az ellenzék miatt?

SA: Most erre mondhatnám, hogy a Nemzeti Cinizmus Rendszerében ilyesmiért természetesen az ellenzéket terheli a felelősség. Komolyra fordítva a szót: csak annyit állítottam, bizonyos szempontból hatékonyabb fellépési lehetősége van a mindenkori ellenzéknek. A megoldást tekintve nincsen az eszközök birtokában, viszont az ellenőrző szerepet hatékonyan el tudja látni. Ugyanakkor az is fontos ellenzéki funkció, hogy alternatívát mutasson egy párt. Ezért mutattuk be már a zászlóbontásunkkor az antikorrupciós 12 pontot, amit tavaly leporoltunk: garanciát szeretnénk adni a választóknak arra, hogy a jövőben semmilyen hatalom nem dézsmálhat szabadon a közösből. Ma Magyarországnak ugyanakkor nem pusztán a Fidesszel szemben van szüksége alternatívára, hanem az elmúlt 25 év gazdaságpolitikai pályájával szemben. Mi azt a reményt kívánjuk képviselni, hogy ezt a 25 éves pályát le lehet váltani.

MN: A remény valóban fontos dolog. De mindez nem veszélyes? Itt van mindjárt a párt neve, ami egy nagy ígéret, meglehet, egy beválthatatlan ígéret. Ha a párt most be is jut, nyolc ellenzéki év után, 2018-ban a választók azt gondolhatják: ezek idealisták, mindig mondják, sose csinálják, a legfontosabb nekik az, hogy szüzek maradjanak, miért is szavazzak rájuk?

SA: Erről az ugrott be, hogy volt már olyan párt a rendszerváltás után, amely fiatal demokrataként nyolc év ellenzék után kormányra került, és a kutya se foglalkozott a nevükkel. Az egy elég súlyos szembesülés, hogy a nevünkbe sokan sokfélét beleértettek. Olyanok is, akik beléptek ebbe a pártba, és olyanok is, akik választóként kerültek kapcsolatba velünk. A név nem más, mint a 2000-ben Porto Alegrében zászlót bontott nemzetközi globalizációkritikus mozgalom jelszavának - Lehet Más a Világ! - az utánérzése. Mutassuk fel, hogy a válságban lévő globális kapitalizmussal szemben felvázolható egy alternatív globalizáció. Továbbá a mi nevünk azt is jelenti, hogy nem szabad benyalni azt, hogy mindenre mindig egy megoldás van. Zöld pártként kiemelt értékünk a sokféleség, legyen szó politikáról, kultúráról vagy természetről. Persze amikor kiírtuk a zászlónkra a Lehet Más a Politikát, akkor azt is gondoltuk, hogy sehol nincs az elrendelve, hogy Magyarországon a politikának úgy kell kinéznie, hogy a 20. század rémálmaival ijesztgetve egyik vagy másik tábor a saját fanatikusait folyamatosan sakkban tartja - miközben e színpadi játék mögött közösen rámolják ki az országot. A nevünk ennyit jelent. Sohasem állítottuk, hogy a politika lényegét meg fogjuk változtatni. Sőt, bennünk sohasem volt olyan tudat, hogy különbek lennénk, mint a társadalom átlaga. A párt neve soha nem azt jelentette, hogy az emberi természetet vagy a politika törvényszerűségeit meg lehet erőszakolni, netalán meg lehet törni azokat a szabályokat, amelyek minden versengő demokráciában érvényesülnek. Az LMP-ben ugyanolyan emberi gyarlóságok vannak, mint a magyar társadalomban. És vannak pozícióharcok is. Mi több, én szeretném, ha ennél még keményebbek lennének.

MN: Kívülről úgy tűnik, a mostaniak is azok, például Vágó Gábor év eleji esete. Aztán a 2010-ben indult 16 fős LMP-frakcióból a következő parlamentben csak ön lesz ott LMP-sként, igaz, Mile Lajos bejuthat a listáról, ha meglepően jó eredményt érnek el. De ez brutális fluktuáció. A rendszerváltás után egyedi, hogy szinte lecserélődik egy frakció.

SA: Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a mostani listánk elején van két olyan személy, akik már benne voltak abban a tizenötösben, akikkel együtt kezdtük az LMP megalakítását még 2007-ben. 'k visszatérők: Schmuck Erzsébet és Sallai R. Benedek. Utóbbi 2010-ig a párt szóvivője is volt, és épp azok miatt távolodott el a pártból, akik már nincsenek az LMP-ben. Azaz a kép árnyaltabb. Régebben is a lista elején volt Ikotity István korábbi választmányi titkár, aki most szintén előkelő helyen van. 'ket nem most akasztottuk le, úgymond. Megjegyzem, az MDF, az SZDSZ, de még a Fidesz is megsínylette, hogy röviddel az alakulása után parlamenti párt lett. És mindhárom frakció igen erős megrázkódtatásokon ment keresztül: ha megnézzük az MDF 1990-es és a korábbihoz képest felére csökkent 1994-es frakcióját, akkor komoly fluktuációt látunk. Ma már azt látom, hogy az LMP induló magja nem volt igazán összeérve.

MN: Mit ért ezen pontosan?

SA: Azt, hogy lennie kell egy 10-15 fős magnak, amely mögött van egy olyan közéleti pálya, ami után egymás gondolatait rezdülésekből is felismerik. Ez megtörtént a '88-ban alakuló Fidesznél. Ezt a folyamatot mi 2007-2008-ban megspóroltuk, és ez probléma is lett.

MN: Nem arról van szó, hogy a pártban nem egymás, hanem Schiffer András rezdüléseit kell helyesen felismerni?

SA: Hatékonyan lehet ilyen meséket szőni, viszont aki kicsit is ismeri az LMP belső életét, az pontosan tudja, hogy itt nagyon nem egyszemélyi irányítás érvényesül. Épp ellenkezőleg: ez a párt nincs hatékonyan irányítva, nincs megoldva az irányítási struktúrája. A legtöbb külső kritikát éppen emiatt kapjuk. Szoktam mondani, hogy ha a tizede igaz lenne annak, hogy egy személy működteti ezt a pártot, akkor ez egy hatékonyan vezetett párt lenne.

MN: A közelmúltban Ladányi Attila és Jakab Tamás révén az LMP is belekeveredett az ún. napelembotrányba. (Tavaly az atlatszo.hu írta meg, hogy az egyik KEOP-pályázat nyertesei között ismeretlen előéletű, nullaforintos árbevételű, részben a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez - a kifizetőhöz - köthető cégek is vannak.Lázár János ezt követően leállította a pályázatot. Az akkor még LMP-s Ladányi és Jakab cégei 220-220 milliót nyertek - N. G. M.) A párt nyilvánosságra került belső levelezéséből kiderült, hogy Ladányi szerint pártbeli megbízása alkalmat teremtett, hogy a párt "még ki nem alakult gazdasági holdudvarának létrehozásában" részt vegyen. Ennek egyik módja az LMP-közeli vállalkozások tömörítése, erősítése lett volna. Ki adott neki erre megbízást?

SA: Először is, ez az egész napelemtörténet a saját balfaszságunkról szólt. Ez is mutatja, hogy finoman szólva nem egy kézi vezérelt párt a miénk, hiszen épp mi voltunk azok, akik nyáron elkezdtük ütni a vasat a parlamentben a napelempályázat ügyében - miközben lövésünk sem volt róla, hogy két emberünk érdekelt a pályázatokban. Megjegyzem: nem az említettek cégei miatt robbant ki a botrány. Ezzel együtt elképesztő hülyeség volt, amit tettek a nevezettek, ahogy az is, hogy nem tájékoztatták erről a pártot. Nekem erről egyébként van álláspontom, és ezt a januári LMP-kongresszuson el is fogadták: aki vezető tisztséget visel egy pártban, az - ha mégoly tisztességes is - ne induljon állami pályázaton. Mi sem ellenzékben, sem kormányon nem szeretnénk olyat, hogy valaki szakértőként állami cégből talicskázzon ki milliárdokat, még ha teljesen meg is érdemelné. Ladányi és Jakab retteneteset hibázott, bár tisztességük felől szemernyi kétségem sincs. Ezzel együtt egy fillérhez sem jutottak, a cégben kisebbségi tulajdonosok voltak, a botrány után a cégekből és az összes pártbeli tisztségükből egyaránt távoztak, s még jelöltek se lettek. Ja, és alkottunk egy olyan összeférhetetlenségi szabályt, ami példátlan a magyar pártoknál.

MN: Szóval ott volt az a levél...

SA: Ladányi Attila valóban kapott egy ilyen megbízást, hogy a párt fundraisere legyen, ami a botrány kirobbanásakor - pár hét után - meg is szűnt. A fundraiser azt jelenti, hogy forrásokat gyűjt a párt számára, nyilván nemcsak a törvényes, de az etikus határokon belül.

MN: Hogyan kell elképzelni ezt a munkát? Elmegy az ember egy céghez, bekopog, jó napot, van itt ez a zöld párt, jól jönne a pénz - valahogy így?

SA: Vagy támogassa a párt kampányát, igen. Bocsánat, én nem értem a csodálkozást. Ezt csináltuk korábban, és büszkén hirdettük 2008-2009-ben, hogy mi nem azt szeretnénk, hogy kevesen adjanak sok pénzt, hanem azt, hogy sokan adjanak keveset. Azt gondoltuk, a magyar kis- és középvállalkozások adományozzanak azért, hogy végre legyen egy olyan világ, ahol a kkv-k tisztességgel tudnak boldogulni. Ladányi Attilát is ez a koncepció vezette, amikor a megbízatást elvállalta. Más kérdés, hogy egyetlen fillért sem hozott be.

MN: Önök nagyon érzékenyek arra, hogy megkülönböztessék magukat a két nagy párttól, amelyek kapcsán a gazdasági holdudvar kifejezés egyértelműen pejoratív tartalmú. Ezért érdekes, ha egy LMP-s politikus épp ennek kialakításáért kezd dolgozni a párt megbízásából.

SA: Ezt én értem, és igaz is. Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy számunkra sokkal magasabban van a léc, mint a vetélytársainknál, és a végtelenül kiábrándult közvélemény akár egy rossz fogalmazás miatt is keményebben büntet bennünket, mint a közpénzszivattyúzásban megfáradt régi szereplőket. Ez így is van rendjén. Ladányi Attila ma már - ahogyan azt az előbb jeleztem - nem is fundraisere a LMP-nek. Most nincs is ilyen megbízottunk, teszem hozzá.

MN: Akkor honnan lesz pénz?

SA: A jelenlegi törvény alapján járó állami támogatás rövid távon megoldja egy párt alapvető gondjait. Hosszú távon azonban a jelenlegi kormányzati többség nem is teszi igazán tervezhetővé egy párt életét. Ezért van szükség arra, hogy megmozduljanak olyan emberek, akik megtehetik, de nem érzik magukat oligarchának. Azok a felelősen gondolkozó kis- és közepes vállalkozók, akiket megfojt az a hínár, ami ma jellemzi ezt a politikai, gazdasági életet. Ha ugyanis elfogadjuk, hogy csak gazdasági potentátok támogatásával lehet politikát csinálni Magyarországon, akkor szögre kell akasztani a képzeletbeli futballcipőt.

MN: Beszéljünk a közelgő választásról. Van-e friss, saját megrendelésű felmérése az LMP-nek arról, hogy az ellenzéki összefogás létrejötte hogyan hatott az önök támogatottságára az elmúlt hónapokban?

SA: Friss nincsen, még szeptemberben volt egy kutatásunk. Rendszeres jelleggel ezért csak a publikus mérésekre tudunk támaszkodni. Ebből tudom, hogy amikor Bajnai bejelentkezett 2012 őszén, akkor tőlünk alig egy százalékot vitt el. A támogatottságunk ezek után esett még egy jelentékenyet, de ezek a szavazók nem jelentek meg a Bajnai-brigádnál. Sőt, akik tőlünk eltávoztak a 2013. év eleji pártszakadás miatt, azok jórészt a bizonytalanok táborát gyarapították. Én például azt olvasom ki a kutatásokból, hogy az E14 tábora nem profitált a frakciószakadásunkból. Mi 2013 februárja óta stagnáltunk. Egyébként érdekes, és ezt nem is szokták emlegetni, hogy a párt történetében messze nem ez volt a legnagyobb visszaesés. Az 2011 nyarán történt, a közgépes láncolás idején. Addig volt egy 500 ezres szavazótáborunk, de ezután egyből jött egy durva visszaesés 320 ezerre. Igazából nem tudni, miért ment el 180 ezer ember. Később ez a 320 ezer is olvadozott. A tavalyi szakadás után kiderült: van egy közel 200 ezres táborunk, ami viszont elég stabil.

MN: A saját tapasztalatai alapján mit gondol: mennyire akarnak az LMP-szavazók kormányváltást?

SA: A mi szavazóink ellenzékiek, és kormányváltást akarnak. Elegük van az Orbán-rezsimből, de az égvilágon nem várnak semmit az álbaloldali összefogástól. Épp ezért szavaznak ránk.

MN: A párt kampányának tervezésében részt vesz?

SA: Ez nem az én asztalom.

MN: De a köztéri plakátoknál csak kikérték a véleményét.

SA: Biztos, de nekem nincs véleményem vizuális dolgokról. A plakátokat láttam, de nem szóltam bele. Nem értek hozzá, mások igen.

MN: Elvileg előfordulhat: az LMP, ha bejut, királycsináló szerepbe is kerülhet.

SA: Nem fog előállni ilyen helyzet, mert a jelenlegi választási rendszer gyakorlatilag kizárja a koalíciós kényszer lehetőségét. Aki nyer, az mindent visz. Egyébként pedig több fűzi össze az MSZP-t a Fidesszel, mint minket bárki mással. Mi pedig korábban leszögeztük, hogy kisebbik partnerként nem támogatunk koalíciót.

MN: Egy idézet következik: még "egy hibákkal, vitákkal terhelt és a Fidesz közjogi akadályait kerülgető baloldali koalíciós kormányzás is sokkal jobb, mint ami most van". Mire tippel, ki mondta ezt?

SA: Fogalmam sincs.

MN: Karácsony Gergely nyilatkozta ezt nemrég a hvg.hu-nak. Mit gondol erről?

SA: Erről most az a filozófus jut eszembe, aki korábban népbiztos is volt (Lukács György - N. G. M.). Neki az örökzöldje "a legrosszabb szocializmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus". Amúgy a "hibákkal, vitákkal terhelt és a Fidesz közjogi akadályait kerülgető" álbaloldali koalíciós kormányzást meglepően rövid időn belül követné Orbán Viktor magabiztos visszatérése. Ez ugyebár a Radicová-effektus.

MN: Van olyan szocialista politikus, akit tisztességesnek tart?

SA: Több is, persze. Mesterházy Attilát korrekt csávónak tartom, Tóbiás Józseffel régóta jó viszonyban vagyok, és a tisztességéhez nem férhet kétség. Szanyi Tibor esetében sem a tisztességével van gondom. Az "öregek" közül például Kovács Lászlót mindig tiszteltem, sohasem tapadtak hozzá zűrös ügyek.

MN: És a fideszesek közül?

SA: Meglepő talán, de Kövér Lászlót például végtelenül tisztességes embernek gondolom.

MN: Akkor is így gondolja, amikor a tévében Kövér leidiótázza önt?

SA: Kövérnek ami a szívén, az a száján. Azt gondolom, hogy a házelnöki szerep kicsit megviseli az idegrendszerét.

MN: Kompromisszumképes párt az LMP?

SA: Az.

MN: És miben tudnának egyezséget kötni?

SA: Erre a kérdésre konkrét szituációkban lehet felelni.

MN: Például egy új alkotmány megalkotása esetén?

SA: Ebben együttműködőek tudnánk lenni, igen. Mi először is népi, részvételi alkotmányozást akarunk. Másrészt még a frakciószakadás előtt Jávor Benedekkel közzétettük a jogállamiság helyreállításának programját, abban rögzítettük, mi az a minimum, amit mindenképpen szükségesnek tartanánk. Két rész van: egy részvételi és egy alkufolyamat. Utóbbiban nyilván kell kompromisszumokat kötni. Én a jelenlegi alaptörvényt nem tartom alkotmánynak, mivel a jelenlegi hatalom még csak kísérletet sem tett arra, hogy egy konszenzusközeli helyzetet előállítson, és mert a jelenlegi hatalomnak semmilyen korlátot nem állít. Ennek ellenére nem arról van szó, hogy minden egyes betűje elviselhetetlen lenne.

MN: Paks ügyében együtt tudna működni az Összefogással?

SA: Ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy ennek az álbaloldali szövetségnek mi az egységes véleménye Paksról. Mindig mást mondanak. Tehát nincs viszonyom az álláspontjukhoz.

MN: Az Orbán-Putyin-megállapodás és biznisz leállítását nyilván önök is támogatnák.

SA: Természetesen. De mi nem abban gondolkodunk, hogy ezt előbb állítsuk le, majd Orbánék helyett a mi nem létező gazdasági hátországunk csinálja meg ezt az oroszokkal. Mi nem szeretnénk nukleáris energiát Magyarországon az évszázad második felétől.

MN: Többször mondta: nem életcélja, hogy képviselő legyen. Ezt elég fura egy aktív politikustól hallani.

SA: Ez olyannyira így van, hogy máig nehezen írom a nevem mellé, hogy politikus. És ezzel nem vagyok egyedül a pártban. Nálam is megvolt 2010-től - ahogyan Osztolykán Ágnesnél, Ertsey Katalinnál el is jött a pillanat -, hogy bármikor azt mondhatom, ennyi volt. 'sszel nyilatkoztam, komolyan gondolkozom, hogy folytassam-e.

MN: És a szavazók? Azért adják az LMP-re a voksot, hogy képviseljen valamit, tegye jobbá az országot, ha esik, ha fúj.

SA: Sokan mondják azt, hogy pontosan tudják, mit várnak a szavazók. Én nem tudom. Azt viszont igen, hogy sokaknak elegük van abból, hogy kinevelődött egy olyan politikusi garnitúra, amelyik abból él, hogy minél jobban helyezkedik - miközben semmi politikai mondanivalója nincs. Mi azt mondtuk: vannak politikai céljaink, és amíg képviselni tudjuk ezeket, addig képviseljük.

Neked ajánljuk